A magyar lakosság nem jeleskedik az élethosszig tartó tanulásban

A munkaerő szakmai mobilitásában kulcsszerepe lenne, az élethosszig tartó tanulásban mégis az Európai Unió sereghajtói közé tartozunk írta a múlt szombaton a portfolio.hu. A lifelong learningben is jól kivehető az észak és dél megosztottsága. Magyarország inkább a Balkánhoz sorolódik, a munkaképes korú lakosság körében az élethosszig tanulók aránya mindössze 3%, míg az élbolyban ennek tízszerese.

Az élethosszig tartó tanulás nem azt jelenti, hogy néhány évente újabb egyetemi szakra iratkozunk be vagy elnyújtjuk tanulmányainkat. Amikor a statisztikusok az élethosszig tartó tanulást mérik, azt a kérdést teszik fel, a megelőző négy hétben részt vettünk-e valamilyen oktatásban, képzésben. A formális oktatás mellett ide tartozik mindenféle informális képzés is, amelyek például a tapasztalat- és gyakorlatszerzés, skillek fejlesztésére stb irányulnak. Az élethosszig tartó tanulás segít naprakészen tartani a korábban megszerzett képzettséget, tudást, illetve lépést tartani a technikai fejlődéssel is.

Épp ennek köszönheti, hogy az élethosszig tartó tanulás és a foglalkoztatottság kapcsolata erős, nem véletlen, hogy a formális oktatás, a diplomások arányának növelése mellett az unió külön költségvetéssel támogatja a lifelong learninget is (pl. csereprogramok, felnőttképzés, workshopok).

Sajnos a magyar lakosság nem jeleskedik az élethosszig tartó tanulásban, a 25-64 éves korosztály kevesebb mint 3%-a mondta azt az Eurostat szerint, hogy részt vett a megelőző négy hétben képzésen vagy oktatáson. Az elmúlt években ráadásul inkább romlott az arány, mintsem javult volna, a 2000-es évek elején még 4% körüli volt az arány. A 4%-kal sem tartoznánk még az európai középmezőnybe sem, az átlag ugyanis 11%, a legjobb érték pedig Dániáé majdnem 33%-kal. Általában véve a skandinávok jeleskednek a lifelong learningben, ami a formális oktatásban való nagyobb arányú részvétellel is magyarázható.



Az adatokat térképre vetítve rajzolódik ki igazán, hogy milyen jól behatárolható tömböket alkotnak az egyes csoportok, és hogy sajnos Magyarország ezek között inkább a Balkánhoz sorolható, miként nálunk már csak Bulgáriában és Romániában alacsonyabb az élethosszig tartó tanulásban való részvétel az unió országaiban. Érdekes, hogy a közép-európai térségből egyedül Szlovénia javított nagyot, a 2000-es évek elejéhez képest megduplázták az arányt (7%-ról 16%-ra).

Forrás: portfolio.hu

Felnőttképzés és tanulóközpontúság 1x1 - A keretek

Egy saját felnőttképzési intézmény elindítása után, a kezdeti kialakítás és vezetés során, számos olyan kérdéses pont fogalmazódik meg az intézmény sikerességén dolgozók munkatársakban, melyekre nem találni az első fiókban választ. Pedig mennyivel könnyebb lenne, kihúzni a fiókból a megfelelő megoldást, mind formailag mind tartalmilag hibátlan kivitelezést. Néha a legegyszerűbb dolgok, a legfontosabbak és néha a legfontosabb dolgok a legelhanyagoltabbak.

Ahogy az életben a világ, a fejünkben a gondolataink adnak keretet létezésünknek, úgy a felnőttképzésben is keretek között élünk napjainkat. Vannak ugyebár a tanfolyamok, képzések, tréningek, workshopok és hasonló elnevezésű összejövetelek.

Ebben a bejegyzésben ezeknek a felnőttképzési összejöveteleknek a kereteiről fogok írni, néhány gyakorlati esetből született megoldást közzé tenni arra, hogy milyen egy jó „keret” – tanfolyamkezdés, nyitás, zárás - és miért is érdemes figyelnünk a keretekre.

Szeretettel ajánlom leendő oktatóknak, felnőttképzőknek és intézményeknek, akik szeretnének nyitni egy tanulóközpontú oktatás felé.

