Csapó Benő: Oktatás az információs társadalom számára

kép forrása: http://bit.ly/XixVR

Oktatás az információs társadalomban

Oktatás az információs társadalom számára

Az oktatás gyakran kerül az érdeklődés középpontjába - mint a felmerülő társadalmi-gazdasági problémák megoldásának egyik lehetséges útja.

A fenti kifejezések is mutatják, hogy az elmúlt évtizedek változásai nyomán a társadalom soha nem látott igényeket támaszt az oktatással kapcsolatban. Az oktatás átalakítása stratégiai kérdés! Nem csupán technikai forradalomról, hanem szellemi és szemléletbeli paradigmaváltásról is beszélnünk kell !

Az információ, a tudás - gazdasági értelemben - árucikké vált. Ezzel párhuzamosan megjelentek a tudás termelésére, adására, vételére szakosodott gazdasági szervezetek, akiknek az információ az egyik legfontosabb erőforrássá vált. Az ezzel kapcsolatos folyamatok szervezése, irányítása (tudásmenedzsment) elméleti megalapozást, tudományos elemzést igénylő önálló gazdasági tevékenység lett. Ez a jelenség magával hozta, hogy szükségessé vált a tudás különböző formáinak és hordozóinak (egyének, csoportok, szervezetek, eszközök) megkülönböztetése, rendszerezése, a tudás megszerzési módjainak és felhasználási lehetőségeinek feltérképezése.

Vajon milyen tudással rendelkezik a népesség munkaerőként számításba vehető része?
Előzetes tudása alapján mire és mekkora ráfordítással lehet megtanítani az alkalmazottakat? Idő...Pénz...Előtérbe kerül a meglévő tudás új helyzetekben való alkalmazási készsége.

„Ha túlélő akarsz lenni ezen a világon, meg kell tanulnod gyorsan tanulni. "
(Chaim Potok)

A gyerekek kognitív fejlődésének vizsgálata azt mutatta, hogy az iskola gyakran olyan tudást kíván közvetíteni, amely életkori sajátosságaiknak, fejlettségi szintjüknek nem megfelelő, ezért a rendelkezésükre álló gondolkodási műveleteik segítségével képtelenek feldolgozni, megtanulni. Ez azt eredményezi, hogy tudásuk minősége, alkalmazhatósága nem felel meg sem az oktatás deklarált céljainak, sem a társadalmi környezet elvárásainak. A tanulók hihetetlen mennyiségű információt kénytelenek elsajátítani, amit azután alig-alig tudnak a való életben hasznosítani. Gondolkodásuk nem, vagy alig fejlődik, bizonyos képességeik pedig nemhogy stagnálnak az iskolában, hanem visszaesnek. Ezek közé tartozik a modern tudományok megértéséhez szükséges valószínűségi gondolkodás. (Csapó, 1998).

Széleskörű nemzetközi visszhangot váltott ki az OECD PISA ( Program for International Student Assessment)által végzett vizsgálat, ahol a tizenöt éves tanulók tudásának felmérése történt. A PISA a műveltséget, a releváns, széles körben alkalmazható tudást állítja a középpontba. A 2003-as, PISA által végzett második felmérésbe már bekerült a komplex problémamegoldás képességének vizsgálata is.

A tanulás színtereinek és formáinak változásai

Az iskolai oktatás akkor teljesíti küldetését, ha arra törekszik, hogy a teljes élet során - sokféle forrásból - megszerzett tudás egészét formálja, integrálja. A gyerekek tapasztalataikból olyan önálló elgondolásokat, naív elméleteket, modelleket alkotnak, amelyek ritkán, vagy egyáltalán nincsenek összhangban a tudomány álláspontjával. Ezek a "gyerek-konstrukciók" rontják az oktatás hatékonyságát, mivel így a tudás nem szerveződhet koherens rendszerbe. A televíziózás és az internet elterjedésével hatalmas nyomás nehezedik a formálódó gyerekekre. Az iskola akkor gyakorolhat hatást a tanulókra, ha a tudás sokféle forrásából minél többet látókörébe von, megmutat, értelmez. Mivel a környezet az elektronikus médiumokon, a "hálón" keresztül éri el a tanulókat, ezért ezeken a csatornákon kell az oktatásnak versenyképes tudást közvetítenie.

http://digit.hu/interipm.html

Ha a tanulás folytatódik az iskola után is, akkor magát a tanulást kell megtanítani. A tudás hatékony elsajátítása, szervezése, integrálása, felhasználása az igazi kihívás. Ez az igény hívta fel a figyelmet a metakognícióra és az önszabályozó tanulásra. A tanulás szokássá alakítása érdekében a motiváció, az érdeklődés és a tudáshoz kapcsolódó értékek fejlesztésére van szükség. Az információk szelektálását, értékelését, rögzítését, előkeresését, transzformálását csak nagy mennyiségű információ feldolgozása révén lehet megtanulni.

