Fejesné Lénárt Krisztina: Szeléné Program

Női önismereti, selfness program kidolgozása

Dolgozatom egy női önismereti élményprogram kifejlesztésének folyamatát mutatja be. A programot olyan nőknek szánom, akik kedvet éreznek önmaguk megismeréséhez, akik szükségesnek tartják, hogy támogató közegben kerüljenek önmagukhoz közelebb. A Szeléné program a tréninggyakorlatokat mozgásos, és táncelemekkel ötvözi, a test és lélek harmóniájának megteremtése érdekében.

Dolgozatomban megvizsgálom, hogy az utóbbi évszázadban hogyan változott a nők helyzete, milyen új kérdéseket, döntéseket vetett ez fel az életükben. Átfogóan bemutatom azokat a táplálkozási zavarokat, amelyek a megfelelni vágyás hajszájában kerítik hatalmukba az embereket. Az önismereti fejlesztő csoportok kialakulásának tárgyalása és a csoportfolyamatok bemutatásán keresztül keresem a megfelelő platformot a női önismereti csoport működéséhez. Az Internet kínálta lehetőségekkel feltérképezem a fővárosban és környékén elérhető női önismereti tréningeket, tematikájukat és időtartamukat.

Szakirodalmi alapokra támaszkodva létrehozok egy működőképes programot, amely alapot adhat a nők egymást közötti kommunikációjának beindításához, a bennük szunnyadó képességek és lehetőségek előhívásához. Ehhez jól bevált tréningfeladatokat ötvözök saját tapasztalataimmal és néhány saját fejlesztésű gyakorlattal, a hétvégi program során jógával, tánccal és meditációval, amely mind testileg, mind lelkileg feltöltődést nyújt a résztvevőknek.

Kíváncsi vagyok arra, hogy a programon résztvevő nőket mi motiválja a jelentkezésre, milyen céljuk van a részvétellel. Ezt kérdőíves felméréssel vizsgálom, majd egynapos próbatréning keretében tesztelem is az általam összeállított programot. A résztvevők és a saját élményeimet a tesztprogram befejeztével elemzem, melynek adatait a tesztelés szubjektív tapasztalataival együtt a dolgozat végén értékelem.

Feltételezem, hogy a részvételre jelentkezők nyitottan állnak majd a feladatokhoz, és körükben hamar elindul egyfajta egymás közötti, segítő interakció. Számítok arra, hogy a nők szívesen vesznek részt a női önismereti programban, és hogy a felkínált tevékenységek nagy érdeklődésre tartanak számot körükben.

A kérdőívek elemzése és a próbaprogram során az előfeltevéseim beigazolódtak és választ kaptam arra is, mi motiválja a nőket a női önismereti programban való részvételre.

Témavezető: Dr. Kereszty Orsolya PhD

A szakdolgozat ide kattintva olvasható el teljességében. További andragógiai témájú szakdolgozat a 2011-ben végzett levelezős MA-s csoporttól ezen a linken található.

Múzeumi nevelés - kis mai szubjektív Visegrádról

Bár nagyon gyakoriak a különböző múzeumokhoz köthető foglalkozások, zártkörű bemutatók, képzések, és egyre népszerűbb szavak a múzeumpedagógia és -andragógia, amiről most mégis írni szeretnék az az egyszerű múzeumi kiállítás, mint művelődési terep. Maga a kiállítás, minden egyéb foglalkozás nélkül is, a látogatók számára tanulási, művelődési lehetőséget kínál(hat).

Gyerekkorom óta szeretek múzeumba, kiállításokra járni. A várak, kastélyok - mint sokaknak, nekem is a gyengéim. Sajnos nagyon sokszor szembesülök azzal, hogy a nagyon jó anyaggal rendelkező, és még pénzben sem szűkölködő kiállítások elrendezése, az anyagokhoz tartozó szövegek mennyire elszomorítóan távol állnak az átlagembertől legyen az felnőtt vagy gyerek. Távol van attól ami érdekes lehet, attól amiből tényleg tanulni lehet. Most két kisgyerek anyukájaként ezek a dolgok még szembeszökőbbek.

