A következő címkéjű bejegyzések mutatása: internet használat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: internet használat. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. május 27., péntek

Bűn? És ha igen, mekkora?

Korábbi bejegyzésekben már esett szó az adatbiztonságról, az adataink biztonságáról, de elsősorban infokommunikációs szempontból.

A Szonda-Ipsos kutatásában arra kereste a választ, hogy az emberek miként vélekednek a hackerekről, illetve egyéb elterjedt visszaélésekkel összehasonlítva milyen súlyosnak ítélik az újfajta számítógépes bűncselekményeket.

A számítógépes hálózatok biztonsági rendszereit kijátszó hackereket a lakosság több mint kétharmada tudatosan kárt okozó bűnözőnek tartja, ugyanakkor a válaszadók közel harminc százaléka szerint a kódfeltörőket és a számítógépes adattolvajokat nem a rossz szándék vezérli. A felmérés szerint a hackerek tevékenységét egy elenyésző kisebbség, alig négy százalék ítéli meg pozitívan, egyfajta rendszer elleni igazságos lázadásként.



A számítógépes visszaélések mindegyikénél, amelyekre a kutatás kitér, súlyosabbnak ítélnek a megkérdezettek egy táskalopást, amelyet a sorban a számítógépes adatlopás követ. Ennél egy fokkal kevésbé ítéljük el azokat, akik egy tömegközlekedési eszközön nem adják át az idősebbnek a helyet, de ennél is elnézőbbek vagyunk azokkal szemben, akik illegális szoftvereket használnak.

Még kisebb mértékben vált ki ellenszenvet, ha valaki illegálisan számol el személyes kiadásokat vállalati költségként, ha egészségesen megy betegállományba, vagy bliccel. Az illegális CD és DVD másolás pedig csak ezután következik a sorban, ennél kevésbé már csak a 10 000 forint alatti jövedelem eltitkolását ítélik el a megkérdezettek.

Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy a szabályszegés megítélése annál szigorúbb, minél inkább konkrétan egy másik embertársunkra irányul (pl. táska eltulajdonítása, adatlopás valaki számítógépéről, nem adni át a helyet villamoson), ugyanakkor ahogy a károkozás alanya – például egy vállalat vagy nagyobb közösség formájában – eltávolodik és általánossá válik, annál enyhébben ítéljük meg a kihágás súlyosságát.

A számítógépes hálózatok biztonsági rendszereit kijátszó hackereket a lakosság több mint kétharmada tudatosan kárt okozó bűnözőnek tartja, ugyanakkor a válaszadók közel harminc százaléka szerint a kódfeltörőket és a számítógépes adattolvajokat nem a rossz szándék vezérli. A felmérés szerint a hackerek tevékenységét egy elenyésző kisebbség, alig négy százalék ítéli meg pozitívan, egyfajta rendszer elleni igazságos lázadásként.



A számítógépes visszaélések mindegyikénél, amelyekre a kutatás kitér, súlyosabbnak ítélnek a megkérdezettek egy táskalopást, amelyet a sorban a számítógépes adatlopás követ. Ennél egy fokkal kevésbé ítéljük el azokat, akik egy tömegközlekedési eszközön nem adják át az idősebbnek a helyet, de ennél is elnézőbbek vagyunk azokkal szemben, akik illegális szoftvereket használnak.

Még kisebb mértékben vált ki ellenszenvet, ha valaki illegálisan számol el személyes kiadásokat vállalati költségként, ha egészségesen megy betegállományba, vagy bliccel. Az illegális CD és DVD másolás pedig csak ezután következik a sorban, ennél kevésbé már csak a 10 000 forint alatti jövedelem eltitkolását ítélik el a megkérdezettek.

Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy a szabályszegés megítélése annál szigorúbb, minél inkább konkrétan egy másik embertársunkra irányul (pl. táska eltulajdonítása, adatlopás valaki számítógépéről, nem adni át a helyet villamoson), ugyanakkor ahogy a károkozás alanya – például egy vállalat vagy nagyobb közösség formájában – eltávolodik és általánossá válik, annál enyhébben ítéljük meg a kihágás súlyosságát.

Azt gondolom a fenti kutatás megállapításai jól jellemzik, hogy hogyan is áll a mai magyar társadalom szociológiai szempontból az infokommunikációs eszközök által biztosította lehetőségekhez és hogyan él vagy él vissza az azok által nyújtotta lehetőségekkel.

Forrás: http://www.sg.hu/cikkek/46180/bunozoknek_tartjuk_a_hackereket_de_cd_t_masolni_legalis

2011. május 20., péntek

Eszköz vagy élményforrás az internet a magyar felhasználóknak?

Találtam egy érdekes felmérést egy kutatásokkal foglalkozó cég oldalán, mely az internet használók típusait vizsgálja.

