 |
| Kép forrása: panyizsuzsi.hu |
Tényleg ennyire fekete és fehér a helyzet? Nem lehetnek átmenetek?
Olvashatunk arról, hogy a digitális bennszülöttek napjaink diákjai- vagyis az óvodástól az egyetemistáig tartó korosztály- már az információs társadalomban szocializálódott, melyben a digitális technológiák a mindennapi élet szerves részét alkotják. Önmagában ez nem igaz. Mert ma is születnek olyan gyerekek, de élnek köztünk olyan fiatalok is, akik nem kerültek komolyabb kapcsolatba az IKT eszközökkel, és ennek gazdasági, forintosított, illetve szociális, környezeti okai is vannak. Hogy az agyuk másképpen működik? Lehetséges.
Én azért nem gondolom, hogy a folyamatos változások mentén nem elérhető az idősebb generációnál, ne adj isten a tanároknál is lényeges változás, amely kiemeli őket a digitális bevándorló állapotból. Saját életemet elemeztem, illetve az elmúlt húsz, munkával és tanulással töltött évemet. Való igaz, hogy nem ebbe a környezetbe születtem bele, de anélkül, hogy tudtam volna, bizonyos dolgokat bennszülöttként tettem. Már akkor, amikor még nem léteztek közösségi oldalak, és csak levelezésre használtuk a számítógépet. Munkámból kifolyólag sok-sok programmal kellett megismerkednem. Ilyen volt pl. az AS400. Egy program, amely ma is létezik. Kevesen tudják a környezetemben megfelelően használni, ahogyan én, vagy a word, excel használatát is hozhatnám példaként. Sosem jártam ilyen képzéseken, és sosem olvastam a felhasználói kézikönyveket. Sok esetben azért, mert nem is léteztek; vagy léteztek, de nem magyarul. Így, ezek hiányában (?) odaültem, és minden dolgot kipróbáltam, majd sokat gyakoroltam, azaz nem azt tettem, amit Mark Prensky leírt: „… vagy amikor elolvassuk valamelyik számítógépes program kézikönyvét és nem abból indulunk ki, hogy úgyis rájövünk, hogyan működik használat közben.” S ezt a módszert az élet különböző területein is használom, tanulásom során. Kipróbálom, magam jövök rá a dolgok lényegére. S ennek elég egyszerű oka van: érdekel, és jobban rögzül. Olyannyira, hogy az AS400-at hét évig nem használtam, egy másik munkahely miatt. Aztán visszahívtak a jelenlegi munkahelyemre és egy nap kellett, hogy újra „belerázódjak” a használatába. Ennek okát én pontosan az előbbiekben kerestem és találtam meg. Olyan ez, mint a biciklizés.
Ezzel természetesen nem arra utalok, hogy én magam is bennszülött vagyok, de úgy érzem, hogy még lehetek. Ha kellően nyitott vagyok az új dolgokra, és a kapcsolataimat digitálisan is ápolom, használom az IKT eszközöket, web 2.0-t, illetve a tudásomat az IKT eszközökkel át is adom, megosztom, illetve a napi munkám során igénybe veszem ezek segítségét, akár teljesen mellőzve a hagyományos szöveges oktatást, stb. lehetek a bennszülöttek közül való, néhány (régi) érdekes tulajdonsággal? :-)
Másrészt, nem csak a digitális bevándorlónak, hanem a bennszülötteknek is alkalmazkodnia szükséges, hiszen néhány, de legfeljebb 20 év múlva egy érdekes, de koránt sem váratlan helyzettel kell szembesülniük. Ez pedig az demográfiai probléma, amely az egész világ valamennyi kormányát már évek óta foglalkoztatja. Nevezetesen az elöregedő társadalom fogalma, és legfőképpen problémája.
