Sági Zenina: A képzők képzése

Az andragógia mesterképzés levelező tagozatának rejtett tantervi elemei
(tapasztalatok hallgatói szemmel)

Az andragógia elmélete a felnőttképzés gyakorlatára nézve mind szervezési, mind kivitelezési szempontból irányelveket fogalmaz meg, széles módszertani ismeret áll a rendelkezésre, ennek ellenére azonban gyakori az a tapasztalat, hogy a felnőttképzésben (is) az oktatók, tanárok, előadók jó része még mindig nagyobb hányadban a hagyományos tanításfelfogást követi, és például a módszerválasztás terén a frontális ismeretátadást részesíti előnyben. A felnőttek képzésében rejlő lehetőségeknek, így például a levelező képzés, vagy a távoktatás által nyújtott potenciálnak csak egy részét használjuk ki, a hatékonysága pedig töredéke annak, amilyen lehetne. Ennek okát kutatva egy rejtett tantervet feltételeztem a képzők képzése során, amely az explicit tanterv által hordozott modern andragógiai eredményeket a végzett hallgatókban felül- vagy átírják. Hipotézisem alapján a rejtett tanterv egyik kardinális eleme a kapott oktatói minta. Emellett feltételeztem, hogy a levelező oktatás sokkal inkább a nappali képzésforma rövidített változata, mintsem önálló módszertannal felépített felsőoktatási felnőttképzési forma.

Hipotéziseim bizonyítására kérdőíves felmérést készítettem, amelyet online formában jutattam el az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Pécsi Tudományegyetem andragógia mesterképzésben tanuló, végzős, levelező képzésben résztvevő hallgatóihoz illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetem andragógia mesterképzésében résztvevő oktatóihoz. A válaszadók személyes véleménye alapján igyekeztem feltételezéseimet igazolni.

A felsőoktatásban a rejtett tantervi vizsgáltok nagyon ritkák, az andragógusképzés újszerűsége miatt pedig ez a kutatás a területen eddig egyedülálló. Mivel a felnőttképzési terület sok rokonságot mutat a pedagógusképzéssel, így bizonyos tanárképzési kutatások eredményeiből is merítettem ötletet, illetve a két szakma relevanciája miatt a kutatásom eredménye a pedagógusképzés számára is hordozhat értékes információt.

A dolgozatnak nem volt célja az okok feltárása, inkább a rejtett tanterv meglétére felhívni a figyelmet, hogy az explicit tanterv következetesebb, tudatosabb kivitelezésével annak hatékonyabb érvényesülése legyen várható. A kutatási módszerek és eredmények pontosítása illetve az okok feltárása lehetséges irányvonal a téma elmélyítésében.

Témavezető: Dr. Maróti Andor Phd

A szakdolgozat ide kattintva olvasható el teljességében. További andragógiai témájú szakdolgozat a 2011-ben végzett levelezős MA-s csoporttól  ezen a linken található.

Szücs Zsuzsanna: A reformkori tradíciókra épülő kultúraközvetítés lehetőségei Balatonfüreden

Szakdolgozatom témájául lakóhelyem, Balatonfüred kultúraközvetítésének lehetőségeit választottam, mert azt szeretném kutatni, hogy a reformkorig visszanyúlva, milyen lehetőségek rejlenek még a közösségfejlesztés területén. A szakdolgozatot egyfajta hiánypótló dokumentumnak is szánom, valamint témaválasztásom aktualitása az ünnepi rendezvénysorozat, amelyet április első napjaiban rendeztek a városban, a település 800 éves, a várossá nyilvánítás 40 éves évfordulójának tiszteletére. A fürediek nagy közösségi összetartó ereje, a kulturális alapú városfejlesztés két évtizedes munkája, a sikeres uniós pályázatok mind hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarország az Európai Unió soros elnöksége idején éppen Balatonfüredet jelölte ki a nemzeti és európai értékek összefüggései bemutatásának helyszínéül.