A minap elmentünk Visegrádra, hogy a csajoknak megmutassuk a várat. Mivel a fellegvár parkolója dugig volt, így a lenti királyi palotára esett a választásunk. Nyolc éve voltam itt utoljára, azóta láthatólag sok pénz jutott a rekonstrukcióra, a kiállításokra. Mondhatom, hogy nagyon szép az egész. Nagyon érdekes filmet készítettek, ahol számítógépes vizualizációval felépítették azt, hogy miként nézhetett ki a palota az egyes építési stádiumokban. (Sajnos a film harmadánál a projektor megadta magát, de a film jó.)

Forrás: visegrad.hu

Egy bajom van az egésszel. Alig van kiírás, ami van az meg hihetetlenül fantáziátlan. Van egy berendezett hálószoba a középkorból, terített asztallal, gyönyörű festett ruhásládákkal, stb. A falon a szöveg igen hosszasan arról értekezik, hogy miként tárták fel a szobát, meddig ért valaha, az abalakok hol lehettek és pont. Arról, hogy hogyan élhettek benne, mit csinálhattak, kiké lehetett a szoba egy árva szó sem esik. Nem hinném, hogy plusz két három tábla már olyan sokkal többe került volna. Vagy, gyönyörű vitrines kiállítás, - itt is itt a multimédia, látványos képekkel. De egy-egy tárgy mellett csak a szokásos szöveg: kulcs az xy századból, z mintájú korsó, stb. Emlékszem, hogy mennyire ki voltam borulva amikor a Nemzeti Múzeumban megnyílt a honfoglaláskori kiállítás. Számomra elképesztő mennyiségű anyagot állítottak ki, de olyan unalmas és szegényes információkkal, hogy dühöngve tértem haza. Ilyen-olyan mintájú női hajkorong típusú feliratok. De hogy mit szimbolizál, jelent az a minta, vagy hogyan hordták. Íjjak, nyilak, tarsolyok, stb. de hogy miként használták, mire volt jó, arról egy szó se, kép se, bábu se, megtapogatható újonnan készített tárgy se.

Forrás: visegrád.hu

Visegrádon berendeztek egy konyhát is. Kitömött vadkan, kormos tűzhely, hordók, edények, szárított fűszerek. Ez igen. Látványos, érdekes. Falon a szöveg a megszokott: ekkor-akkor tárták fel, így-úgy nézett ki a feltáráskor, stb. De hogy mit főzhettek ott, hogyan, miből, mivel arról egy szó sincs. Kár. Gyönyörű a fűszeres és gyümölcsös kert rekonstrukciója is. De táblák, információk nincsenek. Ezért is kár. És persze alig valami a gyerekeknek. Ami tapizható lenne, kipróbálható, lerajzolható, érdekesség. (Ah bocsánat, van szemben egy külön fizetős!!! lovagkori játszótér.)

Nem szívesen mutogatok külföldre, de egy éves angliai tartózkodásom alatt nagyon sok várat és kastélyt látogattam meg. Bizony lehetne mit tanulni az ottani múzeumandrapedagógusoktól, kiállításkészítőktől. Felpróbálható páncél, megérinthető, felemelhető, kihúzható fegyverek, szaglászható, morzsolható fűszerek, érdekes, izgalmas szövegek, többnyire a vár korábbi lakóiról, sok sok vizuális inger, ami mind segít befogadni, feldolgozni, sőt mi több élvezni a múzeumi tratózkodást. Volt ahol egy történet köré szőtték a kiállítást feloltöztetett bábukkal, hangefektekkel, várbörtönnel. A gyerekek kész voltak tőle és minden részletet tudni akartak. Volt ahol a várromhoz csupán egy audioidegenvezető volt, ami azonban olyan izgalmas sztorit mondott el a vár minden szegletéről (persze a szakami információkkal együtt), hogy igen emlékezetes maradt az átlagember számára is, pedig se bábú, se bútor, se vitrin. Magyarországon olyan, mintha a művelődésnek, a múzeumnak óhatatlanul unalmasnak kellene lenni, ha szakszerű akar maradni. Vajon a szakszerűség és az élmény, kizárják egymást? Legalábbis egy valamire való kutató szerint? Az átlagembernek fájjon, ha művelődni akar?

(Biztos vagyok benne, hogy vannak jó példák is, mint pl. a skanzen, de nagyon-nagyon lassan alakulnak a dolgok itthon.)

