Felnőttképzésünk helyzet

A magyar felnőtt társadalom tanulási aktivitása alacsony, jelentősen elmarad az európai átlagtól, annak ellenére, hogy a statisztikák szerint a 15-74 éves népesség iskolai végzettsége 2005-2009 között folyamatosan növekedett. Nőtt mind az érettségivel, mind a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. A vizsga jegyzőkönyvek szerint, a felnőttképzésben résztvevők közül sikeresen vizsgázók létszáma több mint kétszerese az iskolarendszerből kikerülő sikeresen vizsgázók számának.
Ezek az ellentmondások vezethetnek oda, hogy ugyanazokkal a statisztikai adatokat feldolgozó kutatók időnként egymásnak ellentmondó következtetésekre jutnak. Az ellentmondásos eredmények oka lehet egyrészt a felnőttek tanulásához kapcsolódó, statisztikai mintavételének kidolgozatlansága, különös tekintettel a közművelődésre, mint általánosan művelő felnőttoktatás nem egyértelmű statisztikai helyre. Másrészt a hazai mutatók, a rendezetlen európai statisztikai mintavételek és indikátorok keretében nehezen értelmezhetők és ezért alacsonyabbak, mint a magyar felnőttoktatás-felnőttképzés valóságos helyzete.
A Magyar Pedagógiai Társaság Felnőttnevelési Szakosztálya által megfogalmazott ajánlások szerint, ezért szüksége lenne egy egységes európai rendszer kiépítésére, vagy legalább egy szakszerű magyar felnőttképzési statisztikai rendszer létrehozása. Erre lehetőséget adhat, az ebben az évben lebonyolításra kerülő népszámlálás.

A felnőttoktatás-felnőttképzés funkció és intézményrendszere az utóbbi években egyre differenciáltabbá, bonyolultabbá vált. Főbb ágazatai (Koltai rendszerezésében):
- az általánosan művelő politikai, hitéleti, egészségügyi, nyelvoktatási, informatikai felnőttoktatás
- az iskolai rendszerű, főiskolai, egyetemi felnőttoktatás
- munkaerő-piaci felnőttképzés
- szakterületi továbbképzés
Ez a csoportosítás azt mutatja, hogy felnőttoktatási-felnőttképzési intézményrendszerünk szétágazó tagoltsága és mobilitása követi az európai trendet. Azonban a magyar felnőttoktatásban, képzésben megjelenő szakmai szemlélet és a politikai döntések egyenlőre csak a munkaerő-piaci felnőttképzést preferálja, és nem igazán vesz tudomást arról, hogy ezeknek társadalmi hozadéka is van. Ezért szükség lenne olyan kormánystratégiára, ami a felnőttképzés-felnőttoktatás valamennyi ágazatát az egész életen át tartó művelődés, tanulás rendszerébe illeszti.
A közfelfogás szerint jelentős a távolság az oktatás-képzés világa és a gazdaság elvárásai között. A felnőttképzés valódi hasznosulása se mutatható ki, egyrészt a statisztikák értelmezhetőségének korlátai, másrészt a munkaerő-piac, mint tudáspiac és a felnőttképzés viszonyának bizonytalanságai miatt. A gazdaság nem képes határozottan közölni a felnőttképzéssel, hogy mikor, hol, milyen tudást vár el. A tudáspiacnak rövid távú, helyi és perspektivikus tudásigényei vannak. Szükség lenne a munkaerő-piac és a felnőttképzés viszonyának átrendezésére, mind az információ, mind a képzési formák tekintetében, amihez nemcsak a képzésre orientált, új szemléletű munkaerő-gazdálkodási elemző és tervező munkára, hanem andragógiai szakszerűségre.
A munkaadók – kivéve a multinacionális cégeket – nem tekintenek a szervezett tanulásra és tudásra, mint hatékonyságnövelő módszerekre. Alkalmazottaikat nem ösztönzik tanulásra, új technológiai, szakmai igények megjelenése esetén, inkább felvesznek kész, kiképzett munkaerőt ahelyett, hogy a régieket képeznék. A munkanélküliségtől félő munkavállalók gyakran titokban tanulnak és nem élnek, a jogilag nekik járó tanulmányi szabadságukkal.
A felsőoktatásban is feszültéséget jelent a gazdaság igényei és a felsőoktatás erősen elméleti jellege közötti távolság, az élő kapcsolat hiánya, ami miatt a friss diplomások kevéssé tudnak beilleszkedni a munka világába. A felsőoktatás színvonalának legfontosabb feltétele a képzés szakszerűsége, ami leginkább az andragógiai szakszerűségek függvénye. Ehhez hozzátartozik a tanítás-tanulás szervezése, a tananyag elkészítése, de még a tanítás légköre is. A szakmai hozzáértés a felnőttoktatásban, felnőttképzésben nemcsak a tanítandó tananyag tökéletes tudását, hanem szakszerű átadását is jelenti, ami a felnőttoktatásban, képzésben egyre inkább a tanulás segítését, önállóságának biztosítását jelenti. Ehhez jelentős segítséget nyújtanak az új technológiai eszközök. Az IKT - mint ahogy eddig is sokat olvashattunk – a felnőtt korúak tanulási környezetét jelentősen átalakítják. Az átalakulás következtében a tér fizikai és szociális értelemben is kitágul. A szociális tér tágulása az egymással érdemi kapcsolatban állók számának növekedését jelenti, ami lehetőséget biztosít az együtt-egymástól tanulásra és az új tudás közös formálására.