Tanfolyam kezdésre vonatkozó tanácsok

Mielőtt rátérünk a tananyagra, nagyon fontos hogy bevezessük a felnőtteket a tanulásba, motiválttá tegyük őket és a meghatározzuk, azokat a célokat, melyeket elérhetnek a tanfolyam elvégzésekor, tájékoztassuk őket a tanfolyammal kapcsolatos praktikus és fontos információkról. Így megnyugszik mindenki hogy jó kezekben és jó helyen van. Első piros pont!

Ha oktató vagy, akkor a következő sorrendet tartsd be a nyitást követően:

1.) Bemutatkozik az oktató: Elmondja saját tanulmányait, munkatapasztalatait, mióta dolgozik a szakmában, hol, milyen körülmények között végzi munkáját. Miért fontos ez? Egyrészt kialakulhat a résztvevők fejében egyfajta kép az oktatóról, melyet első látásra alkotnak. Ne legyünk szerények, ha profi vagy a szakmában, igenis sorold fel képesítéseid és tapasztalataid. Másrészt az oktató egyfajta mintát mutat a résztvevőknek, azzal hogy bemutatkozik, tulajdonképpen felkészíti őket arra, hogy most ők következnek.

2.)Felkéri a tanulókat, hogy mutatkozzanak be ők is: Hogy mit érdemes elmondaniuk?

- ki milyen céllal érkezett a tanfolyamra,

- miért választották ezt a képzést és milyen terveik vannak a jövőben.

Ezzel felmérhetjük, hogy a tanfolyami részvevőknek milyen motiváltsággal érkeztek, milyen jövőbeli elképzeléseik vannak. Így igazán hatékonyan tud az oktató személyre szabottan tanácsokat és javaslatokat adni a későbbiekben.

3) „Mire lesz mégis jó ez a képzés nekem” – gondolatfelhők eloszlatása. Röviden, tömören vázolja fel az oktató, hogy a tanfolyamon tanultakat milyen módon, hol és hogyan tudják felhasználni, „Mire lesz jó” a tanfolyam amit elvégeznek, hogyan tudnak vele hivatásosan dolgozni és elhelyezkedni.

Cél, hogy a tanfolyami résztvevők teljesen tisztába legyenek lehetőségeikkel, azokkal a keretekkel melyek között tudják alkalmazni megszerzett tudásukat, valamint hogy lássák maguk előtt a végeredményt.

TIPP: Ehhez 5-10 mondatot előre állíts össze, ha előadást tartasz az anyag elejére bele is lehet rakni.

4) „Melyik nap mi várható” – Nem kínálunk zsákbamacskát érzés megteremtése

Miután a cél világos és tiszta, pár mondatban vázoljuk fel, milyen struktúrában fogunk haladni a tananyaggal, melyik nap mit tervezünk megtanulni. Minden egyes napra vonatkozóan beszéljünk az aznapi tananyagegységről, hogy felvázoljuk az utat a tanfolyami hallgató előtt, amit be kell majd járnia. Ez segíti a résztvevőket, ho

gy a struktúrát a fejükben felépítsék, mely majd később összeáll.

TIPP: Amennyiben valamit hozni kellene a tanfolyamra a hallgatónak, azt minden esetben előző nap adjuk tudtukra, hogy fel tudjanak készülni.

5) „ A VIZSGA frász eloszlatása” - A vizsgával kapcsolatos információk megosztása

Oszlassunk el minden kételyt a vizsgával kapcsolatosan, az alábbi kérdések mentén haladva.

- Hányszor lesz vizsga? / Például: Két vizsga. 1 írásbeli az utolsó oktatási nap, vasárnap reggelén. A második pedig megbeszélés szerinti időpontba/

- Mikor várható a vizsga? (Amennyiben a csoportra van bízva, az utolsó nagy vizsga időpontja, abban az esetben jelezzük feléjük, hogy majd gondolják ki, mikorra szeretnék tenni a vizsga időpontját. /Jelen esetben az utolsó nagy vizsgának az időpontját ők határozzák meg, mikorra tudnak felkészülni/

- Miből fog állni a vizsga? / Írásbeli esetén teszt illetve kitöltős válaszolgató kérdésekből, a végső nagy vizsga pedig szóbeli tételhúzásos gyakorlati vizsga lesz. A vizsga előtt mindenképpen lesz egy megbeszélés, milyen témaköröket nézzenek át, miből várható kérdés./

- Mi van abban az esetben, ha nem sikerül? Pótvizsga lehetőség adott, egyszeri alkalommal. / Érdemes megnyugtatni őket, hogy nem kell aggódniuk./

- Mikor vehetik át a Tanúsítványt? / Sikeres vizsga esetén, már a vizsgát követően átadásra kerülnek a dokumentumok./

6) „ Mit – Mikor- Hogyan” hármas Praktikus információk megosztása a tanfolyami résztvevőkkel

Milyen szünetek lesznek és körülbelül mikor?