A GfK Hungária felmérésének a címe: Eszköz vagy élményforrás az internet a magyar felhasználóknak?

Mindjárt az elején ki is jelenti, hogy eszköz, még mindig. A tanulmány ötféle fogyasztó szokásait vizsgálja. Kiderült, hogy már az idősebb korosztály is egyre inkább felfedezi a háló előnyeit, ezáltal azt, hogy például időt takaríthatnak, meg és egyben egyszerűsíthetik az életüket például az online ügyintézés által. Viszont ebben a korosztályban még mindig tapasztalható egy kis félelem az internetes tartalmaktól. Szerintük (30-49 évesek) sokkal jobban kellene ellenőrizni az internetes tartalmakat.

A generációs különbségek az e-világ iránti bizalomban is kiütköznek.

A fiatalok többsége, főleg a tanulók, érzelmi kötődés is tapasztalható, mind a világhálóhoz, mind a digitális eszközökhöz.

„Az internetet elsősorban az innovatív, hedonista habitusú fiatalok
használják, akik főleg az internetezés élményét keresik.
A legtöbb kereskedelmi vállalat és szolgáltató szempontjából értékes célcsoportnak tartott 18-49 éves internetezői társadalom azonban inkább praktikus célokra használja a világhálót” - mondta Bacher János, a GfK Hungária ügyfélkapcsolati igazgatója.



A GfK Hungária által meghatározott digitális attitűd-szegmensek:



Megszállottak 38,5%

Neten lógók 11,2%

Kütyümániások 17,1%

Célzott tájékozódók 25,6%

Bizalmatlanok 38,5%



Megszállottak: a nethez érzelmileg köthető fiatalok virtuális világa. Y és Z nemzedék. A felmérés szerint kb. 230 ezren tartoznak ide. Nekik többféle kütyüjük van, természetesen mind testre szabva. Életüket ezen keresztül élik, a social média intenzív jelenléte mellett. A felmérés innovátoroknak, korai adaptálóknak nevezi őket. Legfontosabb számukra az állandó online jelenlét.



Neten lógók: ez a csoport kb. 320 ezres tábora kevésbé eszközfüggő. Számukra az internetes tartalmak szerkesztése, a tartalmakhoz való hozzászólás a fontos. Blogolnak, twittereznek, egyértelműen interaktívak. Leginkább a 30-39 éves férfiak alkotják azt a kört.



Kütyümániások:
Közel félmilliós csoport. Nekik nem a netezés az öröm, hanem a hozzá tartozó mobil eszköz használata. Mindent tudnak az eszközről és természetesen állandóan fejlesztik. Jellemzőjük a „meteriális affinitás”, keveset neteznek, azt is leginkább hordozható eszközön teszik.



Célzott tájékozódók:
racionális netezők. Az internetezés számukra a folyó ügyek intézése, nem pedig kapcsolatépítés, élménykeresés- nagyjából 750 ezer netező viszonyul ilyen módon a nethez. Nem kötődnek közösségi oldalakhoz, web2 tartalmakhoz, és a hardver eszközök sem hozzák különösebben lázba őket.
Az online ügyintézés, az e-kapu a sikeres marketing kommunikáció eleme.


A bizalmatlanok: Szerintük szigorúbban kellene szabályozni az online tartalmakat. Jobban félnek a vírusoktól mintsem, hogy internetezzenek. A többi típushoz képest lemaradva reagálnak az IT piac új termékeire, változásokra. Létszámuk kb 1,1 millió fő, sajnos a legnépesebb csoport.

Mi eddig nagyjából az internethez kötődő különbözőségünket, a korosztályokból fakadó eltérőségekre vezettük vissza. Ez a felmérés a korosztályok mellett vizsgálja az internethez kapcsolódó szokásokat.

Az egyértelműen kijelenthető, hogy az internetezési szokásaink folyamatos változáson mennek át. A hagyományos tevékenységek, hírolvasgatás, e-mailozás, böngészés mellett egyre többen fedeznek fel az olyan hasznos funkciókat melyek az internetezés hasznosabb, tudatosabb felhasználásait mutatják.




kép forrása:http://bit.ly/mQFVyy

Biztos vagyok benne, hogy a netezők nagy százalékban használják már a világhálót például álláskeresésre, háttérbe szorítva a hirdetési újságokat, nem beszélve arról, hogy az álláshirdetések nagy részére az önéletrajzot online kérik elküldeni. Statisztikák szerint évi több százezren választják az online banki ügyintézést. A felvi.hu szerint az idén átfordult az online jelentkezők oldalára a mérleg. 140 579-en nyújtottak be felvételi jelentkezést ebből 81 ezren online. Tavaly még csak 67 598-an voksoltak az e-felvételire.

