 |
| Pierre Bourdieu forrás: wikigender.org |
Egy korábbi bejegyzésemben már írtam a digitális egyenlőtlenségről, most újra ezt szeretném bemutatni, egy más aspektusból.
A társadalmi rétegződés, az egyenlőtlenségek témaköre kialakulása óta a szociológia egyik fő kutatási területe. Szinte minden jelentős elméletalkotó foglalkozott már ezzel a kérdéssel. Fontosságát – többek között - annak köszönheti, hogy az emberi társadalmak összes ismert formájában, más és más alakban, de létezik ez a jelenség. A mai modern korban is meg találhatóak ezek a társadalmi egyenlőtlenségek, amelyek ugyan mindig valami új ruhában, de jelen vannak az életünkben. Az információs társadalomban a digitális egyenlőtlenség az, amely egyre inkább felkelti a kutatók és szociológusok figyelmét.
A szakirodalmakban egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a digitális egyenlőtlenség és a kulturális egyenlőtlenség közötti összefüggések. Itt az andragógus blogban is több oldalról megközelítettük a témát, és néhány bejegyzésben többen kitértek az internethasználatra, illetve annak hiányaira a magyar lakosság körében. Néhány nemzetközi és magyarországi kutatásból az derül ki, hogy az internethasználat terjedésének egyik fő gátja a kulturális hozzáférés hiánya. Az internet használói és nem használói között nem annyira gazdasági (természetesen az is), mint inkább kulturális különbségek mutatkoznak.
Érdemes figyelembe venni Pierre Bourdieu elméletét a kulturális tőke szerepéről a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelésében.
1. az úgynevezett inkorporált tőke, amely alapvetően testreszabott és valamilyen belsővé tételt feltételez. Egy elsajátítási folyamat előzi meg, amely képzési és tanulási időt igényel, azaz időbe kerül. A képviseleti elv kizárt, vagyis az időt a beruházónak magának kell beruháznia. Ha valaki a saját műveltségén dolgozik, önmagát műveli, így az ember „személyével fizet”.Ez egy olyan tulajdon, amit nem adhat át az ember csak úgy, rövid idő alatt. Sokrétűen kötődik a személyhez, annak halálával a tudása és műveltsége is vele hal legtöbbször.
A digitális egyenlőtlenség szemszögéből itt meg kell említeni, hogy elve kell, hogy a hátrányos helyzetben lévők akarjanak tanulni. Megtanulni a számítógép és az internet használatát nekik saját maguknak kell elsajátítani. Ez is egy befektetés, ami hosszútávon térül meg és nehezen forintosítható.
2. tárgyiasult (objektivált) tőke, minden olyan hasznot termelő eszköz, amelyben tudás testesül meg, így pl. egy jegyzet, egy tananyag, műszaki eszköz, vagy műalkotás is. Legfontosabb tulajdonsága, amelyről a nevét is kapta, hogy tárgyiasult, azaz megfogható, továbbadható, sokszorosítható, közvetlenül értékesíthető. Például egy mérnök tudása, inkorporált tőkéje tárgyiasul akkor, amikor egy termék, pl. egy mobiltelefon vagy laptop lekerül a gyártósorról, és értékesíthetővé válik.
Vagyis a digitális egyenlőtlenség esetében arról van szó, hogy az illetőnek nem elég megvásárolnia/használnia az IKT eszközöket, illetve elsajátítania a használatukat, hanem létre kell vele hoznia valamilyen produktumot is. (pl. egy titkárnő produktuma az általa legépelt szöveg, amit a főnöke kért, ehhez viszont kell, hogy tudja használni a számítógépet).
A felsoroltak alapján érdemes megvizsgálni, hogy mi adja a kulturális különbségeket a digitális világban. Amennyiben a kulturális tőkével való rendelkezés meghatározza az info-kommunikációs eszközökhöz való hozzáférést és azok használatát (esetünkben az internetét), akkor Bourdieu elmélete alapján várható, hogy a digitális egyenlőtlenség a hagyományos egyenlőtlenségek mentén termelődik, és tovább növeli ezeket az egyenlőtlenségeket azáltal, hogy más tőkék egyenlőtlen megszerzési esélyéhez vezet.
Mit is jelent ez? Azt, hogy a digitális világban is hosszútávon realizálódó, nagy – időbeli, anyagi és energia – befektetést igénylő döntést hoz az, aki belép ebbe a „digitális világba”. Számítógépet vásárol magának vagy gyerekeinek, megtanulja a használatát (vagy taníttatja gyerekeit) és internet-hozzáférést tesz lehetővé otthonában. Márpedig az ehhez a befektetés-sorozathoz szükséges gondolkodásmód jellemzőbb a felsőbb társadalmi rétegekre, azokra, akik - neveltetésük folytán - rendelkeznek kulturális tőkével. Ezeknek pedig éppen a tőkével való rendelkezésük következtében még több tőke megszerzésére nyílik lehetőségük. Ugyanakkor, akik eleve hátrányból indulnak, még jobban perifériára szorulnak, és még jobban leszakadnak.
Nem szabad elfogadnunk, hogy az egyenlőtlenségek természetük szerint reproduktívak és a társadalmi különbségek a digitális világban sem csökkenthetőek. Lehetőségeket kell teremteni, programokat kialakítani,melyben részt vesznek az ország politikai és gazdasági szereplő is.
Az Egyesült Államokban, illetve a nyugat európai országokban évek óta próbálják ezeket a digitális egyenlőtlenségeket megszűntetni különböző módokon. Például: olcsóbb internet-hozzáféréssel, vállalatoknak adott adókedvezménnyel, az iskolák, oktatási intézmények „hálóval” való ellátásával, tanulási centrumok létrehozásával, vagy ajándékba adott számítógépekkel, stb.
