Ó, ió, ció, prevenció...

Tegnap a kihívás napja alkalmából büntetés-végrehajtási intézetben, nyugdíjas klubban, iskolákban, utcákon, tereken lehetett sportolni az egészséges életmód jegyében. Mindegy mit, a lényeg a negyedórányi mozgás. Persze az igazi az lenne, ha nem évente egyszer mozdulnának meg az emberek, hanem tényleg életvitel szerűen. Ugyanakkor a tapasztalat az, hogy bár van egy tudatosan étkező, mozgó réteg, a többség, annak ellenére, hogy sokat hallani, olvasni erről, nem tudja beépíteni a napi életvitelébe a legminimálisabb változást sem, csak akkor, ha már baj van. Többnyire, ha nagy a baj. Vagy akkor se.

Kihívás napja a  büntetés-végrehajtási intézetben Fotó: Katona László  

A Semmelweis Egyetemen idén meghirdették a prevenció évét, hogy az orvosoktanhallgatók ne csak azt tanulják meg, hogyan kell a bajt felismerni és kezelni, hanem azt is hogyan előzhető meg. És azt, hogy ezért ők maguk mit tehetnek. Mert az lenne a legjobb, ha nem is lenne baj! Csak ezt olyan könnyű elfelejteni... A prevenció tehát nem más, mint a megelőzés. Célja kiküszöbölni, minimalizálni azokat a társadalmi, pszichológiai és szociális tényezőket, amelyek érzelmi, fizikai betegségeket vagy társadalmi-gazdasági problémákat okoznak, illetve hozzájárulnak ezek kialakulásához. Beszélhetünk elsődleges prevencióról, amikor a még meg nem történt bajt akarjuk megelőzni, azaz, ami meg nem történt, az ne is történjen, illetve csökkenjen a kialakulás kockázata. A másodlagos prevenció esetében a cél a bajt a korai stádiumban, remélhetőleg a visszafordítható állapotban kiszűrni. A harmadlagos prevenció esetében már a károsító hatások, következmények mérséklése, az ártalomcsökkentés lehet a cél.

Hogy kerül mindez egy felnőttképzéssel foglalkozó blogba, mikor prevencióról orvos, védőnő, maximum pedagógus szokott beszélni? Persze a legritkábban összehangolva. Sajnos. A három féle prevenciónak nem időrendben kéne érvényesülni, hanem egymás mellett, egy időben, a lehető legtöbb fronton. Hiszen egy problémát szinte sose tudunk a kiinduló állapotában elcsípni. Mindig vannak, akik már benne vannak egy problémába, mélyen, vagy kevésbé, és vannak, akik még csak a szélén billegnek. Akiknek segítség kell az elkerülésben, a megálljban, a változtatásban. A hogyanokban!

Az első pár lépés a legnehezebb...

A prevenció, ha a fenti példában szerepelő sportot, vagy az egészséges táplálkozást nézzük, bár nagyban érinti gyerekeket, de mellettük elsősorban a felnőtteket, a döntéshozókat, (a fő rizikócsoportot ) is meg kell találni és elérni, hogy valami fontosat megértsenek, valamire ügyeljenek, valamit megVÁLTOZTASSANAK. Mi ez, ha nem nevelés? Egészségnevelés méghozzá felnőttkorban. Persze, ehhez nem elég az egészséghez érteni, vagy a sporthoz konyítani. Ehhez érteni kell a felnőttek adaptálódási mechanizmusait. Érteni kell a különböző szubkultúrák működését, problémáit. És egy prevenciós programot (azaz teljes, átfogó, minden aspektust és célterületet tervezetten, tudatosan érintő programot) úgy lehet elindítani, hogy ezekkel is számol az indító. Egy kampány, egy propaganda – amelyet kommunikációs szakemberek terveznek a reklámok működési elvei alapján – szintén felnőtt „nevelés” egy formája. De önmagában kevés. El lehet érni vele az érdeklődést, az odafordulást, talán még a szándékot is. De a valódi változásokhoz ennél komolyabb és gyakorlati segítség kell, mindenkinek a saját szintjén, a saját kultúrájának megfelelően. Én sajnos azt tapasztalom, hogy a prevenció kapcsán nagyon is hiányzik az összehangolt és átfogó tervezés, ami számba venné az adott terület minden érintettjét, állomását. (Egyszerűen szólva: hiába adunk egy mélyszegénységben élő, funkcionális analfabéta család kezébe színes szagos prevenciós kiadványt. És még az is kevés, ha valaki személyesen elmondja a tartalmát. Meg kell tanítani a változtatásra, el kell érni az ő nyelvükön, hogy fontos legyen változás.

Nem véletlenül hoztam példának a Semmelweis Egyetemet, amely egészségügyi területen igyekszik kihangsúlyozni a háttérbe szorult prevenció jelentőségét. Minden szempontból a probléma primer megelőzése a leggazdaságosabb, legyen az az egészség, az alfabetizáció, a munkahelymegőrzés, a társadalomba való beilleszkedés. De sajnos nem hanyagolható el a szekunder és tercier programok kialakítása sem. De hol van ehhez a különböző területeket (orvost, pedagógust, marketingest, a közétkeztetésről döntőt, börtönőrt, munkaügyi központost, stb.) összefogó gyakorlati program?