Sági Zenina

A szabad tanulás

A szabad tanulás vagy non-formális tanulás - strukturált és szervezett, de nem ad végzettséget. Ez a mondat! olyan sokszor eszembe jut. Miért nem tanulunk a magunk örömére? Miért fontos a papír? (Persze, tudjuk…) A felnőtteket képző intézmények elindítanak egy képzési programot, azután a programakkreditáció során annak megvalósíthatóságát, pedagógiai követelményeknek való megfelelését vizsgálják …

Felnőttképzés, amely papírt ad


De! csupán a magunk örömére, általános műveltségünk, jó érzésük miatt miért nem … Az élethosszig tartó tanulásról egyre többet beszélünk, és azt törvényszerűen a felnőttképzéssel azonosítjuk. Gyakorlatilag olyasmit értünk alatta, mint az elmulasztott tanulmányok pótlása, „második esély”, felnőttkori „próbálkozás” arra, hogy akik kimaradtak valamilyen iskolai fokozatról, felnőtt korukban be akarják pótolni a „mulasztásaikat”. Egy olyan folyamatnak akarjuk látni, amelynek legfőbb célja az emberi élet minőségének javítása. Ahhoz azonban, hogy az egyes emberek életében ez az elv megvalósuljon, fontos feltételek meglétére is szükség van, mint például lehetőségre, személyes motivációra és az egyén képezhetőségére, taníthatóságára. De! ehhez milyen út vezet? Miközben a tanulásunk a felnőtt élet meghatározó tevékenységévé válik, általános jó érzésünket, tájékozottságunkat, önbizalmunkat is kell növeli, melyekre - valljuk be – nagy szükségünk is van. Az új tudásunk - általában - a meglevőhöz kapcsolódik, arra épül. Az értelmes tanulás alapvető előfeltételei közé tartoznak például az olyan készségek, mint az olvasás-szövegértés, a gondolkodás …

Néhány napja kaptam egy nagyon kedves írást (Ordasné Anda Klárától), … olvastam, kétszer is elolvastam, és elhatároztam most meg is osztom veletek. Elgondolkodtam, tanultam is … csak úgy, szabadon …

EMLÉKKÉP


Mezőberény. II. sz. Ált. Isk. Fizika óra. 12 éves vagyok. Az ajtó kinyílik, belép rajta a tanár bácsi, de nem egyedül jön ám. Hozza magával a szigorú, nagytudású Szabó Antal igazgató urat . Ez nem jó jel! Pisszenésmentes a csend az osztályban, csak a terem olajos padlója merészel nyikorogni néha. A tanári asztal tele van szertárszagú huzalokkal, gömböcskékkel, ezek a fizika óra varázslatos eszközei. Mert a mi tanárunk mindig tartogat számunkra valami izgalmas meglepetést. Most például ott a kezében a napló és már peregnek is a lapok!


30 szempár figyel. 30 pár fül fülel. Hisz egyvalaki rögtön felel! Eközben a falon egy pók gurul végig. Ő aztán nem zavartatja magát. Éppen becserkészi az arra tévedt piaci legyet. Hirtelen a nevemet hallom, s rögtön a nekem szegezett kérést is :


- Mesélj nekünk az Ohm törvényéről !
Óóó...hm!!! ??? Csak állok némán. A szívem zakatol, az agyam leblokkol... pedig emlékeznem kéne... Ohm törvénye...???? Apró rövidzárlat. Jelenleg az áramról csak a sors pillanatnyilag rám mért ütése jut eszembe. A nagy belső ellenállásom miatt a feszültségem meg főleg a pulzusomon tapintható... A tudásom meg...?? hol volt, hol nem volt...( esetleg coulomb... de különb is lehetne...)


Eszembejutnak a korábbi órák kisérletei: Egy botot roppantul dörzsölgettünk, ami aztán odavonzotta a selyempapír szeletkéit. Máskor meg valami hókusz-pókuszt követően a tanár bácsi mutatóújjával az orrunk hegyéhez ért, amitől ott egy nagy, csípős szikra keletkezett. Dőltünk a nevetéstől. Vicces kisűlés volt. De ebből most gyászos felsűlés lesz! S mintha elhangozott volna többször is egy híres professzor neve : valami Üveges.......vagy Öveges??? Ő most biztosan kihúzna a csávából. Töröm tovább a fejem. Éget a szégyen a tanárom előtt.


