Tanulás? Milyen keretek között?

Előző bejegyzésemet a felnőttek motivációjáról írtam, mivel úgy gondolom, motiváció nélkül nem jöhet létre, nem beszélhetünk tanulásról. Ebben a bejegyzésemben összefoglalnám: milyen funkciókat tölt be, milyen keretek között jön létre a felnőttkori tanulás?
Egy életen át tartó tanulás – ez az, amiben nagyon sokan érintettek vagyunk, és nagyon sokszor bele se gondolunk abba, hogy mennyi embert érint, mennyi ember vesz benne részt akarva, vagy akaratlanul, tudatosan, vagy véletlenszerűen. Egy életen át tartó tanulásban vagyunk mindannyian, helyzetétől, korától függetlenül. Ha szétnézek a saját környezetemben, látom azokat a huszonéveseket, akik egy újabb végzettségért küzdenek, látom azokat a középkorúakat, akiktől megkövetelik a különböző tanfolyamokat, nyelvvizsgákat, azokat, akik idősödő korban is képesek váltani, a tanulás, továbbképzés mellett dönteni.
Az élet nagyon sok területe szól a folyamatos tanulásról, megtanuljuk egy új, vagy egy modernebb eszköz, gép használatát. Megtanuljuk az új adózási, pénzkezelési szabályokat, ami szükséges egy átutaláshoz, vagy egy csekk befizetéséhez, megtanuljuk az új KRESZ szabályokat – mindezeket kortól függetlenül. Az iskolarendszerű képzés választása mögött azonban nagyon sok minden lehet: választhatja valaki tudása, ismerete gazdagítására anélkül, hogy valaki kötelezné rá. Kérheti a továbbtanulást, szakképzést a munkahelye, lehet olyan helyzetben, hogy az addigi képesítése már nem elegendő ahhoz, hogy elhelyezkedjen, ezért valami újat, többet kell tanulnia. Ezek mögött a lehetőségek mögött különböző sorsok állnak. Sokszor a kilátástalan, kiszolgáltatott helyzet, a reménytelenség, vagy az „adok magamnak még egy esélyt” gondolata. Napjainkban a tanulásnak egyre nagyobb fontosságot tulajdonítanak. Az egész életen át tartó tanulás – lifelong learning, nemcsak iskolai keretek között zajlik, hanem része az informális tanulás is, azaz valóban folyamatosan tanulunk.

A felnőttképzés négy fő funkciót tölt be: (Zachár, 2008)
1, Helyettesítő, pótló funkció: a felnőttnevelés egyik alapfunkciója az első végzettség és/vagy szakképzettség megszerzésének segítése. Ez a pótló funkció a fejlett társadalmakban az alap (általános) - iskolai végzettség és az első szakképzettség megszerzését jelenti, így ebben döntő módon a fiatal, 16-29 éves korosztályok vesznek részt.
2, Sajátos, speciális funkció: folyamatos szakmai képzés, magasabb szintű szakképesítés megszerzésének segítése.
3, Foglalkoztatást segítő funkció: segítséget ad a munkanélküliség időtartama alatt vagy a munkanélkülivé válást megelőzően a munkaviszony keretein belül, „piacképes” szakmai tudás megszerzéséhez, első szakképzettség megszerzése, át – és továbbképzések.
4, Kiegészítő funkció: a felnőttek olyan szellemi szükségleteit elégítik ki, amely az iskolarendszerű oktatás tananyagaiban nem szerepeltek. A kiegészítő képzések nem szakképesítést nyújtó ismeretek. Pl.: pályaválasztási ismeretek, álláskeresési ismeretek, nyelvtudás, számítógép-kezelés.