Meddig tart a képzés? Mikor kezdődik másnap?

TIPP: Szünet alatt érdemes minden tanfolyami oktatói segédanyagot becsukni, hogy a tanfolyami résztvevők ne tudják nézegetni az oktató anyagait, segédleteit.

TIPP: A szünetek betartására mindenképpen hívjuk fel a figyelmet, hogy időben be tudják fejezni, amit aznapra elterveztek.

TIPP: Próbáljanak odafigyelni a tanfolyamra való érkezés pontosságára. Minden esetben figyelmeztesd őket!

7.) KÉRDÉS? A Tanfolyam kezdési egység és minden további tananyag egység lezárásaként, kötelező megkérdezni a résztvevőket, van-e valamilyen kérdésük, van –e valami amiben nem biztosak, nem kellően tisztázott. Egy következő tananyag egységre csakis kizárólag abban az esetben lehet tovább menni, ha az oktató megbizonyosodott arról, senkinek semmilyen kérdése nem maradt megválaszolatlanul.

8) „Struktúraépítés, mielőtt belecsapunk a lecsóba „avagy – Tanfolyami Jegyzet áttekintése

Mielőtt bármilyen részbe bele kezdesz ha oktató vagy, azelőtt a csoport, együtt közösen lapozza át a kapott jegyzetet. Az első oldaltól az utolsóig. Aki nem akar lapozni, az figyelhet is. Érdemes megismerkedniük a jegyzettel, mit fognak majd tanulni, milyen egységekre oszlik a tananyag. Miközben a jegyzetet átnézitek, hangosan felolvasva az egyes fejezet és alfejezet címeket, már lehet nekik mondani, hogy jelöljék be, azokat az oldalakat, ahonnan majd vizsgakérdés lesz. További alternatíva ha az egyes napokra vonatkoztatva nézitek át a jegyet azon részét melyet az aktuális napon tanultok.

A tanfolyam végén

Adjuk meg a módját lezárás”

Minden képzés végén érdemes egy záró tapasztalatkört tartani, ahol a résztvevők elmondhatják, hogyan érezték magukat, milyen tapasztalataikat és megbeszélitek azokat.

TIPP: Ha oktató vagy a tanfolyam egésze alatt folyamatosan jegyzetelj. Különösen fontos ennek a jelentősége, ha személyre szabott oktatást szeretnél végezni a tanulóközpontúság jegyében.

Legközelebbi részben az ELMÉLETI oktatás tökéletesítéséről fogok írni, ismét gyakorlati tapasztalatokkal, hogyan lehet ez elméleti előadást érdekessé, színesség, praktikussá és hasznossá tenni, még akkor is ha „száraz és unalmas” – idézőjelben, hiszen olyan nem létezik :)

Tóth Katalin, andragógus vállalkozó

www.debrecenitanfolyam.hu

MTI: Bemutatták a közművelődési koncepciót

Budapest, 2012. január 22., vasárnap (MTI)

Fotó: MTI

Bemutatta az Országos közművelődési koncepciót Hammerstein Judit kultúrpolitikáért felelős helyettes államtitkár a magyar kultúra napján, vasárnap a budapesti MOM Kulturális Központban.

Hammerstein Judit előadásában felidézte: három hónapja, november 14-én indult útjára a Magyar közművelődésért programsorozat, amelynek keretében az ország 16 helyszínén találkoztak mindazok, akik felelősek a magyar közművelődést ügyéért. A sorozat "tartópillére" lett a közművelődési koncepciónak, amely "a szakmai fejlődés alapértékeit kívánja meghatározni a 2020-ig terjedő időszakig".
Leszögezte: társadalmi átalakulás elképzelhetetlen az együttműködő közösségek részvétele nélkül. Ebben a megújult művelődési házak munkájára számít a kulturális államtitkárság.  

A helyettes államtitkár kiemelte: a koncepció feladata, hogy "tájékozódási pontot adjon akkor, amikor az egzisztenciális bizonytalanság egyben kulturális elbizonytalanodást is jelent". A koncepció kiemelt területei közé a közművelődés alapintézményei, a felnőttképzés, a közösségi művelődés, a kulturális vidékfejlesztés, a határon túli magyar kultúra, a kulturális örökség digitalizálása, a közoktatással való szoros együttműködés, a hagyományápolás és a magyar nyelv ügye számítanak. 