Hisz jól ismerem Őt. Tudom, hogy kiváló ember, mint ahogyan az iskola többi nevelője is. Érdekesek az órái, figyelnek rá a tanítványai. S ha egy fárasztó nap után innen hazamegy, van türelme megsimogatni mindhárom gyermeke fejét, gondozni mézelő méhecskéit, hétvégén kapálni a kukoricaföldet, hogy a malacoknak legyen mit enniük.. S még azt a titkot is tudom róla, hogy hegedűje is van, amivel a téli, disznótoros vacsoráknál elmuzsikálja szerettei kedvenc dalát. De ha ebben a pillanatban nem szólalok meg, az én nótámat fogja elhúzni! Ezt biztosra veszem!


Ekkor világosság gyúl az agyamban! No, lám! Így lesz az áramforrásból örömforrás! Megvan! Hát persze!
Mert a feszültség és az áramerősség a fizikában jóbarátok, függetlenül attól, hogy néha egyenes arányban állnak egymással, néha nem. De mindig ellenségük az ellenállás! S már írom is a táblára a képletet:

U = I x R

Ez az Ohm törvénye! Öveges professzor is megsövegelhetne érte! Megmenekültem! 5-öst kapok. Már mindent értek.


S most, sok-sok év elteltével azt is tudom, miért van a konnektorban az az őrült nagy 220 VOLT!!! Mert ez a fizika tanár, a néhai Anda Károly, az én édesapám volt...Rég volt, nagyon rég volt.......


Ordasné Anda Klára

Vége van, vagy csak most kezdődik el?

2011. július 27-én szerdán mi, az első ELTE andragógia mesterképzésben végzett hallgatók átvettük a diplománkat. Az Egyetem téren lévő épületben került sor az átadásra, egy nagyon impozáns teremben. Sokkal szebb és bensőségesebb volt az egész, mint az én első tömegtermelésben zajlott diplomaosztómon, még a kedvesen esetlen műsorral együtt is (leszámítva a meghökkentően igénytelen meghívót). Jó volt látni az ismerős arcokat, bár sajnos nem mindenki lehetett jelen. Néhány tanárunk eljött, ami jól esett. Köszönjük Sz. Molnár Annának, Kraiciné Szokoly Máriának, Striker tanár úrnak és Tóth Attilának, hogy eljöttek. Kár, hogy nem többen. Bizonyosan csak a nyár miatt.

Azon tűnődtünk mi, akik ott voltunk, átvettük a díszes oklevelet, hogy milyen furcsa lesz szeptemberben majd nem menni, nem találkozni. Persze kicsit jó is kiszabadulni, meg végre a család sem morog a szombatok miatt, de közben meg mégis... Hiszen nem rég kezdtünk, még élénken emlékszem a felvételire, meg minden. Nem akarok itt nosztalgiázni, de a csapat jól összejött. Mindig vannak, akik kilógnak, vagy ki akarnak lógni, de a hivatalos csoportból valódi csoport lett. :) Azok, akik most nem voltak, vagy nem lehettek ott, azért lélekben velünk voltak. Gondoltunk rájuk! Ősszel egy banketten szeretnénk mindenkivel találkozni és januárban majd örülünk az ő diplomájuknak is.

Reméljük, hogy a személyes és a szakmai kapcsolatoknak legalább egy része megmarad és ezt a blogot is megtöltjük a saját elhatározásunk alapján tartalommal. Egy nagy szusszanás után.

További képek ezen a linken érhetőek el.

