 |
| Fotó: MTI |
Hammerstein Judit előadásában felidézte: három hónapja, november 14-én indult útjára a Magyar közművelődésért programsorozat, amelynek keretében az ország 16 helyszínén találkoztak mindazok, akik felelősek a magyar közművelődést ügyéért. A sorozat "tartópillére" lett a közművelődési koncepciónak, amely "a szakmai fejlődés alapértékeit kívánja meghatározni a 2020-ig terjedő időszakig".
Leszögezte: társadalmi átalakulás elképzelhetetlen az együttműködő közösségek részvétele nélkül. Ebben a megújult művelődési házak munkájára számít a kulturális államtitkárság.
A helyettes államtitkár kiemelte: a koncepció feladata, hogy "tájékozódási pontot adjon akkor, amikor az egzisztenciális bizonytalanság egyben kulturális elbizonytalanodást is jelent". A koncepció kiemelt területei közé a közművelődés alapintézményei, a felnőttképzés, a közösségi művelődés, a kulturális vidékfejlesztés, a határon túli magyar kultúra, a kulturális örökség digitalizálása, a közoktatással való szoros együttműködés, a hagyományápolás és a magyar nyelv ügye számítanak.
Hammerstein Judit az államtitkárság fontos feladatának a jogszabályalkotást nevezte meg, különösen az 1997. évi 140. kulturális törvény átalakítását, hogy a önkormányzatoknak a közművelődési intézményrendszer működtetésében továbbra is kulcsszerepe legyen. "Ötezer fősnél kisebb településeinken az eddig átadott majdnem 200 intézménnyel együtt 2015 végéig összesen több mint 600 integrált közösségi szolgáltató tér átadása várható" - jelentette be a helyettes államtitkár. Az európai uniós források terhére az első félévben ezek működésére pályázat útján 500 millió forintot biztosítanak. Fontos feladatnak nevezte továbbá a Magyar Művelődési Intézet és a Képzőművészeti Lektorátus szakmai átszervezését.
A politikus elmondta: az államtitkárság törekszik a fenntartható, kiszámítható finanszírozásra, felkészülnek a program- és feladatfinanszírozásra, amelyhez feladat- és teljesítménymutatók kidolgozására van szükség. Megjegyezte, szeretnék, ha a meghatározó felnőttképzéssel foglalkozó szervezetek megjelennének a közművelődési támogatások rendszerében.
Roppantul kíváncsi vagyok a részletekre. A felnőttképzés szempontjából különösen az utolsó mondat tűnik érdekesnek. Vajon mik lesznek a szempontok...
VálaszTörlésNagyon érdekel még a közösségi művelődés, mint olyan. Próbálok majd tájékozódni, de örömmel venném a hozzászólásokat másoktól.
Elnézést kérek, kicsit hosszú lett, azt lehet vitázni is ezzel amit írtam:
TörlésMűvelődési házak eddig is voltak, és mind elvileg a közösséget kellett szolgálni. Ez a közösségi művelődési ház fogalom nem tudom miért lenne más, mint eddig. Ahogy emlékszem a művelődési házak fénykora úgy nagyjából az Uránia Színház felépítése körül datálódik, az 1890-es évek környékén, talán vehetjük azt mintának. Jelenleg a művelődési házak szerepe kicsit átalakult. Nem tudom mondhatom-e művelődünk-e ezekben a házakban.
A művelődési házaknak talán azért nehéz most, mert bár közösséget kell szolgálni, de a hely ahol van, sok kisebb közösséget alkot, akik más-más érdeklődési körűek. Ezért egy jól működő művelődési ház igen sokszínű, egyben változatos. A közművelődés, művelődés és szabadidő eltöltés hasznos módszereit mind felhasználja.
Jelen problémája a művelődési házaknak szerintem az alacsony költségvetése. Illetve az, valahogy elveszett a jelentőségük. Ha híreket akar az ember, vesz egy „Blikk”-et. Valami tudományos érdekli, elolvassa a neten. A köz művelődését valahogy átvette a modern technológia és a modern kommunikációs hálózati rendszer. Itt van például MaNDA TV minden adatot rögzítsünk digitálisan és óvjuk meg értékeinket, amivel minden rendben is lenne, ha nem lenne olyan marhára ismerős, hogy ezt már egyszer elkezdtük... Nem értem miért kellett ez a tv hiszen volt már (s még van) egy NAVA és a NDA. Sőt, ha jobban megnézem a MaNDA = Magyar Nemzeti Digitális Archívum NDA = Nemzeti Digitális Archívum miért kell ebből kettő? Szóval megint költjük a pénzt valamire, amit elkezdtünk már egyszer, a helyett, hogy valami másra fordítanánk.