Hammerstein Judit az államtitkárság fontos feladatának a jogszabályalkotást nevezte meg, különösen az 1997. évi 140. kulturális törvény átalakítását, hogy a önkormányzatoknak a közművelődési intézményrendszer működtetésében továbbra is kulcsszerepe legyen. "Ötezer fősnél kisebb településeinken az eddig átadott majdnem 200 intézménnyel együtt 2015 végéig összesen több mint 600 integrált közösségi szolgáltató tér átadása várható" - jelentette be a helyettes államtitkár. Az európai uniós források terhére az első félévben ezek működésére pályázat útján 500 millió forintot biztosítanak. Fontos feladatnak nevezte továbbá a Magyar Művelődési Intézet és a Képzőművészeti Lektorátus szakmai átszervezését. 

A politikus elmondta: az államtitkárság törekszik a fenntartható, kiszámítható finanszírozásra, felkészülnek a program- és feladatfinanszírozásra, amelyhez feladat- és teljesítménymutatók kidolgozására van szükség.     Megjegyezte, szeretnék, ha a meghatározó felnőttképzéssel foglalkozó szervezetek megjelennének a közművelődési támogatások rendszerében.

Kit mire tanít a mese?

A meséken keresztül a gyerekek nagyon sok mindent tanulnak. Lopva szivárog beléjük számos társadalmi szabály, szerep, viselkedési minta, hagyomány. A mese szerepéről a gyerekek körében nagyon sokat lehetne beszélni, és persze sokan meg is tették. Mivel ez egy andragógiai témájú blog, én most a mesének a felnőttekre gyakorolt egyik aspektusáról írok.

Egyik kedvenc meseíróm már gyerekkorom óta Bálint Ágnes, akinek számos könyvét olvastam gyerek, kamasz és persze felnőtt fejjel is. A Mazsola mesesorozat a lányaimmal egyik közös kedvencünk. Számos mesehelyzet visszaköszön a mi életünkben is , és én csak csodálom Manócskát, ahogy a konfliktusokat kellő határozottsággal, következetességgel, ugyanakkor többnyire kellő derűvel kezeli. Tulajdonképpen azt hiszem, Manócska az egyik szülői példaképemmé vált. Szeretnék megtanulni úgy szülő lenni, ahogyan ő csinálja. Mondhatnánk, könnyű neki...

kép: clker.com

Szülővé válni nem egyszerű dolog. A reklámokból sugárzó álomszülő és álomgyerek legtöbbször nem kínlódik az életben, sosincs semmi baj, sírás, hiszti, konfliktus, frusztráció, kétség, stb. Szülőnek lenni csupa boldogság. De a valóság nyilván nem ez. És a kérdésekkel, megoldandó helyzetekkel valamit kezdeni kell. Vannak mintáink: nagyrészt azok a példák, amelyeket a szüleinktől lesünk el, igyekszünk pont úgy csinálni, ahogy ők tették velünk. Persze van amit pont miattuk nem úgy akarunk csinálni – és ennek ellenére mégis néha tesszük ugyanúgy. Vannak látott egyéb minták, érintenek a társadalmi elvárások, a családi különböző erősebb-gyengébb nyomások, és az a faktor, hogy ki hogyan birkózik meg ezekkel. A jól csinálom-e és a hol ronto(tta)m el kérdésekre sok szülő keresi választ. Egy pedig biztos, a bizonytalanság. Rendelkezésünkre állnak a világnézet és értékrend szerint legmegfelelőbb nevelési tanácsadó könyvek is, de számos kérdésre nincs válasz. Mert a gyerek és a szülői is egyedi, a találkozásuk és az őket érő hatások is mind-mind egyediek. Ezekre pedig egyedi és nem uniformizálható reakciók kellenek. A magabizonytalan szülőség érzése a legrémesebb, ezt saját tapasztalatból állíthatom. És a nyomasztó felelősség.

