A magyar felnőtt társadalom tanulási aktivitása alacsony, jelentősen elmarad az európai átlagtól, annak ellenére, hogy a statisztikák szerint a 15-74 éves népesség iskolai végzettsége 2005-2009 között folyamatosan növekedett. Nőtt mind az érettségivel, mind a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. A vizsga jegyzőkönyvek szerint, a felnőttképzésben résztvevők közül sikeresen vizsgázók létszáma több mint kétszerese az iskolarendszerből kikerülő sikeresen vizsgázók számának.
Ezek az ellentmondások vezethetnek oda, hogy ugyanazokkal a statisztikai adatokat feldolgozó kutatók időnként egymásnak ellentmondó következtetésekre jutnak. Az ellentmondásos eredmények oka lehet egyrészt a felnőttek tanulásához kapcsolódó, statisztikai mintavételének kidolgozatlansága, különös tekintettel a közművelődésre, mint általánosan művelő felnőttoktatás nem egyértelmű statisztikai helyre. Másrészt a hazai mutatók, a rendezetlen európai statisztikai mintavételek és indikátorok keretében nehezen értelmezhetők és ezért alacsonyabbak, mint a magyar felnőttoktatás-felnőttképzés valóságos helyzete.
A Magyar Pedagógiai Társaság Felnőttnevelési Szakosztálya által megfogalmazott ajánlások szerint, ezért szüksége lenne egy egységes európai rendszer kiépítésére, vagy legalább egy szakszerű magyar felnőttképzési statisztikai rendszer létrehozása. Erre lehetőséget adhat, az ebben az évben lebonyolításra kerülő népszámlálás.
A felnőttoktatás-felnőttképzés funkció és intézményrendszere az utóbbi években egyre differenciáltabbá, bonyolultabbá vált. Főbb ágazatai (Koltai rendszerezésében):
- az általánosan művelő politikai, hitéleti, egészségügyi, nyelvoktatási, informatikai felnőttoktatás
- az iskolai rendszerű, főiskolai, egyetemi felnőttoktatás
- munkaerő-piaci felnőttképzés
- szakterületi továbbképzés
Ez a csoportosítás azt mutatja, hogy felnőttoktatási-felnőttképzési intézményrendszerünk szétágazó tagoltsága és mobilitása követi az európai trendet. Azonban a magyar felnőttoktatásban, képzésben megjelenő szakmai szemlélet és a politikai döntések egyenlőre csak a munkaerő-piaci felnőttképzést preferálja, és nem igazán vesz tudomást arról, hogy ezeknek társadalmi hozadéka is van. Ezért szükség lenne olyan kormánystratégiára, ami a felnőttképzés-felnőttoktatás valamennyi ágazatát az egész életen át tartó művelődés, tanulás rendszerébe illeszti.
A közfelfogás szerint jelentős a távolság az oktatás-képzés világa és a gazdaság elvárásai között. A felnőttképzés valódi hasznosulása se mutatható ki, egyrészt a statisztikák értelmezhetőségének korlátai, másrészt a munkaerő-piac, mint tudáspiac és a felnőttképzés viszonyának bizonytalanságai miatt. A gazdaság nem képes határozottan közölni a felnőttképzéssel, hogy mikor, hol, milyen tudást vár el. A tudáspiacnak rövid távú, helyi és perspektivikus tudásigényei vannak. Szükség lenne a munkaerő-piac és a felnőttképzés viszonyának átrendezésére, mind az információ, mind a képzési formák tekintetében, amihez nemcsak a képzésre orientált, új szemléletű munkaerő-gazdálkodási elemző és tervező munkára, hanem andragógiai szakszerűségre.
A munkaadók – kivéve a multinacionális cégeket – nem tekintenek a szervezett tanulásra és tudásra, mint hatékonyságnövelő módszerekre. Alkalmazottaikat nem ösztönzik tanulásra, új technológiai, szakmai igények megjelenése esetén, inkább felvesznek kész, kiképzett munkaerőt ahelyett, hogy a régieket képeznék. A munkanélküliségtől félő munkavállalók gyakran titokban tanulnak és nem élnek, a jogilag nekik járó tanulmányi szabadságukkal.
