E-forradalom a felsőoktatásban

A Figyelő című hetilap 2013/3. számában jelent meg egy cikk az elit egyetemek nyílt, ingyenes online kurzusairól, amelyek révén az elmúlt években világszerte százezrek léphettek be virtuálisan a Harvard, a Stanford vagy a Yale előadótermeibe. Bár Magyarországon ettől még nagyon távol állunk, mégis az online tanulás növekvő népszerűsége alapjaiban formálhatja át a felsőoktatást. 

Az első online kurzusokat a cikk szerint az angliai Open University indította. Az 1969-ben létrehozott intézményben távoktatással képezték a hallgatókat, majd az internet berobbanásával az intézmény is módszertant váltott. 2000-ben a világon először már virtuális diplomaátadót szerveztek, amelyen 8 ország 26 hallgatója kapta meg az oklevelét.

A Harvard és a Massachusetts Institute of Technology (MIT) 2012-ben egy hatvanmilliódolláros projektet indított útjára. Az edX néven létrehozott online platformon a két intézmény legnevesebb oktatói által tartott kurzusokat tették elérhetővé ingyen. Ezzel párhuzamosan azonban más elit egyetemek is indítottak online kurzusokat. A regisztráció többnyire egyszerű és ingyenes, hozzáférést biztosítva előadásokhoz, jegyzetekhez, házi feladatokhoz. A tanulás módja szerint kétféle képzés létezik. Az egyik esetben a valóságban zajló órákat lehet online követni, de alkalmazkodva az órabeosztáshoz, videokonferenciák, előadások, csapatmunka tekintetében. A másik típust a távoktatásra jobban hajazó, a saját tempóban elvégezhető (self-paced) kurzusok képviselik, ekkor az anyagok előre rögzítettek, ám azért a házi feladat beadására természetesen határidőt szabnak meg.

Forrás: telegraph.co.uk

Tanfolyamok széles választéka található meg a három legnépszerűbb platformon: udacity.com, edX.org, coursera.org. Több millió hallgató használja ezeket a felületeket, azonban az is igaz, hogy nagyon magas a lemorzsolódás. Általában a jelentkezők 10-15 százaléka jut csak el az oklevél megszerzéséig. Ennek ellenére, ha a jelenlegi trend folytatódik - és miért ne tenné? - akkor is százezrek szereznek majd online bizonyítványt MOOC kurzusokon (Massive Online Open Courses).

A cikkben megszólal Ollé János is, aki eredetileg ennek a blognak is az inspirálója volt. Elmondta, hogy véleménye szerint egy hosszú távon meghatározó oktatási modellről van szó. Ugyanakkor nyilván az online képzések nem tudják még felváltani a hagyományos képzési formákat. Az egyetemi képzés gyakorlati foglalkozásai, bizonyos projektek, csoportmunkák, kompetenciafejlesztő tréningek nem alkalmasak arra, hogy online formában jelenjenek meg, vagy nagyon költséges módon lehetne elérhetővé tenni. Emellett bizonyos szektorokban nem is fogadják el ezeket a diplomákat. Ennek egyik oka lehet a cikk írója szerint az, hogy a vizsgákon az ellenőrzés nehézségekbe ütközik és talán emiatt ingyenes még a legtöbb ilyen kurzus.

Várható, hogy ezek a tendenciák átformálhatják a felsőoktatás mai rendszerét. Egyrészről demokratizálódást eredményezhet, másrészről a hagyományos képzéseknél hozhat a versenyhelyzet miatt minőségjavulást.

Az edX.org nyitólapja

Bár sok a szkeptikus hang a minőséggel kapcsolatban. Az tény, hogy az online térben való tanulás segítése más fajta pedagógia és módszertani felkészültséget igényel az oktatótól. A hagyományos felépítésű online kurzusok (előadások, néhány gyakorlati feladat, egyéni munka, egyéni értékelés) az oktatótól sem követel  akkora energiabefektetést, mint egy teljes kurzus online csoportmunkára alapozása. Utóbbira lehet példa a konnektivista tanulás, amely elég komoly energiabefektetést, időt igényel mind a hallgatóktól, mind az oktatóktól. (Erről tudnánk mit mesélni...)

Magyarországon egyenlőre kísérleti kurzusokról lehet még csak beszélni. Gond, hogy a számítógépek még nem mindennapos résztvevői az oktatásnak. Az oktatási piacon a kereslet inkább a hasznos (azaz munkát érő) képzéseket célozza, cél gyakran a képesítés, azaz a papír megléte. Sajnos még sokan nem hiszik azt el, hogy az online oktatás személyes jelenlét nélkül is lehet hatékony, minőségi, eredményes (nem kell messzire menni a példáért, nézzük csak meg a levelező képzésekről szóló véleményeket). Bár egyre több az e-learninges támogatott projekt (egyenlőre még a hagyományos képzés támogatására, kiegészítésére), úgy tűnik, hogy az online oktatás sem a felsőoktatás irányítói, sem a résztvevői (azaz az egyetemek) számára nem fontos. Az tény, hogy viszonylag nagy beruházást igényel (technológia, tartalomfejlesztés, marketing, márkaépítés) ugyanakkor hosszútávon megtérülhet a befektetés. Bár most még ingyenesek a nagy egyetem online képzései, ha csak minimális összeget is vezetnek be, regisztráció, vagy tandíj gyanánt, a fokozott érdeklődést figyelembevéve az online felsőoktatásról kiderülhet, hogy bizony jó üzlet lehet, pláne, ha összekötik állásközvetítéssel is.