A szülői szerepet felnőttkorban gyakoroljuk, tanuljuk, és manapság egyre később vágunk neki ennek a feladatnak. Nagyon komoly és nagyon hosszú tanulási folyamatot jelent. Ebben, legalábbis az első 5-10 évben némi segítséget jelenthetnek – nem vicc – a gyerekmesék. Én most két példát hozok: az egyik a már említett Mazsola sorozat, a másik pedig Bartos Erika Anna, Peti, Gergő sorozata.

kép: kokeny.tripod.com

Manócska sok konfliktus helyzet megoldását kínálja a bizonytalankodó szülőnek. Egy biztos, hogy nem veszíti el a fejét, következetes, de mindig megbocsát. A diós kalácsos eset – amelyben sem Mazsola sem Tádé nem hajlandó megdarálni a diót, így Manócska kijelenti, hogy nem baj, de akkor nem is kapnak a készülő diós kalácsból, majd ezt Mazsola némi dacolás után megérti és el is fogadja - azt tanítja nekem, hogy lehet a gyereknek önálló döntése, de vállalnia kell a következményeit. Manócska nem haragtartó, hiszen Mazsola megtanulja a leckét a maga hibájából. Előbb vagy utóbb. A szavát is mindig megtartja, következetes és világos, értelmes szabályokat állít, amiket elvár és betartat. Teszi ezt többnyire vidáman játékkal és mesével.

A másik könyv, amit más miatt említek itt, de hasonlóan tanulságos a kezdő szülőnek, az a sokat vitatott Anna, Peti és Gergő sorozat. A nagyobbik lányom is nagyon szerette, mostanában inkább már csak a kicsi választ ezekből a könyvekből esti mesét. Szerintem hiánypótló könyv volt a piacon amikor megjelent, és másfél éves kortól négy éves korig remek mesék. Én eleinte bevallom gyanakvással szemléltem a roppant kreatív és végtelenül türelmes szuperanyukát a szupergyerekekkel, egész addig, amíg az egyik könyvből végre ki nem derült, hogy bizony az írónő is ki tud borulni a csemetéin, és igenis azok a kölkök is veszekednek néha, mint az enyémek. És, hogy Anya néha túl aggódja a dolgokat. Micsoda megnyugvás, hogy ő sem tökéletes (és milyen gyarló vagyok én, hogy így máris tudom szeretni). Fújok egyet, hogy lám-lám más is. Bizony, ő is, a szuperanyu is. Szóval nem vagyok rossz anya, ha néha kiborulok. Van amikor nem kell nagy tananyag az életben, ennyire egyszerű is épp elég.

Egy más világ

Moravcsik Alapítvány 1991. óta működik. Alapítói Okiratban meghatározott fő tevékenysége a pszichiátriai betegek gyógyításának és rehabilitációjának elősegítése, rehabilitációs és szociális foglalkoztató működtetése. 2009. elején az EGT és Norvég Finanszíro­zási Mechanizmus által támogatott „Diszkrimináció elleni küzdelem” nevű pályázat támogatásával megvalósították a Budapest Art Brut Galériát, melynek célja egy olyan állandó nyitva tartással rendelkező közösségi és kiállító tér létrehozása, ahol bemutathatók az art brut alkotók művészeti munkái. Az art brut, mint művészeti irányzat magába foglalja a pszichiátriai betegek, a társadalom perifériájára szorult emberek és a gyerekek alkotásait.

A Galéria 2009. novemberi megnyitása óta az itt dolgozó, alkotó pszichiátriai betegek közreműködésével létrejött alkotóközösség célja bebizonyítani, hogy betegségük ellenére is képesek értéket létrehozni, dolgozni, alkotni és a társadalom teljes értékű tagjaként létezni. Az Alapítvány szakembereinek segítségével a betegek olyan közösséget, támogatást, képzést és munkalehetőséget kapnak, ami erősíti önbecsülésüket, segítenek a mindennapi gondok megoldásában és rehabilitációjukban.

Társadalmi szinten a pszichiátriai betegek megítélése előítéletekkel terhelt, melyek hátráltatják az érintett személyek társadalmi integrációját és re-integrációját. A mentális fogyatékkal élő emberekre jellemző az elszigeteltség és a bizalmatlanság. A gyógyszeres, a szocio- és pszichoterápia mellett bizonyítottan jó hatással van a betegek gyógyulására és rehabilitációjukra az alkotó tevékenység és a művészi kreativitás folyamata és a létrehozott művészi alkotások környezet által történt elismerése és elismertetése.