Felnőttek, akiket az ötödikesek is lepipálnak olvasásban

Nem tudják beosztani a kosztpénzt, belebonyolódnak a hivatalos levelekbe, de ha a szomszéd írásban kéri meg őket, hogy etessék a macskát, akkor sem értik, mit kell tenniük. Magyarországon minden negyedik-ötödik ember funkcionális analfabéta: alig tud olvasni, nehezen ért meg egy összefüggő szöveget, és gondot okoz neki az összeadás. A problémáikat megpróbálják rejtegetni, de hiába is kérnének segítséget, nincs kihez forduljanak. 

Minden ötödik, de inkább minden negyedik magyarnak komoly gondjai vannak az írással, olvasással és az elemi számolással - mondta az [origo]-nak Nemesné Kis Szilvia, a kaposvári egyetem tanára, aki tíz éve kutatja az illiterációt: ez a funkcionális analfabetizmus hivatalos elnevezése. Ők azok az emberek, akik olvasni ugyan tudnak, és felismerik a számokat, egy leírt szöveget megérteni mégsem képesek, vagy a mindennapi élethez szükséges egyszerű fejben számolási műveletek is kifognak rajtuk. 

Bár a 21. században a nyugati világban szinte elképzelhetetlen, hogy valaki teljesen analfabéta legyen, az olvasni-írni tudásukat használni alig képes emberek száma nagyon magas. Egy frissamerikai kutatás szerint az Egyesült Államokban 42 millió felnőtt egyáltalán nem tud olvasni, és további 50 millióan legfeljebb egy ötödikes gyerek szintjén képesek erre. Évente 2,25 millióval növekszik a funkcionális analfabéta felnőttek száma - a végzős középiskolások 20 százaléka is ide sorolható. Az amerikaiak mindössze 42 százaléka képes arra, hogy kiválasszon két dolgot egy menüből, összeadja őket, és kiszámolja a borravalót. Ötödük képtelen kikalkulálni, mennyi az egy heti fizetése, ha csak az órabért adják meg. Az amerikai börtönökben a rabok 70 százaléka írástudatlan, a fiatalkorú bűnelkövetők 85 százaléka funkcionális vagy félanalfabéta. 

A kutatások adatai az Európai Unióban is riasztóak. A 15 éves gyerekek 20 százaléka olvasási nehézségekkel küzd, a felnőttek körében - változóan - 20-30 százalék közötti a funkcionális analfabéták aránya. 2003-ban az EU Minisztertanácsa azt a célt tűzte ki, hogy 2010-ig legalább 20 százalékkal csökkenti a nehezen olvasó 15 évesek számát. Ezt a célt a legkevésbé sem sikerült elérni, ezért 2020-ig most újabb célt tűztek ki: 15 százalék alá kell csökkenteni a rosszul teljesítők arányát. A helyzet égető - olvasható egy 2011-es jelentésben -, mert potenciális katasztrófát jelent a társadalmak számára: "a gyerekek, akik a nélkül hagyják el az iskolát, hogy a legegyszerűbb írott szövegeket képesek lennének megérteni, nem csak nagy eséllyel kizáródnak a munkaerőpiacról, hanem a további tanulás lehetősége is csukva van előttük". 

 Már a PISA-vizsgálatokból is látszott, hogy baj van - mondta Nemesné Kis Szilvia. A 2009-es nagyszabású felmérés szerint az olvasásban a gyerekek 17,6 százaléka rosszul teljesített Magyarországon. Magyarország eredménye még így is jobb az uniós átlagnál (19,6), amelyet egyébként nagyrészt Románia és Bulgária 40 százalék feletti, kiugróan rossz értékei húztak lefelé. Ebben a két országban minden téren nagyon rosszul teljesítettek a jelentős részben nagyon szegény, nagyon rossz szociális háttérrel rendelkező gyerekek.

Nem tudnák megetetni a szomszéd macskáját 

A témába vágó kutatások főként az olvasásra, írásra való képtelenség, illetve az elemi számolási képességek hiányára koncentrálnak, ez ugyanis az a három alapképesség, amelyekkel ha baj van, akkor a tudás fejlesztése is szinte lehetetlenné válik - magyarázta a Kaposvári Egyetem tanára. Ezek alapján a felnőtt magyar lakosság 25 százaléka a hétköznapi szövegekben szereplő információk felét tudja csak a maga számára hasznosítani. 

A "hétköznapi szöveg" valóban nagyon egyszerűnek tűnő szöveget jelent: például egy levelet, amelyben valaki arra kéri a szomszédját, hogy amíg elutazik, viselje gondját a macskájának - leírja, hol van a lakáskulcs, hol a macskatáp, és megkéri, hogy a virágokat is locsolja meg a távollétében. A vizsgálatokból az derült ki, hogy sok ember csak az információk felét fogta fel. Az ő helyzetüket tovább nehezíti, ha egy gyógyszer-tájékoztatót kell értelmezniük, vagy egy okmányirodán a bejáratnál a megfelelő gombot megnyomva sorszámot kell húzniuk - magyarázta. "Mindenki kap leveleket különféle hivataloktól, és ezek nehéz szövegek. Ha valaki tényleg illiterátus, akkor egy ilyen szöveg értelmezésére gyakorlatilag képtelen" - tette hozzá. 

Az elemi számolási képesség az összeadást, a kivonást, a szorzást és az osztást jelenti, vagy esetleg egy egyszerűbb százalékszámítást. Ha valakinek ezzel problémái vannak, akkor egy bevásárlás közben nem tudja összeadni, hogy amiket a kosarába tett, mennyibe fognak kerülni, vagy nem tudja kiszámolni a borravalót. A család büdzséjének a megtervezése pedig emberfeletti feladatnak tűnik. Nagyon sok magyar család képtelen erre, ezért egyszerűen csak addig költ, amíg van pénze - mondta Nemesné. 