Az internetes rádió és tévéadást hallgatók és nézők száma is folyamatosan növekszik. Az internetezők 55 százaléka hallgat rádiót és 29 százalék rendszeresen tévézik a neten.

A chetet egyre inkább felváltja az online telefonálás. A facebookon nem rég elindult számítógépről számítógépre ingyenes hívást kínáló szolgáltatás és a fejlesztők dolgoznak azon, hogy közösségi portálról vezetékes és mobil telefont is hívhassunk. A fejlődés tehát megállíthatatlan és egyre inkább bekapcsolódik az emberek nagy része.

A netezők között, 10-ből kilencen a vásárlás előtt tájékozódnak, információt gyűjtenek, mielőtt vásárolni szándékoznak. Gyártók, forgalmazók oldalait hasonlítgatják össze. Sokan tájékozódnak ár-összehasonlító oldalakon, de fórumokon is hasznos információkra lehet bukkanni, mind pozitív mind negatív tapasztalatokról. A netezők több mint fele vásárolt már online és egyre nő az online aukciós oldalakról vásárlók száma is.


kép forrása:http://bit.ly/mQFVyy

Az én legújabb kedvenceim a közösségi vásárló oldalak, az e-kereskedelem, ezek közül is a csoportos vásárlói oldalak. Ezek arra épülnek, hogy ösztönözzék az embereket, hogy ha többen is vesznek a termékből, szolgáltatásból akkor a vevők kedvezményt kapnak.

A kedvezmény jelentős, 50-70 százalék is lehet. Én jutottam már így fél áron mozi és színházjegyhez, de lefeleztük éttermi számlánkat is.

Most így átgondolva mindenképpen azt látom, ha tudatosan használjuk a Hálót, hasznos dolgokra és élményekre tehetünk szert a segítségével.



Források
http://www.gfk.hu/imperia/md/content/gfk_hungaria/pdf/press_2011/press_hun /press_2011_04_27_h.pdf