A Budapest Art Brut Galéria küldetése a pszichiátriai ellátásában részesülők ellen irányuló előítéletek csökkentése az által, hogy megismertetik az art brut művészeket és művészetüket a műértő nagyközönséggel, a művész társadalommal, a művészeti élet véleményformáló képviselőivel és rajtuk keresztül a nagyközönséggel. Ennek egyik eszközeként, 2011. szeptember 30-án, már második alkalommal került megrendezésre a PsychArt24 művészeti maraton. Az idei rendezvény központi témája az alternatív valóságok bemutatása volt, aminek keretében hivatásos és amatőr művészek valamint mentális fogyatékkal élő (art brut) alkotók ragadtak ecsetet és ceruzát, hogy a rendezvény 24 órája alatt képekben fogalmazzák meg, hogyan érzékelik, látják az őket körülvevő világot.

Az esemény különlegessége, hogy a mentális fogyatékkal és a pszichiátriai betegséggel élők nemcsak alkotóként, hanem szervezőként és lebonyolítóként is részt vettek a PsychArt24 művészeti maratonon. 2010-ben 180 alkotó 231 képet, 2011-ben pedig 157 alkotó 257 festményt és rajzot készített. A résztvevők a legkülönbözőbb korosztályokból kerültek ki. Voltak családok, ahol a szülők közösen alkottak gyermekeikkel, voltak orvosok, akik nap mint nap találkoznak páciensként a pszichiátriai betegekkel, itt azonban partnerként alkottak és dolgoztak együtt és voltak művészek, akik érdeklődve figyelték az alkotó munkát és igény esetén segítették az amatőr alkotók tevékenységét.

Ezzel a programmal a szervezők nemcsak az előítéletek lebontását segítik elő, hanem hozzájárultak a kulturális esélyegyenlőség megteremtéséhez is. A Valóság képei címmel, 2011. október 25-én, a PsychArt24 művészeti maratonon készült alkotásokból nyílt kiállítás a Budapest Art Brut Galériában. A kiállításon bemutatásra kerülő 65 alkotást elismert hazai szakértők választották ki, figyelembe véve a téma aktualitását, az alkalmazott technikák újszerűségét és az alkotások mondanivalóját. Azokat az alkotásokat, amelyeknek nem jutott hely a falakon, az interneten lehet megtekinteni: www.artbrut.hu, vagy a www.psychart24.hu oldalakon.

Dr. Simon Lajos a Moravcsik Alapítvány Kuratóriumának elnöke bevezetőjében elmondta, hogy az immár második alkalommal megszervezett Psychart24 művészeti maraton rendezvény célja, hogy teret biztosítson az „insider”, az „outsider” és az art brut alkotóknak a közös alkotáshoz, művészi munkához. A kortárs és art brut művészek ilyen jellegű közös munkája nemcsak hazánkban, de Európában is egyedülálló. Az elnök úr megköszönte Kovács Emesének, a BAB Galéria vezetőjének, Pucsek Józsefnek, a Moravcsik Alapítvány Pszichiátriai Betegek Nappali Intézmény intézményvezetőjének és munkatársainak munkáját, akik létrehozták a PsychArt24 eseményt és a hozzá kapcsolódó kiállítást.

A profi és amatőr művészek munkáit egyaránt felvonultató tárlatot Bereczky Lóránd, művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott igazgatója nyitotta meg. Köszöntőjében üdvözölte a kezdeményezést és azt, hogy a válság és az elszegényedés ellenére sem veszett ki a magyar emberekből az alkotókedv. Hangsúlyozta, hogy a mai világban különösen fontos az integráció, hogy „elviseljük egymást”. Példaértékűnek nevezte a Psychart24 művészeti maratont, amely ösztönzi az együttműködést, a közös értékteremtést. Elmondta, hogy a mindennapi életben is fontosnak tartja ennek a befogadó, konstruktív szemléletnek a megvalósítását, ill. hogy a művészet egészségi állapottól függetlenül minden emberé. A kiállítás megnyitót azzal zárta, hogy a bemutatott alkotások olyan „értékhalmazt” képviselnek, amelyek bármely kiállítóhelyen megfelelnének a kortárs művészet követelményeinek.

Ez az egyedülálló esemény a felnőttnevelés egyik különleges szegmense, mert komplexen megvalósítja a szemléletformálást és a fogyatékkal élők integrációját is. A művészeti tevékenységen keresztül informális módon ismerteti meg a mentális fogyatékkal élők és pszichiátriai betegek életét és gondolkodását az emberekkel.