Forrás:

KRAICINÉ SZOKOLY MÁRIA-CSOMA GYULA-LADA LÁSZLÓ:
Tételek felnőttképzésünk helyzetéről és problémamegoldási szempontjairól

Online tanulási környezetek térnyerése a felnőttképzésben

Kép forrása: http://e-tanulas.blog.hu/

Személyes tanulási utamat vizsgálva az on-line tanulási környezetről első pillanatban az ELTE e-learning felülete ugrik be. Az oktatók többsége jócskán mellőzte a korábbi években a felület használatát, aztán lassacskán megjelentek az első próbálkozások a használatára vonatkozóan. A legtöbb oktató továbbra is az előadásainak, ppt-inek megosztására, valamint a hallgatói munkák „begyűjtésére” használja. Azért az elmúlt pár évben volt egy-két messzebb tekintő próbálkozás: on-line tesztírás, fórumhasználat, feladatleírás, oktatási segédanyagként szolgáló digitális anyagok, tartalmak e-learning felületen való megosztása(videó, web-oldal, program). Jelenlegi kurzusaim kapcsán tapasztalom meg előnyeit, ugyanis a bármikor, bárhol hozzáférhetek az éppen szükséges előadáshoz, tantárgyi tematikához. A hagyományos kontaktórák szigorú időbeli és térbeli korlátok között mozognak, míg e-learnig lehetővé teszi a már lezárult kontakttevékenység on-line eszközökkel történő továbbvitelét. Igaz a hallgatói oldalról sem bontakozott ki az e-learning felület minden funkcióját kiaknázó felhasználás. Értem ezalatt a például a fórumhasználatot, vagy a minden egyes elérhető anyag letöltését (persze itt csak a magam nevében írhatok, hiszen a többi felhasználó aktivitását nem látom). Na de a jelenből elkanyarodva, személyes élettörténetemből kilépve induljunk el az online tanulási környezetek fejlődési útján.

Valamikor az 1970-es évek végén egyfajta korszakváltás kezdett el kibontakozni az oktatás területén. Az első lépést a személyi számítógépek első megjelenése jelentette 1978 magasságában. Aztán az innováció menetelése, a tanítási-tanulási folyamatban való térnyerése visszavonhatatlanul kibontakozott. Hazánkban az 1980-as években kaptak észbe, és jöttek rá, hogy alkalmazkodni kellene a nemzetközi trendekhez, ezért 1983-ra már minden iskolában fellelhető volt a hazai gyártású HTZ 80 Basic számítógép, míg az ezredforduló környékén a személyi számítógépek elterjedése volt a jellemző, míg az utóbbi években pedig az internethez való hozzáférés vált általánossá az oktatási intézményekben (Benedek, 2008). Tehát kis hazánk infrastrukturálisan is felkészült az online tanulási környezetek befogadására, vagy mégsem?

Benedek megállapítja, hogy az oktatás és a munka szellemi és fizikai átalakulása zajlott le az ezredfordulóra a fejlettebb országokban, a számítógépek megállíthatatlanul beágyazódtak az oktatás folyamatába a tanítás, na meg a tanulás eszközeként.

A digitális eszközök fejlődésével a tanítási-tanulási folyamatban az ember és számítógép igencsak eredményes, interaktív együttműködésének, kommunikációjának köszönhetően új tanulási környezetek jöttek létre-és persze születnek folyamatosan is-, melyek alapvetően felforgatták a formális oktatásból kiindulva az oktatás minden szegmensét, és persze a tanulási tevékenységet magát, illetve a tevékenységről alkotott klasszikus elképzeléseket, sémákat.