Forrás: Figyelő 2013/3. szám

Felnőttképzés és Vállalkozás - Máltán I.

Mint már néhányan tudjátok, 2012.október 28-tól 3 hónapig Máltán élek, szakmai tapasztalatszerzés és bővítés céljából az EYE program keretén belül finanszírozva. Az itteni történéseim megírásával, talán tudok nektek hasznos érdekes információkkal szolgálni a jövőre nézve, ezért gondoltam megosztok néhány tapasztalatot ami kapcsolódik a felnőttképzéshez és vállalkozói léthez.

Az International Vocational College Malta intézményénél vagyok a felnőttképzési menedzsmentben.  A cég alapvetően business képzéseket hirdet, fiataloknak, fiatal felnőtteknek, vállalkozásra készülőknek, érettebb felnőtteknek, akik vállalkozásba kezdenének. Egyik kedvenc képzésük, melyen jelenleg dolgozok a „Working as an Intrapreneur” tanfolyam, mely tulajdonképpen a munkavállalót afféle vállalkozói szemlélettel vértezi fel, hogy jobban megállja helyét a cégnél ahol dolgozik. Olyan készségeket sajátítanak a tanulok a kurzuson melyek erősítik az önálló, proaktív, megalapozott és ésszerű döntéseik meghozatalát, ezáltal jobb alkalmazottak lehetnek.

Otthon nálunk ez a szemlélet még kevésbé van jelen, ez a munkamorál afféle köztes helyet, a vállalkozói lét és az alkalmazotti lét között. Részletesebben majd írok még a kurzusról.

A cég mellett nyelviskola is működik, Magister Academy, mivel hogy elég nagy üzlet Máltán az angol tanítás. Nyelviskolákból nincs hiány, mondhatni sok is van belőle, mely következtében igen éles verseny alakult ki az iskolák között a potenciális tanulók iránt.

Tipikusan informális tanulásnak számít, egy ilyen tapasztalatszerzési programban részt venni. Ezt a saját bőrömön is érzem, megváltoztatja az embert, új készségeket fejleszt ki, a tudását az on the job formában bővíti. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy kapcsolódjon be, bármilyen programba, ami tapasztalatszerzését bővíti. 

Málta felnőttképzéséről kicsit később tervezek írni, még 3 hete vagyok kint. A felnőttképzés témában egy külön bejegyzést szentelnék részletesebben megvilágítva.

Ebben a bejegyzésben inkább a vállalkozói léthez kapcsolódó eseményekről írok. A múlthéten megismerkedtem a BRANDit társalapítójával, Izlandról érkezett Runa Magnusdottir vállalkozónővel, aki egy hihetetlenül közvetlen, barátságos és vidám természetű hölgy. Runa a Connected-Women létrehozója, mely egy világméretű ingyenes online kezdeményezés, vállalkozást működtető nőknek. Ezen a közösségi site-on a világ 70 országából vannak jelen üzletasszonyok, vállalkozónők, vállalkozást indításában gondolkozó nők. A site tulajdonképpen tapasztalat cserének, üzleti kapcsolatok építésének és a saját márkájuk népszerűsítésének ad teret.  Jelenleg a 30 x 30 x 30 BlogAthon zajlik mely során 30 vállalkozó nő, 30 napon keresztül, 30 különböző ötletet, javaslatot, tippet oszt meg a közösségi site-on lévők között mely vállalkozói léthez kapcsolódik.  Briliáns és érdekes kezdeményezés, mely tulajdonképpen az informális tanulás alapját teremti meg. Az itt olvasható ötletek, tippek amellett hogy vállalkozói szempontból hasznosak, felruháznak azzal a nemzetközi szemlélettel, melyet képviselnek a világkülönböző országaiban élő és vállalkozó nők.

Runa Magnusdottir előadása utána a Global Entrepreneurship Week 

keretén belül

A BRANDit, a márkaépítés egy újfajta megvalósítása, mely leváltja a „PUSH” mint nyomni effektust és helyébe a „PULL” mint behúzni effektust használja. Ebben a márkaépítésben nem nyomjuk a kreált reklámot a célközönségnek agyba-főbe, hanem a márkát a személyiségünkre alakítjuk ki, ezáltal magunkhoz húzzuk a célközönséget, azokat akik azt keresik, amit mi személyünkben képviselünk. Mi mint vállalkozók, cégvezetőnk. A BRANDit megfogalmazása szerint, sosem logóval kapcsolódnak a vevők, vagy designnal, hanem a személlyel.  Mindössze 7 másodperc áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy átadjuk neki az érzést, amit mi képviselünk. Ez a 7 másodperc arra ad teret, hogy 100%-ig önmagunkat képviseljük, úgy, ahogy vagyunk, nem pedig valami hamisat árulva, amik abszolút nem vagyunk. A BRANDit filozófiája, hogy legyünk önmagunk, találjuk meg a saját márkánkat, képviseljük azt és így szerezzünk vevőt. Kihozza azt az egyediséget a személyből, ami a vállalkozás képvisel, legyen szó természetes gyógynövényekből készült teakeveréket forgalmazó vállalkozónőről vagy életbiztosítás üzletkötőről. A vállalkozási terület itt mellékes, a fókusz az egyediségen és az őszinteségen van. Hát nem fantasztikus? :)

Következő bejegyzés hamarosan! 