Kovács Emese

Boldogságos önkéntesség

Az Európai Unió a 2011-es tematikus évet az önkéntességnek szentelte, hiszen pont tíz évvel ezelőtt 2001-ben volt az önkéntesség nemzetközi éve. Európa szerte milliók végeznek különböző formákban munkát, amelyért nem kapnak fizetést, hanem valami mást, ami miatt idejüket, energiájukat rááldozzák egy-egy ügyre, témára, tevékenységre. Persze Magyarországon is vannak hagyományai az önként vállalt munkának, mégis nagy szükség van a tevékenység propagálására, hogy szélesebb rétegeket is elérjen.

kép: otvenentul.hu

A társadalmi érzékenységre nevelés jegyében a téma már a közoktatás szintjét is kezdte elérni, és az Oktatásért Felelős Államtitkárság által előterjesztett közoktatási törvénytervezetben – külföldi mintákat követve – megjelent a tanulók által 60 óra önként választott társadalmi tevékenység, mint az érettségi vizsga feltétele. Ez persze különböző vitákat gerjesztett (vajon önkéntes-e, ami kötelező; milyen logisztikai plusz feladatokat ró ez a tanárokra, stb.), de most nem is erről akarok szólni, hanem arról, hogy a felnőttek körében andragógiai szempontból milyen jelentősége van az önkéntes munkának.

Egy munka során, főleg, ha másokkal kell együttműködnünk számos konfliktussal, megoldandó problémával kerülünk szembe, amelyekre válaszokat kell tudni adni, meg kell tudni oldani. Kell tudni alkalmazkodni az emberekhez, a változó körülményekhez. Az önkéntes munka sem kíván meg kevesebbet az egyéntől, sőt, mindezt mindenféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Azonban pluszban többnyire egy megtartó közösség tagjává válhat az önkéntes, a munkavégzés általában jóval kevesebb stresszel jár, ami azonban nem azt jelenti, hogy ne lenne felelősségteljes tevékenység. Sőt. Az önkéntes munka az empátiás készséget fejleszti, így a munkáért érzett felelősségérzet is adott estben nagyobb lehet, mint a fizetett munka esetében.

A 2008-ban végzett Európai Érték Vizsgálat eredményei alapján Bartal Anna Mária önkéntesek és nem önkéntesek jellemzőit vizsgálta és azt találta, hogy az önkéntesek között szignifikánsan nagyobb valószínűséggel találtak elégedettebb, boldogabb és magukat fizikálisan is jobban érző embereket, mint a nem-önkéntesek között, tehát az önkéntesség mind a társadalom, mind az egyén számára haszonnal járó cselekvés. (Hasonló a helyzet a tanulással is, a folyamatos szellemi tevékenységet végző idősek esetében kimutatható volt, hogy tovább maradtak egészségesek mind fizikai, mind pszichés vonatkozásban.)

Ez talán nem csoda, hiszen az önként vállalt munkában nem a pénz szerzés kényszere az egyik fő motivációs tényező, hanem számos más dolog kerülhet előtérbe. Munkára ösztönözhet az értékrendszerünk egy-egy ügy felvállalásával, az elismertség keresése, az együttérzés, azaz a másokon segíteni akarás, az önbecsülésünk.  Önkéntességre ösztönözhetnek különböző társadalmi faktorok, de gyakori motiváció a védekezés, az önvédelem is. Megkönnyítheti a becsatlakozást az, hogy szabadon választható, milyen munkára és mennyi időt szán valaki.

kép: innen

Az andragógia vonatkozásában fontos tényező az önkéntesség formája. A civil szférában megtalálható szervezetek között óriási különbségek vannak és egész más típusú önkéntességet jelent egy hatalmas, nemzetközi szervezetnek dolgozni, amelyik maga is szervez különböző képzéseket, tréningeket, tanulmányutakat a neki dolgozóknak és egy egyszerű helyi ügyet felkaroló egyesület, társulás, hivatalosan nem jegyzett szervezet között. Előbbiek esetében szervezett (formális, és non formális) tanulási formák, utóbbi esetében informális (szabad) tanulásról beszélhetünk. Manapság egyre több céget érdekel az is, hogy a hozzá jelentkező munkavállaló milyen iskolában nem tanulható kompetenciákkal rendelkezik, milyen gyakorlata van. Ezen a téren is számos lehetőség rejlik az önkéntes munkában minden tanulási szinten.