Tetszett Korányi könyvében az a gondolatsor, hogy a felnőttoktatás üres frázisokkal hirdeti a differenciálás alkalmazásának szükségességét, fontosságát. És azt mondhatom, hogy jó oldalról közelített meg a felhozott problémát. Ugyanis szerinte a felnőttoktatás nagyrészt továbbra is az objektív tudástartalmak átadását szorgalmazza, és csak minimális szinten jelenik meg az egyén előzetes tudásának, képességeinek figyelembe vétele. Megítélése szerint az elméleti anyagrészek átadásához nincs szükség oktatóra, hiszen a már előre szigorúan lefektetett tananyag elsajátítását - és ami fontosabb megértését - nem szolgálja az oktató azzal, hogy a vizuálisan is érzékelhető információt, audálisan is ugyanolyan tartalommal elérhetővé teszi. Szerinte az ismeretátadást személytelen médiumokkal is lehetne helyettesíteni, és a hangsúlyt inkább az egyéni képességek fejlesztésére helyezni. Ehhez gondolatkörhöz már egy korábbi blogbejegyzésben (Boros Tibor blogbejegyzése) is leírt kiegészítést tennék, mely Noble professzortól származik, aki azt taglalta, hogy az online eszközök oktatásban való térnyerésével a kész tananyag a tanártól elválasztható lesz, és mint egy automatikus szoftveralkalmazás akár olcsóbb-adott esetben tanári képesítéssel sem rendelkező munkaerővel is átadhatóvá válik. Megítélésem szerint ez a veszély az elkövetkezendő tíz évben nem fenyeget legalábbis szűk pátriánkban, főleg amíg a tanári pályán túlképzés van.

Tehát visszatérve Korányi gondolatköréhez, azt állítja, hogy a távoktatás, az online tanulási környezetben megjelenik az individualizáció, a személyre szabottság.

Hiszen a rendelkezésre álló határtalan mennyiségű IKT eszköz az egyéni tanulás, és személyes tudásbővítés lehetőségét szolgálják. A tanulásmenedzselő szoftverek (pl. Moolde) a tanulási tevékenység, az előrehaladás minden mozzanatát követik, rögzítik, így az oktató számára lehetővé teszik a tanulási folyamat testre szabott értékelését és támogatását, a tanár és diák közötti új, személyesebb kapcsolatot erősítve (Komenczi, 2009). Ezzel lehetővé válik a tanulók hozott tapasztalataira való építés, és a problémamegoldás előtérbe helyeződése. A jelenléti oktatással szemben az online tanulási környezetben a tanuló akkor és ott tanul, ahol a számára megfelelőbb. Ezen a ponton kapcsolódik össze a bejegyzés elején írt egyéni szempont, hiszen jómagam is a tér és az idő kitágulását emeltem ki üdvös tulajdonságként.

Az elektronikus tanulási környezetnek kiemelt szerepe van a felnőttoktatásban, hiszen ahogy Komenczi is írja, a személytelenebb átadási forma az egyén életkorának előre haladásával egyre jelentősebbé válik. A felnőtt képes az önirányított tanulásra, éppen ezért elégséges, hogy a tanulási folyamat során mindössze támogassák, útmutatást nyújtsanak neki. Nincs szükség olyan mértékben a jelenléti oktatásra, mint a korábbi életszakaszokban, ugyanis a tanulási tevékenység nem egy személytől függ, nem szükséges az ismeretelsajátítás közvetlen irányítása.

Zárósoraimhoz Benedek Andrástól emelnék be egy gondoltatot Szerinte a digitális technológiák a felnőttek esetében is kiszélesítik a tanulási lehetőségeket, ezzel együtt megváltoztatják a tanulási módszereket. Új lehetőségek, új feladatok, interaktív, személyre szabott tanulási terek, a jövő beköszöntött a felnőttoktatásban is.

Forrás:

- Benedek András(2008):Digitális pedagógia-tanulás IKT környezetben. Typotex, Budapest

- Komenczi Bertalan(2009): Elektronikus tanulási környezetek. Gondolat Kiadó, Budapest

- Korányi Tibor(2009, szerk.): Pszichológiai és didaktikai ellentmondások az andragógia

világában. Novum, Sopron,