http://www.mediainfo.hu/tanulmanyok/essay.php?id=929

2011. május 16., hétfő

Internet és kultúra – Internet vagy kultúra – Internet-kultúra


A kilencvenes évek sztereotípiái az internetről, mára teljesen eltűnni látszanak. Napjainkban már csak nagyon kevesen gondolják, hogy az internetet csak a szűk elitréteg tudná elérni. A többség tudatában az Internet bárki számára hozzáférhető tudás. Végérvényesen mindennapjaink része lett, az így elérhető szolgáltatások mindennapjaink részei lettek.
A posztindusztriális kultúra jellemzője a vizsgálatok szerint, az anyagi javak elérése után, az emberek a szellemi, kreatív szükségletek elérésére fognak áhítozni. Daniel Bell szerint a "javakat termelő társadalom átváltozása információs vagy tudástársadalommá". Társadalmi szinten növekedésnek indul az emberek szabadidőre, pihenésre, egyáltalán a magukra fordított idejének és értékének növekedése, aminek kiszolgálásában a tömegkommunikáció is nagy szerepet játszik. Nem árt tudni, viszont ha már az Internet kulturális és társadalmi milyenségét vizsgálunk, hogy a Háló, amit az egyik legdemokratikusabb szerveződésnek tartanak, egy katonai szükségszerűségből fejlődött ki és ma is fontos stratégiai célok szerint fejlesztik. Az elkészült rendszert az emberek elkezdték az egymással való kommunikációra használni, mindenféle témáról beszélgettek, és persze vitáztak. Majd így alakult ki az elektronikus levelezés. Az biztosan látható, hogy az Internet a fogyasztói társadalom alap pillérévé növi ki magát. Fő feladata lesz, hogy az olvasó embereknek előkészítse az elektronikus tartalmakat.
A változásokat mindenki érzékeli, a haladás megállíthatatlan.
Ezután minden másként lesz?
Sokakban felmerülnek kérdések, amikre nem lehet válaszolni biztonsággal, és nincs is rájuk bizonyíték. De ahhoz, hogy válaszokat kapjunk, eligazodjunk kapcsolódási pontokra van szükségünk. Az Internet és a kultúra több szinten kapcsolódik egymásba, egyrészt a szűken vett kultúra, mint definíció, mely alatt a szellemi javak összességét érthetjük, másrészt a társadalomtudományok kultúra felfogása fedezhető fel a Hálóban, ami szerint az Internet nem technikai, hanem kulturális minőségben szerepel. Az internet egy olyan globális kultúra gyökere, melynél az idő, tér és határok, de még az egyén egyediségének fogalmát is át kell értelmezni. Az Internet előtti világban a kultúracsinálás sokkal bonyolultabb mechanizmusokon ment keresztül. Ahhoz, hogy egy elkészült mű, legyen az könyv, szobor, festmény, eljusson a fogyasztókhoz több szakmai, könyvelői-üzleti-logosztikai tudásra volt szükség. Az Internet segítségével digitalizálttá tették az alkotásokat, így pillanatok alatt körülszelték a világot. Olvashatjuk a világ könyveit, újságjait, hallgathatjuk a világ bármely részén élő zenész koncertjét. A hagyományos kultúrát kiegészíti az Internet. Kiváló eszköz az információáramlásra az emberi kommunikáció új formája, kiegészítője. Azonban azt le kell szögezni, hogy nem helyettesíti a hagyományos kultúra közvetítést.
Mint az Internetnek, mind az informatikának feladatot kell vállalni a kultúrában. Fontos, hogy a kereslet és kínálat viszonyát folytonosan vizsgálják. Létre kell hozni virtuális tárakat, könyvtárakat, hangtárakat és képtárakat. Ez már magvalósulás alatt áll, így mindenki hozzáférővé válhat, függetlenül attól, hogy hol él. Fontos lenne a kulturális javak folyamatos és szisztematikus digitalizálása.
Képzésekkel biztosítani kellene az új eszközök megismertetését, használatának oktatását. Nagy szerepet kellene vállalni kis népek kultúrájának és a magyar nyelv megőrzésében.
Mi andragógusok szerepet vállalhatunk az oktatás és a művelődés területén adódó feladatok megvalósításában.
A tudásközpontú társadalom nagymértékben támaszkodik az emberek tudására és képzettségére. Elérhetővé kell tenni mindenki számára oktatási anyagokat, mindenféle témában, filmeket, lexikonokat. Ha minden közművelődési és oktatási intézmény elérhetőé teszi magát, a rendszer segítségével megvalósulhat közös munka, avagy a távoktatás formái elindulhatnak.
Vigyáznunk kell azonban az ebben rejlő veszélyekre is.
Az Internetet az ellenkezőjére is használhatják, sajnos a kulturális forradalom politikailag terhelt és a piac erőteljes hatása is érvényesül benne.
Ennek ellenére az emberek nagy többségi hisz benne, hogy az információs társadalom javítja az emberek életminőségét és erősíti a kohéziót. Azok, akik rendelkeznek a kellő jártassággal és szerencsére ezen egyének tábora egyre nagyobb, azokat szolgálja a számítógép, mind az információkeresésben, tárolásban. Kiemelkedő szerepe van a létfontosságú információk elérésére, az információcserére és a kultúrák közötti együttműködésre.
Ezek a javak kétségbevonhatatlanul életünk részévé váltak. Világunk hozománya, az egész életen át tartó tanulás paradigmája, elengedhetetlenné teszi az Internetet, a Hálót, azok számára, akik tudják, hogy ez hozzá tartozik a tanuláshoz.
Akár akarjuk, akár nem, élni kell vele.