Tóth Katalin

adult education manager, entrepreneur

owner of Debrecen Skill Center 

oktatas@debrecenitanfolyam.hu 

www.debrecenitanfolyam.hu 

Linked In

Cikkeket, bejegyzéseket keresünk...

Kedves Olvasók! Kedves Andragógus Hallgatók! 

Forrás: blog.hubspot.com

Az andragógus blog az utóbbi időben takaréküzemmódba állt. Sajnos. De mivel sok munka fekszik benne, és hasznos mindaz a tudás, összegyűjtött információ, amit közzétettünk, sajnálnám, ha kifújna a dolog. Akkor voltunk mi magunk a legaktívabbak, amikor még hallgatóként tettük közzé szakmai írásainkat. Most mindenkit leköt a munka, és vagyunk páran, akik azóta más vizekre eveztünk. Mégis úgy érzem ez egy jó kezdeményezés, kár volna veszni hagyni.

Keresünk szerzőket, írókat, akik felnőttképzési, művelődési témában szívesen írnának a blogba, vagy megosztanák korábbi írásaikat. Közkinccsé tehetőek a jól sikerült szemináriumi dolgozatok, könyvajánlók, szakdolgozatok, kutatások. Ha találtatok a blogon hasznos írásokat, úgy tudjátok, hogy miért fontos megosztani, mások számára felhasználhatóvá tenni mindazt, ami amúgy csak a fiókban és a számítógép valamely mappájában lapulna. Meg aztán, így maradhat életben ez a kis blog. :) 

Jelentkezni lehet nálam és/vagy a Facebookon.
Én remélek...

Egységes e-learning rendszer a Semmelweis Egyetemen

Vizsga este tíz órakor otthonról, tanulmányi verseny online, záróvizsga azonnali eredménnyel – mindez csak néhány példa arra, hogy milyen lehetőségek rejlenek az egységes e-learning rendszerben, amelynek kiépítése az országban elsőként a Semmelweis Egyetemen kezdődött el. Az egész intézményt átfogó E-learning és Digitális Tartalomfejlesztő Központ létrehozása annak köszönhető, hogy az egyetem vezetése felismerte az elektronikus tanulási környezetben rejlő pozitívumokat és a hallgatók igényeit. Az elektronikus tananyagok széleskörű használatával az oktatóknak több idejük jut a kutatásra és a gyógyításra, a hallgatók pedig szükség esetén rugalmasabban oszthatják be az idejüket.

A most indult félévben a Semmelweis Egyetem hat karán már összesen 42 tantárgyhoz tölthető le elektronikus tananyag egy központi honlapon keresztül. Annak érdekében, hogy azok is részesülhessenek az e-tananyagok előnyeiből, akik nem a Semmelweis Egyetem hallgatói, Dr. Szél Ágoston rektor úgy döntött: az elkészült anyagok egy részét kísérleti jelleggel felajánlja más orvosképző intézményeknek is. Így ezek a világ bármely pontjáról elérhetővé válnak a különféle helyszíneken beiratkozott egyetemi hallgatók számára. Nagy pozitívuma az anyagoknak, hogy jelentős részük angol nyelven is elkészült. Az egységes e-learning rendszer célja, hogy egységes arculattal és koncepcióval, szervezetten készüljenek a Semmelweis Egyetem elektronikus tananyagai, s ezek egy központi honlapról legyenek elérhetőek – mondta Dr. Kokovay Ágnes, az E-learning és Digitális Tartalomfejlesztő Központ igazgatója. A Semmelweis Egyetemen kifejlesztett központi azonosító rendszer (SEKA: Semmelweis Egyetem Központi Azonosító rendszere) segítségével már az év elején integrálták az összes hallgatót az e-learning keretrendszerbe. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a NEPTUN (egységes tanulmányi rendszer) jogosultság segítségével minden hallgató beléphet a rendszerbe, s letöltheti azokat a tananyagokat, amelyek felvett tantárgyaihoz kapcsolódnak.

Az e-learning nem csupán az elektronikus tananyagok összességét jelenti, hanem egy tanítási módszer is, amely irányítja, segíti az adott tananyag megértését, lehetővé téve az önálló tanulást, az egyéni igényekhez alkalmazkodó haladást. Az e-learning anyagok többsége interaktív kiegészítéseket tartalmaz, így például tudást ellenőrző kérdéssorokat, tanár-diák, illetve diák-diák kapcsolatot támogató fórumokat.

Fotók: D. Kiss Balázs / Semmelweis Egyetem

Fontos azonban, hogy az elektronikus tananyag nem helyettesítheti a tanárral való kapcsolatot és a személyes jelenlétet. A Semmelweis Egyetem az úgynevezett „blended learning” elvét követi, amely ötvözi a hagyományos és az elektronikus oktatás elemeit. A hallgató időbeosztását ugyanakkor rugalmasabbá teheti ez a rendszer, hiszen a multimédiás tananyagok a nap huszonnégy órájában rendelkezésre állnak. Az egységes e-learning rendszer lehetővé teszi az elektronikus vizsgázást is. Az elmúlt szemeszter végén a Neurológiai Klinika tanulmányi versenyt szervezett az e-learning nyújtotta speciális tudásellenőrzés segítségével. A Fogorvostudományi Karon gnatológia tantárgyból akár otthonról is lehetett vizsgázni a rendszer segítségével, elektronikus úton, este 10 órakor.  A Testnevelési és Sporttudományi Karon pedig már a záróvizsga írásbeli része is számítógépek segítségével zajlik.

