Az internet megjelenése folyamatosan és tartósan mélyreható változásokat indított el a világban, melynek nincs olyan pontja, ahol az internet jelentőségét ne tudnánk felismerni, ha ott van, akkor azért, ha nincs ott, akkor azért – olvasható Csepeli György és Prazsák Gergő által jegyzett, "Örök visszatérés? Társadalom az információs korban" című tanulmánykötet fülszövegén.
A szerzők szerint a kultúra lehet a kapocs, amely biztosítja a folyamatosságot az internet nélküli múlt és az online világ által meghatározott jövő között. Kutatásuk azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy ez az átmenet nem mindenki számára magától értetődő, és nem is feltétlenül automatikus. Félő, hogy a digitális átalakulás olyan új egyenlőtlenségeket teremt, amelyek részleges társadalmi bezárkózottsággal, sokak számára pedig a múlthoz való ragaszkodással járhat.
Ha kulturális okok a meghatározóak abban, hogy ki hol foglal helyet a digitális egyenlőtlenség hierarchia-rendszerében, akkor szinte elkerülhetetlen, hogy az Internet a hagyományos társadalmi egyenlőtlenségeket ne csökkentse, hanem újratermelje… A digitális egyenlőtlenség és a kulturális egyenlőtlenség között érdemes az összefüggéseket keresni. A kulturális tőke Pierre Bourdieu szerint olyan készségekből, un. kulturális kompetenciákból áll, amely a hétköznapi érintkezéstől a társasági érvényesülésen át - egészen valamely szakma professzionális gyakorlásáig - alapvető ismeretelemeket tartalmaz.
Kultúra... digitális kultúra ...
Kutatások bizonyították, hogy az internetet, azok a társadalmi rétegek használják, akiknek egyébként is nagyobb az esélyük az iskolázottság és a magasabb, stabil jövedelem megszerzésére. Nem mindenhol áll rendelkezésre internet-hozzáféréshez szükséges infrastruktúra, és a wiki-tudás. Általában éppen ott nem, ahol a legmagasabb a munkanélküliség, a kultúrához való hozzáférés a legalacsonyabb.
A Csepeli György és Prazsák Gergő könyvében olvasható, (elemezhető) empirikus szociológiai vizsgálatokból egyértelműen kiderül, hogy a városokban többen interneteznek (az internetezők 22%-a él a fővárosban, és a nem internetezők 14%-a – a teljes lakosság 18%-a él Budapesten), a magasabb iskolai végzettségűek és az idegen nyelvet beszélők, a vagyonosabbak és a fiatalabb korosztály, az önmegvalósítók nagyobb számban használják. Ebből következik is a digitális egyenlőtlenség, ami összefüggésben van a társadalmi egyenlőtlenségekkel, és ebből következik az, hogy akik nem interneteznek, kulturális szegények. Az internetezők és a nem internetezők kultúra felfogása különböző, legnagyobb eltérés – törvényszerűen – az új média (blog-írás, fájlcsere, chat, honlap-készítés, hírkeresés) kultúraként való értelmezésében van, leginkább közelít a tömegkultúra (Sláger Rádió hallgatása, Barátok közt c. film nézése, sportesemény látogatása, cigányzene hallgatása, horgászás) megítélése.
Új gazdagok- új szegények kifejezések a információs társadalom szüleményei. A könyvolvasást és az internet útján történő informálódást nézve a mai magyar társadalmat négy csoportra osztották:
1. Az első csoportba azok tartoznak, akik nem interneteznek, és nem olvasnak könyvet. Ez a csoport a legnépesebb (37%).
2. A második legnépesebb csoport tagjai (25%) internetezik is és olvasnak is.
3. A „Gutenberg árvák” interneteznek, de nem olvasnak (19%).
4. Az olvasók, de nem internetezők aránya (19%).
Az első csoport - a legnagyobb százalék - a klasszikus értelemben vett szegényekkel egyezőnek értelmezhető, átlag életkoruk magas, alacsony az iskolai végzettségük, és ebből következik, hogy nem is képesek megtalálni a kivezető utat. Nincs jövőkép, nincs honnan megtanulniuk a jövő tervezését.