A felsőoktatásban is feszültéséget jelent a gazdaság igényei és a felsőoktatás erősen elméleti jellege közötti távolság, az élő kapcsolat hiánya, ami miatt a friss diplomások kevéssé tudnak beilleszkedni a munka világába. A felsőoktatás színvonalának legfontosabb feltétele a képzés szakszerűsége, ami leginkább az andragógiai szakszerűségek függvénye. Ehhez hozzátartozik a tanítás-tanulás szervezése, a tananyag elkészítése, de még a tanítás légköre is. A szakmai hozzáértés a felnőttoktatásban, felnőttképzésben nemcsak a tanítandó tananyag tökéletes tudását, hanem szakszerű átadását is jelenti, ami a felnőttoktatásban, képzésben egyre inkább a tanulás segítését, önállóságának biztosítását jelenti. Ehhez jelentős segítséget nyújtanak az új technológiai eszközök. Az IKT - mint ahogy eddig is sokat olvashattunk – a felnőtt korúak tanulási környezetét jelentősen átalakítják. Az átalakulás következtében a tér fizikai és szociális értelemben is kitágul. A szociális tér tágulása az egymással érdemi kapcsolatban állók számának növekedését jelenti, ami lehetőséget biztosít az együtt-egymástól tanulásra és az új tudás közös formálására.
Ezek az ellentmondások vezethetnek oda, hogy ugyanazokkal a statisztikai adatokat feldolgozó kutatók időnként egymásnak ellentmondó következtetésekre jutnak. Az ellentmondásos eredmények oka lehet egyrészt a felnőttek tanulásához kapcsolódó, statisztikai mintavételének kidolgozatlansága, különös tekintettel a közművelődésre, mint általánosan művelő felnőttoktatás nem egyértelmű statisztikai helyre. Másrészt a hazai mutatók, a rendezetlen európai statisztikai mintavételek és indikátorok keretében nehezen értelmezhetők és ezért alacsonyabbak, mint a magyar felnőttoktatás-felnőttképzés valóságos helyzete.
A Magyar Pedagógiai Társaság Felnőttnevelési Szakosztálya által megfogalmazott ajánlások szerint, ezért szüksége lenne egy egységes európai rendszer kiépítésére, vagy legalább egy szakszerű magyar felnőttképzési statisztikai rendszer létrehozása. Erre lehetőséget adhat, az ebben az évben lebonyolításra kerülő népszámlálás.
A felnőttoktatás-felnőttképzés funkció és intézményrendszere az utóbbi években egyre differenciáltabbá, bonyolultabbá vált. Főbb ágazatai (Koltai rendszerezésében):
- az általánosan művelő politikai, hitéleti, egészségügyi, nyelvoktatási, informatikai felnőttoktatás
- az iskolai rendszerű, főiskolai, egyetemi felnőttoktatás
- munkaerő-piaci felnőttképzés
- szakterületi továbbképzés
Ez a csoportosítás azt mutatja, hogy felnőttoktatási-felnőttképzési intézményrendszerünk szétágazó tagoltsága és mobilitása követi az európai trendet. Azonban a magyar felnőttoktatásban, képzésben megjelenő szakmai szemlélet és a politikai döntések egyenlőre csak a munkaerő-piaci felnőttképzést preferálja, és nem igazán vesz tudomást arról, hogy ezeknek társadalmi hozadéka is van. Ezért szükség lenne olyan kormánystratégiára, ami a felnőttképzés-felnőttoktatás valamennyi ágazatát az egész életen át tartó művelődés, tanulás rendszerébe illeszti.
A közfelfogás szerint jelentős a távolság az oktatás-képzés világa és a gazdaság elvárásai között. A felnőttképzés valódi hasznosulása se mutatható ki, egyrészt a statisztikák értelmezhetőségének korlátai, másrészt a munkaerő-piac, mint tudáspiac és a felnőttképzés viszonyának bizonytalanságai miatt. A gazdaság nem képes határozottan közölni a felnőttképzéssel, hogy mikor, hol, milyen tudást vár el. A tudáspiacnak rövid távú, helyi és perspektivikus tudásigényei vannak. Szükség lenne a munkaerő-piac és a felnőttképzés viszonyának átrendezésére, mind az információ, mind a képzési formák tekintetében, amihez nemcsak a képzésre orientált, új szemléletű munkaerő-gazdálkodási elemző és tervező munkára, hanem andragógiai szakszerűségre.