 Forrás: Semmelweis Egyetem / Hírek

Állami térhódítás a szakképzésben

Új tanoncrend címmel jelentetett meg a HVG című hetilap egy cikket arról, hogy az állam a saját fenntartásában lévő intézmények felé tereli a szakmát tanulni vágyó diákokat - és a szükséges pénzeket.

"Pénzért úgyszólván bármit hajlandók oktatni a szakképzéssel foglalkozó iskolák. Legalábbis ez a feltételezés rajzolódik ki abból a pályázatból, amelyet alig két héttel a tanév kezdete előtt, augusztus 18-án hirdetett meg a Nemzeti Munkaügyi Hivatal. A 4,5 milliárd forintra azok az intézmények repülhetnek rá, amelyek olyan szakmák képzését is vállalják, amik a tavaszi beiskolázáskor még nem voltak benne az államilag elismert szakmák országos képzési jegyzékében (okj). Vagyis a diákok nem is jelentkezhettek rájuk. Ráadásul a szakmai és a vonatkozó központi kerettanterveket sem dolgozták ki. A feltétel mindössze annyi, hogy az iskolák szerezzék be a tanulók és szüleik hozzájárulását; az adott szakmához kötődő pedagógiai program beindításához ezúttal még attól is el lehet tekinteni, hogy a fenntartó jóváhagyja, és szakértő véleményezze azt. Nem véletlen, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, Szabó Máté néhány hete az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy semmisítsék meg az új szakképzési törvény egészét, mert a kapkodás sérti a jogbiztonság alkotmányos elvét.
A kormánynak azért ennyire sietős, mert a szakképzés átalakítását már a most kezdődő tanévben el akarta indítani. Be kellett látnia azonban, hogy ehhez néhány hét kevés, ezért a rajtot januárra halasztották. Az okj újabb verziója ugyanis csak július elején jelent meg, és ebből derült ki, hogy például az egyébként népszerű webmesteri szakma és az ahhoz tartozó tananyagok az eddigi formában már nem léteznek. A helyébe lépő új szakmadefiníciókhoz viszont még nem dolgozták ki a követelményeket. Ezért döntött úgy a kormány, hogy pénzzel próbál ösztökélni, amire vevők is az elmúlt hónapokban kiéheztetett szakképző iskolák. A váci Boronkay György Műszaki Középiskola és Gimnázium igazgatóhelyettese, Dian János például arról számolt be a HVG-nek, hogy indulnak a pályázaton, még ha ma nem is tudják pontosan, milyen szakma nevén fut majd a képzés. A támogatás 50 millió forintra is rúghat, ami nagyjából megegyezne azzal az összeggel, amelyhez az idén már nem juthatott hozzá az iskola. Januártól ugyanis a vállalkozások már nem irányíthatják a szakképzési hozzájárulást közvetlenül az oktatási intézményekhez, a pénz a Nemzeti Foglalkoztatási Alapba folyik be, felosztása az állam hatásköre.

A hiperaktív állami szerepvállalás a szakképzés átalakításának szinte minden elemére kiterjed. Az okj módosítását például önmagában senki sem kifogásolta, mivel az elismert szakmák valóban túlburjánzottak. Ám a mintegy négyszázból megmaradt szűk kétszáz alap-szakképesítés esetében jócskán átírták a kötelező óraszámot; a bérügyintézőnek készülő nebulóknak például az eddigi kétszáz helyett januártól már ezer órát kell a padban tölteniük, de megötszöröződik a fűrészgépkezelők kötelező óraszáma is. „Csak azt nem tudjuk még, mit mondjon az oktató 300 órán keresztül a fűrészről” – dohog a Felnőttképzők Szövetségének főtitkára, Borsi Árpád.
A szakmajegyzéket kidolgozó Nemzetgazdasági Minisztériumban az óraszámok emelését a HVG érdeklődésére azzal indokolták, hogy egyenértékűvé akarták tenni az iskolarendszerben és a felnőttképzésben megszerezhető bizonyítványt, mert „az óraszámok vonatkozásában, a képzők közötti verseny egyik nemkívánatos hatására, elindult egy lefelé tartó tendencia”. Borsiék szerint viszont nem életszerű, hogy a felnőttképzésben ne vegyék figyelembe a tanulók már felhalmozott tudását, és persze azt is fájlalják, hogy ötszörös áron jóval nehezebb lesz eladni az ötször annyi időt igénybe vevő tanfolyamokat.

Fotó: Katona László / Metropol

Az új szabályok azoknak a vállalkozásoknak a forrásait is apasztják, amelyek eddig a felnőttképző intézményeknél, vállalkozásoknál vásároltak szolgáltatásokat. Az idén ugyanis megszűnt az a lehetőség is, hogy a cégek a szakképzési hozzájárulásuk terhére maguk képeztessék tovább saját munkatársaikat, ehelyett maradtak a macerás uniós pályázatok. Míg eddig a cégek évente 6-8 milliárd forintot forgattak vissza dolgozóik taníttatására, az idén az erre a célra meghirdetett pályázatból eddig uszkve száz vállalkozás jutott együttesen 230 millió forinthoz.