A tanulás szerepéről való nézeteink átformálására van szükség: nem azért kell sokat tanulnunk, hogy sokat tudjunk, hanem azért, hogy kifejlesszük képességeinket és megtanuljunk gondolkodni!

"Cogito, ergo sum "
(Descartes)

IRODALOM
Csapó Benő(1998):Az iskolai tudás. Osiris, Budapest
Kárpáti Andrea(2001):Informatika az iskolában.In Báthory Zoltán-Falus Iván (szerk.): Tanulmányok a neveléstudomány köréből. Osiris,Budapest

Az mobiltelefon hatása mindennapjainkra

A mobiltelefon fejlődésének köszönhetően az információáramlás rendkívüli mértékben felgyorsult. A mai rohanó világunk szinte megköveteli, hogy mindenki rendelkezzen mobiltelefonnal, hiszen mindennapi életünk részévé vált, így el sem tudnánk képzelni életünket nélküle. A mobiltelefonok rengeteg előnnyel rendelkeznek, például elérhetőek vagyunk bárhol és bármikor. Bárkivel kapcsolatba tudunk lépni bárhonnan. Éppen ezért magamon is észrevettem, hogy mikor nincs nálam a telefonom, feszélyezve érzem magam, mert nemcsak frusztráltságot okoz a hiánya, de elveszettnek is érzem magam a mindennapokban. Nincs, aki elérjen, nincs, akit el tudok érni. Úgy is lehet mondani, hogy lelki biztonságot ad a megléte. Nyíri Kristóf szerint „Mélységes emberi igényt elégít ki”, hiszen nemcsak telefonálásra, zenehallgatásra, hanem ügyek intézésére is alkalmas eszköz lehet. Banki ügyleteket bonyolíthatunk vele, repülőjegyet is foglalhatunk, sőt a parkolókártya problémáját is helyettesítheti egyszerű sms útján.

A mobiltelefon használatának viszont rendkívül sok hátrányát látom, főleg a fiatalok körében, például azt, hogy romlik a gyerekek helyesírása, szűkül a szókincsük és kevésbé választékosan tudják kifejezni magukat. Mindez a technikának köszönhető, hiszen az sms lényege, hogy minél rövidebben le tudjuk írni a mondandónkat, mert csak így válik gyorssá az információáramlás. Az smsre jellemző a rövid, tömör megfogalmazás, azonban ennek is vannak káros hatásai a nyelvhasználatra. Az üzenet lényege, hogy minél hamarabb közölni tudjuk másokkal az újdonságokat, viszont a korlátozott karakterszám nem engedi meg, hogy bő lére eresszük mondanivalónkat. Ez azonban arra késztetni az sms íróját, hogy bizonyos szavakat és kifejezéseket rövidítsenek. Ilyen lehet például az m, amely a mert szavunkat hivatott lerövidíteni, vagy a hogy szavunkat egy h betűvel szokás helyettesíteni, a jó éjszakát pedig a jó8 rövidítés váltotta fel, melynek köze van az angolhoz, hiszen a 8-as angolul eight. Ebből áll össze az, hogy jó éjt. A meg szavunk helyett egy + jelet teszünk. De olyan sms-sel is találkoztam, amely egy teljesen egybefolyó szöveg volt, szóközök nélkül, hiszen a szóközök hiánya megspórol pár karaktert. A T9 funkció is rombolja a helyesírásunkat, hiszen akarva akaratlanul is hiszünk a telefon memóriájának. A személyes interakció és a non-verbális kommunikáció hiánya félreértésekhez vezethet, ezáltal a hangulatjelek, animációk alkalmazása is széles körben elterjedt az smsezők körében. Ennek következtében már nem leírjuk, hogy jó kedvünk van, hanem elküldünk egy smile fejecskét. A mobiltelefon igen nagy hatással van a nyelvhasználatra, ezeket azonban nem tudjuk kiküszöbölni, hiszen részévé váltak életünknek.

Az sms mellett rövid időn belül megjelent az mms, a wap és sok más olyan funkció, amelyen magam is meglepődöm, hogy létezik. Vegyük például azt a reklámot, amelyben a „buta” telefont is okosítani tudjuk, csak elküldjük a KLIKK szót sms-ben és máris él az internet a telefonunkon.
A mobilunkat úton útfélen a kezünkben tartjuk, legyen szó telefonálásról, üzenet írásról, ébresztő funkcióról, fényképezésről, zenehallgatásról, internetezésről. Ha megkérünk egy gyereket, hogy rajzoljon le egy embert, biztos vagyok benne, hogy a mobiltelefon sem fog hiányozni a rajzról.