A felnőttképzés két fő területre osztható, iskolarendszerű képzésre és iskolarendszeren kívüli képzésre.
Iskolarendszerű felnőttképzésnek nevezzük, azokat a képzéseket, amik általános, középfokú vagy felsőfokú végzettség és/vagy szakmai képesítés megszerzésére irányulnak. Az iskolarendszerű felnőttoktatás lehetőséget biztosít arra, hogy azok a felnőttek, akik iskolai tanulmányokat nem folytattak, vagy alacsonyabb fokon fejezték be, a közoktatásban és felsőoktatásban elérhető bármely végzettséget utólag megszerezzék. Célja, többek között az esélyegyenlőtlenség csökkentése. Az iskolarendszerű felnőttoktatásban tanuló felnőttek egy része versenyképes iskolai és szakmai végzettség hiányában elvesztette munkahelyét, így a felnőttek iskolái a felnőttképzés pótló funkcióját végzik. A felnőttek tanulása általában befejezett iskolai végzettség megszerzésére irányul (általános, érettségi, szakmaszerzés) vagy magasabb iskolai végzettség megszerzésére (főiskolai, egyetemi végzettség, estin vagy levelezőn). Az iskolarendszerű felnőttoktatásban tanulói jogviszony vagy hallgatói jogviszony jön létre az oktatási intézmény és a képzésben résztvevő felnőtt között.
Iskolarendszeren kívüli képzés minden olyan képzés, amelynek résztvevői nem állnak az intézménnyel tanulói vagy hallgatói jogviszonyban, hanem szerződéses jogviszony jön létre az intézmény és a képzésben résztvevő között. Nem feltétlenül kötődik oktatási intézményhez, sokféle színtere lehet, legnagyobb területe a munkaerőpiaci képzés. A munkaerőpiaci képzés célja az egyén munkába állásának, illetve munkahelye megtartásának elősegítése. Az elmúlt időben iskolarendszeren kívüli szakmai képzésben résztvevők száma megnőtt, profitorientált magánvállalkozások jöttek létre, amelyek különböző tanfolyamokat kínálnak. A képzésben résztvevők egyik motivációja a munkanélküliségtől való félelem, hogy nem rendelkeznek elegendő tudással, hogy megtartsák állásukat, ezért jelentkeznek a továbbképzésekre.

A tanulási tevékenységek szerinti felosztásban formális, nem formális és informális tanulásról beszélünk.
Formális tanulás: minden, olyan tanulás, képzés, ami oktatási intézményben történik és bizonyítvánnyal, oklevéllel zárul.
Nem formális tanulás: olyan tanulás, képzések tartoznak ide, amelyek nem intézményi keretek között valósulnak meg és jellemzően nem ad képesítést, a tanulók, ezt is önkéntesen választják. Idesorolhatók a munkahelyi képzések, magán nyelvórák, szabadegyetemek és népfőiskolák képzései.
A nem formális tanuláshoz sorolhatók a napjainkban, igen nagy szerephez jutott munkahelyi képzések. Leginkább a multinacionális cégeknél figyelhetjük meg, hogy kiépített képzésekkel oktatják munkavállalóikat. Elsősorban a cég érdekeit figyelembe véve, azaz jobb, képzettebb munkaerő elérése miatt, másodsorban pedig képzéseiket is mintegy motivációs tényezőként alkalmazzák munkavállalóikkal szemben. A munkavállalók tisztában vannak vele, hogy mindennapi munkájukhoz, előmenetelükhöz szükségesek bizonyos kompetenciák megszerzése (számítógépes ismeretek, kommunikációs készség, problémamegoldó készség, idegen nyelv ismerete).
Mivel számítógépes munkát végeznek, illetve szükségük van az idegen nyelvismeretekre is, ezért érthető módon ilyen jellegű képzésekre van a legnagyobb igényük. Nem elhanyagolható a másik két terület sem, a szakmai és az önismereti képzés. A szakmai képzéseknek tudjuk a jelentős szerepét, minél többet tudunk egy adott területről, annál jobban meg tudjuk állni a helyünket. Manapság az önismereti tréningek is egyre inkább előtérbe kerülnek, hogyan tudjuk legjobban kihasználni képességeinket, bizonyos helyzetekben hogyan tudunk a legmegfelelőbben reagálni.
Képzésen azért veszünk részt, hogy új ismereteket szerezzünk, és ez magába foglalja azt a feltételezésünket is, hogy a képzésben valóban tanulunk számunkra új dolgokat. A tanár személye, ahogy már említettem szintén igen fontos, nemcsak egy munkahelyi képzésben, de alapjában, a felnőttoktatásban is.
A felnőtt tanulók, jelen esetben munkavállalók, már megfelelően tudatában vannak képességeiknek, illetve fejlesztendő területeiknek, így nem csoda, hogy a képzéseket is ezek határozzák meg.
A munkahelyi képzés legfontosabb szerepe, hogy alkalmazkodjon a munkavállalók igényeihez. Olyan képzéseket kell kínálni, tartani, amik segítik a munkavállalók megfelelő szakmai képzését, illetve fejlődését. Mindenképpen az új ismeretszerzés a legfontosabb szempont egy képzés meghatározásában és abban, hogy az felkeltse az érdeklődők figyelmét.
Informális tanulás: mindennapi életünk velejárója, munkahelyen, családban, szabadidőben szerzett tudás. A tanulás nem minden esetben szándékos, sőt lehet, hogy nem is tudatosul, hogy éppen újat tanulunk.