"Úgysem földi halandóknak írták" 

 Nagyon sok ügyfél meg sem próbálkozik azzal, hogy egy hitelszerződés szövegét alaposan átolvassa, vagy megnézze az általános szerződési feltételeket, gyakran arra hivatkozva, hogy ezeket a szövegeket "jogászok csinálták", vagy, hogy "nem földi halandóknak íródtak" - mondta az [origo]-nak az egyik nagy pénzintézet ügyfélszolgálatán dolgozó nő. 

Az ügyintéző szerint néha az egyszerűbb formanyomtatványok kitöltése is nehézséget okoz sok ügyfélnek, például kiválasztani egy szerződés felmondási idejének hosszát a felkínált lehetőségek közül. Az ügyintéző azt mondta, egyszer találkozott egy teljesen analfabéta férfival is - aki csak azért tudta aláírni a saját nevét, mert a 12 éves kislánya megtanította rá -, de a többség inkább átsiklik a nehezebben értelmezhető dokumentumok elolvasása felett, vagy nekiugrik, de már az elején feladja, látva a szöveg bonyolultságát. Mindezt a leginkább abból lehet tudni, hogy a pénzintézethez betérő ügyfeleknek vannak-e egyáltalán kérdéseik az őket érintő ügyekben. 

Leginkább az ügyintézőkre hagyatkoznak, meg sem próbálják ellenőrizni azokat az információkat, amelyeket szóban közölnek velük. "Ha pedig valamit elfelejtünk elmagyarázni nekik, akkor később visszajönnek, és számon kérik. Ilyenkor hiába hivatkozunk arra, hogy minden le van írva az ÁSZF-ben, azt felelik, hogy de hát azt ki érti" - fogalmazott. Az ügyintéző szerint ugyanakkor el kell ismerni, hogy valóban nehéz szövegekről van szó. Az pedig nem világos, hogy ezeket a problémákat az okozza-e, hogy az ügyfelek egy része funkcionális analfabéta, vagy pedig a pénzügyi tudatosság hiányáról van szó, amely Magyarországon általános problémának számít. 

Ha két fröccs 600, akkor egy fröccs mennyi? 

A banki hivatalos szövegeknél azonban jóval egyszerűbb írások megértése is nehézséget okoz sok magyarnak. Az egyik közműszolgáltató ügyfélszolgálatán dolgozó biztonsági őr például az [origo] kérdésére elismerte, ha nem állna ott a sorszámokat osztó gép mellett, és nem segítene, sokan percekig állnának a listát böngészve, tanácstalanul, majd rossz megoldást választanának. Az egyik XI. kerületi posta vezetője pedig azt mondta, sokan rossz sorba állnak az ablakok előtt. Bár szerinte ez inkább az ügyfelek figyelmetlenségének tudható be, mint annak, hogy funkcionális analfabéták lennének. 

Más megkérdezettek a hasonló problémákat az illető "hülyeségének" vagy "butaságának" tudták be. Például egy XI. kerületi egyetemi kocsma pincérei, akik szerint egyáltalán nem könnyű megállapítani, hogy miért tétováznak az emberek. A borravaló kiszámítása néhány vendégnek valóban gondot okoz, szerintük valószínűleg azért, mert akadnak olyan egyetemisták, akik még életükben nem adtak borravalót, és nem is igazán tudják, mi az. De találkoztak már olyan egyetemista lányokkal is, akik megittak két fröccsöt, és amikor a felszolgáló mondta nekik, hogy 600 forint lesz, egyikük visszakérdezett, hogy "jó, de mennyibe kerül egy fröccs?" 

Egy kávézó tulajdonosa arról számolt be, előfordul, hogy a vendégek fejben nem tudnak számolni - például ülnek jó darabig egy olyan feladat fölött, hogy mennyi borravalót kell adni 1300 forintos fogyasztásra -, mások pedig megkérik a felszolgálót, hogy számolja hozzá ő a tíz százalékot. Ugyanakkor mindkét vendéglátóhely felszolgálói szerint ritka az ilyesmi, inkább arra panaszkodtak, hogy az emberek egyáltalán nem akarnak borravalót adni, vagy nem értik, hogy az miért van. 

Az [origo] által megkérdezett postások azt mondták, ők nem igazán kerülnek kapcsolatba funkcionális analfabétákkal, legfeljebb néha-néha igazi analfabétákkal. Olyanokkal összefutottak már, akik alig tudtak összeadni, "de pénzt számolni, azt tudtak, azt mindenki tud". Az egyik megkérdezett XI. kerületi kézbesítő arra panaszkodott, hogy sok fiatal annyira rossz oktatást kapott, hogy nem tudja, mit jelent, hogy egy rubrikát nyomtatott betűvel kell kitöltenie. 

Ezek az emberek nagyon magukra hagyatottak Magyarországon, a legtöbbször nincsenek is tudatában, hogy milyen problémával küzdenek. A hiányosságaikat szégyellik, megpróbálják elrejteni, úgy tesznek, mintha nem lenne gondjuk. Számukra "az illiteráció abszolút esélyvesztés" Nemesné szerint. Ők ha kapnak is munkát, csak kis eséllyel tudnak helyt állni, de nagyobb eséllyel elveszítik az állásukat, ami a szegénységhez, elszigetelődéshez vezethet. Rengeteg, szakképzésből kikerülő fiatal felnőtt küzd ezekkel a gondokkal, és ha a család ezt nem ismeri fel, és nem segít, akkor a helyzet nem javul. A hátrányos helyzetű családok többségében ilyesmire alig van esély. "Nem tudok olyan hivatalt, vagy szervezetet, ahová a funkcionális analfabéták fordulhatnának" - jelentette ki a kutató, aki szerint a munkaügyi hivatalok elvileg személyre szabott továbbképzései sem adnak választ az illiterációra, fel sem ismerik az alapképességek hiányát.

