Egységes e-learning rendszer a Semmelweis Egyetemen

Vizsga este tíz órakor otthonról, tanulmányi verseny online, záróvizsga azonnali eredménnyel – mindez csak néhány példa arra, hogy milyen lehetőségek rejlenek az egységes e-learning rendszerben, amelynek kiépítése az országban elsőként a Semmelweis Egyetemen kezdődött el. Az egész intézményt átfogó E-learning és Digitális Tartalomfejlesztő Központ létrehozása annak köszönhető, hogy az egyetem vezetése felismerte az elektronikus tanulási környezetben rejlő pozitívumokat és a hallgatók igényeit. Az elektronikus tananyagok széleskörű használatával az oktatóknak több idejük jut a kutatásra és a gyógyításra, a hallgatók pedig szükség esetén rugalmasabban oszthatják be az idejüket.

A most indult félévben a Semmelweis Egyetem hat karán már összesen 42 tantárgyhoz tölthető le elektronikus tananyag egy központi honlapon keresztül. Annak érdekében, hogy azok is részesülhessenek az e-tananyagok előnyeiből, akik nem a Semmelweis Egyetem hallgatói, Dr. Szél Ágoston rektor úgy döntött: az elkészült anyagok egy részét kísérleti jelleggel felajánlja más orvosképző intézményeknek is. Így ezek a világ bármely pontjáról elérhetővé válnak a különféle helyszíneken beiratkozott egyetemi hallgatók számára. Nagy pozitívuma az anyagoknak, hogy jelentős részük angol nyelven is elkészült. Az egységes e-learning rendszer célja, hogy egységes arculattal és koncepcióval, szervezetten készüljenek a Semmelweis Egyetem elektronikus tananyagai, s ezek egy központi honlapról legyenek elérhetőek – mondta Dr. Kokovay Ágnes, az E-learning és Digitális Tartalomfejlesztő Központ igazgatója. A Semmelweis Egyetemen kifejlesztett központi azonosító rendszer (SEKA: Semmelweis Egyetem Központi Azonosító rendszere) segítségével már az év elején integrálták az összes hallgatót az e-learning keretrendszerbe. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a NEPTUN (egységes tanulmányi rendszer) jogosultság segítségével minden hallgató beléphet a rendszerbe, s letöltheti azokat a tananyagokat, amelyek felvett tantárgyaihoz kapcsolódnak.

Az e-learning nem csupán az elektronikus tananyagok összességét jelenti, hanem egy tanítási módszer is, amely irányítja, segíti az adott tananyag megértését, lehetővé téve az önálló tanulást, az egyéni igényekhez alkalmazkodó haladást. Az e-learning anyagok többsége interaktív kiegészítéseket tartalmaz, így például tudást ellenőrző kérdéssorokat, tanár-diák, illetve diák-diák kapcsolatot támogató fórumokat.

Fotók: D. Kiss Balázs / Semmelweis Egyetem

Fontos azonban, hogy az elektronikus tananyag nem helyettesítheti a tanárral való kapcsolatot és a személyes jelenlétet. A Semmelweis Egyetem az úgynevezett „blended learning” elvét követi, amely ötvözi a hagyományos és az elektronikus oktatás elemeit. A hallgató időbeosztását ugyanakkor rugalmasabbá teheti ez a rendszer, hiszen a multimédiás tananyagok a nap huszonnégy órájában rendelkezésre állnak. Az egységes e-learning rendszer lehetővé teszi az elektronikus vizsgázást is. Az elmúlt szemeszter végén a Neurológiai Klinika tanulmányi versenyt szervezett az e-learning nyújtotta speciális tudásellenőrzés segítségével. A Fogorvostudományi Karon gnatológia tantárgyból akár otthonról is lehetett vizsgázni a rendszer segítségével, elektronikus úton, este 10 órakor.  A Testnevelési és Sporttudományi Karon pedig már a záróvizsga írásbeli része is számítógépek segítségével zajlik.