A mai digitális bevándorlókra, de a ma még nem digitális bevándorlókra is szüksége lesz a mai bennszülötteknek. Ezért mindannyiunk (bevándorlók és bennszülöttek) érdeke, hogy
1. aki bennszülött az a tudását átadja, vagy akár visszaadja az ő „elavult módszerekkel oktató” tanárainak; illetve
2. segítse a bevándorlókat ahhoz, hogy bennszülöttekké váljanak, vagy legalábbis legyenek erős bennszülött vonásaik, és
3. felzárkóztassák azokat, akik még békés kívülállók, „ellenállók” vagy riadt bekerülni kívánók!
Már ma is vannak intő jelek egy-egy szakmában, amelyeket „átmenetileg” megoldanak a vállalatok egy „múltban szocializálódott és tanult” személy visszahívásával. S ezek a szakmák nem minden esetben digitalizálhatók, viszont létezésük a mindennapok folyamán elengedhetetlen.
Szerencsére már születtek és folyton születnek is remek megoldások a digitális bevándorlók és a digitális bennszülöttek közötti (egyenlőre még kevésbé érzékelhető) szakadék (árok?) áthidalására. Egyik tábor sem írható le, és nem elégedhet meg annyival, hogy tegyen előbb a másik lépéseket, vagy csak az egyik tegyen. Mert ne feledjük a digitális bevándorlónak is lehet olyan tudása, ami segíti a bennszülöttet az élet néha nagyon egyszerű vagy nagyon bonyolult útvesztőiben eligazodni. Sokszor megtapasztaljuk az életünk során, hogy a biztosnak tűnő esetekben is érhet minket meglepetés.
Kedves digitális bennszülöttek! Értékeljétek a digitális bevándorlók akaratát, és kedves bevándorlók ne ijedjetek meg a kihívásoktól, de akarjátok megtapasztalni, hogy az „Új világ” mennyi érdekes, és főleg hasznos dolgokat tartogat mindannyiunk számára!
Forrás: Marc Prensky: Digitális bennszülöttek, digitális bevándorlók
http://goliat.eik.bme.hu/~emese/gtk-mo/didaktika/digital_kids.pdf (letöltve: 2011. április)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésNagyon találó a cím, és egyet értek azzal, hogy nem csak fekete és fehér a világ. Igen, a digitális bevándorlók is képesek az új, az ismeretlen elsajátítására, képesek örömmel tanulni, .... Hozzánk is tartozik az információs társadalom, a tudás alapú társadalom ... A 20 év tapasztalatával még inkább érezzük ennek fontosságát, szükségességét. Mi sajnáljuk a legjobban, hogy az ország éveket vesztett, és ezáltal a mi korosztályunk is. A tudás alapú társadalom, az információs társadalom kiépítése nem szerepelt a kiemelt nemzeti operatív programban 2001-ben!!! Miért nem ismertük fel ennek fontosságát? Vagy, lehet, hogy voltak, akik felismerték volna, de mi volt az oka, hogy nem történt ez irányba elmozdulás az állam részéről? (Az EU-hoz való csatlakozás végül is kényszerítette Magyarországot is a szemlélet változtatására!) 2004! Ma 2011! Mi küzdünk azzal a problémával, hogy lehetne még több használható tudáshoz jutni! Hányszor tesszük fel azt a kérdést: miért svéd modell, miért nem magyar modell? ...
VálaszTörlésKi a felelős? ...
Kíváncsi vagyok (szerintem nem csak én) arra a feltételezésre, miszerint a digitális bevándorlóktól elvárt (magaslatokba emelt pozitív!)elvárás beteljesedik-e. Ez nem kritika, csak kérdés!
Kedves Ildikó!