A rabok ellensége a betű 

A börtönökben óriási problémát jelentenek az olvasási, írási nehézségek, és nagyon sok a teljesen analfabéta is - mondta az [origo]-nak Kurucz Gergely és felesége, Kurucz-Für Valentina, akik mindketten börtönökben is tanítanak magyart. A börtönoktatásban 18-tól 60 éves korig vegyesen tanulnak a rabok - ki általános, ki középiskolát végez. A férfiak, és közülük is a fiatalabbak könnyebben tanulnak, mint a nők és az idősebb generációhoz tartozók. "A szövegértési képességük nagyon gyenge. Egy általános iskolai harmadik osztályos szövegértési teszt megértése komoly problémákat jelentett a minap felső tagozatos (és középiskolás) diákoknak is" - mondta Kurucz Gergely. A matematika szakos kollégáik beszámolója alapján az összeadás és a kivonás nagy nehezen, de megy, a szorzás-osztás sokkal rosszabbul, gondok vannak a mértékegységekkel, még a hetedikesek sem értik a negatív szám fogalmát. Kurucz biztos benne, hogy a rájuk vonatkozó jogi, bűnügyi szövegekből semmit nem értenek a rabok, legfeljebb az érettségi előtt állók. "Kérvényeket rendkívül primitív módon tudnak csak megfogalmazni, sokan nem tudnak folyóírással írni, néhányuknak még a tábláról való másolás is problematikus" - mondta, hozzátéve, hogy sokan valószínűleg fel sem fogják, hogy milyen súlyos problémáik vannak. Az érettségizett rabtársakra a legtöbbször felnéznek, a tudásnak és a fizikai erőnek van becsülete a börtöntársadalomban. 


 A cikk az origo-n jelent meg 2012. 05. 15., 0:18-kor. Szerzője: Wirth Zsuzsanna

Közoktatás, szakképzés, felnőttképzés

A múlt héten (04. 12.) a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács (NGTT) ülésén az egykulcsos adórendszer mellett a Nemzeti Fejlesztési Tervről, a közoktatás átalakításáról, a felnőttképzés helyzetéről hallgattak meg előterjesztést a résztvevők.

Parragh László (Forrás: hirado.hu)

A munkaadói oldal elnöke elmondta: egyetértenek a közoktatási rendszer átalakításával, támogatják, hogy a közoktatás az életre készítsen fel, nevelés legyen, ne csak oktatás. Felhívták a figyelmet arra, hogy a különböző oktatási szintek összekapcsolása, összehangolása elengedhetetlen.

Parragh László a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szerint az látszik, hogy a beáramló pénz mennyisége egyre kisebb lesz, ezért is lenne nagyon fontos, hogy ami viszont bejön az minél nagyobb arányban a gazdaságban lehessen felhasználni a termelőképesség, versenyképesség javítása érdekében.

Elmondta, hogy a gazdasági oldal erősen támogatja a felnőttképzés átalakítását. A mostani rendszer ugyanis nem szolgálja a gazdaság érdekeit, nem átlátható. Új akkreditációs rendszert, új szakmastruktúrát és sokkal átgondoltabb intézmény-kihasználást tartanak fontosnak.

Kuti László az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés elnöke jelezte, hogy a felnőttképzés kérdésében közeli állásponton voltak a munkaadókkal. Mint mondta, alapvetően fontos, hogy egy-egy térségben milyen munkaerőigényre van szükség, ezt mindenképpen fel kell mérni, ezt pedig a gazdaság tudja megtenni. Abban is egyetértés volt, hogy az oktatásban nagyon fontos szerepe van az akkreditációnak. "Az oktasson, aki ért ehhez" - jelentette ki Kuti László. Hozzátette: készüljön egy szakmai névjegyzék, hogy kik azok, akik oktathatnak. Egyetértettek abban is, hogy a felnőttképzést nem lehet önmagában tekinteni, tisztességes közoktatás kell hozzá.

Hétfőn (04. 16.) adta hírül az MTI, hogy módosítaná a szakképzési törvényt Matolcsy György, így szeptember elsejétől a kilencedik évfolyamon is lehetne majd tanulószerződést kötni, ezzel kiterjesztve a gyakorlati képzést a szakiskolákban.

Az indoklás szerint a nemzetgazdasági miniszter által jegyzett törvényjavaslat célja, hogy közép- és hosszú távon javuljon a foglalkoztathatóság. A megfogalmazott módosítások szerint a szakiskolai képzésben kiterjesztik a duális képzést azáltal, hogy már a kilencedik évfolyamtól lehet tanulószerződést kötni gyakorlati képzésre, emellett lehetővé válik az is, hogy a gyakorlati képzés egy részét iskolai tanműhelyen kívül szervezzék az intézmények. (Erre sok esetben már most is van erre lehetőség, de állandó kérdés a minőségi oktatás, a hozzáértés, és ennek ellenőrzési lehetősége rendszer szinten.)