A témához kapcsolódóan szeretném megemlíteni a kirekesztettség érzését is. Elképzelhetőnek tartom, hogy még mindig vannak olyanok, akiknek nem adatott meg a lehetőség a mobiltelefon használatára. Véleményem szerint részben kirekesztettnek érezheti magát az, aki nem tud részt venni egy adott csoport kommunikációjában. Mondhatni kicsit elidegenedik a mobiltelefont használók táborától. Ahogy Kate Fox mondaná: „A mobiltelefonos pletykálkodás helyreállítja összekötöttségünk és közösségünk érzését, és ezzel ellenszert kínál az élet elidegenedettségével szemben.” Érdekes, hogy a könyvnyomtatás és írás uralma utána elidegenedtünk a képektől, amelynek az oka a technológia. A könyvek előtt nem tudtunk sokszorosítva illusztrálni képeket, sőt fényképeket sem tudtunk készíteni tárgyakról. Most már nemhogy fényképezőgépünk van, de még a mobilunk is alkalmas erre. A legfontosabb ösztönzője nem feltétlenül az, hogy megörökítsük a jövő nemzedéke számára a képeket, hanem hogy bárhonnan, bármikor „itt és most információkkal” tudom ellátni ismerőseimet. Tehát itt is az elidegenedés a lényeg, hiszen már nincs szükségünk a tárgyiasult képekre.

Kíváncsi vagyok, meddig fogjuk még mobil „barátunkat” telefonnak hívni, hiszen annyi újításon és fejlesztésen mennek keresztül, hogy maga a telefonálás már egy hátérbe szorított funkció. Összességében elmondható, hogy a hátrányok mellett a mobiltelefon jobb kommunikációs lehetőségeket és fokozódó diszharmóniát teremtett.


Forrás:
1. Nyíri Kristóf: Mobiltárs a szélessáv sodrában
2. Kate Fox: Evolution, Alienation and Gossip: The Role of Mobile Telecommunications int ha 21st Century
3. Az információs társadalom hatása napjaink nyelvhasználatára
http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:6GrCS6FYDyUJ:www.ingyentetel.atw.hu/oldalak/nyelvtan%2520-%2520az%2520informacios%2520tarsadalom%2520hatasa%2520napjaink%2520nyelvhasznalatara.html+inform%C3%A1ci%C3%B3s+t%C3%A1rsadalom+hat%C3%A1sa+a+nyelvhaszn%C3%A1latra&cd=3&hl=hu&ct=clnk&source=www.google.com
Letöltés: 2011.04.18.

Oktatási kérdések az információs társadalom korában

forrás: community.learningobjects.com

A tudástartalmak az elmúlt néhány évszázad során megsokszorozódtak. A tudomány hihetetlen gyorsasággal fejlődik és a modern gazdaság erre épül. A tudás és az információ gazdasági értelemben vett árucikké vált, gondoljunk csak a licencekre, az ipari kémkedésre. A hihetetlenül gyorsan változó tudás az oka annak, hogy a felnőttképzés a korábbi hagyományos szerepén túlmutatva előtérbe kerül és az egész életen át tartó tevékenységgé növi ki magát (legalábbis az andragógusok vérmes reményei szerint). Most persze a formális felnőttoktatásról beszélünk, hiszen a nonformális és az informális tanulás korábban is szerepet kapott a felnőttek életében, még ha nem is ilyen hangsúlyokkal.

A felnőttképzésen túl azonban a közoktatás területeire is nagy hatással kellene hogy legyenek ezek a folyamatok. Ez nagyon komoly gazdasági és társadalmi követelmény a hipergyors változások világában. Más kérdés, hogy valóban vannak-e. Lássuk, hogy miért. A hagyományos oktatás felfogás a statikus tudás megszerzésére koncentrál, bár elvileg kinyilvánítja a gondolkodás és a logika szerepét, gyakorlatban a reproduktív tudást igyekszik csupán közvetíteni. Azonban ez a mai világban nem elég. A tanulók irdatlan mennyiségű ismeretet kéne hogy elsajátítsanak az iskolában ahhoz, hogy sikeresnek mondhassák magukat az osztálytermekben, a tanáraik szemében, míg ezeket az ismereteket az iskolán kívül alig tudják hasznosítani. (Ki használta már életében a szinusz, koszinusz, tangens, kotangens fogalmakat iskolán kívül? Matematikusok.) A diákok gondolkodása az iskolai tartalmak és módszerek hatására nem, vagy csak alig fejlődik, sőt van, hogy visszaesik. Ezenközben a csapból is az folyik, hogy nem a tudásanyagot kell elsajátítani, hanem az információ szerzést, feldolgozást, alkalmazást, a kritikus gondolkodást, döntésképességet, együttműködést, problémakezelést, -megoldást, a tanulást magát, hogy képesek legyünk utolsó leheletünkig újat befogadni, stb. stb. stb. (Lásd OECD kulcskompetenciák definiálása vagy PISA vizsgálatok.)