VálaszTörlésNagyon fontos kérdéseket feszegetsz az írásodban, amikre valószínűleg a jövő és a gyakorlat adja meg a választ, én először is pár statisztikai adattal reagálnék:
"Az Eurostat által készített felmérés az Európai Unió 25 tagállama (...) adatait (...) tartalmazza. A friss statisztika szerint az Európai Unió 25 tagállamában 2006 első negyedévében a háztartások 52 százaléka rendelkezett internetkapcsolattal, szemben a 2005-ös év hasonló időszakában mért 48 százalékkal. (...) Az év elején a legalább 10 főt foglalkoztató vállalkozások 94 százalékának volt interenet-hozzáférése (2005: 91 százalék)(...) A felmérés szerint az első negyedévben az EU állampolgárainak 47 százaléka használja rendszeresen (vagyis legalább egyszer egy héten) az internet (otthon vagy máshol).
(forrás: http://itcafe.hu/hir/internethasznalat_az_europai_unioban.html)
Emellett egy frissebb, Magyarországra vonatkozó:
"2009 második félévében 3 százalékponttal 55 százalékra nőtt az internet penetráció, azaz a rendszeresen (legalább havonta) internetezőknek a 15-69 éves lakosságon belüli aránya. A gyakori(legalább hetente) internetezők aránya 5 százalékponttal 52 százalékra növekedett a korábbi félév 47 százalékáról. Az internet penetrációs szintjénél ténylegesen többen próbálták már ki az internetet, a2009 második féléves felmérés eredményei alapján a lakosság 63 százaléka, tehát már közel a kétharmada" (forrás: http://einclusion.hu/2010-04-16/internet-penetracio-es-internet-hasznalat-2009-vegen/)
Ezek alapján láthatjuk (bár mára biztos javult az arány), hogy rengetegen nem használnak internetet, nem rendelkeznek otthoni internetkapcsolattal/számítógéppel, ami teljesen alátámasztja a meglátásodat, miszerint vannak olyan gyerekek/fiatalok, akik ezen eszközök használatát nem tudják "bennszülöttként" elsajátítani. Persze ott a másodlagos szocializáció, amikor a többiek eszközein kipróbálják a dolgokat, amiket biztos gyorsan el is sajátítanak, de az természetesen nem ugyanaz, mintha nap,mint nap gyakorlnák azokat. Szerintem itt az esélyegyenlőség kérdése vetődik fel elsősorban, hogy vajon milyen hátrányokat szenvednek azok, akik otthon nem rendelkeznek a megfelelő eszközökkel?
Arra, hogy a digitális bevándorlók lehetnek-e bennszülöttek, szerintem nem a válasz, mert egyrészt mi nem fogjuk ezeket az eszközöket anyanyelvi szinten használni, akkor sem, ha sok ráfordítás árán meg is tanuljuk őket, ezen kívül szerintem időnk sincs minden új dologgal lépést tartani, másrészt mivel - jellemzően - nem digitális bennszülöttekkel vagyunk körbevéve, nem is értesülünk rögtön az újításokról.
Abban igazad van, hogy a bennszülötteknek értékelni kell a bevándorlók tanulási motivációját, és segíteni őket (Prensky szerint toleránsak a bevándorlókkal, reméljük igaza van), a bevándorlóknak pedig vállaniuk kell az esetleges kudarcok lehetőségét a tanulás édekében.
Mérei Zsófia
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésSzibrik Gabriella szociológus szerint „a digitális eszközök használói között is legalább olyan mély szakadékok húzódnak, mint a használók és nem használók között”. A gondolthoz még hozzákapcsolódik, hogy megítélése szerint az IKT kompetenciák, digitális írástudás az életkor előrehaladásával csökken. A számítógéptől való távolmaradást, vagyis a használat mellőzését elsődlegesen vagy az okozza, hogy az egyén munkájához kapcsolódóan nincs rá szüksége, vagy szimplán nem érdeklik a digitális technológiák.
VálaszTörlésIgen, én is hiszek abban, hogy a két tábor erősen hordozhat vonásokat magán a másik csoportból. Amennyiben egy Z-generációba tartozó fiatal a társadalom perifériáján él, soha nem fogja olyan szinten elsajátítani az digitális technológiák kezelését, mint az –szakzsargonnal élve-digitális bevándorló, aki munkaeszközként használja PC-t.