A törvényjavaslatban szereplő módosítás megváltoztatja a szakiskolai képzésben a kerettantervek minimális közismereti tartalomarányára - 33 százalék - vonatkozó rendelkezést, így a jövőben nem minimális, hanem maximális közismereti arányt határoznak meg. (Sajnos nem az aránnyal, hanem a tartalommal és az átadás módszereivel van a baj.)

Kilencedik évfolyamon csak olyan vállalati tanműhelyben lehet tanulószerződést kötni, amely kizárólag gyakorlati képzési célt szolgál. A jelenleg hatályos törvény csak korlátozottan, tanuló-előszerződés formájában, a kilencedik évfolyam gyakorlati képzési idejének 10 százalékára vonatkozóan engedi meg az iskolai tanműhelyen kívüli gyakorlati képzést.

Módosulhat a szintvizsga megszervezése is: a jövőben a tanulószerződés megkötésének már nem lenne feltétele a szintvizsga letétele. A törvényjavaslat értelmében módosul a tanulószerződés megkötésére vonatkozó azon rendelkezés is, amely jelenleg iskolatípusonként és szakmai előtanulmányok szerint határozza meg, hogy a szakiskolai és a szakközépiskolai tanuló mely szakképzési évfolyamtól kezdődően köthet tanulószerződést. A törvényjavaslat szerint a jövőben egységesen az első szakképzési évfolyamtól köthet minden szakképző iskolai tanuló tanulószerződést.

A módosuló szabályokkal összhangban kiegészülnek a törvény felhatalmazó rendelkezései, amely alapján nemcsak a gyakorlati képzés folytatására jogosult szervezetek nyilvántartásának részletes szabályait határozhatja meg rendeletben a kormány, hanem azokat a részletes feltételeket is, amelyek alapján tanműhelyként nyilvántartásba lehet venni egy-egy szervezetet. (Erre vagyok igazán kíváncsi. Vajon pedagógiai szempontú minőségbiztosítás milyen elemei lesznek benne.)

Forrás: MTI

A magyar lakosság nem jeleskedik az élethosszig tartó tanulásban

A munkaerő szakmai mobilitásában kulcsszerepe lenne, az élethosszig tartó tanulásban mégis az Európai Unió sereghajtói közé tartozunk írta a múlt szombaton a portfolio.hu. A lifelong learningben is jól kivehető az észak és dél megosztottsága. Magyarország inkább a Balkánhoz sorolódik, a munkaképes korú lakosság körében az élethosszig tanulók aránya mindössze 3%, míg az élbolyban ennek tízszerese.

Az élethosszig tartó tanulás nem azt jelenti, hogy néhány évente újabb egyetemi szakra iratkozunk be vagy elnyújtjuk tanulmányainkat. Amikor a statisztikusok az élethosszig tartó tanulást mérik, azt a kérdést teszik fel, a megelőző négy hétben részt vettünk-e valamilyen oktatásban, képzésben. A formális oktatás mellett ide tartozik mindenféle informális képzés is, amelyek például a tapasztalat- és gyakorlatszerzés, skillek fejlesztésére stb irányulnak. Az élethosszig tartó tanulás segít naprakészen tartani a korábban megszerzett képzettséget, tudást, illetve lépést tartani a technikai fejlődéssel is.

Épp ennek köszönheti, hogy az élethosszig tartó tanulás és a foglalkoztatottság kapcsolata erős, nem véletlen, hogy a formális oktatás, a diplomások arányának növelése mellett az unió külön költségvetéssel támogatja a lifelong learninget is (pl. csereprogramok, felnőttképzés, workshopok).

Sajnos a magyar lakosság nem jeleskedik az élethosszig tartó tanulásban, a 25-64 éves korosztály kevesebb mint 3%-a mondta azt az Eurostat szerint, hogy részt vett a megelőző négy hétben képzésen vagy oktatáson. Az elmúlt években ráadásul inkább romlott az arány, mintsem javult volna, a 2000-es évek elején még 4% körüli volt az arány. A 4%-kal sem tartoznánk még az európai középmezőnybe sem, az átlag ugyanis 11%, a legjobb érték pedig Dániáé majdnem 33%-kal. Általában véve a skandinávok jeleskednek a lifelong learningben, ami a formális oktatásban való nagyobb arányú részvétellel is magyarázható.



Az adatokat térképre vetítve rajzolódik ki igazán, hogy milyen jól behatárolható tömböket alkotnak az egyes csoportok, és hogy sajnos Magyarország ezek között inkább a Balkánhoz sorolható, miként nálunk már csak Bulgáriában és Romániában alacsonyabb az élethosszig tartó tanulásban való részvétel az unió országaiban. Érdekes, hogy a közép-európai térségből egyedül Szlovénia javított nagyot, a 2000-es évek elejéhez képest megduplázták az arányt (7%-ról 16%-ra).

Forrás: portfolio.hu

Felnőttképzés és tanulóközpontúság 1x1 - A keretek

Egy saját felnőttképzési intézmény elindítása után, a kezdeti kialakítás és vezetés során, számos olyan kérdéses pont fogalmazódik meg az intézmény sikerességén dolgozók munkatársakban, melyekre nem találni az első fiókban választ. Pedig mennyivel könnyebb lenne, kihúzni a fiókból a megfelelő megoldást, mind formailag mind tartalmilag hibátlan kivitelezést. Néha a legegyszerűbb dolgok, a legfontosabbak és néha a legfontosabb dolgok a legelhanyagoltabbak.