Felhasznált szakirodalom:
Zachár László (2008, szerk): A felnőttképzés rendszere. Nemzeti Szakképzési és felnőttképzési Intézet, Budapest.
Benedek András (2008,szerk)? Digitális Pedagógia. Tanulás IKT környezetben.Typotex Kiadó, Budapest.

Felnőttkori tanulás

Felnőtt tanulónak tekinthető az, aki a tankötelezettségi korhatárt betöltötte és munka mellet, vagy annak hiányában önként, vagy külső késztetésre vállalja tudása, képessége, kompetenciái fejlesztését. Felnőttkorban számtalan ok miatt vállalhatja az egyén a tanulást. Lehet ez gazdasági indíttatású ok, mely a jelenkorra leginkább jellemző és amelynek célja a munkaerőpiacra történő bejutás, vagy az azon történő bennmaradás. A cél elérése érdekében elengedhetetlenül fontos a meg nem szerzett tudás megszerzése, a megszerzett tudás folyamatos, tanulás útján történő fejlesztése, bővítése, korszerűsítése. A gazdasági indíttatású tanulási indíték mellett, helyett tanulási motivációként jelen van az önbizalom fejlesztésének igénye, az önérvényesítés képességének fejlesztésének igénye, a látókör, látásmód fejlesztésének, kiterjesztésének igénye, és a kulturális érdeklődés is.
A felnőttkori tanulás alapvetően különbözik a gyermek és ifjúkori tanulástól, a felnőttként iskoláiba járók több, konkrétabb és differenciáltabb tapasztalattal, praktikus ismeretekkel rendelkeznek, s érdeklődésük is kialakultabb, ugyanakkor megállapodottabb gyakorlatiasabb, pragmatikusabb. Az előbbiekkel együtt a felnőtt tanulók életmódja kialakultabb és ugyanígy jellemezhető életszemléletük, és ennek okán tanulási céljaik is tudatosabbak és körülhatároltabbak. A felnőtt tanulók gondolkodása nagymértékben kötődik élettevékenységük (pl. a munkaerőpiacon kialakult helyzetük, a munkamegosztásban végzett teendőik, családi életvezetésük) viszonylag zárt köréhez, feladataihoz. A felnőttoktatásra, képzésre vállalkozóknak tehát mindezekkel számolniuk kell tevékenységük során.