Forrás: http://bit.ly/iiGWy5
Kép forrása:http://lmv.hu/node/1479?size=_original

2011. május 11., szerda

Erősödő női többség

„A webAUDIENCE egy olyan új online közönségmérési eszköz, amellyel a korábbiaknál mélyrehatóbb elemzés készíthető. A hazai piacon ismert és elfogadott Medián webAUDIT és a GfK Hungária által nyújtott információkkal együttesen lehetővé válik az internetezők hatszáz ismérv mentén való elemzése. A változók nagy száma lehetőséget nyújt rendkívül árnyalt célcsoport-tervezésre, nemcsak szocio-demográfiai mutatók mentén, hanem sok más tulajdonságot is elérhetővé téve, úgymint a reklám-attitűd, az életstílus vagy akár a vagyontárgyakkal való ellátottság. Ezzel a módszerrel igen pontosan határozhatók meg a különböző célcsoportok.”
A Median-webAUDIENCE kutatása szerint a netezők több mint fele nő. A 2000-es évek elején a magyarországi internetezők többsége a munkahelyen használta a netet, az otthoni internethasználat pedig jelentősen elmaradt az Európai Unió országaihoz képest. Ezt a kutatók azzal magyarázták, hogy arányaiban kevés volt a magyar nyelvű tartalmakat jó minőségben megjelenítő oldalak, és ezek között csak elvétve lehetett találni kifejezetten nőknek szólót.
A szerkesztők a weboldalak hangvételének és a témakörök kiválasztásánál a hangsúlyt a már a neten lévő, főleg férfi olvasok igényeit igyekeztek kielégíteni, míg a női olvasóknak megmaradtak a már jól ismert nyomtatott női magazinok, amik csak lassan kezdték elindítani online magazinjaikat. A változást a nők számának jelentősebb növekedése hozta a neten, amint fejlődött digitális írástudásuk. Elkezdték használni az email rendszert és az MSN-t és egyre több időt töltöttek a neten.
2003 őszéig a női website-ok alig érték el a napi húszezres látogatószámot, míg mára naponta negyedmilliónál is többen keresik fel a legnépszerűbb női portál oldalait. A grafikonon jól látszik, hogy 2003 őszén a Nők Lapja Café és a Velvet nyitotta meg a növekedést, majd három évvel később, második hullámként lendületet vett a story online, a femina és a nana is.
A kiadói vagy portálháttérrel nem rendelkező femina.hu jelentősen dinamikusabb fejlődésre volt képes az elmúlt három évben, mint az origo portál nők számára készülő Női Lapozó rovata. Ennek egyik oka, hogy míg egy tipikus női site-on a stílus, a hangvétel, valamint a témakörök kifejezetten a célközönség szája íze szerint alakulnak, addig egy hírportál esetében a női rovatnak is alkalmazkodnia kell a portál tartalmi és formai egységéhez. Egy női site-on a nő fontosnak érzi magát, látja, hogy minden az ő kedvét szolgálja, ugyanakkor egy hírportál női rovatán járva más rovatokban kell keresgélnie, ha utazásról, egészségről vagy életvitelről akar olvasni. Hasonlóképpen egy általános portálon a szolgáltatásokat sem lehet olyan mértékben koncentrálni és specializálni, mint egy női portálon. Ezt a hátrányt idejében felismerte az index, és nőknek szánt rovatát, a Velvetet mind szerkezetileg, mind tartalmilag, mind stílusát tekintve önálló, független lapként indította útjára. Ez a taktika bevált, mert a látogatószámok jelentősen emelkedtek, azonban elgondolkodtató, hogy a Velvet olvasótáborában a nők nem felülreprezentáltak, épp olyan arányban képviseltetik magukat, mint a teljes hazai online közönségben.
A vezető női portálok látogatói között, mind a felsősokú végzettségű, mind az „A” (Esomar) státusú látogatók jelentősen felülreprezentáltak. (ESOMAR „A” társadalmi csoportba tartozók esetében a háztartás főkeresője önálló vagy alkalmazott értelmiségi (felsőfokú végzettséggel) magasan képzett top menedzser; középvezető vagy más menedzser viszonylag sok (hat vagy több) beosztottal; átlagnál magasabb iskolai végzettségű vagyoni javakkal jól ellátott inaktív.) Ez azért érdekes, mert ezek a weboldalak nem rétegsite-ok, hanem népszerű, nagy látogatottságú portálok. Ez figyelemre méltó lehet a hirdetők számára is, hiszen ezeken a hazai női weboldalakon naponta több százezres, kifejezetten értékes női célcsoportot lehet elérni.
A kutatási eredmények azt mutatják, hogy három év alatt megduplázódott a nők online aktivitása, ezen belül leghatározottabban az esti órákban történő net használat. A tévés főműsoridőben átlagosan 220 ezer nő böngészi a hazai online tartalmakat, amihez a külföldi oldalak látogatóit és az online alkalmazások használóit is hozzászámolva, esténként mintegy 300 ezer nő ül a számítógépek képernyői előtt. Azt már régen bizonyított, hogy a legfiatalabbaknak, a digitális bennszülötteknek a világháló erős konkurenciát jelent a televíziók számára, az azonban új jelenség, hogy az esti internetezés legnagyobb mértékű növekedése épp a középkorú nők körében mérhető. Három év alatt az esténként az internetet választó nők száma megkétszereződött, ezen belül a 45-59 éveseké megháromszorozódott. Leggyakrabban a horoszkópokat és a a sztárvilág híreit böngészik, de a nők érdeklődésének középpontjában álló témakörök alapvetően az életciklusukhoz illeszkedve változnak.

Forrás: http://bit.ly/jCBomk

Diákkorban a kapcsolattartást és a tanulást támogató oldalak a legnépszerűbbek, míg a politika, közélet híreibe legfeljebb tévedésből botlanak bele. A húszas éveik második felébe lépő nőknél a család, az otthon és a munka kerül a középpontba, közvetlen ezek után pedig az egészség, az életmód, valamint az utazás következnek, azaz szinte teljesen átrendeződik az érdeklődésük. Később előtérbe kerül a bulvár, 40 felett pedig a politika, a közélet, a gazdaság iránti érdeklődés erősödik fel.
Forrás: http://bit.ly/jCBomk

2011. április 20., szerda

Gutenberg - galaxistól a hálózatokig

A társadalomra és gazdaságra ható trendek könnyebben integrálhatóak a már meglévő tudásrendszerbe, ha az egyén definiálja saját maga számára, hogy az adott jelenség milyen változást hoz saját „mikrokörnyezetében”. Amennyiben az információs társadalom térnyerését egyéni élethelyzetem dimenziójában vizsgálom, megállapítható, hogy a papír-alapúság folyamatosan szorul ki az életemből, az internettől való függésem (félre értés ne essék nem függőség) egyre csak nő, így a számítógép előtt töltött órák száma egyenesen arányosan szökik fel. A fenti tendencián jó lenne változtatni, kellene változtatni, lehet-e egyáltalán változtatni? Nem hinném. Szeretnék digitálisan kompetens lenni, de ez nekem jó, vagy társadalmi szükségszerűség?