Ahogy az életben a világ, a fejünkben a gondolataink adnak keretet létezésünknek, úgy a felnőttképzésben is keretek között élünk napjainkat. Vannak ugyebár a tanfolyamok, képzések, tréningek, workshopok és hasonló elnevezésű összejövetelek.

Ebben a bejegyzésben ezeknek a felnőttképzési összejöveteleknek a kereteiről fogok írni, néhány gyakorlati esetből született megoldást közzé tenni arra, hogy milyen egy jó „keret” – tanfolyamkezdés, nyitás, zárás - és miért is érdemes figyelnünk a keretekre.

Szeretettel ajánlom leendő oktatóknak, felnőttképzőknek és intézményeknek, akik szeretnének nyitni egy tanulóközpontú oktatás felé.

Tanfolyam kezdésre vonatkozó tanácsok

Mielőtt rátérünk a tananyagra, nagyon fontos hogy bevezessük a felnőtteket a tanulásba, motiválttá tegyük őket és a meghatározzuk, azokat a célokat, melyeket elérhetnek a tanfolyam elvégzésekor, tájékoztassuk őket a tanfolyammal kapcsolatos praktikus és fontos információkról. Így megnyugszik mindenki hogy jó kezekben és jó helyen van. Első piros pont!

Ha oktató vagy, akkor a következő sorrendet tartsd be a nyitást követően:

1.) Bemutatkozik az oktató: Elmondja saját tanulmányait, munkatapasztalatait, mióta dolgozik a szakmában, hol, milyen körülmények között végzi munkáját. Miért fontos ez? Egyrészt kialakulhat a résztvevők fejében egyfajta kép az oktatóról, melyet első látásra alkotnak. Ne legyünk szerények, ha profi vagy a szakmában, igenis sorold fel képesítéseid és tapasztalataid. Másrészt az oktató egyfajta mintát mutat a résztvevőknek, azzal hogy bemutatkozik, tulajdonképpen felkészíti őket arra, hogy most ők következnek.

2.)Felkéri a tanulókat, hogy mutatkozzanak be ők is: Hogy mit érdemes elmondaniuk?

- ki milyen céllal érkezett a tanfolyamra,

- miért választották ezt a képzést és milyen terveik vannak a jövőben.

Ezzel felmérhetjük, hogy a tanfolyami részvevőknek milyen motiváltsággal érkeztek, milyen jövőbeli elképzeléseik vannak. Így igazán hatékonyan tud az oktató személyre szabottan tanácsokat és javaslatokat adni a későbbiekben.

3) „Mire lesz mégis jó ez a képzés nekem” – gondolatfelhők eloszlatása. Röviden, tömören vázolja fel az oktató, hogy a tanfolyamon tanultakat milyen módon, hol és hogyan tudják felhasználni, „Mire lesz jó” a tanfolyam amit elvégeznek, hogyan tudnak vele hivatásosan dolgozni és elhelyezkedni.

Cél, hogy a tanfolyami résztvevők teljesen tisztába legyenek lehetőségeikkel, azokkal a keretekkel melyek között tudják alkalmazni megszerzett tudásukat, valamint hogy lássák maguk előtt a végeredményt.

TIPP: Ehhez 5-10 mondatot előre állíts össze, ha előadást tartasz az anyag elejére bele is lehet rakni.

4) „Melyik nap mi várható” – Nem kínálunk zsákbamacskát érzés megteremtése

Miután a cél világos és tiszta, pár mondatban vázoljuk fel, milyen struktúrában fogunk haladni a tananyaggal, melyik nap mit tervezünk megtanulni. Minden egyes napra vonatkozóan beszéljünk az aznapi tananyagegységről, hogy felvázoljuk az utat a tanfolyami hallgató előtt, amit be kell majd járnia. Ez segíti a résztvevőket, ho

gy a struktúrát a fejükben felépítsék, mely majd később összeáll.

TIPP: Amennyiben valamit hozni kellene a tanfolyamra a hallgatónak, azt minden esetben előző nap adjuk tudtukra, hogy fel tudjanak készülni.

5) „ A VIZSGA frász eloszlatása” - A vizsgával kapcsolatos információk megosztása

Oszlassunk el minden kételyt a vizsgával kapcsolatosan, az alábbi kérdések mentén haladva.

- Hányszor lesz vizsga? / Például: Két vizsga. 1 írásbeli az utolsó oktatási nap, vasárnap reggelén. A második pedig megbeszélés szerinti időpontba/

- Mikor várható a vizsga? (Amennyiben a csoportra van bízva, az utolsó nagy vizsga időpontja, abban az esetben jelezzük feléjük, hogy majd gondolják ki, mikorra szeretnék tenni a vizsga időpontját. /Jelen esetben az utolsó nagy vizsgának az időpontját ők határozzák meg, mikorra tudnak felkészülni/

- Miből fog állni a vizsga? / Írásbeli esetén teszt illetve kitöltős válaszolgató kérdésekből, a végső nagy vizsga pedig szóbeli tételhúzásos gyakorlati vizsga lesz. A vizsga előtt mindenképpen lesz egy megbeszélés, milyen témaköröket nézzenek át, miből várható kérdés./

- Mi van abban az esetben, ha nem sikerül? Pótvizsga lehetőség adott, egyszeri alkalommal. / Érdemes megnyugtatni őket, hogy nem kell aggódniuk./

- Mikor vehetik át a Tanúsítványt? / Sikeres vizsga esetén, már a vizsgát követően átadásra kerülnek a dokumentumok./

6) „ Mit – Mikor- Hogyan” hármas Praktikus információk megosztása a tanfolyami résztvevőkkel

Milyen szünetek lesznek és körülbelül mikor?