1965-ben Prágában konferenciát tartottak a szabadidő és a felnőttoktatás kapcsolatáról. A szabadidő a XX. században vált az európai és az észak-amerikai civilizáció lényeges tartozékává. A prágai konferencia úgy látta, hogy a felnőttkori tanulás színtere, a felnőttoktatás működési területe a szabadidő. Valamivel később a szociológia, majd az andragógia is felismerte, hogy a felnőttkori tanulás színtere nem csupán a szabadidő, hanem a teljes időszerkezetet, mely szerves része az életmódnak.
Az időszerkezet koránt sem fix képződmény, egyes elemi csaknem teljesen rugalmatlanok, míg más elemek szabadabban mozgathatók. Ha elfogadjuk az időszerkezet munkaidő, munkaidőn kívüli idő és szabadidő felosztást megállapíthatjuk,.hogy a tartós, kötött és teljes tanulási folyamatok időszerkezeti helye a munkán kívüli idő és a szabadidő együttese. Ez az a része az időszerkezetnek, melyben társadalmilag ugyan kötött tevékenységek zajlanak, mint például a háztartás ellátása, a családról való gondoskodás, a gyermekek nevelése, de ez a kötöttség koránt sem olyan mérvű mint a kereső tevékenységre fordított idő esetében. Ezek a tevékenységek ugyanis az egyén akaratától függően többé-kevésbé átszerkeszthetők, például családon belül is megoszthatók és az így felszabaduló idő részévé válik, válhat a tanulásnak. Ez a rugalmasság azonban csak látszólag jelent könnyebbséget a felnőtt számára, látszólagossága pedig abban rejlik, hogy nem feltétlenül jelent tartós időszerkezeti változást, amely a tartós kötött tanulási folyamat sikerességének feltétele. Az időszerkezet labilitása, pedig az egész tanulási folyamatot labilissá teheti.
Hiba lenne azonban a tanulás sikerességét, vagy sikertelenségét pusztán az idő által determinálttá tenni, bár elvitathatatlanul nagy a szerepe benne, de az egyén megfelelő erősségű motivációja, és a megfelelő tanítási és tanulási módszerek kellő ellensúlyt jelenthetnek.
A felnőttek életmódját az 1980-as évekig három viszonylag jól behatárolható életszakaszra bonthattuk, a maximum 24 éves korig tartó formális tanulás korszakára, ezt követően a munka világában eltöltött életszakaszra, majd a nyugdíjas életszakaszra.
„A nyolcvanas években az iskoláztatás ideje kitolódott, volumene megnőtt, a munka világában eltöltött idő pedig ciklikussá vált” Azóta foglakoztatási és tanulási ciklusok váltogatják egymást, mert egyre több munkaterületen szükséges a folyamatosan megújuló, alkalmazkodó képes tudás. A formális tanulás ideje kitolódik 30-40 éves korig, és a hosszabb rövidebb ideig tartó tanulási szakaszok végig kísérik az egész életutat. Mára a felnőttek életvezetésére a tanulás-m unka-szabadidő hármasa lett a jellemző, amely új életmód és munkamódszer kialakítását teszi szükségessé.
A felnőttoktatás célcsoportját a tanulni akaró felnőttek jelentik, akik tanulói szerepüket egyéb, a felnőttségből adódó szerepeik mellett töltik be, és rendszerint nagyon szoros időbeosztás szerint élnek. A felnőttek, ha akár önszántukból, akár külső kényszerítő körülmény hatására tanulásba fognak a tanulás körülményeinek kiemelt szerepe van számukra. A felnőttek önirányító személyiségként felelősek döntéseikért, saját életükért és általában tudják, hogy mikor milyen tudásra van szükségük és annak megszerzése érdekében mit kell tenniük és mit kell tanulniuk. Elengedhetetlen, hogy átlássák a különböző élethelyzeteket, beleértve ebbe a munka világát is, ahol személyes és családjuk boldogulása érdekében a legtöbbet tehetnek. Ennek megfelelően nagymértékű előrelátással kell rendelkezniük és döntést hozniuk a tanulás irányát illetően is.
A felnőttek koránt sem képeznek homogén egységet tanulói szerepükben sem, társadalmi szerepvállalásuk, érdeklődésük meglehetősen sokrétű és ennek megfelelően sokirányú és sokféle élettapasztalattal rendelkeznek amelyre erősen építenek a tanulás során. A felnőttek nagy része belső motívumoktól vezéreltetve tanul és többé - kevésbé képesek az önálló tanulásra is.
A felnőttek tudatosan és célirányosan választják ki, hogy mit kívánnak tanulni, mely döntésüket alapvetően két tényező határozza meg. Az egyik tényező az oktatás lezárultát követően kézhez kapott bizonyítvány társadalmi elismertsége, a másik a tanulási környezet. A felnőttek tanulási gyakorlata lehet informális, amikor a tanulás iránya egy konkrét ismeret, egyetlen „valami” felé irányul, célja ennek az egyetlen dolognak a megismerése, vagy lehet formális, amikor levelező vagy esti képzés során iskolarendszeren belül képzik, illetve képzik magukat tovább, sajátítanak el új ismereteket. Ebben az esetben a cél a munkahely megtartása vagy a korábbiaktól eltérő új ismeretek megszerzése.
A XX. század felnőttjének életmódváltozása magával hozta a felnőttoktatás megváltozásának, megváltoztatásának szükségességét is. Amerikai felnőttképzési szakemberek a korábbi tanítási paradigma megváltoztatását tartják a hatékonyság növelés alapvető kritériumának. A megváltoztatni kívánt tanítási paradigma helyébe, melynek középpontjában a tanítás és a tanár áll, a tanulási paradigma kerül, melynek fókuszában a tanuló és a tanulás áll. Ez estben az oktatást szervező intézménynek a szerepe a tudás megszerzését elősegítő környezet megteremtése és annak elérése, hogy a felnőtt e környezet befolyásoló hatására alkossa meg a saját tudását. A felnőttoktatás sikeressége múlik azon, hogy az intézmények hajlandóak e áttérni az oktatásközpontú paradigmáról a tanulásközpontú paradigmára, nagyobb figyelmet fordítva a felnőttek szükségleteire segítve őket tanulásuk során.
A felsőoktatás esti és levelező tagozatos hallgatói általában nem főállásban tanulók, hanem számos egyéb feladatot ellátó, kötelezettséget teljesítő felnőttek, akik nem tehetik meg, hogy kizárólag a tanulásra összpontosítsanak. A felnőttoktatás jelenlegi intézményei e tényt zömmel figyelmen kívül hagyva ragaszkodnak a „jól” bevált módszerekhez a tantermi oktatáshoz és a tanév megszokott rendjéhez.
A jövő felnőttoktatásának flexibilisnek és a felnőtt tanulók igényeihez alkalmazkodónak kell lennie és a képzésbe be kell építenie a felnőtt ember magával hozott élettapasztalatait, az iskolán kívül szerzett tudását, képességeit kompetenciáit, melyet mindeddig figyelmen kívül hagyott.
A felnőttoktatásnak alkalmazkodnia kell a felnőtt összetett életviteléhez a lehetőségekhez mérten egyéni igényekhez alkalmazkodóan kell kínálnia szolgáltatásait, meg kell találnia a lehetőségét annak, hogy a felnőtt egyéni szükségleteit állítsa a tanulás középpontjába.