Már az 1960-as évek elején születtek arra vonatkozó feltevések miszerint a papír-alapúság visszaszorulása következik be. Marhall Mcluhan A Gutenberg-galaxis (1962)című művében fogalmazta meg, hogy az elektronikus média dominanciája bontakozhat ki. Előrevetítette, hogy a feltörekvőben lévő információs technológia, médiumok erős hatással lesznek a könyvbeliségen alapuló információs világra, mely a társadalmat hosszabb távon horizontálisan és vertikálisan átformálja. Az ellenvélemények táborából említhető Mark Y. Herring, a Winthrop University dékánja, aki 10 érvet hozott fel arra vonatkozóan, hogy a papíralapúságot miért nem válthatják fel az IKT eszközök. Érvei között szerepelt, hogy az interneten nincsen minőség-ellenőrzés, valamint a tű-a szénakazalban effektus érvényesül.

Vajon ki mondta a dékán úrnak, hogy az internetnek, és IKT eszközöknek a célja, hogy legyőzzék egy véres harcban a papíralapúságot?

Kezdek rájönni, hogy nincsen kizárólagosság, nincsen jó és rossz út. Csak praktikus megoldás van az információszerzésre.

Komenczi Bertalan kijelenti, hogy nem állapítható meg teljes biztonsággal, hogy egy a fenti tendencia egy teljesen új világot eredményez.

Viszont, ha megfigyeljük az információs társadalom fejlődésének intenzitása erősen függő társadalmi és gazdasági fejlettség szintjéről. Hazákban a 2008-ban a háztartások 48%-a rendelkezett internetkapcsolattal, míg az EU-s átlag 60% volt, igaz a tényleges internet-felhasználók száma a teljes lakosság számához képest 59% volt Magyarországon, míg az EU-s átlag 62%. A fenti adatokból levonható az a nagyvonalú következtetés, hogy hozzáférést és IKT iránti nyitottságot nem csak az egyén számára rendelkezésre álló technikai feltételek határozzák meg, hanem az attitűd. Tehát a digitális technológia, és az internet akkor tudja megvetni a lábát bizonyos kultúrkörökben, ha nemcsak egzisztenciálisan vagyunk készek a befogadására, hanem fejben is.

Merész kijelentés, miszerint a korábbi evolúciós folyamatok azt igazolják az információs társadalom térnyerésével az emberi elme átstrukturálódása is bekövetkezhet (Merlin Donald,2001), mely a kognitív funkciók digitális médiumokhoz való igazodását vonja maga után. Vajon bekövetkezhet, hogy pár évtized múlva az a világról szerzett információkhoz teljesen jelentéstartalmakat is hozzá fogunk rendelni az IKT eszközök hatására? Lehetséges, hiszen, ha csak a jelenlegi generációk fogalmakhoz kötődő értelmezési módjait vizsgáljuk a különbség domináns. A tinédzserek számára a facebook-nak, a twitter-nek köszönhetően a „közösség”, és a „hálózat” kifejezések más jelentéstartalommal bírnak, mint a korábbi generációk számára. Teljesen eltérő gondolkozási műveleteket indítanak be, hiszen a tinédzser előtt kirajzolódik egy a barátaiból álló, virtuális közösség, míg a hagyományos értelmezésben szoros kapcsolatot ápoló, olykor fizikailag egy térben tartózkodó emberek csoportja rajzolódik ki az egyén számára. Reálisnak tekinthető, hogy az eltérő gondolkodási műveletek egy hosszabb intervallumban az emberi elme, ha nem is domináns, de árnyalatnyi átalakulásához vezetnek. Az állatok génkészletében is rögzülnek a külvilág változásaira adott válaszok, ilyen alapon az ember is alkalmazkodhat akár fizikai adottságaiban is az információs társadalom új kihívásaira.