Nálunk is vannak kezdeményezések, de sajnos a legtöbbször a forráshiány miatt ezek kudarcba fulladnak, vagy más fontosabb célok miatt meghiúsulnak.
A segítő szakmákban gyakran elhangzik ez a mondat: „Ne halat, hálót adj!”
Forrás: Vitál Attila (szerk) 2003: Művelődésszociológia. Möbius Print, Nyíregyháza
A társadalmi egyenlőtlenségek valóban jelen vannak és úton-útfélen belebotlunk.Az információs társadalomban a digitális egyenlőtlenség felkeltette a kutatók és szociológusok figyelmét is, a "digitális szakadék” problémájaként elhíresült kutatási terület azonban nem csak ennek a ténynek a leszögezését jelenti. Az ebbe a körbe sorolható vizsgálatok elsősorban arra keresik a választ, hogy melyek azok a társadalmi csoportok, amelyek kiszorulnak a „hozzáférők”, vagy „használók” táborából és milyen tényezők számlájára írható a távolmaradás.A digitális megosztottság problémaköre mind társadalomtudományos, mind pedig társadalompolitikai szempontból igen fontos. A szociológiának a tudományág kezdeteitől fogva jelen lévő kutatási területe a társadalmi egyenlőtlenségek vizsgálata, digitális egyenlőtlenség jelensége pedig ennek az alapvető kérdéskörnek a mai valóságban való manifesztációja. Mindemellett a digitális erőforrásokhoz való hozzáférés és azok használata szociálpolitikai problémaként és eszközként is megjelenik, mikor azok a kérdések merülnek fel, hogy milyen hátrányokat jelenthet a kimaradás, és milyen módon csökkentheti a társadalmi kirekesztettséget a digitális világba való bekapcsolódás.
VálaszTörlésÖrültem ennek a bejegyzésnek, mert emlékeztetett néhány a nyíregyházi főiskolán eltöltött tanuló évre és örültem neki, mert szociológiai szempontból közelíti meg a kérdést. Sokan sokáig azt hitték, és deklarálták is, hogy az informatikai eszközök térnyerése közelebb visz majd minket a társadalmi egyenlőtlenségek lekűzdéséhez. Nem így történt. És nam vagyok naív sem, hogy azt higgyem, hogy ez a közeljövőben megváltozhat. A különböző tőkeelméletek és a tőkék átkonvertálhatósága szinte egyértelművé teszi, hogy az egyenlőtlenség nemhogy csökkenni, mintinkább növekedni fog. Az információ egyre fontosabbá válik, aki nem képes ennek megszerzésére és hasznosítására menthetetlenül lemarad. Márpedig ma információt szerezni és azt a magunk javára hatékonyan használni kizárólag infokommunikációs eszközökkel lehet. Nem mindegy, hogy valaki napi 24 órában, vagy csak korlátozott időtatamban, esetleg egyáltalán nem fér hozzá ezekhez az eszközökhöz, technológiákhoz. A TeleHáz és a Sulinet jó kezdeményezések és esetleg javíthatnak a helyzeten, de a megoldásnak átfogóbbnak és rendszerszemléletűbbnek kell lennie. Nem is beszélve arról, hogy számtalan TeleHázat zártak már be, mert elfogyott a működtetésükre szánt pénz. Megoldás egy nem csak elméleti és jogszabályok szintjén létező átfogó IKT stratégia lenne, lehetőleg olyan, ami négyévente nem változik, ezek ugyanis csak hosszú távon lehetnek eredményesek.
VálaszTörlésA digitális egyenlőtlenség csökkentésére jó kezdeményezés volt hazánkban a Sulinet Expressz állami szintű akció. A fenti kezdeményezés lényege volt, hogy vissza nem térítendő támogatást nyújtott számítástechnikai és informatikai eszközök vásárlása esetén, valamint lehetővé tett lizingelést, bérlést. A támogatás nagyon széleskörű volt, így a háztartások fele igénybe tudta venni azt.
VálaszTörlésA programban való részvételre jogosultak köre a következő volt: egyetemi és főiskolai hallgató, az ő szüleik, a felnőttképzésben részt vevők, és a pedagógusok. A kedvezmény lényege volt, hogy az szja-ból évente 60 000 Ft-ot lehetett több éven át levonni.
A kezdeményezés elsődleges célja volt, hogy növelje a számítógéppel való ellátottságot, valamint az internethez való hozzáférést a magyar háztartások körében, elősegítse az IKT eszközökhöz való hozzáférés lehetőségét. A háztartások mellett az iskolákban is cél volt a számítógépek számának növelése. Hiszen szükséges, hogy a tanulók IKT kompetenciájának fejlesztése mellett megvalósuljon az iskolák akár európai szinten is megvalósuló hálózati együttműködése.
Mivel a Sulinet program az egész életen át tartó tanulás eszméjét is követte, ezért a digitális eszközök távoktatásban való térnyerését támogatta.
A kedvezményt egy évben egyszer lehetett igénybe venni. A minőséget garantálta, hogy csak a programban hivatalosan részt vevő szaküzletek, előre meghatározott fajtájú eszközöket árusíthattak a Sulinet program keretin belül.
Igaz 2007-ben lezárult a kezdeményezés, de koncepciója mindenképp példaértékű, hiszen tág rétegeket megcélzó, praktikus megoldásokat szolgált az IKT eszközökhöz való hozzáférés javítása érdekében.
http://szamitogepvasarlas.hu/sulinet.html