Számomra rejtélyes az, hogy több mint száz éve a reformpedagógiák ezekre a hiányosságokra hívják fel a figyelmet, és kínálnak módszereket a "hagyományos" oktatás mellé, avagy ellenében. Egyik személyes kedvencem Dewey (a magyar wiki elég szűkszavú, így az angolt linkeltem be), aki az információ szerzés (kutatás) és alkalmazás képességének fejlesztésére alkotta meg Kilpatrick-kel a projektmódszert. /Egyes mai megvalósulásairól meg van a véleményem, de az egy más bejegyzés témája lehetne.../Lényeg a lényeg, hiába éri az az oktatást a gazdaság és a társadalom részéről a változás/változtatás hatalmas igénye, az rettenetesen lomhán, lassan reagál. Eközben az élethez szükséges ismeretek egyre nagyobb része származik az iskolán kívülről, így kontrollálatlanul okozva egyrészt az iskolák leértékelődését, másrészt magának a tudástartalmaknak az ellenőrizhetetlen befogadását és feldolgozását. Ezek az információtartalmak a tanulókban különböző módokon állnak össze, és a konstrukciók nagyban rontják az amúgy is mérsékelten hatékony oktatás eredményességét. Itt lenne szerepe a konstruktív tanulásnak és a problémaközpontú módszereknek, de megint csak alig érvényesülnek. Ennek hiányában a az iskolában tanultak maradnak az iskolában, míg a való világban szerzett (média, internet, barátok, stb.) tapasztalatok önálló életet élnek.

Tehát miért van az, hogy több évtizedes múltra tekint vissza az igény az oktatás változására, de nem történik "semmi"? Szerintem ennek több oka van már irányítási szinten is, (amit én érzékelek, és hozzáértők biztos még jó párat tudnának sorolni). Az egyik ok sajnos politikai, és ebbe most nem is ártanám magam. A másik gazdasági: kezdve az egyetemek finanszírozásának kérdésétől, a tankönyvpiacon át sok mindenig. A harmadik az emberi tényező, az amikor a jó szándék, a jó program elcsúszik az emberi hiúságon, hozzá nem értésen. Ezek az utóbbi tényezők talán apróságnak tűnnek, de sajnos nagyon nem azok és bizony nem hagyhatóak figyelmen kívül. És hát még egy nagy szelete van ennek a történetnek, azok maguk a pedagógusok. Akikkel szemben sok és nagy elvárás fogalmazódik meg, de nem sok valódi segítséget kapnak. Egy harminc évvel ezelőtt végzett szaktanárnak hiába mondjuk el, hogy most már a kompetenciákon van a hangsúly, és olvasson a konstruktív tanulásról, ne rutinból tanítson, frontálisan, stb., amikor még ha érti is a lényegét nem tudja hogyan fogjon a változtatáshoz. Maga nem tapasztalt mást a tanárráképzése során (és meglehet a frissen végzettek se sokkal másképp tanulnak...), szeme előtt a vizsgák lebegnek, a tankönyvek diktálják az irdatlan ismeretanyagot. A pedagógia szakemberei receptet nem adnak csak elméleteket. Az pedig kevés. Gyakorlati, minden napi, alkalmazható (!!!) tudásra van szükségük a pedagógusoknak és andragógusoknak is.

Mindezek az alábbi dolgokat vetették fel bennem:

• egyrészt az iskolának képesnek kell lenni a különböző eszközök használatára (IKT kompetenciák), hogy a diákjaikkal lépést tudjanak tartani, érdeklődésüket, tanulási stílusukat követni tudják
  
• a tanárképzőhelyek gyakorlatának megváltoztatása nélkülözhetetlen, valóban az életre, valós tanítási helyzetekre kell felkészíteni (az elmélet és a gyakorlat összhangja, a rejtett tantervi elemek negatív hatásainak kiküszöbölése, stb.)
• a tananyagtartalmak drasztikus változására (esetleg az egész oktatási struktúra: tanóra, tanterem, tanár-diák viszony újraértelmezésére) lenne szükség
  
• a pedagógia és andragógia kapcsolatának (tartalmak, módszerek, célok) szorosabbra fűzése a LLL jegyében!

Felhasznált irodalom:
Csapó Benő - Oktatás az információs társadalom számára (Magyar Tudomány 2003/12)

Információs társadalom? Hová tartozok most? Hová fogok tartozni hat hét múlva?