Komenczi az IKT térnyerésének eredményeként példaként említi a működés szerveződés új rendjét: a hálózatot. Az internet globális térnyerésének köszönhetően a világ bármely pontjáról az beléphet a hálózatba, mely határtalan kommunikációs lehetőséget szolgál számára. Tehát a hálózati rendszer kialakulásával párhuzamosan bekövetkezett a kommunikáció globalizálódása, megmerném kockáztatni talán demokratizálódása is. Hiszen olyan információkhoz lehet hozzáférni, mely korábban csak egy elit-csoport kiváltságaként szolgált. Friss példaként említendő a wikileaks, mely olyan adatokat bocsát ki a világ számára, melyekhez addig csak magasabb szinteken lehetett hozzájutni. Felvetődik természetesen a kérdés, jó-e, ha, olyan adatok birtokába kerülünk, melyek kezelése és birtoklása veszélyt jelenthet? A demokratizálódási folyamatra figyelmet kell fordatani, hiszen a nagyfokú ismeretbővítésen túl a világról alkotott világkép erős romlása következhet be.

A hálózati rendszernek köszönhetően a tér és az idő kitágul, nem számít mely időzónában és a föld mely pontján csatlakozunk a hálózatra. Elvi szinten mindenki, mindenhol és mindenkor elérhető.

Az információs társadalom egyszerre rengette meg alapjaiban az addig működő társadalmi berendezkedést, működési formákat, és egyszerre hozott egy olyan fejlődési hullámot az emberiség történetében, melyre korábban nem volt példa. Azt hiszem érdekes napokat élünk.

Források:

Donald, M(2001): Az emberi gondolkodás eredete. Osiris Kiadó, Budapest

Komenczi Bertalan(2009): Elektronikus tanulási környezetek. Gondolat Kiadó, Budapest

Marhall Mclahan(2001): A Gutenberg-galaxis. A tipográfiai ember létrejötte. Trezor Kiadó, Budapest

URL: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/ikt/ikt08.pdf

URL:http://hu.wikipedia.org/wiki/Gutenberg-galaxis

2011. április 19., kedd

Erős vagy gyenge kapcsolatok? Mi kell ma az információs társadalomban az embereknek?

kép forrása: mipszi.hu
Annak idején, amikor az ötéves érettségi találkozóra mentem, legnagyobb döbbenetemre szinte valamennyi volt osztálytársam magával hurcolta az összes fellelhető fotót a családról, a gyerekekről, az új autóról, a nyaralásokról, és elkezdődött a beszélgetés. A húszéves érettségi találkozóra azonban egyetlen fotót sem hozott senki. Minek? Fent van az iwiw-en, és a „fészen”. S ha ügyes voltál, már régen „lájkoltad”is őket. A volt osztálytársakkal legtöbbször csak ritkán beszélünk, de nagyon örülünk, ha „bejelölnek”. Ilyenkor végiglapozza az ember a fotókat, beleolvas a profilba és hamar levonja a következtetéseket. Gyakorlatilag 5-10 perc alatt megtudjuk a legfontosabbakat róla anélkül, hogy kérdéseket kellene feltennünk. De egy biztos, újabb ismerőssel növekedett a csoportom, és elmondhatom végre átléptem a bűvös „500 ismerősöm van már”határt.

Amióta világ a világ, az emberek rájöttek, hogy csoportban nagyobb esélyük van a túlélésre, és céljaik elérésére. (Itt van rögtön a konnektivista csoport :-).

Robin Dunbar egy brit antropológus kutatásokkal is alátámasztotta, hogy a csoportméret növekedése összefügg az ember idegrendszeri fejlettségével. Nagyobb szürkeállomány szükséges a csoporttársakkal folytatott kapcsolatok kezeléséhez, a konfliktusok megoldásához, vagy akár a többiek manipulálásához. Dunbar emberszabásúakat vizsgált, melynek során arra jutott, hogy az ember agykapacitása 150 társsal fenntartott kapcsolatra alkalmas. Az emberek érvényesülésének legfontosabb eleme, hogy hogyan tudja legjobban, leghatékonyabban felhasználni szociális kapcsolatait. Vagyis, minél nagyobb csoportot képes valaki kiépíteni, és minél eredményesebben használja ezeket a kapcsolatait, annál könnyebben jut előre, és oldja meg a napi problémáit, birkózik meg az előtte álló akadályokkal.

De vajon érvényes-e ez a 150 fős csoport a mai világban, a mai társadalmakban? Kell-e, szükséges-e, hogy 500 ismerősöm, vagy akár sokkal több legyen a közösségi oldalakon?