A munkaadók – kivéve a multinacionális cégeket – nem tekintenek a szervezett tanulásra és tudásra, mint hatékonyságnövelő módszerekre. Alkalmazottaikat nem ösztönzik tanulásra, új technológiai, szakmai igények megjelenése esetén, inkább felvesznek kész, kiképzett munkaerőt ahelyett, hogy a régieket képeznék. A munkanélküliségtől félő munkavállalók gyakran titokban tanulnak és nem élnek, a jogilag nekik járó tanulmányi szabadságukkal.
A felsőoktatásban is feszültéséget jelent a gazdaság igényei és a felsőoktatás erősen elméleti jellege közötti távolság, az élő kapcsolat hiánya, ami miatt a friss diplomások kevéssé tudnak beilleszkedni a munka világába. A felsőoktatás színvonalának legfontosabb feltétele a képzés szakszerűsége, ami leginkább az andragógiai szakszerűségek függvénye. Ehhez hozzátartozik a tanítás-tanulás szervezése, a tananyag elkészítése, de még a tanítás légköre is. A szakmai hozzáértés a felnőttoktatásban, felnőttképzésben nemcsak a tanítandó tananyag tökéletes tudását, hanem szakszerű átadását is jelenti, ami a felnőttoktatásban, képzésben egyre inkább a tanulás segítését, önállóságának biztosítását jelenti. Ehhez jelentős segítséget nyújtanak az új technológiai eszközök. Az IKT - mint ahogy eddig is sokat olvashattunk – a felnőtt korúak tanulási környezetét jelentősen átalakítják. Az átalakulás következtében a tér fizikai és szociális értelemben is kitágul. A szociális tér tágulása az egymással érdemi kapcsolatban állók számának növekedését jelenti, ami lehetőséget biztosít az együtt-egymástól tanulásra és az új tudás közös formálására.
Forrás:
KRAICINÉ SZOKOLY MÁRIA-CSOMA GYULA-LADA LÁSZLÓ:Tételek felnőttképzésünk helyzetéről és problémamegoldási szempontjairól
Az általad felvázolt problémáknak jóval összetettebb vonatkozásai is vannak. A színvonalat valóban a szakszerűség adja a felnőttoktatásban, de ehhez kell a motiváció is a tanuló részéről (s persze a felnőttoktató részéről is). Ha egy felnőtt nincs rákényszerítve, vagy nem tudja, hogy ezzel ő miért jár jobban, akkor előfordulhat (ahogyan elő is fordul), hogy nem fog és nem is akar tanulni. Én hiányolom azt, hogy megmutassák a felnőtteknek a tanulás előnyeit vagy adott esetben azt a munkahelyet, amely alkalmazza is majd a végzettség megszerzését követően. A munkahelyek érdeke is lenne, hogy ők maguk részt vegyenek a munkaerő piaci képzések meghirdetésében vagy akár lebonyolításában. Sajnos azzal is kell számolni, hogy a felnőtt a szocializációja során milyen értékeket sajátított el, illetve saját környezete mennyire támogatja. Azt sem szabad elfelejteni, hogy más körülmények is befolyásolják a tanulásba való belépést. A ma ingyen elérhető munkaerő piaci képzések zöme olyan tudást tesz elérhetővé, amivel aztán semmire sem megy az illető, vagy olyan nagy mennyiségben vannak az adott végzettséget szerzők, hogy túlkínálat alakul ki, így az elhelyezkedésük sem biztosított. A másik ilyen körülmény a magyar lakosság hihetetlenül rossz egészségi állapota. Nem kell tudósnak lenni, hogy tudjuk, összehasonlíthatatlan egy magyar és egy pl. német hatvanéves fizikailag és lelkileg is. Ezen kívül, amikor egy országban jobban megéri munkanélkülinek lenni (bár ez most a törvények változásával drasztikusan megváltozik), vagy feketén dolgozni (adó- és járulékterhek nélkül), ez tovább csökkenti azok számát, akik tényleg dolgozni szeretnének. S hogy a kis cégek nem támogatják a tanulást, azon nem szabad és nincs is mit csodálkozni. Mert nem éri meg nekik. A profit ugyanolyan a kisvállalkozás életében, mint a multinacionális cégeknél. Ha van jó, ha nincs, fel kell számolni a vállalkozást. Egy kis cégnél nem lehetnek évekig bevétel nélkül, vagy lecsökkent bevétellel, mert eladósodnak, míg egy multicég át tudja vészelni ezeket a nehéz időszakokat is, általában a háttérben álló tulajdonosokkal. S most komolyan, miért vennének fel képzetleneket, ha vannak képzettek is? Csak egy őrült tenne ilyet.