Kiszorulóban vannak a piaci vállalkozások a munkaügyi központok által meghirdetett tenderekből is. Ezeken egy új szereplő, a Türr István Képző és Kutató Intézet tarol. A kilencvenes évek elején létrehozott, de később kiürült kilenc regionális képzőközpontot tavaly fedezte fel magának a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, és a 48-as olasz szabadságharcosról elnevezett intézet lett a közfoglalkoztatással összefüggő feladatok letéteményese. Az „Újra tanulok” elnevezésű, 4 milliárd forintos uniós forrásra eddig csak a Türr által közfoglalkoztatottaknak felajánlott képzéseket (háztáji állattartás, növénytermesztés és -tartósítás) fogadták be, a romatelepek komplex programjára pedig csak azok az önkormányzatok pályázhatnak, amelyek konzorciumi partnerként a Türrt is bevonják.

A felnőttképzők attól is tartanak, hogy az állam ennél is határozottabban ráteszi a kezét a piacukra: áttereli a diákokat az állami fenntartású intézményekbe, így úszva meg a különben feleslegessé váló pedagógusok elbocsátását. Erre több jel is mutat. Az új köznevelési törvény például a szakközépiskolák alapfeladatai között sorolja fel a felnőttképzést. Ráadásul a készülő felnőttképzési törvényben azt tervezik, hogy a magánintézmények számára is meghatározzák, hány főállású oktatóval működhetnek, holott azokban eddig az óraadás volt a jellemző. Az államilag támogatott felsőfokú szakképzés tanulói létszámait is újraosztották. Így például a magánalapítvány által létrehozott Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola ettől a tanévtől mind a 600 államilag támogatott felsőfokú szakképzési helyét elveszítette, és azokat állami egyetemek és főiskolák között osztották szét.

Az átalakítás mögött az a vízió körvonalazódik, hogy Magyarország a szakmunkások országa legyen. Az ehhez vezető út az úgynevezett duális képzés bevezetése, vagyis a tanulás súlypontjának áthelyezése az iskolai keretekből a cégeknél folyó gyakorlati foglalkozásokra. Mindezt úgy, hogy a háromévesre kurtított iskolai szakképzés keretében a tizenévesek legfeljebb az órák egyharmadában tanulhatnak közismereti tárgyakat. A kormány azonban ezen a területen is késésben van. Kevés ugyanis a vállalkozó szellemű intézmény, amelyik már az idén hajlandó elindítani a hároméves képzést. Ehhez ugyanis olyan cégpartnerre van szükség, amely szerződést köt a tanulókkal. Így ebben a kérdésben is marad a pénzügyi ösztöke: augusztus 18-án 5,1 milliárd forintra írtak ki pályázatot részben azoknak a vállalkozásoknak, amelyek készek már most, szeptembertől tanulószerződést kötni a tanoncokkal, részben pedig azoknak az iskoláknak, amelyek ismeretlenül is belevágnak a duális képzésbe."

SZABÓ YVETTE
Forrás: HVG 2012. augusztus 25

Ó, ió, ció, prevenció...

Tegnap a kihívás napja alkalmából büntetés-végrehajtási intézetben, nyugdíjas klubban, iskolákban, utcákon, tereken lehetett sportolni az egészséges életmód jegyében. Mindegy mit, a lényeg a negyedórányi mozgás. Persze az igazi az lenne, ha nem évente egyszer mozdulnának meg az emberek, hanem tényleg életvitel szerűen. Ugyanakkor a tapasztalat az, hogy bár van egy tudatosan étkező, mozgó réteg, a többség, annak ellenére, hogy sokat hallani, olvasni erről, nem tudja beépíteni a napi életvitelébe a legminimálisabb változást sem, csak akkor, ha már baj van. Többnyire, ha nagy a baj. Vagy akkor se.

Kihívás napja a  büntetés-végrehajtási intézetben Fotó: Katona László  

A Semmelweis Egyetemen idén meghirdették a prevenció évét, hogy az orvosoktanhallgatók ne csak azt tanulják meg, hogyan kell a bajt felismerni és kezelni, hanem azt is hogyan előzhető meg. És azt, hogy ezért ők maguk mit tehetnek. Mert az lenne a legjobb, ha nem is lenne baj! Csak ezt olyan könnyű elfelejteni... A prevenció tehát nem más, mint a megelőzés. Célja kiküszöbölni, minimalizálni azokat a társadalmi, pszichológiai és szociális tényezőket, amelyek érzelmi, fizikai betegségeket vagy társadalmi-gazdasági problémákat okoznak, illetve hozzájárulnak ezek kialakulásához. Beszélhetünk elsődleges prevencióról, amikor a még meg nem történt bajt akarjuk megelőzni, azaz, ami meg nem történt, az ne is történjen, illetve csökkenjen a kialakulás kockázata. A másodlagos prevenció esetében a cél a bajt a korai stádiumban, remélhetőleg a visszafordítható állapotban kiszűrni. A harmadlagos prevenció esetében már a károsító hatások, következmények mérséklése, az ártalomcsökkentés lehet a cél.

Hogy kerül mindez egy felnőttképzéssel foglalkozó blogba, mikor prevencióról orvos, védőnő, maximum pedagógus szokott beszélni? Persze a legritkábban összehangolva. Sajnos. A három féle prevenciónak nem időrendben kéne érvényesülni, hanem egymás mellett, egy időben, a lehető legtöbb fronton. Hiszen egy problémát szinte sose tudunk a kiinduló állapotában elcsípni. Mindig vannak, akik már benne vannak egy problémába, mélyen, vagy kevésbé, és vannak, akik még csak a szélén billegnek. Akiknek segítség kell az elkerülésben, a megálljban, a változtatásban. A hogyanokban!