Az andragógus mint kultúraközvetítő, ma egyre inkább egy naprakész „információmenedzser”, aki szakmai szemmel nézve szívén viseli a kultúra minél szélesebb rétegekhez való eljuttatását. Balatonfüred szerencsés helyzetben van, hiszen tárgyi-, szellemi- és környezeti értékeket örökölt, melyeket kulturális marketingtevékenységével minőségi turisztikai kínálatként kell közvetítenie. Kutatásomban a város kettősségéből indultam ki: a helyiek és az ide látogatók számára a kultúra egyes szegmensei nincsenek összhangban. Andragógus szemmel úgy vélem, az egyén – korhatár nélkül - váljon részesévé a kultúraalkotásnak, - megőrzésnek, - építésnek. A másik hipotézisem arra irányult, hogy hiányzik az egység, amely koordinálná a helyi programokat. Erre vonatkozóan szakdolgozatom utolsó fejezetében javaslatot tettem egy andragógus iroda létrehozására, és annak hálózati szintre emelésére.

A kutatás módszere nyitott és zárt kérdésekből álló kérdőíven alapult. A mintavétel módja véletlenszerűen zajlott, online kérdőívek segítségével, a minta nagysága 145 fő. A kutatásomból erősen kirajzolódnak a helyi lakosok valós/vélt sérelmei, valamint a kutatás eredménye azt támasztja alá, hogy a válaszadók többségének a fesztiváljellegű, szabadtéren zajló, gasztronómiával együtt járó eseményekre van igénye. Megújulásra van szükség, a meglévő programokat új tartalmakkal kell tölteni. A művelődési élet színterein a legfőbb irányvonalnak az igényességet, az értéktudatosság terjesztését tartom, illetve egyes intézményi struktúrák fejlesztését. Balatonfüred jövőképének döntő része pedig az iskolai nevelésen múlik.

Témavezető: Dr. Bali János

A szakdolgozat ide kattintva olvasható el teljességében. További andragógiai témájú szakdolgozat a 2011-ben végzett levelezős MA-s csoporttól  ezen a linken található.

Fodor Anna: Életpálya-építési stratégiák felsőoktatási hallgatók körében

Az ELTE andragógia MA nappali és levelező tagozatos hallgatóinak életpálya-építési stratégiái

A dolgozat célja az ELTE Andragógia MA hallgatók életpálya-építési stratégiáinak vizsgálata. Az ELTE-n a most (2010–2011-es tanévben) másodévesek az egyetemen elsőként végző Andragógia MA hallgatók, így életpálya-építési stratégiáik most kerülnek elsőként vizsgálat alá. A dolgozat főbb kutatási kérdései: milyen tényezők miatt választották a hallgatók ezt a szakot, és korábban az alapszakjukat; milyen különbségek mutatkoztak a nappali és levelező tagozatos hallgatók döntése között; mennyire tudatosan készülnek a hallgatók a pályájukra; az életpályájuk tervezését mennyire tartják a kezükben; valamint mennyire ismerik és élnek a pályatanácsadás nyújtotta lehetőségekkel.

A kutatásban az ELTE első- és másodéves Andragógia MA-s nappali és levelező tagozatos hallgatói vettek részt. A kutatást megelőzte egy elővizsgálat, melyben kisebb létszámú megkérdezett válaszolt a pályaválasztási döntést befolyásoló tényezőkkel kapcsolatos nyílt kérdésekre. A fő kutatásban is kérdőíves módszer került alkalmazásra, mely nagyrészt zárt kérdéseket tartalmazott.

A kapott eredményekből az látszik, hogy a levelezőzök esetében kevésbé volt meghatározó a döntéseikben a család véleménye, azonban mindkét csoport önállóbb volt a döntésnél az MA estében. Felmerült a hallgatóknál az MA választásában a BA-s csoporttársak szerepe is. Mind a nappalisoknál, mind a levelezősöknél az MA esetében voltak fontosabbak a kereseti lehetőségek. Karrierépítés szempontjából a nappalisoknál (az MA esetében) a doktori képzés, publikálási lehetőségek merültek fel, míg a levelezősök inkább a „több lábon állást”, biztonságot látták benne. A nappalisoknál többen tartották fontosnak a döntésben a család és a munka összeegyeztethetőségét, mint a levelezősöknél. Mindkét csoportban, mindkét szinten az érdeklődés volt a hallgatókat a döntésben leginkább befolyásoló tényező. A hallgatók (mindkét csoportban) a döntésükben fontos tényezőként említették az ELTE hírnevét. A válaszokból az is kiderült, hogy a hallgatók nem jellemzően élnek a pályatanácsadás lehetőségével, de egy későbbi döntési helyzetben többen elképzelhetőnek tartják, hogy kérnék tanácsadó segítségét.