Sági Zenina: A képzők képzése

Az andragógia mesterképzés levelező tagozatának rejtett tantervi elemei
(tapasztalatok hallgatói szemmel)

Az andragógia elmélete a felnőttképzés gyakorlatára nézve mind szervezési, mind kivitelezési szempontból irányelveket fogalmaz meg, széles módszertani ismeret áll a rendelkezésre, ennek ellenére azonban gyakori az a tapasztalat, hogy a felnőttképzésben (is) az oktatók, tanárok, előadók jó része még mindig nagyobb hányadban a hagyományos tanításfelfogást követi, és például a módszerválasztás terén a frontális ismeretátadást részesíti előnyben. A felnőttek képzésében rejlő lehetőségeknek, így például a levelező képzés, vagy a távoktatás által nyújtott potenciálnak csak egy részét használjuk ki, a hatékonysága pedig töredéke annak, amilyen lehetne. Ennek okát kutatva egy rejtett tantervet feltételeztem a képzők képzése során, amely az explicit tanterv által hordozott modern andragógiai eredményeket a végzett hallgatókban felül- vagy átírják. Hipotézisem alapján a rejtett tanterv egyik kardinális eleme a kapott oktatói minta. Emellett feltételeztem, hogy a levelező oktatás sokkal inkább a nappali képzésforma rövidített változata, mintsem önálló módszertannal felépített felsőoktatási felnőttképzési forma.

Hipotéziseim bizonyítására kérdőíves felmérést készítettem, amelyet online formában jutattam el az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Pécsi Tudományegyetem andragógia mesterképzésben tanuló, végzős, levelező képzésben résztvevő hallgatóihoz illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetem andragógia mesterképzésében résztvevő oktatóihoz. A válaszadók személyes véleménye alapján igyekeztem feltételezéseimet igazolni.

A felsőoktatásban a rejtett tantervi vizsgáltok nagyon ritkák, az andragógusképzés újszerűsége miatt pedig ez a kutatás a területen eddig egyedülálló. Mivel a felnőttképzési terület sok rokonságot mutat a pedagógusképzéssel, így bizonyos tanárképzési kutatások eredményeiből is merítettem ötletet, illetve a két szakma relevanciája miatt a kutatásom eredménye a pedagógusképzés számára is hordozhat értékes információt.

A dolgozatnak nem volt célja az okok feltárása, inkább a rejtett tanterv meglétére felhívni a figyelmet, hogy az explicit tanterv következetesebb, tudatosabb kivitelezésével annak hatékonyabb érvényesülése legyen várható. A kutatási módszerek és eredmények pontosítása illetve az okok feltárása lehetséges irányvonal a téma elmélyítésében.

Témavezető: Dr. Maróti Andor Phd

A szakdolgozat ide kattintva olvasható el teljességében. További andragógiai témájú szakdolgozat a 2011-ben végzett levelezős MA-s csoporttól  ezen a linken található.

Szücs Zsuzsanna: A reformkori tradíciókra épülő kultúraközvetítés lehetőségei Balatonfüreden

Szakdolgozatom témájául lakóhelyem, Balatonfüred kultúraközvetítésének lehetőségeit választottam, mert azt szeretném kutatni, hogy a reformkorig visszanyúlva, milyen lehetőségek rejlenek még a közösségfejlesztés területén. A szakdolgozatot egyfajta hiánypótló dokumentumnak is szánom, valamint témaválasztásom aktualitása az ünnepi rendezvénysorozat, amelyet április első napjaiban rendeztek a városban, a település 800 éves, a várossá nyilvánítás 40 éves évfordulójának tiszteletére. A fürediek nagy közösségi összetartó ereje, a kulturális alapú városfejlesztés két évtizedes munkája, a sikeres uniós pályázatok mind hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarország az Európai Unió soros elnöksége idején éppen Balatonfüredet jelölte ki a nemzeti és európai értékek összefüggései bemutatásának helyszínéül.

Az andragógus mint kultúraközvetítő, ma egyre inkább egy naprakész „információmenedzser”, aki szakmai szemmel nézve szívén viseli a kultúra minél szélesebb rétegekhez való eljuttatását. Balatonfüred szerencsés helyzetben van, hiszen tárgyi-, szellemi- és környezeti értékeket örökölt, melyeket kulturális marketingtevékenységével minőségi turisztikai kínálatként kell közvetítenie. Kutatásomban a város kettősségéből indultam ki: a helyiek és az ide látogatók számára a kultúra egyes szegmensei nincsenek összhangban. Andragógus szemmel úgy vélem, az egyén – korhatár nélkül - váljon részesévé a kultúraalkotásnak, - megőrzésnek, - építésnek. A másik hipotézisem arra irányult, hogy hiányzik az egység, amely koordinálná a helyi programokat. Erre vonatkozóan szakdolgozatom utolsó fejezetében javaslatot tettem egy andragógus iroda létrehozására, és annak hálózati szintre emelésére.