Az első pár lépés a legnehezebb...

A prevenció, ha a fenti példában szerepelő sportot, vagy az egészséges táplálkozást nézzük, bár nagyban érinti gyerekeket, de mellettük elsősorban a felnőtteket, a döntéshozókat, (a fő rizikócsoportot ) is meg kell találni és elérni, hogy valami fontosat megértsenek, valamire ügyeljenek, valamit megVÁLTOZTASSANAK. Mi ez, ha nem nevelés? Egészségnevelés méghozzá felnőttkorban. Persze, ehhez nem elég az egészséghez érteni, vagy a sporthoz konyítani. Ehhez érteni kell a felnőttek adaptálódási mechanizmusait. Érteni kell a különböző szubkultúrák működését, problémáit. És egy prevenciós programot (azaz teljes, átfogó, minden aspektust és célterületet tervezetten, tudatosan érintő programot) úgy lehet elindítani, hogy ezekkel is számol az indító. Egy kampány, egy propaganda – amelyet kommunikációs szakemberek terveznek a reklámok működési elvei alapján – szintén felnőtt „nevelés” egy formája. De önmagában kevés. El lehet érni vele az érdeklődést, az odafordulást, talán még a szándékot is. De a valódi változásokhoz ennél komolyabb és gyakorlati segítség kell, mindenkinek a saját szintjén, a saját kultúrájának megfelelően. Én sajnos azt tapasztalom, hogy a prevenció kapcsán nagyon is hiányzik az összehangolt és átfogó tervezés, ami számba venné az adott terület minden érintettjét, állomását. (Egyszerűen szólva: hiába adunk egy mélyszegénységben élő, funkcionális analfabéta család kezébe színes szagos prevenciós kiadványt. És még az is kevés, ha valaki személyesen elmondja a tartalmát. Meg kell tanítani a változtatásra, el kell érni az ő nyelvükön, hogy fontos legyen változás.

Nem véletlenül hoztam példának a Semmelweis Egyetemet, amely egészségügyi területen igyekszik kihangsúlyozni a háttérbe szorult prevenció jelentőségét. Minden szempontból a probléma primer megelőzése a leggazdaságosabb, legyen az az egészség, az alfabetizáció, a munkahelymegőrzés, a társadalomba való beilleszkedés. De sajnos nem hanyagolható el a szekunder és tercier programok kialakítása sem. De hol van ehhez a különböző területeket (orvost, pedagógust, marketingest, a közétkeztetésről döntőt, börtönőrt, munkaügyi központost, stb.) összefogó gyakorlati program?

Felnőttek, akiket az ötödikesek is lepipálnak olvasásban

Nem tudják beosztani a kosztpénzt, belebonyolódnak a hivatalos levelekbe, de ha a szomszéd írásban kéri meg őket, hogy etessék a macskát, akkor sem értik, mit kell tenniük. Magyarországon minden negyedik-ötödik ember funkcionális analfabéta: alig tud olvasni, nehezen ért meg egy összefüggő szöveget, és gondot okoz neki az összeadás. A problémáikat megpróbálják rejtegetni, de hiába is kérnének segítséget, nincs kihez forduljanak. 

Minden ötödik, de inkább minden negyedik magyarnak komoly gondjai vannak az írással, olvasással és az elemi számolással - mondta az [origo]-nak Nemesné Kis Szilvia, a kaposvári egyetem tanára, aki tíz éve kutatja az illiterációt: ez a funkcionális analfabetizmus hivatalos elnevezése. Ők azok az emberek, akik olvasni ugyan tudnak, és felismerik a számokat, egy leírt szöveget megérteni mégsem képesek, vagy a mindennapi élethez szükséges egyszerű fejben számolási műveletek is kifognak rajtuk. 

Bár a 21. században a nyugati világban szinte elképzelhetetlen, hogy valaki teljesen analfabéta legyen, az olvasni-írni tudásukat használni alig képes emberek száma nagyon magas. Egy frissamerikai kutatás szerint az Egyesült Államokban 42 millió felnőtt egyáltalán nem tud olvasni, és további 50 millióan legfeljebb egy ötödikes gyerek szintjén képesek erre. Évente 2,25 millióval növekszik a funkcionális analfabéta felnőttek száma - a végzős középiskolások 20 százaléka is ide sorolható. Az amerikaiak mindössze 42 százaléka képes arra, hogy kiválasszon két dolgot egy menüből, összeadja őket, és kiszámolja a borravalót. Ötödük képtelen kikalkulálni, mennyi az egy heti fizetése, ha csak az órabért adják meg. Az amerikai börtönökben a rabok 70 százaléka írástudatlan, a fiatalkorú bűnelkövetők 85 százaléka funkcionális vagy félanalfabéta. 

A kutatások adatai az Európai Unióban is riasztóak. A 15 éves gyerekek 20 százaléka olvasási nehézségekkel küzd, a felnőttek körében - változóan - 20-30 százalék közötti a funkcionális analfabéták aránya. 2003-ban az EU Minisztertanácsa azt a célt tűzte ki, hogy 2010-ig legalább 20 százalékkal csökkenti a nehezen olvasó 15 évesek számát. Ezt a célt a legkevésbé sem sikerült elérni, ezért 2020-ig most újabb célt tűztek ki: 15 százalék alá kell csökkenteni a rosszul teljesítők arányát. A helyzet égető - olvasható egy 2011-es jelentésben -, mert potenciális katasztrófát jelent a társadalmak számára: "a gyerekek, akik a nélkül hagyják el az iskolát, hogy a legegyszerűbb írott szövegeket képesek lennének megérteni, nem csak nagy eséllyel kizáródnak a munkaerőpiacról, hanem a további tanulás lehetősége is csukva van előttük". 