Őszinte leszek! Volt, amikor kavarogtak bennem a gondolatok. Az újdonság erejével ható twitter, blog, Web 2.0, elektronikus tér, „bitek világa” ….. Volt más választásom?, beírtam a keresőbe a szavakat, elolvastam, regisztráltam, kipróbáltam, ….. Rájöttem, nem is olyan „veszélyes”, mint ahogy az ismeretlen megrémített. Nem jó érzés nem tudni! Mennyivel jobb érzés volt!, amikor az első három félévben az élet- és munkatapasztalatom segített a megértésben, a tanulásban …

Tovább gondolkoztam. Tudás, információs társadalom, homo digitalis kora, „…ráléptek az információs szupersztrádára…” ….. A szavak ismerősek, de összefüggéseiben felfogott információm, tudásom van erről? Nincs. De most „azért vagyok itt a blogon”, az ELTE-n, Andragógia MA-n…, hogy ezt is megtanuljam. Már csak azért is, mert az információs társadalom vagy tudás-alapú társadalom az információk bőségére utal, amely tudást teremt, és arra a „kézzelfogható szegénységre” is utal (ez volt az egyik kulcsszó!!!), amelyet a tudás-alapú társadalom viszonyai között a tudás hiánya okoz.

Az első témakör már kérdések sokaságát fogalmazta meg: Az információs társadalom gazdasági, társadalmi és oktatási következményei. Az információs eszközök a kommunikációs lehetőségeket bővítik, általa bármikor, bárhol elérhetővé válunk? Az írás-olvasás képességét felváltja a számítógép ismeretének szükségessége? Megszerezzük, de értelmesen tudjuk-e használni a szerzett információkat? Biztos, hogy saját igényeinknek megfelelően tudjuk használni, kapcsolatainkat fenntartani e-mailen, mobiltelefonon? Felkészítette-e (megteremtette a lehetőséget?) állampolgárait az ország?

Tudjuk?, hogy a könyvtárak, múzeumok nagy része folyamatosan digitalizálja állományát, így bárhol, bármikor elérhetővé válnak? Filmet, zenét tölthetünk le?, kultúrához juthatunk, amit egyébként nem biztos, hogy meg tudnánk fizetni.

Az információhoz való jutás? - szavak, írás, könyvnyomtatás, óra, iránytű, távíró, telefon, mobiltelefon, számítógép, internet, digitális írástudás, GPS, …

A társadalmi, gazdasági, kulturális változások mellett meg tudjuk-e őrizni identitás-tudatunkat vagy egyre inkább vágyakozunk majd az újra?

Biztos, hogy azt tehetjük, határok nélkül, amit csak akarunk?

Könyvtár, szakirodalom kölcsönzése, olvasás, jegyzetelés, mások véleménye ….

¹⁾Manuel Castells: A hálózati társadalom kialakulása

Köztudott?

„Köztudott,hogy az Internet egy merész tervből fejlődött ki, amelyet az 1960-as években a legendás DARPA, az USA védelmi minisztériuma által létrehozott kutatási szervezet … mérnök katonái gondoltak ki: a cél az volt, hogy megakadályozzák, hogy a szovjetek egy esetleges nukleáris háború során lerombolhassák vagy elfoglalhassák az amerikai kommunikációs rendszert …Végül az USA védelmi minisztériuma által felállított hálózat, az ARPANET vált a horizontális szerveződésű globális kommunikációs hálózat alapjává, amely 2000-re már több ezer számítógép-hálózatot foglalt magába és valóban mindenféle célra alkalmasnak bizonyult, teljesen függetlenül az érvényét vesztett hidegháborús céloktól, és ma bárkinek rendelkezésére áll világszerte. …”¹⁾

Ellentmondás?

„…Needham azt állítja, hogy a kínai kultúra jobban megfelelt az ember és a természet közötti harmonikus viszony kialakulásának, mint a nyugati értékvilág, és ezt a harmóniát veszélyeztette volna a gyors technológiai újítás. …”¹⁾

„… a tejhatalmú szovjet államgépezet nem volt képes irányítása alá vonni az információs technológiai forradalmat, s ez a Szovjetunióban a termelő kapacitások fejlődésének lefékeződéséhez vezetett …”¹⁾

Mezeiné Bátori Valéria

Fényév távolság

Facebook, iwiw, twitter, lájkolás, posztolás, fotómegosztás. Az idősebb korosztály számára ezek a szavak legalább olyannyira rejtélyes kifejezések, mint gyermekkoruk kezdetén első szavaink, amiket talán még mi magunk sem értettünk meg igazán.

Soha nem volt még akkora távolság két generáció között, mint a mostani tinédzserek és szüleik között. Ők ugyanis a 20. század utolsó, úgynevezett Z generációja, az 1995 után születettek nemzedéke. Ők már egy olyan világban születtek, ahol az informatika és az internet az életük olyan szerves része, mint az étkezés vagy az alvás. A társadalmi betagozódásuk, az emberi kapcsolataik más alapelveken nyugszanak, olyanokon, amelyek veszélyeket is rejtegetnek magukban – mondta Tari Annamária klinikai szakpszichológus, aki a közelmúltban az internet veszélyeiről tartott előadást egy veszprémi gimnáziumban.