Most azzal, hogy mindent digitalizálunk nincs problémám, de hogyan fogjuk ezt a Közösség számára hasznosítani. Ez egy digitális tartalom, felmegyek online megnézem, nem kell művelődési ház. Mindentudás Egyeteme tudományos előadások minek menjek el digitalizálják, megint mínusz egy pont miért menjek művelődési házba. Jelenleg Nincs olyan ok amiért el kéne menni ebbe az intézménybe. Nyelvet akarok tanulni? Tanfolyamot akarok? Van 1000 profitorientált cég ami ezzel foglalkozik, nagyobb a reklámja és esetlegesen még hasznosabb is mintha elmegyek egy ingyen órára a művelődési házba.
Persze lehetnek a művelődési házak képzései, programjai, ingyenes tanfolyamjai, előadásai érdekesek, hasznosak csak az a kérdés kinek. Mely rétegnek? Mennyire tud róla a lakos, mennyire van hirdetve? A közösségbe ahol lakom az is beleszámít, aki a neten olvas mindent, online nézi a digitális tartalmakat, van pénze tanfolyamot fizetni egy profitorientált cégnél. Az ifjúság nem jár közösségi házakba – ott a net a foci, könyvtár, mozi, kávézó, söröző egyetemi előadóterem. Mindezt persze úgy írom, hogy én Pesten lakom, azért ezt tegyük hozzá. Egy vidéki kisváros, községben más gondolom a helyzet. A főváros közművelődését viszont úgy látom nagyon meg kéne ahhoz reformálni, hogy a művelődési intézmények az ott lakosok tényleg kihasználják.
Két napja akarok válaszolni, de csak most jutottam hozzá.
TörlésBiztos, hogy művelődési házak és egyéb ilyen típusú intézmények mind komoly kihívással néznek szembe az internet egyre bővülő és kiterjedő funkciói miatt is - de más miatt is. Emellett azt látom, hogy a "közösségi" jelző az utóbbi években nagyon népszerű, mondhatni divatos, csak kérdés, hogy ki mit gondol mögé. Ezért is vagyok kíváncsi a fenti koncepcióra, majd ha kis időm lesz utána matatok.
Arról, amit írsz illetve a közösségi művelődésről valahogy az a fejlődés jutott az eszembe, ami a közművelődési szakemberek megnevezésében zajlott le. A népművelő az, aki a népnek megmondja a tutit, azaz, aki osztja a művelődést. :)
A művelődésszervező az, aki az igényeket méri fel és jól megszervezi a köznek a művelődést. A közösségi művelődés számomra inkább olyasmi, mint a közösségfejlesztés. A szakember csupán a segítséget adja, ahhoz, hogy a közösség (a sok kis különböző közösség) megszervezze és véghez vigye a saját igénye alapján a saját aktivitását. Mintegy animál, moderál, motivál maximum. És ez nagyon nem egyszerű feladat, nem is igen járatosak benne a közművelődés szakemberei. Persze hogyan is lennének, hiszen nem ezt tanították nekik, nem erre vannak felkészülve. De szerintem ez egy jó irány lehet, csak nagyon fáradtságos munka, komoly kommunikációs kompetenciákat igényel és bizony nem kecsegtet gyors és látványos sikerrel.
De ilyen közösségi dolog lehet, amikor a falu kitalálja, hogy kéne egy falunap és együtt(!) megszervezik. Majd ebből kinőnek kis tartós közösségek. Mit t'om én: kézimunka kör, bringaszerelő kör, politikai vita klub, kertbarátok köre, stb. Ügyesen operálva: falufejlesztő, önfejlesztő klubok, társaságok alakulnak (avagy folytatódnak, hiszen vannak helyek ahol így megy koncepció nélkül is). Nem tudom persze, hogy a koncepcióban erre gondoltak-e.
Érdekelne, hogy Te mire gondolsz a megreformálás alatt, mi az ami szerinted tudna segíteni a lakosok nagyobb aktivitásában? Persze úgy, hogy több pénz nemigen fog befolyni a rendszerbe...