A második csoportba a magas iskolai végzettségűek, fiatalok tartoznak, akik a kultúra régi és új tartalmait egyaránt megismerve lehetnek a kultúra folytatói és megújítói.
A harmadik csoport internetezik, de nem olvas. Életkoruk átlagosan alacsony, „mindent tudnak, amit az internetről megtudhatnak.”
A negyedik csoport, akik olvasnak, de nem interneteznek, a jövő felé nem tudnak nyitni, kapcsolatuk csak a kultúra múltjával van.
Túl nagy meglepetést számomra nem okoztak az eredmények. Elgondolkoztat, hogy az első és negyedik csoport %-os aránya mennyire magas. Itt van a felelőssége a politikának, mint kulcsszereplőnek! Az internet a szabad társadalmak eszköze – halljuk sokszor. Vörösmarty Mihály kérdése jutott eszembe, ami így szólt a könyvnyomtatás feltalálásának évfordulójára írt művében: „Ment-e / A könyvek által a világ elébb?” (Ment, de .... rosszabb vagy jobb lett?) Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című verse kortalan, időtálló. Most az a kérdés, hogy megy-e a világ az új médiák, az internet által előre? Mi a kultúra és a digitális kultúra célja? A könyvek célja mi is volt?
Az eredeti digital divide fogalmat és az információ-szegények, információ-gazdagok kifejezést - az újságírói és politikai közbeszédben - a ’80-as években már használták az Egyesült Államokban. 1995-ben digitális megosztottság=az új technológiai eszközökhöz való hozzáférésben mutatkozó társadalmi különbségekre utal. Majd a globális digitális megosztottság kifejezés is megjelent, „a lényegi aszimmetriára utal két vagy több populáció között az információs és kommunikációs források elosztásában és valódi használatában.” A castellsi terminológiával „negyedik világ”-nak nevezett országok - a kifejezés azokra az országokra vonatkozik, amelyek a legszegényebb területeken (Fekete-Afrika, Dél-Amerika) lévén, kikerülnek a hálózatból.
Forrás:
Csepeli György-Prazsák Gergő: Örök visszatérés? Társadalom az információs korban .
Jószöveg Műhely Kiadó Bp., 2010.
A szerzők szerint a kultúra lehet a kapocs, amely biztosítja a folyamatosságot az internet nélküli múlt és az online világ által meghatározott jövő között. Kutatásuk azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy ez az átmenet nem mindenki számára magától értetődő, és nem is feltétlenül automatikus. Félő, hogy a digitális átalakulás olyan új egyenlőtlenségeket teremt, amelyek részleges társadalmi bezárkózottsággal, sokak számára pedig a múlthoz való ragaszkodással járhat.
Ha kulturális okok a meghatározóak abban, hogy ki hol foglal helyet a digitális egyenlőtlenség hierarchia-rendszerében, akkor szinte elkerülhetetlen, hogy az Internet a hagyományos társadalmi egyenlőtlenségeket ne csökkentse, hanem újratermelje… A digitális egyenlőtlenség és a kulturális egyenlőtlenség között érdemes az összefüggéseket keresni. A kulturális tőke Pierre Bourdieu szerint olyan készségekből, un. kulturális kompetenciákból áll, amely a hétköznapi érintkezéstől a társasági érvényesülésen át - egészen valamely szakma professzionális gyakorlásáig - alapvető ismeretelemeket tartalmaz.
Kultúra... digitális kultúra ...
Kutatások bizonyították, hogy az internetet, azok a társadalmi rétegek használják, akiknek egyébként is nagyobb az esélyük az iskolázottság és a magasabb, stabil jövedelem megszerzésére. Nem mindenhol áll rendelkezésre internet-hozzáféréshez szükséges infrastruktúra, és a wiki-tudás. Általában éppen ott nem, ahol a legmagasabb a munkanélküliség, a kultúrához való hozzáférés a legalacsonyabb.