A kutatás további lehetséges irányvonalaként jelenhet meg az andragógia MA-sok céljainak, további terveinek kutatása, tanulmányaik befejezése után a tanulmányok hatásának vizsgálata. 

Témavezető: Dr. Kiss István

A szakdolgozat ide kattintva olvasható el teljességében. További andragógiai témájú szakdolgozat a 2011-ben végzett levelezős MA-s csoporttól  ezen a linken található.

Polonyi Petra: A tréning, mint intenzív fejlesztési eszköz az andragógiában

A 21. századi gazdasági és munkaerő-piaci helyzetben elengedhetetlen a humán tőke fejlesztése és gyarapítása. Ezáltal rá vagyunk kényszerülve, hogy rendszeresen képezzük magunkat, hiszen a tudás elévül, szinte évek alatt. Azért választottam a tréningmódszer bemutatását, mert a legintenzívebb és leghatékonyabb képzési módszernek tartom, hiszen gyakorlatorientáltsága és a tapasztalatára épülő jellege miatt a leggyorsabban elsajátíthatóak az ismeretek és az egyes készségek. Dolgozatomban bemutatom a tréning szereplőit, a tapasztalati tanulás fontosságát, a csoportdinamika jelentőségét, a csoportmunka előnyét és hátrányát, a szervezési feladatokat és az utólagos hatékonyságvizsgálat nehézségeit. Továbbá szeretnék választ kapni a következő kérdésekre: A tréning valóban olyan ismereteket ad, melyet a mindennapi életben használni tudunk? Melyek a tréning hatékonyságának a feltételei? A megkérdezettek szívesen vesznek-e részt tréningeken? Van-e utólagos hatékonyságvizsgálat a megbízó és a tréner részéről? Ha igen, mivel lehet mérni, hogy a résztvevők használják-e a későbbiekben a tréningen tanultakat?

Fontosnak tartom a résztvevők véleményének a megismerését is, ezért primer kutatást készítettem önkényes kiválasztási mód alapján a Pest megyében élők körében. A kérdéseim kiterjedtek a tréningek hatékonyságára, a résztvevők személyes tapasztalataira, elvárásaikra a trénerekkel és a tréninggel kapcsolatban. Feltételezem, hogy a legtöbb ember fontosnak tartja a tréningeket, ezzel szemben nem szívesen áldoznak saját pénzükből arra, hogy képezzék magukat. Továbbá úgy vélem, hogy a tréning résztvevői be tudják építeni a mindennapi munkájukba a tréningen tanultakat. Emellett nagyon érdekel, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az utólagos hatékonyságvizsgálatot illetően. Ezt a kérdést egy HR szakemberrel, illetve egy trénerrel készített interjúmból szeretném kideríteni, akiket szintén önkényes

kiválasztás alapján választottam.

A résztvevők körében végzett kérdőíves felmérésem eredménye beigazolta a feltevéseimet, amely szerint a dolgozók tisztában vannak a tudás permanens fejlesztésének az igényével és fontosságával. A vizsgálatból látszik, hogy a résztvevők évente vesznek részt valamilyen tréningen, illetve a tanultakat hasznosítani is tudják a gyakorlatban, mindennapi munkájuk során, azonban kevesebb összeget fordítanának egy tréningre, mint amennyibe valójában kerülne. Az interjúk lefolytatása után arra a következtetésre jutottam, hogy mind a tréner, mind pedig a szervező fontosnak tartják az utólagos hatékonyságvizsgálatot. A HR szakember és a tréner is egy kérdőíves felmérést végez a dolgozókkal a hatékonyságot illetően. A kérdések kiterjednek a szervezésre (szállás, étkezés, időrend), másrészt a résztvevők érzelmi megnyilvánulásaikra.

A tanulási - tanítási folyamatban szem előtt kell tartani, hogy az „életre" kell tanítani. Ennek tudatában felvetődik a kérdés, hogy lehet-e tartósan létezni képzés nélkül? Elkerülhető-e a lemaradás, az anyagi és erkölcsi lecsúszás tanulás nélkül? A válasz egyértelmű, permanens tanulás nélkül nem, nem tudunk megfelelni a kor kihívásainak.