 Már a PISA-vizsgálatokból is látszott, hogy baj van - mondta Nemesné Kis Szilvia. A 2009-es nagyszabású felmérés szerint az olvasásban a gyerekek 17,6 százaléka rosszul teljesített Magyarországon. Magyarország eredménye még így is jobb az uniós átlagnál (19,6), amelyet egyébként nagyrészt Románia és Bulgária 40 százalék feletti, kiugróan rossz értékei húztak lefelé. Ebben a két országban minden téren nagyon rosszul teljesítettek a jelentős részben nagyon szegény, nagyon rossz szociális háttérrel rendelkező gyerekek.

Nem tudnák megetetni a szomszéd macskáját 

A témába vágó kutatások főként az olvasásra, írásra való képtelenség, illetve az elemi számolási képességek hiányára koncentrálnak, ez ugyanis az a három alapképesség, amelyekkel ha baj van, akkor a tudás fejlesztése is szinte lehetetlenné válik - magyarázta a Kaposvári Egyetem tanára. Ezek alapján a felnőtt magyar lakosság 25 százaléka a hétköznapi szövegekben szereplő információk felét tudja csak a maga számára hasznosítani. 

A "hétköznapi szöveg" valóban nagyon egyszerűnek tűnő szöveget jelent: például egy levelet, amelyben valaki arra kéri a szomszédját, hogy amíg elutazik, viselje gondját a macskájának - leírja, hol van a lakáskulcs, hol a macskatáp, és megkéri, hogy a virágokat is locsolja meg a távollétében. A vizsgálatokból az derült ki, hogy sok ember csak az információk felét fogta fel. Az ő helyzetüket tovább nehezíti, ha egy gyógyszer-tájékoztatót kell értelmezniük, vagy egy okmányirodán a bejáratnál a megfelelő gombot megnyomva sorszámot kell húzniuk - magyarázta. "Mindenki kap leveleket különféle hivataloktól, és ezek nehéz szövegek. Ha valaki tényleg illiterátus, akkor egy ilyen szöveg értelmezésére gyakorlatilag képtelen" - tette hozzá. 

Az elemi számolási képesség az összeadást, a kivonást, a szorzást és az osztást jelenti, vagy esetleg egy egyszerűbb százalékszámítást. Ha valakinek ezzel problémái vannak, akkor egy bevásárlás közben nem tudja összeadni, hogy amiket a kosarába tett, mennyibe fognak kerülni, vagy nem tudja kiszámolni a borravalót. A család büdzséjének a megtervezése pedig emberfeletti feladatnak tűnik. Nagyon sok magyar család képtelen erre, ezért egyszerűen csak addig költ, amíg van pénze - mondta Nemesné. 

"Úgysem földi halandóknak írták" 

 Nagyon sok ügyfél meg sem próbálkozik azzal, hogy egy hitelszerződés szövegét alaposan átolvassa, vagy megnézze az általános szerződési feltételeket, gyakran arra hivatkozva, hogy ezeket a szövegeket "jogászok csinálták", vagy, hogy "nem földi halandóknak íródtak" - mondta az [origo]-nak az egyik nagy pénzintézet ügyfélszolgálatán dolgozó nő. 

Az ügyintéző szerint néha az egyszerűbb formanyomtatványok kitöltése is nehézséget okoz sok ügyfélnek, például kiválasztani egy szerződés felmondási idejének hosszát a felkínált lehetőségek közül. Az ügyintéző azt mondta, egyszer találkozott egy teljesen analfabéta férfival is - aki csak azért tudta aláírni a saját nevét, mert a 12 éves kislánya megtanította rá -, de a többség inkább átsiklik a nehezebben értelmezhető dokumentumok elolvasása felett, vagy nekiugrik, de már az elején feladja, látva a szöveg bonyolultságát. Mindezt a leginkább abból lehet tudni, hogy a pénzintézethez betérő ügyfeleknek vannak-e egyáltalán kérdéseik az őket érintő ügyekben. 

Leginkább az ügyintézőkre hagyatkoznak, meg sem próbálják ellenőrizni azokat az információkat, amelyeket szóban közölnek velük. "Ha pedig valamit elfelejtünk elmagyarázni nekik, akkor később visszajönnek, és számon kérik. Ilyenkor hiába hivatkozunk arra, hogy minden le van írva az ÁSZF-ben, azt felelik, hogy de hát azt ki érti" - fogalmazott. Az ügyintéző szerint ugyanakkor el kell ismerni, hogy valóban nehéz szövegekről van szó. Az pedig nem világos, hogy ezeket a problémákat az okozza-e, hogy az ügyfelek egy része funkcionális analfabéta, vagy pedig a pénzügyi tudatosság hiányáról van szó, amely Magyarországon általános problémának számít. 

Ha két fröccs 600, akkor egy fröccs mennyi? 