Köszönöm a válaszod, megpróbáltam összeszedni kicsiny gondolatomat, remélem azért elég érthető maradt :D
TörlésA megújjulást (reformot) én ott látom, hogy ha belegondolunk (ezt itt a fővárosban értem) kevés az a réteg, vagy nagyon korlátozott számú közösség létezik akik igényt tartanak, a művelődési házak jelen repertoárjára. Valahogy ki kéne szélesíteni azt a réteget, akik művelődési házakba járnak. Gyerekkoromban nekem eszembe se jutott az, hogy művelődési házba kell, hogy járjak, talán nem is tudtam, hogy az ahova néptáncolni jártam egy művelődési ház volt. Vannak tánckörök, drámakörök, mint ahogy azt már említettétek is, amelyeket sokan kihasználnak. Vannak gyermekeket, felnőtteket megcélzó programok. A választás elég széles és mégis nincs nap-mint nam tömve a művelődési ház és sokszor lehet hallani, hogy nem tudják kihasználni. Étékesítik, bérbe adják külsős programoknak a termeket, a színpadot. Valahogy a Köztudatba, nem a közösségekhez, hanem a Mindennapi életben való köztudatba kellene valahogy hozzákapcsolni a művelődési házat.
Szerintem egy nagy kérdése lehet a nagyvárosi művelődési házaknak, az, hogy hogyan vegyük rá az embereket, hogy művelődni járjanak, Ezt mint közösségben tegyék, és ezt mind a művelődési házakban tegyék.
A rohanó világban, az embernek kevés a szabadideje, már-már lassan nem tud kikapcsolódni. Vagy sokak számára, a kikapcsolódás ott ér véget, hogy magában lehet, és csendben van a világtól és mindenkitől. Tehát egy olyan világban akarunk mi közösségeket építeni, olyan embereket akarunk rávenni a közösségi művelődésre, ahol az ember mind inkább igényli a magányt, a csendet, azt, hogy ha lehet kicsit megálljon az idő.
Ha így vesszük, akkor hatalmas szakadék van a között, hogy mi az kereslet, és mi a kínálat. Ha tetszik ha nem egy olyan világban élünk, ahol mindig megújulni képes mindig friss tudással rendelkező embereket (önmagukat képezni, tudásukat frissíteni képes, az egész életen át tartó fejlődést és tanulást követő embereket) szeretnénk adni a világnak. Említetted a szakember motiváló, moderáló, animáló szerepét.
Manapság rengeteg ember küzd, az információáradattal amit kap. Valahogy a művelődési házaknak talán képesnek kéne lenniük ezen információkat szortírozni. Szelektálni. Azokat bemutatni, átadni ami lényeges. Nem csak közösségre hanem egyénre is szabva. Talán a művelődési házaknak nem csak kultúrát, érték megőrzést kellene képviselniük, hanem kicsit átmegyek andragógusi szemléletbe, durva, ha azt mondom, hogy a művelődési házak tanítsák az embereket? Tanítsák meg mondjuk a társadalmat az információk között eligazodni, tanítsák meg nekik az információt, a kapott híreket, feldolgozni, értelmezni. Szolgálja ki az embereket, a közösséget. Tény, hogy van lehetőség tanulni művelődési házban és vannak képzések, de nem egy általános képzésről beszélek én, nem egy "kattincs nagyi" programról. Hanem szemléletet, a világ felé való kinyílást, azt kell valahogy átadni az embereknek.
Most az, hogy hogyan vegyem rá az ember mivel is motiváljam? Ez egy nagyon nehéz kérdés. illetve megint oda lyukadok ki ahol elkezdtem, hogyan tudatosítsam az emberekben: "nekem ez kell","SZÁMOMRA fontos ez"
A megújjulást nem csak úgy értem, hogy új dolgokat hozunk be a művelődési házakba, hanem úgy is, hogy képes legyen a világgal, a kereslettel, a közösséggel és annak igényeivel lépést tartani. (És hogy hogyan kellene mindezt megtennie? Fogalmam sincs. Hogyan tudja tartani egy közintézmény a lépést ezen változásokkal úgy, hogy közben percről percre mások az igények, mások a szükségletek? Nem Tudom. Amit talán tudok, hogy egymagának, mint intézménynek nem fog sikerülni. Tehát szüksége van a közösségre, a közösségnek meg rá. A közösségi ház tudja azt, hogy neki szüksége van a közösségekre, de a közösségek csak egy szűk rétege tudja azt, hogy neki is szüksége van erre az intézményre.