Témavezető: Szabóné dr. Molnár Anna PhD

További andragógiai témájú szakdolgozat a 2011-ben végzett levelezős MA-s csoporttól  ezen a linken található.

Bardócz-Tódor Enikő: Múzeumandragógia a szentendrei skanzenben

A múzeumandragógia rendkívül fiatal tudományág, pontos elméleti körülírása még várat magára. Nehezíti a helyzetet, hogy általában az andragógia fogalma körül is van még bizonytalanság, gyakoriak a szlogenkompetencia szintű megközelítések. Ebben a helyzetben a gyakorlatorientált dolgozatoknak nagy jelentősége lehet, hiszen ha megfelelő mennyiségű andragógiai tapasztalatot rögzítünk, az segíthet az általános jellemzők megtalálásában. Dolgozatomban egy konkrét intézmény andragógiai tevékenységéről számolok be.

A bevezetőben MA tanulmányaimra támaszkodva röviden ismertetem az andragógia fogalmát, ezután a szakirodalomra, valamint húszévnyi munkatapasztalatomra, alapozva bemutatom jelenlegi munkahelyemet, a skanzent, majd a kettő viszonyának felvázolásával indoklom témaválasztásomat. Megállapítom, hogy a múzeumandragógia (ha nem is ezen a néven) kezdetektől jelen van a skanzenben, majd utalok arra a tényre, hogy az andragógia elméleti meghatározása még ma sem elég kiforrott. Ezután ismertetem a skanzenbeli múzeumandragógia vázlatos történetét 2006 és 2010 között. Kutatásom módszere elsősorban dokumentumelemzés. A foglalkozásokat gyakorlati-elméleti és egyéni-csoportos dimenziók mentén csoportosítom, ezekből vonok le következtetéseket azok hatékonyságára nézve. Ezután a foglalkozások számszerű, mennyiségi elemzése következik. Ehhez kapcsolódik egy kis mintán végzett felmérés ismertetése. A dolgozat befejező részében megkísérelem meghatározni az andragógia fogalmát. Végül a tapasztalatok alapján új múzeumandragógiai tevékenység bevezetésére teszek javaslatot.

A dolgozat eredményeként a vizsgált öt évre nézve elkészítettem a foglalkozások teljes felsorolását, látogatási statisztikai adatokat gyűjtöttem egybe, illetve egyszerű módszert alkalmaztam az egyes foglalkozások becsült hatékonyságának megítélésére. Bár nem tekinthető eredeti gondolatnak, de újszerű eredmény az andragógia fejlődés-lélektani felosztásának kifejtése, ami ez idáig írásban még nem jelent meg. Ennek alapja Karácsony Sándor pedagógiára vonatkozó fejlődés-lélektana, melynek megállapításait az andragógiára alkalmaztam oly módon, hogy a gyermek lelki fejlődési szakaszainak az öregedő ember lelki fejlődési szakaszait feleltettem meg.

A dolgozat eredményeit egyrészt a skanzen munkájának továbbfejlesztésében lehet felhasználni, másrészt az andragógia felosztásának további finomítására, részletezésére.

Témavezető: Dr. Arapovics Mária PhD

A szakdolgozat ide kattintva olvasható el teljességében. További andragógiai témájú szakdolgozat a 2011-ben végzett levelezős MA-s csoporttól  ezen a linken található.

Szakács Zsuzsanna: A múzeumgerontagógia helyzete és lehetőségei

A szakdolgozatomban a múzeum és a felnőttek, különösképpen az idősek kapcsolatát vizsgálom. A gyerekeknek rengeteg programot szerveznek ma már az ország minden részén a múzeumok. De mi a helyzet az idősekkel? Társadalmunk több mint negyede idős és számuk egyre növekszik. Van szabadidejük és igényük a programokra, társaságra. Miért szervez mégis olyan kevés múzeum nekik is programokat hazánkban? A dolgozatom célja az, hogy felhívjam a múzeumok figyelmét az idősekre, mint célcsoportra.