A tanulás új értelmezése a felnőttképzésben II.

A világ egy iskola – mindannyian tanulunk

„Mi lenne, ha a sebészorvosok és tanárok csoportja „szakmai látogatásra” érkezne korunkba? Az orvosok nehezen igazodnának el egy mai műtőben. Nem tudnák mire vélni az antiszepszis és az anesztézia rituáléját, zavarba ejtené őket a furcsa, villódzó és csipogó elektronikus készülékek látványa. A 19. századi tanárok azonban hamar feltalálnák magukat egy iskolai tanteremben, hamar átlátnák, hogy mi miért történik, és akár az óra vezetését is képesek lennének átvenni. A különbség oka: a ... tudományos-technológia fejlődése az emberi tevékenység számos területét nagymértékben átformálta, míg az oktatás csaknem változatlan maradt ...Hogyan lehet az, hogy míg a legtöbb emberi tevékenység területét tekintve technológiai forradalom történt, az a mód, ahogyan gyermekeink tanulását segítjük elő, szinte semmit sem változott? ....”1) írta 2009-ben Komenczi Bertalan.

Ha ez igaz!, és ma – 2011-ben! – véleményem szerint még igaz! Ezt elolvasva meg is magyaráztam magamnak, (a gondolat már nagyon régen meg volt bennem, de most formába is rendeződött), miért okoz gondot (nem csak a gyerekeknek), nekünk felnőtteknek is a formális tanulásban való részvétel. Tanulásunk nagyobb részt az informális tanulás színterén zajlik, ismereteink nagyobb részét a formális képzéseken kívül szerezzük. Gondoljunk csak bele, hogy a televíziónk, videónk, DVD lejátszónk, rádiónk, telefonunk, számítógépünk hány órán át vannak bekapcsolva, szinte állandó háttérként ott vannak életünkben. Vagy! naponta hány reklámmal találkozunk, hány csillogó-villogó kirakat előtt megyünk el …? De! vegyük figyelembe az élet – és munkatapasztalatot is! (Maróti Andor Ismeretadás vagy műveltségfejlesztés címen, már 1996-ban!, Jénában elmondott előadásában feltette a jelenkori felnőttképzés még mindig aktuális alapkérdését: Miért hagyja figyelmen kívül a felnőttoktatás gyakorlata a tanulók tapasztalatait és meglévő tudását?) Az informális tanulás tehát ha nem is tudatosan -, de kíséri életünket. Újabb és újabb gyors változás történik környezetünkben, a „pontosan definiált időbeosztásban, előre meghatározott tanulási tartalmakkal ...”, előadó tanár, hallgató tanuló felállásban már (nagyobbrészt) unalmassá válik a tanulás. Éppen ezért a felnőttek képzésében is szükségszerű a tanulás fogalmának újszerű értelmezése, ami jó informatikai infrastruktúrával felszerelt felnőttképzési intézményeket igényel. Azért azt gondolom, hogy a hagyományos oktatás jól bevált részét nem fogja teljesen kiszorítani az új, hanem fontos hozzáadott érték lesz! (A hagyományos és az új típusú oktatás/távoktatás, … között eltűnőben van a határ, az új tanulási környezetekben, felhasználásra kerül majd mindkét forma legjobb megoldása = blended-learning.)