A szocio-pszichológusok a 20. századot hét nagy generációra osztották fel, amelyből az utolsót, napjaink fiataljait, net vagy Z generációnak szokták nevezni. A 21. század gyermekei a számítógép előtt érzik jól magukat. Virtuális terekben élik mindennapjaikat, internetes közösségi oldalakon építik és ápolják kapcsolataikat, azonban az új problémákkal szemben még nem alakultak ki a védelmi mechanizmusaik.

Tari Annamária szerint miközben a gyerekek egyre okosabbak lesznek, az érzelmi eszköztáruk nem fejlődik gyorsabban, lelkileg éretlenek maradnak. Előadásában beszélt az Y generációról, valamint az utánuk következő Z-ről, amely már egyértelműen az internetes társasági oldalakon építi közösségi kapcsolatait. Az átlag fiatal az interneten éli "igazi" életét.

- Az úgynevezett információs kor olyan sokrétű változást hozott az életünkben, amiről még nem tudjuk, milyen eredményeket, következményeket fog előidézni. Ez nem baj, hisz az ősember sem tudta elképzelni, hogy egyszer gáztűzhelyen főzünk. A gond az, hogy ez a változás annyira felgyorsult, hogy fordított szocializációs folyamat alakult ki, amely során az idősebbnek kell a fiataltól tanulni. Ez rengeteg feszültséget okoz egy-egy család életében. A kialakult fogyasztói társadalom hatása az egyre több agresszió, hiszen az előrejutás mindenekfölött áll - vélekedett a pszichoanalitikus.

Hiába a gyorsult világ, az ember személyiségfejlődését nem igazán lehet manipulálni. Ugyanúgy végigéljük a kisgyermekkor, a kamaszkor és a felnőttkor szakaszait is, mint korábban. A Z-k problémája abban rejlik, hogy az érési folyamat egyre korábbra csúszott: ma már egy hétéves kisgyermek is tud úgy viselkedni, mint egy 17 éves. A rengeteg elérhető információ idejekorán értelmessé teszi őket. Sok szülő repes az örömtől, amiért okos a gyereke, és a sokadik pluszórára is beíratja. Ám miközben egyre intelligensebbek lesznek, addig az érzelmi eszköztáruk nem fejlődik gyorsabban, lelkileg gyerekek maradnak - állítja Tari Annamária.

A gyerekek visszahúzódóak lesznek, kerülik a nyílt konfliktusokat és bemenekülnek a számítógép nyújtotta látszólagos biztonságba. Sokan kihasználhatják őket, és konfliktus esetén ugyanúgy nem tudnak majd védekezni, mint a való életben. Ám ez nemcsak a Z generáció esetében igaz, de náluk hatványozottabban jelentkezik, hiszen gyerekkoruk óta a legtöbb kapcsolatukat az interneten keresztül tartják. Ők legtöbbször nem élik át azokat az alapvető emberi szituációkat, melyekkel felnőttként bármelyik pillanatban találkozhatnak.

A Z generációt legnagyobb veszély Tari Annamária szerint nem az, hogy felszednek valami kretént, aki elvágja a torkukat, hanem érzelmileg égnek ki, valamint valós függőséget is okoz, ugyanolyan elvonási tünetekkel, mint az alkohol vagy a drog. A magány egy rossz érzés, amit az internetnek hála sosem kell átéreznünk. Mégis, az embernek el kell tudnia tölteni egy kis időt önmagával, mert ez a személyiségfejlődés fontos része.

Azért hozzá kell tenni, hogy az internet önmagában nem hibás, csak azok, akik rossz dolgokra használják. Egy felelősségteljes szülő ma nem engedheti meg magának, hogy ne tudjon internetezni, ne tudja, milyen oldalakon tölti az idejét a gyermeke. És mint andragógus, még ha akarja, sem tudja kizárni az internetet életéből, hiszen az egyenlő lenne andragógia MA tanulmányainak vége szakadásával. Bár mi nem tarozunk születési dátumunk szerint a Z generációhoz, mint a LLL hírnökei kötelességünk haladni a kor legújabb vívmányaival, és befogadónak kell lennünk a modern kor rohamosan fejlődő eszközeivel, lehetőségeivel. A mi generációnk lelkileg érett, s érzelmi eszköztárunk is kifejlett már, a konfliktuskezelés sem okoz számunkra problémát. A függőség azonban korosztálytól független, ha nem vigyázunk, az elvonási tünetek akár minket is utolérhetnek.