A banki hivatalos szövegeknél azonban jóval egyszerűbb írások megértése is nehézséget okoz sok magyarnak. Az egyik közműszolgáltató ügyfélszolgálatán dolgozó biztonsági őr például az [origo] kérdésére elismerte, ha nem állna ott a sorszámokat osztó gép mellett, és nem segítene, sokan percekig állnának a listát böngészve, tanácstalanul, majd rossz megoldást választanának. Az egyik XI. kerületi posta vezetője pedig azt mondta, sokan rossz sorba állnak az ablakok előtt. Bár szerinte ez inkább az ügyfelek figyelmetlenségének tudható be, mint annak, hogy funkcionális analfabéták lennének. 

Más megkérdezettek a hasonló problémákat az illető "hülyeségének" vagy "butaságának" tudták be. Például egy XI. kerületi egyetemi kocsma pincérei, akik szerint egyáltalán nem könnyű megállapítani, hogy miért tétováznak az emberek. A borravaló kiszámítása néhány vendégnek valóban gondot okoz, szerintük valószínűleg azért, mert akadnak olyan egyetemisták, akik még életükben nem adtak borravalót, és nem is igazán tudják, mi az. De találkoztak már olyan egyetemista lányokkal is, akik megittak két fröccsöt, és amikor a felszolgáló mondta nekik, hogy 600 forint lesz, egyikük visszakérdezett, hogy "jó, de mennyibe kerül egy fröccs?" 

Egy kávézó tulajdonosa arról számolt be, előfordul, hogy a vendégek fejben nem tudnak számolni - például ülnek jó darabig egy olyan feladat fölött, hogy mennyi borravalót kell adni 1300 forintos fogyasztásra -, mások pedig megkérik a felszolgálót, hogy számolja hozzá ő a tíz százalékot. Ugyanakkor mindkét vendéglátóhely felszolgálói szerint ritka az ilyesmi, inkább arra panaszkodtak, hogy az emberek egyáltalán nem akarnak borravalót adni, vagy nem értik, hogy az miért van. 

Az [origo] által megkérdezett postások azt mondták, ők nem igazán kerülnek kapcsolatba funkcionális analfabétákkal, legfeljebb néha-néha igazi analfabétákkal. Olyanokkal összefutottak már, akik alig tudtak összeadni, "de pénzt számolni, azt tudtak, azt mindenki tud". Az egyik megkérdezett XI. kerületi kézbesítő arra panaszkodott, hogy sok fiatal annyira rossz oktatást kapott, hogy nem tudja, mit jelent, hogy egy rubrikát nyomtatott betűvel kell kitöltenie. 

Ezek az emberek nagyon magukra hagyatottak Magyarországon, a legtöbbször nincsenek is tudatában, hogy milyen problémával küzdenek. A hiányosságaikat szégyellik, megpróbálják elrejteni, úgy tesznek, mintha nem lenne gondjuk. Számukra "az illiteráció abszolút esélyvesztés" Nemesné szerint. Ők ha kapnak is munkát, csak kis eséllyel tudnak helyt állni, de nagyobb eséllyel elveszítik az állásukat, ami a szegénységhez, elszigetelődéshez vezethet. Rengeteg, szakképzésből kikerülő fiatal felnőtt küzd ezekkel a gondokkal, és ha a család ezt nem ismeri fel, és nem segít, akkor a helyzet nem javul. A hátrányos helyzetű családok többségében ilyesmire alig van esély. "Nem tudok olyan hivatalt, vagy szervezetet, ahová a funkcionális analfabéták fordulhatnának" - jelentette ki a kutató, aki szerint a munkaügyi hivatalok elvileg személyre szabott továbbképzései sem adnak választ az illiterációra, fel sem ismerik az alapképességek hiányát.

A rabok ellensége a betű 

A börtönökben óriási problémát jelentenek az olvasási, írási nehézségek, és nagyon sok a teljesen analfabéta is - mondta az [origo]-nak Kurucz Gergely és felesége, Kurucz-Für Valentina, akik mindketten börtönökben is tanítanak magyart. A börtönoktatásban 18-tól 60 éves korig vegyesen tanulnak a rabok - ki általános, ki középiskolát végez. A férfiak, és közülük is a fiatalabbak könnyebben tanulnak, mint a nők és az idősebb generációhoz tartozók. "A szövegértési képességük nagyon gyenge. Egy általános iskolai harmadik osztályos szövegértési teszt megértése komoly problémákat jelentett a minap felső tagozatos (és középiskolás) diákoknak is" - mondta Kurucz Gergely. A matematika szakos kollégáik beszámolója alapján az összeadás és a kivonás nagy nehezen, de megy, a szorzás-osztás sokkal rosszabbul, gondok vannak a mértékegységekkel, még a hetedikesek sem értik a negatív szám fogalmát. Kurucz biztos benne, hogy a rájuk vonatkozó jogi, bűnügyi szövegekből semmit nem értenek a rabok, legfeljebb az érettségi előtt állók. "Kérvényeket rendkívül primitív módon tudnak csak megfogalmazni, sokan nem tudnak folyóírással írni, néhányuknak még a tábláról való másolás is problematikus" - mondta, hozzátéve, hogy sokan valószínűleg fel sem fogják, hogy milyen súlyos problémáik vannak. Az érettségizett rabtársakra a legtöbbször felnéznek, a tudásnak és a fizikai erőnek van becsülete a börtöntársadalomban. 


 A cikk az origo-n jelent meg 2012. 05. 15., 0:18-kor. Szerzője: Wirth Zsuzsanna