A kutatás módszere nyitott és zárt kérdésekből álló kérdőíven alapult. A mintavétel módja véletlenszerűen zajlott, online kérdőívek segítségével, a minta nagysága 145 fő. A kutatásomból erősen kirajzolódnak a helyi lakosok valós/vélt sérelmei, valamint a kutatás eredménye azt támasztja alá, hogy a válaszadók többségének a fesztiváljellegű, szabadtéren zajló, gasztronómiával együtt járó eseményekre van igénye. Megújulásra van szükség, a meglévő programokat új tartalmakkal kell tölteni. A művelődési élet színterein a legfőbb irányvonalnak az igényességet, az értéktudatosság terjesztését tartom, illetve egyes intézményi struktúrák fejlesztését. Balatonfüred jövőképének döntő része pedig az iskolai nevelésen múlik.

Témavezető: Dr. Bali János

A szakdolgozat ide kattintva olvasható el teljességében. További andragógiai témájú szakdolgozat a 2011-ben végzett levelezős MA-s csoporttól  ezen a linken található.

Fodor Anna: Életpálya-építési stratégiák felsőoktatási hallgatók körében

Az ELTE andragógia MA nappali és levelező tagozatos hallgatóinak életpálya-építési stratégiái

A dolgozat célja az ELTE Andragógia MA hallgatók életpálya-építési stratégiáinak vizsgálata. Az ELTE-n a most (2010–2011-es tanévben) másodévesek az egyetemen elsőként végző Andragógia MA hallgatók, így életpálya-építési stratégiáik most kerülnek elsőként vizsgálat alá. A dolgozat főbb kutatási kérdései: milyen tényezők miatt választották a hallgatók ezt a szakot, és korábban az alapszakjukat; milyen különbségek mutatkoztak a nappali és levelező tagozatos hallgatók döntése között; mennyire tudatosan készülnek a hallgatók a pályájukra; az életpályájuk tervezését mennyire tartják a kezükben; valamint mennyire ismerik és élnek a pályatanácsadás nyújtotta lehetőségekkel.

A kutatásban az ELTE első- és másodéves Andragógia MA-s nappali és levelező tagozatos hallgatói vettek részt. A kutatást megelőzte egy elővizsgálat, melyben kisebb létszámú megkérdezett válaszolt a pályaválasztási döntést befolyásoló tényezőkkel kapcsolatos nyílt kérdésekre. A fő kutatásban is kérdőíves módszer került alkalmazásra, mely nagyrészt zárt kérdéseket tartalmazott.

A kapott eredményekből az látszik, hogy a levelezőzök esetében kevésbé volt meghatározó a döntéseikben a család véleménye, azonban mindkét csoport önállóbb volt a döntésnél az MA estében. Felmerült a hallgatóknál az MA választásában a BA-s csoporttársak szerepe is. Mind a nappalisoknál, mind a levelezősöknél az MA esetében voltak fontosabbak a kereseti lehetőségek. Karrierépítés szempontjából a nappalisoknál (az MA esetében) a doktori képzés, publikálási lehetőségek merültek fel, míg a levelezősök inkább a „több lábon állást”, biztonságot látták benne. A nappalisoknál többen tartották fontosnak a döntésben a család és a munka összeegyeztethetőségét, mint a levelezősöknél. Mindkét csoportban, mindkét szinten az érdeklődés volt a hallgatókat a döntésben leginkább befolyásoló tényező. A hallgatók (mindkét csoportban) a döntésükben fontos tényezőként említették az ELTE hírnevét. A válaszokból az is kiderült, hogy a hallgatók nem jellemzően élnek a pályatanácsadás lehetőségével, de egy későbbi döntési helyzetben többen elképzelhetőnek tartják, hogy kérnék tanácsadó segítségét.

A kutatás további lehetséges irányvonalaként jelenhet meg az andragógia MA-sok céljainak, további terveinek kutatása, tanulmányaik befejezése után a tanulmányok hatásának vizsgálata. 

Témavezető: Dr. Kiss István

A szakdolgozat ide kattintva olvasható el teljességében. További andragógiai témájú szakdolgozat a 2011-ben végzett levelezős MA-s csoporttól  ezen a linken található.