A dolgozat fő kérdései: Milyen az idősek helyzete Magyarországon? Mik a nyugdíjasok életének nehézségei és milyenek művelődési szokásaik? Más országokban illetve hazánkban milyen időseknek szóló múzeumi programok vannak? Szeretnének-e Debrecenben nekik szóló múzeumi programokat az idősek és milyen lehetőségeik vannak erre? Ennek megfelelően a fő tartalmi elemek a következők: A dolgozat első részében bevezető gondolatokat találnak múzeumról és tanulásról: Szó van a múzeumi kultúraközvetítés rövid történetéről, a múzeumi andragógia és gerontagógia gyökereiről, a múzeumi tanulás sajátosságairól. A második rész az idősekről szól: szellemi képességeikről, a nyugdíjas évek változásairól, az idősek művelődési szokásairól, magyarországi helyzetükről és az önkéntességről. A harmadik részben kitérek a külföldi és a magyar múzeumi „jó gyakorlatokra”. A negyedik részben pedig ismertetem a kutatás és az interjúk eredményeit, összevetem őket egymással és következtetéseket vonok le belőlük.

A szakdolgozat empirikus részének elkészítéséhez kérdőíveket készítettem aktív debreceni nyugdíjasokkal, illetve interjúkat debreceni múzeumok és galériák múzeumpedagógusaival és kulturális szakembereivel és ezek eredményeit elemeztem. Kiderül milyen igényeik vannak a debreceni nyugdíjasoknak a múzeumok felé és hogy mi a véleményük erről a helyi múzeumpedagógusoknak.

Témavezető:  Dr. Arapovics Mária PhD

A szakdolgozat ide kattintva olvasható el teljességében. További andragógiai témájú szakdolgozat a 2011-ben végzett levelezős MA-s csoporttól  ezen a linken található.

Boros Tibor: A kulturális szolidaritás fenomenológiája (elméleti kutatás)

1. Kiindulópont

Magyarország deficitek sokaságát éli meg. Ezek egyike az intellektuális deficit. A magyar politikai rendszer a lényege szerint piac és nem népképviselet. A közvéleményben elterjedt ideológiák (gazdasági determinizmus, a demokratikus intézmények jelentőségének túlhangsúlyozása) képtelenek hitelt érdemlően megmagyarázni a kudarcok okait. Az oktatás és művelődés részei a társadalmi folyamatoknak. Célom: egy áttekinthető fogalmi keret megalkotása a társadalom- és neveléstudományok összekötésére.

2. Törvényszerű-e a szintézis? Mi az alapja?

A hegeli fejlődéselmélet - a szellem fenomenológiája - az ellentétek harcából vezeti le a fejlődést. Marx ezt a harcot a gazdaságba helyezte. De tapasztalhatjuk, hogy az ellentétekből, a tézisekből és az antitézisekből törvényszerűen nem következik szintézis. Miért?  Alkalmanként hiányoznak a kultúraközvetítés etikai-szellemi feltételei. A foucault-i diskurzuselemzés feltárhatja az erőszakos beavatkozásokat a vitákba - a kommunikációba, amely kultúraközvetítő folyamat (is) lehet. Etikai-szellemi feltételek: az egységes fogalomértelmezés és a teljes nyitottság. A gazdaságalapú marxizmus rugalmasabbá tehető a gramsci-i hegemónia fogalmával, de kérdés marad a szükségszerűség fogalma. Igaz-e, hogy az okosabb szükségszerűen győz? Mi a mérce? Mi lesz a legyőzöttel?

3. Eltárgyiasulás és etikus cselekvés

Az Európai Unió a technológiaváltásból, azaz, a gazdaságból vezeti le a kulturális folyamatokat. Ez a felfogás nem oldja meg a humanista marxisták és a szellemtörténészek által fölvetett eltárgyiasulási-elidegenedési problémát. Ennek lényege, hogy a kultúra és a világnézet is áruvá és fontosabbá válik, mint az ember. Az ember adattá válik. A kanti etika racionalizálni próbálta a szabálykövetést, leválasztani azt az érzelmektől. A kanti etika az ember önmagán elkövetett hatalomgyakorlása (motivációs nyomás) - nem szünteti meg az elidegenedés jelenségét, a cselekvés én-központú marad.