Kérdések sorozata fogalmazódik meg bennem a témával kapcsolatban, például az, hogy hogyan tiltsam el gyermekemet a számítógép használatától, ha azt látja, hogy anya állandóan a gép előtt ül, és próbálja elsajátítani a web-szerver fejlesztés, a blogolás, a kommentelés - és még sorolhatnám - tőle még sokszor oly idegen és nehézkes használatát? Vagy inkább nyugodt szívvel engedjem neki az internet használatát, mert azzal én is nyerek? Annyit biztosan, hogy a tíz éves tanít majd engem mindenféle újdonságra…egy egész életen át….

Szücs Zsuzsi

INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM –egy fogalom létrejötte

Ha már az információs társadalom hatásait vizsgáljuk, ne hagyjuk ki magának az információs társadalomnak, mint kifejezésnek a vizsgálatát sem. Gyors közvélemény kutatást végezve kollégáim között, megkérdeztem őket, hogy véleményük szerint mit értünk ezen kifejezés alatt. Válaszok megoszlottak annak arányában, hogy kinek milyen terület, társadalom, életmód, kultúra, üzleti világ jutott eszébe a kifejezés hallatán. Abban mindannyian egyetértettek, hogy az élet szinte minden területére hatással van, legyen az a munkánk, életmódunk vagy tanulásunk.
Az „információs társadalom” szószerkezet, ahogyan ma használjuk, az 1960-as évek elejének japán társadalomtudományában bukkant fel először. A kifejezés japán változata (joho shakai, johoka shakai) Kisho Kurokawa, a híres építesz es Tadao Umesao, a neves történész-antropológus 1961-es beszélgetései során születik meg. Írásban, egy tanulmány címeként 1964 januárjában jelenik meg először: a szerző ugyan Jiro Kamishima, de a címet a szerkesztő, Michiko Igarashi adja a tanulmánynak (Az információs társadalmak szociológiája) .
Az Európai Unió politikai gyakorlatában eleinte a fogalomkeveredést mutatott, a fogalmat a „távközlési liberalizáció”-jának a jelentésével keveredve aposztrofálta. Ez a leegyszerűsítő, az eredeti jelentéstől nagyon távol álló értelmezés pont a lényeget hagyja el. Az információs társadalom valódi dimenziói nem a távközlésben és a számítástechnikában keresendő, hanem az oktatás, a tudomány, az innováció, az (új) gazdaság, a tartalom es a kultúra felől járhatók be.
Egyértelműen kijelenthető, hogy az elméleti tudás a gazdaság kulcsfontosságú tényezőjévé vált, minden féle információ terjedés illetve termelés a gazdaság fő szektorává nőtte ki magát.
A kifejezésnek máig nincs egyöntetűen maghatározott fogalma, holott többen is megkísérelték megfogalmazni. „Melody leírása szerint az információs társadalmak egyszerűen olyan társadalmak, amelyek mára komplex elektronikus információhálózatoktól függnek és erőforrásaik nagy részét információs és kommunikációs tevékenységre fordítják.”
Információs társadalom: szociológiai kifejezés az információ egyszerű, gyors és széleskörű terjedése nyomán kialakuló társadalomra.
Az információs társadalom „motorja” a technológia, irányítója azonban az ember.
Az állampolgárok tömegesen kezdenek el új cselekvési és viselkedési mintákat követni, az élet- hosszig tartó tanulás, az iskolázottság, a műveltség, a digitális írástudás iránt felébredt igénnyel.
Tehát egyértelműen elmondható, hogy a fogalom használata rendkívül kiterjedté vált. Ennek veszélyeként a szóhasználat mára kissé fel is hígult. Ha lenne az információs társadalom szakmai-tudományos irodalmának legjobb eredményeire építő elfogadott értelmezés, definíció, akkor könnyebb volna tisztázni a kifejezést.
1998-ban az EU bizottság akció tervet készített melynek irányvonala, hogy pozitív választ adjon az informatikai technológiai forradalom gazdasági és szociális kihívásaira, elősegíteni a foglalkoztatást, a növekedést és a termelékenységet és biztosítani, hogy az Információs Társadalom kialakulása Európa számára kohéziós és ne megosztó, integráló és ne fragmentáló, lehetőséget hozó és ne fenyegetést jelentő folyamat legyen.
Az "eEurope" alapvető akciói a következők:

1. ' A fiatalok beléptetése a digitális korszakba
2. Olcsó internetes hozzáférés
3. Az elektronikus kereskedelem terjedésének gyorsítása
4. Gyors Internet a kutatók és a diákok részére
5. "Smart card" az elektronikus hozzáférés biztosításához
6. Kockázati tőke a high-tech KKV-k (kis- és középvállalatok) számára
7. Elektronikus részvételi" lehetőség a fogyatékos, korlátozott munkaképességű személyek számára
8. Online egészségügyi szolgáltatások
9. Intelligens közlekedés/szállítás
10. Online közszektor.' (eEurope - Információs Társadalmat mindenkinek 2000)