Tudatosítanunk kell magunkban, a közoktatásban megszerzett tudásunk már nem elég, nem tud „elkísérni” egész felnőtt életünkön át. Magas technikai színvonalú, mesterséges környezetben, a természettől - inkább - elszakadt társadalomban élünk, amelyben az egészséges életvezetést gyakorlatilag egy életen át tanulni kell. Gyakorlati kompetenciáink, közösségeinkhez, kultúránkhoz fűződő tudásunk a változó világban folyamatos bővítésre, kiegészítésre szorul, és ez feltétele lehet annak, hogy életünk teljes értékű legyen. Mindez aktív közreműködést igényel a tanulás során. A tanár részéről bevezetést és összefoglalást, a tanuló szükségleteihez igazodó személyes segítést és tanácsadást, motiválást ... is jelent a tanítás során. (Koros Eszter írásában összefoglalta, hogy a „pedagógusnak a hagyományos oktatásban milyen szerepe, feladatai vannak, valamint a korszerű tanulási környezetben ugyanezen szempontok hogyan érvényesülnek.”)

Miért aktuális?

Görögországban i.e. 700 körül történelmi jelentőségű változást hozott az ábécé, amely „megnyitotta az utat az emberi kommunikáció minőségi átalakulása előtt.” (E.A.Havelock). M.Castells szerint ez az ábécé az, „ami nyugaton megteremtette a felhalmozódó tudásra alapozott kommunikáció mentális infrastruktúráját. … Hasonló történelmi jelentőségű technológiai átalakulás megy végbe ma, … szemünk láttára alakul ki egy olyan hipertex rendszerű metanyelv, amely a történelem során most először ugyanabban a rendszerben képes integrálni az emberi kommunikáció írásbeli, szóbeli és audiovizuális modalitásait.”

Az 1957 óta eltelt idő alatt, az időközben 27 országot tömörítő államközösséggé nőtt Európai Unión belül is olyan társadalmi, gazdasági-technológiai és kulturális változások mentek végbe, amelyek gyökeresen megváltoztatták az oktatás társadalmi, gazdasági szerepéről, fontosságáról vallott tudományos, közpolitikai gondolkodást és felfogást. Az oktatás és képzés legjelentősebb fejleményeknek a nemzetközi gazdasági és társadalmi viszonyokat forradalmasító globalizáció, az emberek, eszmék, tudományos-technológiai ismeretek, áruk és szolgáltatások kontinenseket, országhatárokat nem ismerő szinte korlátlan áramlása, valamint a viharos tempójú tudományos-technológiai fejlődés, és ezek szerteágazó társadalmi, gazdasági, kulturális kihatásai minősülnek.

Carol A Twing: „hogyan tudnánk elérni, hogy tanítványaink eredményesebben tanuljanak. ... Ha a tanulást állítjuk a középpontba, a legfontosabb kérdés az, hogyan lehet a legjobban kihasználni a rendelkezésünkre álló erőforrásokat, hogy a képzési célokat elérjük.”

Első fontos lépés a tanulásról, tanításról kialakult hagyományos gondolkodás ledöntése!

Mire van szükségünk ahhoz, hogy felnőttként tudjuk értelmezni a tanulás fogalmának újszerű értelmezését? Ami nekem eszembe jutott: (biztosan kiegészíthető!) motiváció, ami cselekvésre késztet, ösztönöz, érdeklődés, figyelem, akarat, érzelmek, rugalmasság, idő, szemléletváltás, digitális írástudás, alkalmazkodó képesség, kompetenciák, kreativitás …

Gondoljunk az emberek különbözőségére is!, arra, hogy ezeket különböző módon kellene/lehet „megtölteni” tudással. A twitter, facebook, a blog írása adja azt a tapasztalatot, milyen sokféle az emberi gondolkodás és érdeklődés, azonos korosztályon belül is.

“A tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell.” (kínai közmondás)

Komenczi Bertalan: Elektronikus tanulási környezetek. Gondolat, Bp., 2009.

www.nemfi.gov.hu