Meddig tart a képzés? Mikor kezdődik másnap?

TIPP: Szünet alatt érdemes minden tanfolyami oktatói segédanyagot becsukni, hogy a tanfolyami résztvevők ne tudják nézegetni az oktató anyagait, segédleteit.

TIPP: A szünetek betartására mindenképpen hívjuk fel a figyelmet, hogy időben be tudják fejezni, amit aznapra elterveztek.

TIPP: Próbáljanak odafigyelni a tanfolyamra való érkezés pontosságára. Minden esetben figyelmeztesd őket!

7.) KÉRDÉS? A Tanfolyam kezdési egység és minden további tananyag egység lezárásaként, kötelező megkérdezni a résztvevőket, van-e valamilyen kérdésük, van –e valami amiben nem biztosak, nem kellően tisztázott. Egy következő tananyag egységre csakis kizárólag abban az esetben lehet tovább menni, ha az oktató megbizonyosodott arról, senkinek semmilyen kérdése nem maradt megválaszolatlanul.

8) „Struktúraépítés, mielőtt belecsapunk a lecsóba „avagy – Tanfolyami Jegyzet áttekintése

Mielőtt bármilyen részbe bele kezdesz ha oktató vagy, azelőtt a csoport, együtt közösen lapozza át a kapott jegyzetet. Az első oldaltól az utolsóig. Aki nem akar lapozni, az figyelhet is. Érdemes megismerkedniük a jegyzettel, mit fognak majd tanulni, milyen egységekre oszlik a tananyag. Miközben a jegyzetet átnézitek, hangosan felolvasva az egyes fejezet és alfejezet címeket, már lehet nekik mondani, hogy jelöljék be, azokat az oldalakat, ahonnan majd vizsgakérdés lesz. További alternatíva ha az egyes napokra vonatkoztatva nézitek át a jegyet azon részét melyet az aktuális napon tanultok.

A tanfolyam végén

Adjuk meg a módját lezárás”

Minden képzés végén érdemes egy záró tapasztalatkört tartani, ahol a résztvevők elmondhatják, hogyan érezték magukat, milyen tapasztalataikat és megbeszélitek azokat.

TIPP: Ha oktató vagy a tanfolyam egésze alatt folyamatosan jegyzetelj. Különösen fontos ennek a jelentősége, ha személyre szabott oktatást szeretnél végezni a tanulóközpontúság jegyében.

Legközelebbi részben az ELMÉLETI oktatás tökéletesítéséről fogok írni, ismét gyakorlati tapasztalatokkal, hogyan lehet ez elméleti előadást érdekessé, színesség, praktikussá és hasznossá tenni, még akkor is ha „száraz és unalmas” – idézőjelben, hiszen olyan nem létezik :)

Tóth Katalin, andragógus vállalkozó

www.debrecenitanfolyam.hu

MTI: Bemutatták a közművelődési koncepciót

Budapest, 2012. január 22., vasárnap (MTI)

Fotó: MTI

Bemutatta az Országos közművelődési koncepciót Hammerstein Judit kultúrpolitikáért felelős helyettes államtitkár a magyar kultúra napján, vasárnap a budapesti MOM Kulturális Központban.

Hammerstein Judit előadásában felidézte: három hónapja, november 14-én indult útjára a Magyar közművelődésért programsorozat, amelynek keretében az ország 16 helyszínén találkoztak mindazok, akik felelősek a magyar közművelődést ügyéért. A sorozat "tartópillére" lett a közművelődési koncepciónak, amely "a szakmai fejlődés alapértékeit kívánja meghatározni a 2020-ig terjedő időszakig".
Leszögezte: társadalmi átalakulás elképzelhetetlen az együttműködő közösségek részvétele nélkül. Ebben a megújult művelődési házak munkájára számít a kulturális államtitkárság.  

A helyettes államtitkár kiemelte: a koncepció feladata, hogy "tájékozódási pontot adjon akkor, amikor az egzisztenciális bizonytalanság egyben kulturális elbizonytalanodást is jelent". A koncepció kiemelt területei közé a közművelődés alapintézményei, a felnőttképzés, a közösségi művelődés, a kulturális vidékfejlesztés, a határon túli magyar kultúra, a kulturális örökség digitalizálása, a közoktatással való szoros együttműködés, a hagyományápolás és a magyar nyelv ügye számítanak. 

Hammerstein Judit az államtitkárság fontos feladatának a jogszabályalkotást nevezte meg, különösen az 1997. évi 140. kulturális törvény átalakítását, hogy a önkormányzatoknak a közművelődési intézményrendszer működtetésében továbbra is kulcsszerepe legyen. "Ötezer fősnél kisebb településeinken az eddig átadott majdnem 200 intézménnyel együtt 2015 végéig összesen több mint 600 integrált közösségi szolgáltató tér átadása várható" - jelentette be a helyettes államtitkár. Az európai uniós források terhére az első félévben ezek működésére pályázat útján 500 millió forintot biztosítanak. Fontos feladatnak nevezte továbbá a Magyar Művelődési Intézet és a Képzőművészeti Lektorátus szakmai átszervezését. 