Végigolvasva a pontokat azt gondolom, hogy van, amelyet megvalósultnak tekinthetünk, és van, amelyik még most is, ennyi év elteltével utópisztikusnak tűnik.
Bár azt gondolom, hogy további pontokkal lehetne kiegészíteni a listát.
Szerencsénkre az információ más, mint az anyagi javak, nem fogy el és bárki felhasználhatja maga és környezete céljaira. Felhasználóban globális felelősség tudat és világkép alakulhat ki. Az utóbbi évtizedekben az informáckhoz való viszonyunk radikális változáson ment keresztül és ennek a változásnak még nincs vége. Abban mindenki egyetért, hogy az információközpontúság alapjaiban változtatta meg életünket. Vannak, akik ezt a változást negatív változásnak és természetesen sokan ennek az ellenkezőjeként, pozitív változásnak jellemzik a folyamatot.
Szántó Borisz nagyon frappánsan fogalmaz: „ Az információs kor olyan, mint amikor valaki nagyon nagyon szomjas, egy pohár víz minden vágya, de csak egy globális méretű vízcsap álla a rendelkezésére. Csurom vizesen is még mindig arra az egy pohár vízre áhítozik leginkább. Az információs kor nem konvencionális kihívásai viszont olyanok, mint amikor valaki elhatározza, hogy rábírja a vizet és a csapot: oltsák önmaguktól az ő szomját, de alkalmazkodva tökéletesítsék is ebben magukat. Ne kelljen annyit időt fecsérelnünk olyan köznapi feladatokra, mint az önfenntartás.”

2011 április 18 Magyar Veronika

források:
1.http://vigzoltan.hu/x_bit/netis/02_ZKL_tortenet.pdf
2.http://vigzoltan.hu/x_bit/netis/02_ZKL_tortenet.pdf
3.Denis McQuail: A tömegkommunikáció elmélete; Osiris kiadó, Bp. (2003) 112. oldal
4.http://nyelvtan.netlap.net/
5.Az EU Bizottság 1998. December 8-án nyílvánosságra hozott “eErope: Információs Társadalom mindenkinek” elnevezésű politikai kezdeményezése
6.Szántó Borisz: Az ezredforduló innovációs társadalma; LSI Informatikai Oktatóközpont, Bp. (2003) 33. oldal

Információs társadalom és andragógia

Az ELTE PPK II. éves andragógia szakos (levelező tagozatos) hallgatócsoportja "Információs társadalom és andragógia" címmel konnektivista oktatási módszerekre épülő kísérleti kurzust indít. Kiemelt témakörök:

• Az információs társadalom gazdasági, társadalmi és oktatási következményei.
• A tanítás és tanulás új koncepcionális keretei, a tanulás fogalmának újszerű értelmezése a felnőttképzésben
• Digitális bennszülöttek és digitális bevándorlók világa, információs és kommunikációs technológiák a felnőttképzésben
• Internethasználat és kultúra, internethasználat és társadalmi egyenlőtlenségek
• Online tanulási környezetek, a pedagógus szerepe a közösségi hálózatokon és távoktatási környezetben
• A közösség által szabadon választott témakör

Az "önképzőkör" jellegű projekthez bárki csatlakozhat. A résztvevők nyílt, szabadon elérhető tartalommegosztó és kommunikációs felülete az alábbi facebook csoporton keresztül érhető el:

Információtudomány és média a 21. század elején - konnektivista önképzőkör

http://on.fb.me/fQsn9h

A közös munka során keletkező webináriumok, podcastek, blogbejegyzések a facebook csoporton kívül a csoportblog oldalán lesznek megtalálhatók:

http://andragogus.blogspot.com/

A kurzus 2011. április 18-án indul és 2011. május 30-án zárul. A csoporthoz bárki szabadon csatlakozhat. A jelentkezés feltételei:

1. facebook csoportba való belépés
2. saját blog, vagy saját néven történő regisztráció a csoportblog oldalán
3. twitter felhasználó saját névvel
4. ustream vagy youtube csatorna regisztrálása saját néven
5. mindmeister.com fogalomtérkép oldalon történő regisztráció
6. LinkedIn profil
7. Az eetikett.hu portálon megfogalmazott irányelvek elfogadása és betartása

A jelentkezési szándékról a kurzust szervező hallgatókat és a kurzus oktatóját kell közös emailben értesíteni:

Oláh Viktória: olah_viktoria@yahoo.fr

Sági Zenina: zenina.sagi@gmail.com

Ollé János: olle.janos@ppk.elte.hu

Jelentkezési határidő: 2011. április 16. éjfél. A kurzus tagjainak listája az (2)-(6) pontokban felsorolt hivatkozássokkal a csoportblog külön oldalán lesz látható.

Szívesen látunk mindenkit, aki érdeklődik a téma iránt és szeretné kipróbálni a hálózati tanulás kísérleti formáját!