Én is kíváncsian várom a közművelődési koncepciót részleteiben. Próbáltam rákeresni, nem találtam. Egyébként felmerült bennem a kérdés, hogy eddig mit tartalmazott a koncepció? Mit ért azon, hogy „megújult művelődési házak munkájára számít” … Kulturális elbizanytalanodás …
VálaszTörlésHogy közelítsek? (vegyem elő az új tudásom!)
Vagy: a „közösség” rámutat az e-kultúrára? Közművelődés a közösségek hálójában? Világfalu? A közösségek ereje = web 2.0
De! igen, létezhet például – a hagyományos - civilek által szervezett „falunap” (Mezőberényben Töltöttkáposzta Fesztivál), ami nem csak az egyesület tagjait, de több civil szervezet is megmozdított.
Nagyon jól működő csoportok, például nyugdíjas klub, hímző szakkör, népdalkör, ……. jó példái a közösségi művelődésnek. Példaértékű munkát végeznek a helytörténeti, hagyományörző, városszépítő, elszármazottakat összefogó, … egyesületek.
A közösségi jelző szerintem nem csak népszerű, hanem működő (megkockáztatom, jól működő) dolog. Motiváltak, hiszen a közös cél, érdeklődés, együttdolgozás, valahová tartozás mind-mind ezt erősíti. Ehhez a szakemberek a segítséget adják, (az intézmények, a közművelődés alapintézményei a színteret), és én Zeninával ellentétben azt gondolom, hogy nagyobbrészt felkészültek, hivatástudattal rendelkezők …
A finanszírozás vidéken is nehézkes, de tagdíjak befizetéséből, pályázati pénzekből igen színvonalas „közösségi” rendezvényeket, kiállításokat, kirándulásokat tudnak szervezni.
Azt gondolom, a nem formális és informális tanulás színtereit eddig is elérhetőek voltak lakóhelytől és anyagi helyzettől függetlenül, persze törvényszerűen nem ugyan abban a mennyiségben, minőségben (főváros, nagyváros, falu …). Milyen szép is lenne, ha az igazi emberi értékek és érzelmek a mai társadalmunkban sem kerülnének háttérbe a túlzott pénzközpontú mindennapjaink során. :)
Pontosítanék: nem azt gondolom, hogy felkészületlenek a közművelődési szakemberek - isten ments! Pláne nem azt, hogy ne lenne hivatástudatuk (ilyet semmiképp sem állítanék, sőt) - csak azt, hogy a közösségek összeültetésére, munkájuk segítésére, a konfliktusok kezelésére(és most gondoljunk egy nagyon vegyes falura, közösségre, akik egy közös célért úgy dolgoznak együtt, mint egy "cég", tehát bizony akad/hat/ konfliktus bőven) az alulról jövő kezdeményezések kivitelezésének segítésére (úgy, hogy nem átveszi a munkát, hanem segíti) nincsenek sok esetben felkészítve a szakemberek, mert nem ezt tanulták, nem ezt szokták. Bizonyosan van, aki ezt magától tudja, de vajon mindenki?
TörlésPersze, hogy értelek, és még csak félre sem értem a gondolataid. Tudjuk. Ha kimondjuk, ha nem. A kultúrában számtalan az elavult dolog, a megszokott működési rutin szerint működnek intézmények, szakemberek. A világ eközben változik.
TörlésDe! mindaddig, amíg a felülről jövő kritikák inkább romboló kritikák, mint építő kritikák, addig nem is lesz megújulás.
Mindaddig, amíg nem a piactól függnek (vagy nem csak a piactól), hanem a politikától/ a finanszírozó önkormányzattól, ….
Mindaddig, amíg a szakemberek szabadidőt, pénzt nem kapnak a tanuláshoz ….
Mindaddig amíg nem válnak aktív, motivált, fizetőképes fogyasztóvá (kultúra iránt érdeklődővé) a lakosok …
…és sorolhatnám …..
Várjuk a változást ….
Ha nem jól látom, mondjátok!
Ehhez még egyet teszek hozzá és ígérem itt rövid maradok.
TörlésMindaddig, amíg az általános és középiskolai nevelés, nem alakul át, és mindaddig, amíg nem képezzük a gyereket Gondolkodni tudó, Kreatív, a Kommunikációra képes, Információt szelektálni és befogadni tudó emberekké, addig ne is várjuk, hogy eszükbe jut kulturálódni.
Kevés az olyan 14,16,18, de még 22-24 éves aki képes magát: kifejezni, előadni, véleményt nyilvánítani... (Nem csoda, nem tanítják sehol...)