A Csepeli György és Prazsák Gergő könyvében olvasható, (elemezhető) empirikus szociológiai vizsgálatokból egyértelműen kiderül, hogy a városokban többen interneteznek (az internetezők 22%-a él a fővárosban, és a nem internetezők 14%-a – a teljes lakosság 18%-a él Budapesten), a magasabb iskolai végzettségűek és az idegen nyelvet beszélők, a vagyonosabbak és a fiatalabb korosztály, az önmegvalósítók nagyobb számban használják. Ebből következik is a digitális egyenlőtlenség, ami összefüggésben van a társadalmi egyenlőtlenségekkel, és ebből következik az, hogy akik nem interneteznek, kulturális szegények. Az internetezők és a nem internetezők kultúra felfogása különböző, legnagyobb eltérés – törvényszerűen – az új média (blog-írás, fájlcsere, chat, honlap-készítés, hírkeresés) kultúraként való értelmezésében van, leginkább közelít a tömegkultúra (Sláger Rádió hallgatása, Barátok közt c. film nézése, sportesemény látogatása, cigányzene hallgatása, horgászás) megítélése.
Új gazdagok- új szegények kifejezések a információs társadalom szüleményei. A könyvolvasást és az internet útján történő informálódást nézve a mai magyar társadalmat négy csoportra osztották:
1. Az első csoportba azok tartoznak, akik nem interneteznek, és nem olvasnak könyvet. Ez a csoport a legnépesebb (37%).
2. A második legnépesebb csoport tagjai (25%) internetezik is és olvasnak is.
3. A „Gutenberg árvák” interneteznek, de nem olvasnak (19%).
4. Az olvasók, de nem internetezők aránya (19%).
Az első csoport - a legnagyobb százalék - a klasszikus értelemben vett szegényekkel egyezőnek értelmezhető, átlag életkoruk magas, alacsony az iskolai végzettségük, és ebből következik, hogy nem is képesek megtalálni a kivezető utat. Nincs jövőkép, nincs honnan megtanulniuk a jövő tervezését.
A második csoportba a magas iskolai végzettségűek, fiatalok tartoznak, akik a kultúra régi és új tartalmait egyaránt megismerve lehetnek a kultúra folytatói és megújítói.
A harmadik csoport internetezik, de nem olvas. Életkoruk átlagosan alacsony, „mindent tudnak, amit az internetről megtudhatnak.”
A negyedik csoport, akik olvasnak, de nem interneteznek, a jövő felé nem tudnak nyitni, kapcsolatuk csak a kultúra múltjával van.
 |
| Kép forrása: libri.hu |
Az eredeti digital divide fogalmat és az információ-szegények, információ-gazdagok kifejezést - az újságírói és politikai közbeszédben - a ’80-as években már használták az Egyesült Államokban. 1995-ben digitális megosztottság=az új technológiai eszközökhöz való hozzáférésben mutatkozó társadalmi különbségekre utal. Majd a globális digitális megosztottság kifejezés is megjelent, „a lényegi aszimmetriára utal két vagy több populáció között az információs és kommunikációs források elosztásában és valódi használatában.” A castellsi terminológiával „negyedik világ”-nak nevezett országok - a kifejezés azokra az országokra vonatkozik, amelyek a legszegényebb területeken (Fekete-Afrika, Dél-Amerika) lévén, kikerülnek a hálózatból.
Forrás:
Csepeli György-Prazsák Gergő: Örök visszatérés? Társadalom az információs korban .
Jószöveg Műhely Kiadó Bp., 2010.
Én még nem találkoztam a „Gutenberg árvák” kifejezéssel, de nagyon találó, tetszik. Elgondolkodtató, hogy hogyan képesek emberek eligazodni a mai világban olvasás és internet nélkül. Legalább az egyiket művelhetnék. Ez a 37% számomra döbbenetes. Erről az adatról a választásokat megelőző időszak jut eszembe. Hogyan jutnak el az infok ezekhez az emberekhez, hogyan döntenek a sorsukról és ezzel hogyan befolyásolják bővebb és szűkebb környezetük sorsát, életét.
