Boros Tibor: A kulturális szolidaritás fenomenológiája (elméleti kutatás)

1. Kiindulópont

Magyarország deficitek sokaságát éli meg. Ezek egyike az intellektuális deficit. A magyar politikai rendszer a lényege szerint piac és nem népképviselet. A közvéleményben elterjedt ideológiák (gazdasági determinizmus, a demokratikus intézmények jelentőségének túlhangsúlyozása) képtelenek hitelt érdemlően megmagyarázni a kudarcok okait. Az oktatás és művelődés részei a társadalmi folyamatoknak. Célom: egy áttekinthető fogalmi keret megalkotása a társadalom- és neveléstudományok összekötésére.

2. Törvényszerű-e a szintézis? Mi az alapja?

A hegeli fejlődéselmélet - a szellem fenomenológiája - az ellentétek harcából vezeti le a fejlődést. Marx ezt a harcot a gazdaságba helyezte. De tapasztalhatjuk, hogy az ellentétekből, a tézisekből és az antitézisekből törvényszerűen nem következik szintézis. Miért?  Alkalmanként hiányoznak a kultúraközvetítés etikai-szellemi feltételei. A foucault-i diskurzuselemzés feltárhatja az erőszakos beavatkozásokat a vitákba - a kommunikációba, amely kultúraközvetítő folyamat (is) lehet. Etikai-szellemi feltételek: az egységes fogalomértelmezés és a teljes nyitottság. A gazdaságalapú marxizmus rugalmasabbá tehető a gramsci-i hegemónia fogalmával, de kérdés marad a szükségszerűség fogalma. Igaz-e, hogy az okosabb szükségszerűen győz? Mi a mérce? Mi lesz a legyőzöttel?

3. Eltárgyiasulás és etikus cselekvés

Az Európai Unió a technológiaváltásból, azaz, a gazdaságból vezeti le a kulturális folyamatokat. Ez a felfogás nem oldja meg a humanista marxisták és a szellemtörténészek által fölvetett eltárgyiasulási-elidegenedési problémát. Ennek lényege, hogy a kultúra és a világnézet is áruvá és fontosabbá válik, mint az ember. Az ember adattá válik. A kanti etika racionalizálni próbálta a szabálykövetést, leválasztani azt az érzelmektől. A kanti etika az ember önmagán elkövetett hatalomgyakorlása (motivációs nyomás) - nem szünteti meg az elidegenedés jelenségét, a cselekvés én-központú marad.

A legtöbb ember alapvetően lélektani okokból - a többi emberrel való együttérzésből - válik szabálykövetővé. Kötődés nélkül nem garantálható az etikus cselekvés. A kényszerközösségekben másképpen viselkednek az emberek, mint a spontán közösségekben.

4. A kultúra a hatalom és a gazdaság szemszögéből

A történelem felfogható extenzív és intenzív hatalmi hálózatok generálásaként. A külső hatalom célja általában az együttműködés kikényszerítése. A külső (extenzív) hatalom hatása ideiglenes. A belső (intenzív) hatalom a kultúra. Ez a motivációs húzásra képes hatalom, amelynek hatása tartós. A hanyatlások és bukások oka – a kultúraközvetítési folyamat megszakadása vagy minőségének romlása. „Ha a teremtő egyének vagy teremtő kisebbségek elvesztik lelkükből a teremtő erőt, a civilizáció megroppan.” (Toynbee) Spengler az urbanizációt is ilyen jelenségnek tartotta. A bizalommal, tehát a kötődéssel, a közös kultúra hiányával összefügg a tranzakciós költség. A kultúra – gazdasági kategóriaként, tőkeként is felfogható, amely pénzben is megbecsülhető.

5. Értékek – szükségletek, a kultúraközvetítés tényezői

Annak van értéke, ami szükségletet elégít ki. Vannak elsődleges szükségletek (biztonság, szabadság, élmény) és másodlagosak. A lista bővíthető, módosítható - tanulással. A tanulás terepei az oktatási intézmények mellett a család, a munkahely, a média stb. - ahol ismeret- és ihletközvetítés zajlik. Fő mozzanatai: információbefogadás, feldolgozás feladatmegoldás. A kultúraközvetítés feltétele a kommunikációs csatorna (interfész) léte. Közvetlen (minőségmeghatározó) tényezői: a  kommunikációban részt vevők képességei, motivációi, a köztük levő viszony, a rendelkezésre álló idő. Közvetett tényezők: a jogi-hatalmi viszonyok és a termelési (csere-) viszonyok.

6. A kulturális szolidaritás lényege

A kulturális szolidaritás: a kultúraátadásra és átvételre való nyitottság és képesség, amely a bőség-mentalitásra épül. Szókratész jelképezheti a tárgyszeretetet (filozófus), Jézus a tanulószeretetet (pásztor). A tanár-tanuló kapcsolat a kommunikációra hangolással, az intencionalitás kialakításával kezdődik. Kérdés, hogy kialakul-e a közösség érzése, amely motivációs húzást eredményezhet.

A tanulási szükséglet függ a kultúratípustól. Fokozatai: 

1. Állati lélek,

2. Mitikus-vallásos szemlélet,

3. Filozófiai szemlélet (Husserl)

A mitikus-vallásos szemlélet véges érdeklődést, utilitarista szemléletű közösséget (államot) eredményez, lezárja az érdeklődés (a szellemi szükségletek) horizontjait. Csak a 3. kultúratípus jelent teljesen nyitott gondolkodást.

7. A kulturális szolidaritás akadályai és megnyilvánulásai

A versengésre épülő, zéró összegű játékká váló demokráciamodell (jogi-hatalmi viszonyok) és termelési viszonyokkal összefüggő eltárgyiasulás folyamata, a kultúrjavak áruvá válása kockára tehetik a kultúraközvetítési és -fejlesztési folyamatok létét is, minőségét is. Elvonhatják az időt, a kommunikációra hangoltságot, a kommunikációs csatornát, a feladatot. De a jogi-hatalmi viszonyok és a termelési viszonyok megteremthetik az interfészt is. Ilyen pl. az apprenticeship, amely munkavégzéssel egybekötött formális szakképzés felnőtteknek 1 mesterre 1 tanuló beosztással (USA), vagy a toyotizmus, amely alapján tudatos informális képzés történik (Japánban).

8. Konklúzió

Nem az ellentétek harca, hanem a kulturális szolidaritás, annak szétterjedtsége a társadalmi haladás kulcsa.

Témavezető: Dr. Bali János

A szakdolgozat ide kattintva olvasható el teljességében. További andragógiai témájú szakdolgozat a 2011-ben végzett levelezős MA-s csoporttól  ezen a linken található.