 Forrás: Semmelweis Egyetem / Hírek

Állami térhódítás a szakképzésben

Új tanoncrend címmel jelentetett meg a HVG című hetilap egy cikket arról, hogy az állam a saját fenntartásában lévő intézmények felé tereli a szakmát tanulni vágyó diákokat - és a szükséges pénzeket.

"Pénzért úgyszólván bármit hajlandók oktatni a szakképzéssel foglalkozó iskolák. Legalábbis ez a feltételezés rajzolódik ki abból a pályázatból, amelyet alig két héttel a tanév kezdete előtt, augusztus 18-án hirdetett meg a Nemzeti Munkaügyi Hivatal. A 4,5 milliárd forintra azok az intézmények repülhetnek rá, amelyek olyan szakmák képzését is vállalják, amik a tavaszi beiskolázáskor még nem voltak benne az államilag elismert szakmák országos képzési jegyzékében (okj). Vagyis a diákok nem is jelentkezhettek rájuk. Ráadásul a szakmai és a vonatkozó központi kerettanterveket sem dolgozták ki. A feltétel mindössze annyi, hogy az iskolák szerezzék be a tanulók és szüleik hozzájárulását; az adott szakmához kötődő pedagógiai program beindításához ezúttal még attól is el lehet tekinteni, hogy a fenntartó jóváhagyja, és szakértő véleményezze azt. Nem véletlen, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, Szabó Máté néhány hete az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy semmisítsék meg az új szakképzési törvény egészét, mert a kapkodás sérti a jogbiztonság alkotmányos elvét.
A kormánynak azért ennyire sietős, mert a szakképzés átalakítását már a most kezdődő tanévben el akarta indítani. Be kellett látnia azonban, hogy ehhez néhány hét kevés, ezért a rajtot januárra halasztották. Az okj újabb verziója ugyanis csak július elején jelent meg, és ebből derült ki, hogy például az egyébként népszerű webmesteri szakma és az ahhoz tartozó tananyagok az eddigi formában már nem léteznek. A helyébe lépő új szakmadefiníciókhoz viszont még nem dolgozták ki a követelményeket. Ezért döntött úgy a kormány, hogy pénzzel próbál ösztökélni, amire vevők is az elmúlt hónapokban kiéheztetett szakképző iskolák. A váci Boronkay György Műszaki Középiskola és Gimnázium igazgatóhelyettese, Dian János például arról számolt be a HVG-nek, hogy indulnak a pályázaton, még ha ma nem is tudják pontosan, milyen szakma nevén fut majd a képzés. A támogatás 50 millió forintra is rúghat, ami nagyjából megegyezne azzal az összeggel, amelyhez az idén már nem juthatott hozzá az iskola. Januártól ugyanis a vállalkozások már nem irányíthatják a szakképzési hozzájárulást közvetlenül az oktatási intézményekhez, a pénz a Nemzeti Foglalkoztatási Alapba folyik be, felosztása az állam hatásköre.

A hiperaktív állami szerepvállalás a szakképzés átalakításának szinte minden elemére kiterjed. Az okj módosítását például önmagában senki sem kifogásolta, mivel az elismert szakmák valóban túlburjánzottak. Ám a mintegy négyszázból megmaradt szűk kétszáz alap-szakképesítés esetében jócskán átírták a kötelező óraszámot; a bérügyintézőnek készülő nebulóknak például az eddigi kétszáz helyett januártól már ezer órát kell a padban tölteniük, de megötszöröződik a fűrészgépkezelők kötelező óraszáma is. „Csak azt nem tudjuk még, mit mondjon az oktató 300 órán keresztül a fűrészről” – dohog a Felnőttképzők Szövetségének főtitkára, Borsi Árpád.
A szakmajegyzéket kidolgozó Nemzetgazdasági Minisztériumban az óraszámok emelését a HVG érdeklődésére azzal indokolták, hogy egyenértékűvé akarták tenni az iskolarendszerben és a felnőttképzésben megszerezhető bizonyítványt, mert „az óraszámok vonatkozásában, a képzők közötti verseny egyik nemkívánatos hatására, elindult egy lefelé tartó tendencia”. Borsiék szerint viszont nem életszerű, hogy a felnőttképzésben ne vegyék figyelembe a tanulók már felhalmozott tudását, és persze azt is fájlalják, hogy ötszörös áron jóval nehezebb lesz eladni az ötször annyi időt igénybe vevő tanfolyamokat.