VálaszTörlésDr. Pusztai Éva tanulás-módszertani menedzser írja cikkében: „az olvasás nem egyszerűen egy tantárgy, hanem a belépő a 21. századba. Napjainkban egyszerre zajlik két egymásnak látszólag ellentmondó folyamat a nyugati világban. Gyorsan fogynak a képzettséget nem igénylő munkák, akinek nincs megfelelő tudása, gyorsan és végérvényesen a társadalom peremére szorul. A mindennapi élet pedig egyre bonyolultabb, aki nem tud megbízhatóan kiigazodni a nyomtatványok, űrlapok, szerződések szövegtengerében, az képtelen ügyei önálló vitelére. Hogy keressen állást, hogy írjon önéletrajzot, hogy intézzen banki átutalást, fogalmazzon kérvényt, aki bizonytalan az írásban-olvasásban?”
Az olvasási szokások változását Nicholas Carr, amerikai író, internet guru így jellemzi: „Volt idő, amikor nem esett nehezemre elmerülni egy hosszas regényben: figyeltem a cselekmény fonalára, emlékeztem, hogy ki kicsoda. Míg egykoron búvár voltam a szavak tengerében, most a víz felszínén suhanok, mintha jetskin ülnék"
Zipernovszky Hanna „Felesleges időtöltés?” című tanulmányában nem kongat vészharangot az internet elterjedése kapcsán. Hangsúlyozza tanulmányában, hogy az internetes felhasználói csoportok, közösségi színterek, mint például az MSN, úgy az internetes tanulási formák is új kommunikációs lehetőséget kínálnak a közös tanuláshoz, a közös tapasztalathoz, a közösségi munka végzéséhez. Svéd kutatási adatokat elemez, melyek szerint a svéd fiatalok olvasástudására az internet nem volt káros hatással az elmúlt hat évben. Az OECD országok közös tudásszint vizsgálata, a 2006. évi PISA (Programme for International Student Assessment) felmérése szerint a svéd tizenöt évesek szövegértése az átlagosnál jóval magasabb szintet mutat, amibe az olvasott szöveg feldolgozása és magyarázata is beletartozik. Véleménye szerint egészen újfajta lehetőségek adódnak: a digitálisan megjelenő vers egyrészt újszerű tipográfiával hat – például mozgó szöveggel operál, pulzálással emel ki szavakat vagy hátteret teremt a mondandó kiemelésére –, másrészt az olvasót a mű aktív részesévé, tényleges felhasználóvá teszi.
„Az internetet, azok a társadalmi rétegek használják, akiknek egyébként is nagyobb az esélyük az iskolázottság és a magasabb, stabil jövedelem megszerzésére”.
VálaszTörlésA fenti gondolat megfelelően érzékelteti a társadalomban uralkodó digitális egyenlőtlenség egyik legfontosabb mozzanatát:akinek van pénze hozzá fér az internethez, van computere, aki anyagilag nem teheti meg kimarad az IKT nyújtotta lehetőségekből. A már eredendően fennálló társadalmi hátrány magában hordozza digitális téren megvalósuló leszakadást is, tehát a digitális egyenlőtlenség, ezen keresztül a társadalmi egyenlőtlenségek tovább mélyülnek. Ehhez milyen tényezők járulnak hozzá?
Pierre Bourdieu szerint az iskola intézménye a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődését segíti elő, ugyanis az iskola a középosztály nyelvezetét használja, olyan előzetes tudást vár a diákoktól, mellyel a marginalizálódott rétegek nem rendelkeznek. Tehát a szegényebb sorból kikerülő tanulók már eleve hátránnyal indulnak a magasabb társadalmi rétegekből származó társaikkal szemben. A tanulmányok során ezt lemaradást nem sikerül csökkenteni, így a különbségek tovább nőnek. A rendszer bebetonozza a gyermeket egy társadalmi státuszba, nem segíti az előrejutást, a társadalmi hátrány nem hogy megszűnik, hanem generációkon át öröklődik.