A legtöbb ember alapvetően lélektani okokból - a többi emberrel való együttérzésből - válik szabálykövetővé. Kötődés nélkül nem garantálható az etikus cselekvés. A kényszerközösségekben másképpen viselkednek az emberek, mint a spontán közösségekben.

4. A kultúra a hatalom és a gazdaság szemszögéből

A történelem felfogható extenzív és intenzív hatalmi hálózatok generálásaként. A külső hatalom célja általában az együttműködés kikényszerítése. A külső (extenzív) hatalom hatása ideiglenes. A belső (intenzív) hatalom a kultúra. Ez a motivációs húzásra képes hatalom, amelynek hatása tartós. A hanyatlások és bukások oka – a kultúraközvetítési folyamat megszakadása vagy minőségének romlása. „Ha a teremtő egyének vagy teremtő kisebbségek elvesztik lelkükből a teremtő erőt, a civilizáció megroppan.” (Toynbee) Spengler az urbanizációt is ilyen jelenségnek tartotta. A bizalommal, tehát a kötődéssel, a közös kultúra hiányával összefügg a tranzakciós költség. A kultúra – gazdasági kategóriaként, tőkeként is felfogható, amely pénzben is megbecsülhető.

5. Értékek – szükségletek, a kultúraközvetítés tényezői

Annak van értéke, ami szükségletet elégít ki. Vannak elsődleges szükségletek (biztonság, szabadság, élmény) és másodlagosak. A lista bővíthető, módosítható - tanulással. A tanulás terepei az oktatási intézmények mellett a család, a munkahely, a média stb. - ahol ismeret- és ihletközvetítés zajlik. Fő mozzanatai: információbefogadás, feldolgozás feladatmegoldás. A kultúraközvetítés feltétele a kommunikációs csatorna (interfész) léte. Közvetlen (minőségmeghatározó) tényezői: a  kommunikációban részt vevők képességei, motivációi, a köztük levő viszony, a rendelkezésre álló idő. Közvetett tényezők: a jogi-hatalmi viszonyok és a termelési (csere-) viszonyok.

6. A kulturális szolidaritás lényege

A kulturális szolidaritás: a kultúraátadásra és átvételre való nyitottság és képesség, amely a bőség-mentalitásra épül. Szókratész jelképezheti a tárgyszeretetet (filozófus), Jézus a tanulószeretetet (pásztor). A tanár-tanuló kapcsolat a kommunikációra hangolással, az intencionalitás kialakításával kezdődik. Kérdés, hogy kialakul-e a közösség érzése, amely motivációs húzást eredményezhet.

A tanulási szükséglet függ a kultúratípustól. Fokozatai: 

1. Állati lélek,

2. Mitikus-vallásos szemlélet,

3. Filozófiai szemlélet (Husserl)

A mitikus-vallásos szemlélet véges érdeklődést, utilitarista szemléletű közösséget (államot) eredményez, lezárja az érdeklődés (a szellemi szükségletek) horizontjait. Csak a 3. kultúratípus jelent teljesen nyitott gondolkodást.

7. A kulturális szolidaritás akadályai és megnyilvánulásai

A versengésre épülő, zéró összegű játékká váló demokráciamodell (jogi-hatalmi viszonyok) és termelési viszonyokkal összefüggő eltárgyiasulás folyamata, a kultúrjavak áruvá válása kockára tehetik a kultúraközvetítési és -fejlesztési folyamatok létét is, minőségét is. Elvonhatják az időt, a kommunikációra hangoltságot, a kommunikációs csatornát, a feladatot. De a jogi-hatalmi viszonyok és a termelési viszonyok megteremthetik az interfészt is. Ilyen pl. az apprenticeship, amely munkavégzéssel egybekötött formális szakképzés felnőtteknek 1 mesterre 1 tanuló beosztással (USA), vagy a toyotizmus, amely alapján tudatos informális képzés történik (Japánban).

8. Konklúzió

Nem az ellentétek harca, hanem a kulturális szolidaritás, annak szétterjedtsége a társadalmi haladás kulcsa.

Témavezető: Dr. Bali János

A szakdolgozat ide kattintva olvasható el teljességében. További andragógiai témájú szakdolgozat a 2011-ben végzett levelezős MA-s csoporttól  ezen a linken található.