Az "ingyen" munkavégzésnek a GDP-ben is megmutatkozó haszna van, azonban a fentiek tükrében fontosabbnak érzem az emberi oldalon jelentkező hasznot depressziós kis országunkban. Sok olyan élethelyzet képzelhető el, amelyben ez a fajta gyakorlat és a munkával együtt járó állandó alkalmazkodási kényszer – mi más ez, ha nem tanulás – fejleszti vagy szinten tartja az egyént. Gondoljunk a munkából hosszú időre kieső kismamára, leszázalékolt betegre, munkanélkülire, nyugdíjasra. Mindenkinek szüksége van arra az érzésre, hogy hasznos a környezetének, hasznos a társadalomnak, és értelmes dolgot csinál. A változó világra, problémákra reagáló civil szervezetek húzzák magukkal a nekik dolgozókat. Ezt csak tanulással lehet megvalósítani. És még boldoggá, egészségesebbé is tesz.

1. Ha bármit kívánhatnál, mi lenne az?   2. Egy nagy napos réten lennék.   3. Egy hülye rét?! Az most is itt van! Gondolj valami nagyra! Gazdagság! Hatalom! Képzeld, hogy BÁRMIT megszerezhetsz!   4. Háát, nehéz valakivel vitatkozni, aki teljesen boldognak néz ki. 

Az Oktatásért Felelős Államtitkárság felvetésével teljes mértékben egyetértek, amennyiben ehhez megadják mindazt a szakmai és logisztikai segítséget, amire szükség van ehhez, illetve kiszűrhető a trükközés, papíron végzett munka. Persze én így semmiképp sem hívnám ezt a társadalmi munkát önkéntes munkának, mert nem az. De ha a középiskolásokon keresztül elérhetővé válhatna a család, a felnőtt társadalom, akiket ha sikerülne valódi önkéntes munkára ösztönözni, akkor talán boldogabbak és egészségesebbek lennénk mi magyarok…

Sági Zenina

Érdemes elolvasni - Matolcsi Zsuzsa: Kinek a dolga a társadalmi érzékenységre nevelés?  - Taní-tani Online

Kottász Katalin: A Rail Cargo Hungária belső képzési rendszerének jogszabályi és andragógiai vizsgálata

Fotó: tranzitonline.eu

A Magyar Állam Vasutak Zrt.-ből kivált Rail Cargo Hungaria Zrt. fiatal, ám mégis évszázados szakmai és oktatási tapasztalattal rendelkező vállalat. A törvényi, jogszabályi feltételeket figyelembe véve új, korszerszerű struktúrák kiépítésére van szükség. A cég megújulásának és jó piaci pozíciójának kulcsa a képzett, elkötelezett munkaerő.

A belső képzések, átképzések, felkészítések speciálisak, célorientáltak és gyorsan alkalmazkodnak az igényekhez. Segítségükkel folyamatosan fejlődnek a dolgozók munkavégzéshez szükséges és a hozzá kapcsolódó szociális kompetenciái. Véleményem szerint a dolgozók felismerték, hogy elavult tudással kicsik az esélyeik a munkaerőpiacon.
A munkavállalók értékelik a segítséget, a vállalati befektetést, amit a tudás megszerzéséhez nyújt a cég.

Negyvenegy kérdésből álló anonim on-line kérdőívben kértem a munkavállalók véleményét a vállalati képzéssel kapcsolatban. Kitértem a tanulás motivációinak okaira, valamint a tanulási stílus meglétét firtattam. Vizsgáltam, a vállalat mennyire támogatja dolgozói egyéni tanulási igényeit. Az oktatókkal interjút készítettem munkájukról, módszereikről, megbecsültségükről

Az elemzések során különbség mutatkozott a szakirodalomban fellelhető felnőttkori tanulási motivációk tekintetében. A tudásvágy a Rail Cargo Hungaria Zrt. dolgozói között erősebbnek mutatkozott, mint a munkahelyféltés. A vállalat lehetőségeihez képest támogatja munkavállalóit akkor is, ha nem szakirányú képzésen vesznek részt, és ez a stratégia helyes, mert a sokrétű tudás minden formája hasznosulhat a Társaság folyamatos fejlődésében.

A Rai Cargo Hungaria Zrt. andragógiai szempontból vizsgálható lehet még, ha a terveknek megfelelően az érvényben levőtörvényeknek és rendeletnek megfelelően lebonyolítják az intézmény akkreditációt és a belső képzések bejelentését, valamint korszerűsítik oktatási rendszerüket, elindítják a kompetencia alapú képzéseket. Ennek módszertana, bevezetése, fogadtatása külön kutatás tárgya lehet.

Témavezető: Dr. Henczi Lajos főiskolai docens PhD

A szakdolgozat ide kattintva olvasható el teljességében. További andragógiai témájú szakdolgozat a 2011-ben végzett levelezős MA-s csoporttól ezen a linken található.