Az ember, természetéből fakadóan keresi a csoporthoz tartozás lehetőségét és élményét. Erre nem csak igénye van, hanem képessége is. Hiszen a csoport normarendszerét, a szabályokat viszonylag hamar és könnyen képes megérteni és magáévá tenni. Ebben segíti a nyelv használata, amely kulcsfontosságú. A 150 főt meghaladó csoportok életképessége sem lenne biztosított, ha az ember nem lenne képes a csoport összetartásra és működtetésére bizonyos feladatokat automatizálni. Ahogy nő egy csoport, a közösség önszervező képességei is intézményesülnek, ezen intézményeket pedig az arra specializálódott emberek működtetik. Ilyen például a jogrendszer, a hírközlés, a kereskedelem, amelyeket „specialisták” működtetnek. Ezek a kiszervezett csoportfunkciók a tagok kevésbé szoros együttműködését eredményezik. Csökken a csoport kohéziója, és vele együtt azon személyek köre is, akik fontosak számunkra. A mai modern társadalomban az embernek egyénileg kell kiszűrnie a rá vonatkozó információkat. Ki kell válogatnia, hogy összeegyeztethető a saját céljaival, anélkül, hogy erre egyértelmű utasításokat kapna. Végül a közös hiedelemrendszer hiányában önmagát kevésbé látja egy csoport részeként, inkább egyfős csoportként kezeli magát, aki szabályaiban, hiedelmeiben elkülönül a társaitól.

Ilyen egyszemélyes csoportok kommunikációs eszköze a Facebook vagy az iwiw? Vagy egy olyan szervező erő, amely növeli a csoportokon belüli kapcsolattartást és információáramlást?

A közösségi oldalak mindkettőre alkalmasak. Hiszen végeláthatatlan információmennyiséget oszthatok meg bárkivel, aki erre kíváncsi (vagy aki nem, azzal is). De segíthetnek olyan emberekkel is kapcsolatot fenntartani, akikkel egyébként nem, vagy csak alig tartanánk egyébként kapcsolatot. Mint a régi osztálytársakkal. (S bár rendszerint megígérjük, hogy ezentúl, minden másképp lesz, sokkal gyakrabban hívjuk egymást; a legtöbbször a találkozó közös képeinek egymással való megosztása után kapcsolatunk visszaáll a régi kerékvágásba: azaz legközelebb 5 év múlva találkozunk - jó esetben-). Ugyanakkor ezek a gyenge kapcsolatok is jól jöhetnek egyszer, és ez sokszor nem tudatosul bennünk. Egy amerikai tanulmány szerint, ezen gyenge kapcsolatok segítségével jutottak a megkérdezettek munkához, és nem hirdetések, vagy a szoros környezetben élők segítségével (akik hasonló körben mozognak, mint mi magunk). A gyenge kapcsolatok fenntartására tökéletesen alkalmasak a közösségi oldalak. Szinte percről percre nyomon követhetjük (ha akarjuk), hogy kivel mi történt, és akár egy igen kis energiát igénylő mozdulattal jelezhetjük, hogy tudomásul vettük a történteket. Egyszerűen csak „lájkoljuk”. S ezzel a „szociális hello”-val jelezzük, hogy tartjuk a kapcsolatot. Ami ezeknél a kapcsolatoknál teljesen elegendő.

S ettől elsekélyesedhetnek a számunkra fontos, mély kapcsolatok? Ettől kevésbé lesznek fontosak a délutáni kávézások a barátnőkkel vagy a kerti partik a barátokkal?

Valószínűleg nem, hiszen a kétféle kapcsolat szükséglete egymással párhuzamosan létezik. S mindkettőt remekül támogatja valamennyi közösségi oldal. S a gyenge kapcsolataimat nem korlátozhatja semmi, hiszen bármikor, bármennyi régi-új ismerőst bejelölhetek és többezresre növelhetem az ismerősök táborát. Ezáltal olyan kapcsolati hálót tudok kialakítani, amelyben nem maradhatok egyedül, s amelynek értéke felbecsülhetetlen.

Egy érdekesség: A közösségen belüli agresszió egy szükséges rossz, amely szinte minden csoportban létezik. Féken kell tartani, ha meg akarjuk őrizni a csoport kapcsolatait, és a hierarchiát. Ilyen az állatok közt megfigyelhető kurkászó viselkedés, mert így egymással való kapcsolatukat is ápolják. Ennek azonban vannak korlátai, hiszen egyszerre csak egy társával tudja ezt megtenni. Így egy optimális csoportméreten felül már nem jut idő mindenkire. Egy elmélet szerint az ilyen jellegű időszűkösség miatt jött létre a nyelv, amellyel ez áthidalható, és a kapcsolat fenntartható. Ezt az is alátámasztja, hogy bármennyire is nem így gondoljuk, de még mindig a legbékésebb élőlény az ember. Csányi Vilmos egy példát is hoz erre: egy vakációzni induló 50 fős embercsoport békésen eltölt akár egy napot is egy buszban, de próbálj meg összezárni 50 csimpánzt egy ugyanekkora helyen, és fél óra múlva csak a legerősebb példányok lennének életben.

Forrás: Mindennapi pszichológia (II. évf/5.szám)