Azzal a gondolatkörrel egyetértek, hogy a számítógép-használatot nemcsak életkorbeli sajátosságok határozzák meg, hanem az egyén életkörülményei is. Tehát az életpályától is függ az IKT eszközök használatának minősége.
Ugyanakkor abban is hiszek, hogy a gyerekek sokkal könnyebben sajátítják el készségszinten a digitális eszközök használatát (példaként említhető falba épített számítógépek és az indiai gyerekek találkozása a nyomortelepen), hiszen az nyitottságukat még nem befolyásolják a megismerést gátló-felnőttre jellemző- berögzülések (szkepticizmus, önbizalom hiány, motiváció hiánya). A minél korábbi életkorban való alkalmazás lebontja a szociális helyzetből származó hátrányokat.
A digitális bevándorlók élettapasztalatának, a digitális bevándorlók újszerű gondolkodásának egyesítésével szerencsés, innovatív együttműködés születhet a generációs különbségek leküzdésére.
Volt egy prezentáció Észtországról.
VálaszTörlésOtt álampolgári jog az Internet.
Amíg számít az ára, addig nem fog mindenkire kiterjedni, az biztos.
De pl. a vállalkozók már nem tudják kikerülni - ügyet intézni egyszerűbb ügyfélkapun keresztül, mint sorbanállással.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésA bevándorlóból sajnos, vagy nem annyira sajnos(?) soha nem lesz bennszülött. A bevándorló bevándorló marad, aki M.Prensky szóhasználatával élve "némi akcentussal" beszéli a bennszülöttek nyelvét. Az eddigi észrevételek alapján nekem az tűnik ki, hogy mintha a "bennszülött" a pozitív, a "bevándorló" pedig a negatív megtestesítője lenne. Mintha nekem, mint "bevándorlónak" állandóan védekeznem kellene egy helyzet okán, amelyre (születésem időpontja)semmilyen hatást nem gyakorolhattam.A helyzet adott, a megoldást pedig biztosan nekem,nekünk kell megtalálnunk. Azt gondolom, mindkét oldalon vannak pozitív és negatív vonások, az pedig egészen biztos, hogy az együttműködés mind a közel, mind pedig a távoli jövőben elengedhetetlen. Ha vannak árkok, szakadékok a két (szerintem több!) tábor között, azt átgondolt szociálpolitikával, oktatáspolitikával, gazdaságpolitikával, a folyamatok át- és továbbgondolásáva és fejlesztésével lehet csak megszüntetni.
VálaszTörlésEz a digitális bevándorló és bennszülött téma számomra olyasmi, mint a nyelvtanulás. Akinek nem anyanyelve egy nyelv, az megtanulhatja jól, szinte anyanyelvi szinten, de soha nem lesz az anyanyelve. Még a kétnyelvű gyerekeknél is, az egyik nyelv dominánsabb, az számít anyanyelvnek. Szóval tanulhatjuk, beszélhetjük és használhatjuk az IKT „nyelvét”, mi akkor is más generációnak számítunk. Gondoljunk egy olyan nagyon egyszerű példára, mint a puskázás. Mi még a jól bevált cetlis, vagy padra írós módszert használtuk ha puskáztunk, a mai diákok már új, digitális módszereket használhatnak. Olyannyira, hogy a Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. megbízásából a Neting Informatikai Kft. „NTK Puskatár” néven fejlesztett ki iPhone-ra letölthető tudástárat. Igaz, a cél az volt, hogy a tudástár segítse a diákokat az órai felkészülésben, mégis azt gondolom, hogy az adatbázis ötletes, sokrétű felhasználása várható a diákok részéről. Az "NTK Puskatár" első része, a "Történelmi események", húsz témakörbe rendezve tartalmazza a középiskolai tananyaghoz és az érettségihez szükséges több, mint 1000 évszámot és eseményt. Az anyag ingyenesen letölthető az AppStore oldalról.
VálaszTörlés