VálaszTörlésA fogalmi tisztázatlanság alpvetően befolyásolja a statisztikai adatok összehasonlíthatóságát, de méginkább az abból levonható és levont következtetések helyes, vagy helytelen voltát. Mit tekinünk egyáltalán felnőttképzésnek. Jószerivel országonként változik az erre adandó válasz. Talán emlékeztek rá, hogy a két év során mi is számos esetben (Időskorúak és hátrányos helyzetűek andragódiája,pl gyógytestnevelés vagy Felnőttképzési projektmenedzsment pl: komolyzenei koncert.) találkoztunk azzal, hogy mit tekintünk, tekinthetünk felnőttképzésnek. A közművelődési intézmények felnőttoktatásban betöltött szerepe ismert,az ott folyó képzéseknék mégis csak töredékét tekintjük statisztikai szempontból felnőttképzésnek. A munkahelyeken folyó képzéseket pedig egyenesen a felnőttképzés "mostoha gyerekének" tartom. A szigorúan a jogszabályi előírásoknek megfelelő képzés - amelynek egyik fő kritériuma és jellemzője gazdasági vonatkozású -az képzés, az összes többi pedig..., Egy beszállítói termékbemutató, amely párosul egy új technológia megismerésével vajon miért nem tartozik ebbe a körbe? Talán azért, mert nem kapcsolható össze közvetlenül semmilyen képzésre vonatkozó jogszabállyal.
VálaszTörlésPedig a modernizáció megállíthatatlan folyamat, amely kihat a társadalom egészére. Az indusztriális társadalmat felváltja az információs társadalom. Jellemzőek a gyors termékváltások, s ezekhez mindenhol hasonló szakképzettség és vállalati kultúra szükséges. A tanulás már nem csak a művelődés és a kultúra javainak elsajátítására irányuló társadalmi és egyéni program, hanem a humán tőkébe való beruházás, mely „tudástőkét” termel. A tanulás egyfelől érdeke az egyénnek, másrészt, érdeke a folyamatosan változó minőségi kihívásoknak megfelelni akaró vállalkozásoknak. De csakúgy mint a gazdasági élet egyéb területén semmi sincs ingyen, a tudás megszerzésének is ára van. A tudás, csakúgy mint a termelésbe bevont tárgyi eszközök amortizálódik, elavul, folyamatos megújítást igényel, beruházást a humánerőforrás fejlesztés területén, és mint ilyen vállalati gazdasági fogalomként is értelmezhető. Az érdekek egyezősége azonban nem feltétlenül nyilvánul meg a tanulás megvalósítására irányuló közös akaratban
Fontos szereplői a fentieken túlmenően a felnőttkori tanulásnak a felnőttek oktatásával foglalkozó intézmények, szervezetek, vállalkozások, amelyeknek a szerepe a társadalmi, gazdasági változások során felértékelődött mind az egyén mind a gazdasági szféra szereplői számára, de jelentőségük megnőtt a társadalom egésze számára is. A felnőttoktatás kulcsfogalmai egybeesnek a társadalompolitikai célokkal: a munkanélküliség arányának a csökkentése, az esélytelenség megszüntetése, az esélyegyenlőség megteremtése, az ország képzettségbeli, szociális és gazdasági kettészakadásának. megakadályozása. A felnőttoktatás a gazdaság segédeszközévé vált, szervezeteinek együttműködése, rugalmassága és módszerinek folyamatos fejlesztése nélkülözhetetlen mind az egyén, mind a vállalkozások számára.