Korányi Tibor írja le művében, hogy sajnos pont azok a társadalmi rétegek nem maradnak ki a képzésből, oktatásból, akiknek életkörülményeikből, személyes képességeiből adódóan kiemelt szüksége lenne rá. Tehát élethelyzetükből a kiutat a tanulás jelenthetné. Megítélése szerint elsődlegesen azok vehetnek részt oktatásban, képzésben, akik meg tudják fizetni, vásásrolni a „szolgáltatásokat”. Nem a személyes erények viszik előre őket tanulási útjukon, hanem a rendszer puhaságából fakadó kiskapuk. A tanulásnak szerinte nem piaci alapon kellene szerveződnie. A tanulási folyamatot az egyén belső tanulási igénye kellene, hogy vezesse.
Pont azok az emberek nem sajátíthatják el digitális írástudást, akik már így is egy (vagy több lépéssel) a társadalom többsége mögött járnak. Az IKT-re nem mint, egy újabb egyenlőtlenség újratermelődését elősegítő tényezőre kellene gondolni, hanem olyan eszközre, mely akár a távmunkán, on-line tanuláson keresztül kapukat nyit meg. Tudom először szükséges az alapvető digitális kompetenciák kialakítása, de aztán IKT nyújtotta lehetőségeknek határt csak a képzelet, na meg a pénz szabhat.
"Az internetet, azok a társadalmi rétegek használják, akiknek egyébként is nagyobb az esélyük az iskolázottság és a magasabb, stabil jövedelem megszerzésére".
VálaszTörlésA fenti gondolat megfelelően érzékelteti a társadalomban uralkodó digitális egyenlőtlenség egyik legfontosabb mozzanatát:akinek van pénze hozzá fér az internethez, van computere, aki anyagilag nem teheti meg kimarad az IKT nyújtotta lehetőségekből. A már eredendően fennálló társadalmi hátrány magában hordozza digitális téren megvalósuló leszakadást is, tehát a digitális egyenlőtlenség, ezen keresztül a társadalmi egyenlőtlenségek tovább mélyülnek. Ehhez milyen tényezők járulnak hozzá?
Pierre Bourdieu szerint az iskola intézménye a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődését segíti elő, ugyanis az iskola a középosztály nyelvezetét használja, olyan előzetes tudást vár a diákoktól, mellyel a marginalizálódott rétegek nem rendelkeznek. Tehát a szegényebb sorból kikerülő tanulók már eleve hátránnyal indulnak a magasabb társadalmi rétegekből származó társaikkal szemben. A tanulmányok során ezt lemaradást nem sikerül csökkenteni, így a különbségek tovább nőnek. A rendszer bebetonozza a gyermeket egy társadalmi státuszba, nem segíti az előrejutást, a társadalmi hátrány nem hogy megszűnik, hanem generációkon át öröklődik.
Korányi Tibor írja le művében, hogy sajnos pont azok a társadalmi rétegek nem maradnak ki a képzésből, oktatásból, akiknek életkörülményeikből, személyes képességeiből adódóan kiemelt szüksége lenne rá. Tehát élethelyzetükből a kiutat a tanulás jelenthetné. Megítélése szerint elsődlegesen azok vehetnek részt oktatásban, képzésben, akik meg tudják fizetni, vásásrolni a "szolgáltatásokat". Nem a személyes erények viszik előre őket tanulási útjukon, hanem a rendszer puhaságából fakadó kiskapuk. A tanulásnak szerinte nem piaci alapon kellene szerveződnie. A tanulási folyamatot az egyén belső tanulási igénye kellene, hogy vezesse.
Pont azok az emberek nem sajátíthatják el digitális írástudást, akik már így is egy (vagy több lépéssel) a társadalom többsége mögött járnak. Az IKT-re nem mint, egy újabb egyenlőtlenség újratermelődését elősegítő tényezőre kellene gondolni, hanem olyan eszközre, mely akár a távmunkán, on-line tanuláson keresztül kapukat nyit meg. Tudom először szükséges az alapvető digitális kompetenciák kialakítása, de aztán IKT nyújtotta lehetőségeknek határt csak a képzelet, na meg a pénz szabhat.