Fotó: Katona László / Metropol

Az új szabályok azoknak a vállalkozásoknak a forrásait is apasztják, amelyek eddig a felnőttképző intézményeknél, vállalkozásoknál vásároltak szolgáltatásokat. Az idén ugyanis megszűnt az a lehetőség is, hogy a cégek a szakképzési hozzájárulásuk terhére maguk képeztessék tovább saját munkatársaikat, ehelyett maradtak a macerás uniós pályázatok. Míg eddig a cégek évente 6-8 milliárd forintot forgattak vissza dolgozóik taníttatására, az idén az erre a célra meghirdetett pályázatból eddig uszkve száz vállalkozás jutott együttesen 230 millió forinthoz.

Kiszorulóban vannak a piaci vállalkozások a munkaügyi központok által meghirdetett tenderekből is. Ezeken egy új szereplő, a Türr István Képző és Kutató Intézet tarol. A kilencvenes évek elején létrehozott, de később kiürült kilenc regionális képzőközpontot tavaly fedezte fel magának a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, és a 48-as olasz szabadságharcosról elnevezett intézet lett a közfoglalkoztatással összefüggő feladatok letéteményese. Az „Újra tanulok” elnevezésű, 4 milliárd forintos uniós forrásra eddig csak a Türr által közfoglalkoztatottaknak felajánlott képzéseket (háztáji állattartás, növénytermesztés és -tartósítás) fogadták be, a romatelepek komplex programjára pedig csak azok az önkormányzatok pályázhatnak, amelyek konzorciumi partnerként a Türrt is bevonják.

A felnőttképzők attól is tartanak, hogy az állam ennél is határozottabban ráteszi a kezét a piacukra: áttereli a diákokat az állami fenntartású intézményekbe, így úszva meg a különben feleslegessé váló pedagógusok elbocsátását. Erre több jel is mutat. Az új köznevelési törvény például a szakközépiskolák alapfeladatai között sorolja fel a felnőttképzést. Ráadásul a készülő felnőttképzési törvényben azt tervezik, hogy a magánintézmények számára is meghatározzák, hány főállású oktatóval működhetnek, holott azokban eddig az óraadás volt a jellemző. Az államilag támogatott felsőfokú szakképzés tanulói létszámait is újraosztották. Így például a magánalapítvány által létrehozott Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola ettől a tanévtől mind a 600 államilag támogatott felsőfokú szakképzési helyét elveszítette, és azokat állami egyetemek és főiskolák között osztották szét.

Az átalakítás mögött az a vízió körvonalazódik, hogy Magyarország a szakmunkások országa legyen. Az ehhez vezető út az úgynevezett duális képzés bevezetése, vagyis a tanulás súlypontjának áthelyezése az iskolai keretekből a cégeknél folyó gyakorlati foglalkozásokra. Mindezt úgy, hogy a háromévesre kurtított iskolai szakképzés keretében a tizenévesek legfeljebb az órák egyharmadában tanulhatnak közismereti tárgyakat. A kormány azonban ezen a területen is késésben van. Kevés ugyanis a vállalkozó szellemű intézmény, amelyik már az idén hajlandó elindítani a hároméves képzést. Ehhez ugyanis olyan cégpartnerre van szükség, amely szerződést köt a tanulókkal. Így ebben a kérdésben is marad a pénzügyi ösztöke: augusztus 18-án 5,1 milliárd forintra írtak ki pályázatot részben azoknak a vállalkozásoknak, amelyek készek már most, szeptembertől tanulószerződést kötni a tanoncokkal, részben pedig azoknak az iskoláknak, amelyek ismeretlenül is belevágnak a duális képzésbe."

SZABÓ YVETTE
Forrás: HVG 2012. augusztus 25