A politikus elmondta: az államtitkárság törekszik a fenntartható, kiszámítható finanszírozásra, felkészülnek a program- és feladatfinanszírozásra, amelyhez feladat- és teljesítménymutatók kidolgozására van szükség.     Megjegyezte, szeretnék, ha a meghatározó felnőttképzéssel foglalkozó szervezetek megjelennének a közművelődési támogatások rendszerében.

Kit mire tanít a mese?

A meséken keresztül a gyerekek nagyon sok mindent tanulnak. Lopva szivárog beléjük számos társadalmi szabály, szerep, viselkedési minta, hagyomány. A mese szerepéről a gyerekek körében nagyon sokat lehetne beszélni, és persze sokan meg is tették. Mivel ez egy andragógiai témájú blog, én most a mesének a felnőttekre gyakorolt egyik aspektusáról írok.

Egyik kedvenc meseíróm már gyerekkorom óta Bálint Ágnes, akinek számos könyvét olvastam gyerek, kamasz és persze felnőtt fejjel is. A Mazsola mesesorozat a lányaimmal egyik közös kedvencünk. Számos mesehelyzet visszaköszön a mi életünkben is , és én csak csodálom Manócskát, ahogy a konfliktusokat kellő határozottsággal, következetességgel, ugyanakkor többnyire kellő derűvel kezeli. Tulajdonképpen azt hiszem, Manócska az egyik szülői példaképemmé vált. Szeretnék megtanulni úgy szülő lenni, ahogyan ő csinálja. Mondhatnánk, könnyű neki...

kép: clker.com

Szülővé válni nem egyszerű dolog. A reklámokból sugárzó álomszülő és álomgyerek legtöbbször nem kínlódik az életben, sosincs semmi baj, sírás, hiszti, konfliktus, frusztráció, kétség, stb. Szülőnek lenni csupa boldogság. De a valóság nyilván nem ez. És a kérdésekkel, megoldandó helyzetekkel valamit kezdeni kell. Vannak mintáink: nagyrészt azok a példák, amelyeket a szüleinktől lesünk el, igyekszünk pont úgy csinálni, ahogy ők tették velünk. Persze van amit pont miattuk nem úgy akarunk csinálni – és ennek ellenére mégis néha tesszük ugyanúgy. Vannak látott egyéb minták, érintenek a társadalmi elvárások, a családi különböző erősebb-gyengébb nyomások, és az a faktor, hogy ki hogyan birkózik meg ezekkel. A jól csinálom-e és a hol ronto(tta)m el kérdésekre sok szülő keresi választ. Egy pedig biztos, a bizonytalanság. Rendelkezésünkre állnak a világnézet és értékrend szerint legmegfelelőbb nevelési tanácsadó könyvek is, de számos kérdésre nincs válasz. Mert a gyerek és a szülői is egyedi, a találkozásuk és az őket érő hatások is mind-mind egyediek. Ezekre pedig egyedi és nem uniformizálható reakciók kellenek. A magabizonytalan szülőség érzése a legrémesebb, ezt saját tapasztalatból állíthatom. És a nyomasztó felelősség.

A szülői szerepet felnőttkorban gyakoroljuk, tanuljuk, és manapság egyre később vágunk neki ennek a feladatnak. Nagyon komoly és nagyon hosszú tanulási folyamatot jelent. Ebben, legalábbis az első 5-10 évben némi segítséget jelenthetnek – nem vicc – a gyerekmesék. Én most két példát hozok: az egyik a már említett Mazsola sorozat, a másik pedig Bartos Erika Anna, Peti, Gergő sorozata.

kép: kokeny.tripod.com

Manócska sok konfliktus helyzet megoldását kínálja a bizonytalankodó szülőnek. Egy biztos, hogy nem veszíti el a fejét, következetes, de mindig megbocsát. A diós kalácsos eset – amelyben sem Mazsola sem Tádé nem hajlandó megdarálni a diót, így Manócska kijelenti, hogy nem baj, de akkor nem is kapnak a készülő diós kalácsból, majd ezt Mazsola némi dacolás után megérti és el is fogadja - azt tanítja nekem, hogy lehet a gyereknek önálló döntése, de vállalnia kell a következményeit. Manócska nem haragtartó, hiszen Mazsola megtanulja a leckét a maga hibájából. Előbb vagy utóbb. A szavát is mindig megtartja, következetes és világos, értelmes szabályokat állít, amiket elvár és betartat. Teszi ezt többnyire vidáman játékkal és mesével.

A másik könyv, amit más miatt említek itt, de hasonlóan tanulságos a kezdő szülőnek, az a sokat vitatott Anna, Peti és Gergő sorozat. A nagyobbik lányom is nagyon szerette, mostanában inkább már csak a kicsi választ ezekből a könyvekből esti mesét. Szerintem hiánypótló könyv volt a piacon amikor megjelent, és másfél éves kortól négy éves korig remek mesék. Én eleinte bevallom gyanakvással szemléltem a roppant kreatív és végtelenül türelmes szuperanyukát a szupergyerekekkel, egész addig, amíg az egyik könyvből végre ki nem derült, hogy bizony az írónő is ki tud borulni a csemetéin, és igenis azok a kölkök is veszekednek néha, mint az enyémek. És, hogy Anya néha túl aggódja a dolgokat. Micsoda megnyugvás, hogy ő sem tökéletes (és milyen gyarló vagyok én, hogy így máris tudom szeretni). Fújok egyet, hogy lám-lám más is. Bizony, ő is, a szuperanyu is. Szóval nem vagyok rossz anya, ha néha kiborulok. Van amikor nem kell nagy tananyag az életben, ennyire egyszerű is épp elég.