Meghívás a „módszertani fantázia” fejlesztésére

     Jörg Knoll kézikönyvét, a Tanfolyam- és Szeminárium-módszertant minden gyakorló andragógus, felnőtt csoportokkal foglalkozó szakember nagy haszonnal forgathatja. A művet 1996-ban adta ki az IIV/DVV Budapesti Projektiroda, amely a Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi Együttműködési Intézete. Magyarországi ténykedésük egyik nagyszabású vállalkozása volt a Felnőttoktatás, továbbképzés és élethosszig tartó tanulás (FTE), valamint a Nemzetközi felnőttoktatás és együttműködés sorozatokban magyar nyelvű szakmai kiadványok megjelentetése és terjesztése. A harminchat kötet példányai hozzáférhetők több egyetem és főiskola, valamint a TIT és a Magyar Művelődési Intézet könyvtárában is.

      Az FTE sorozat 6. kötetének szerzője Prof. Dr. Jörg Knoll, aki korábban a Bajor Evangélikus Felnőttképzési Munkaközösség vezetője és az Augsburgi Egyetem Felnőttképzési Tanszékének tanára volt. Jelenleg a Lipcsei Egyetem Neveléstudományi Fakultásának Felnőttképzési Tanszékét vezeti. Könyvének bevezetőjében leszögezi, hogy egy gyakorlókönyvet tár az olvasók elé. Elsősorban felnőttképzéssel foglalkozó szakemberek számára forgatható haszonnal, de már az első példából kiderül, hogy bárki, aki felnőttek csoportjaival dolgozik, vagy kerül kapcsolatba, szintén talál benne gyakorlati szempontból hasznos ötleteket. A legelső szemléltető módszert egy óvoda szülői munkaközösségének problémafeltáró, ötletelő megbeszélésén keresztül vizsgálhatjuk meg. Ilyen értelemben sokkal szélesebb közönség érdeklődésére tarthat számot ez a könyv, mint pusztán az andragógusok szűk szakmai közössége.

      A könyv bevezető fejezete a fent említett nagyon is hétköznapi „felnőttképzési” rendezvényen keresztül bemutatja azokat a legfontosabb, szervezői szempontból számításba veendő területeket, amelyek egy sikeres program lebonyolításához nélkülözhetetlenek. A célok, a módszerek, a célcsoport, a vezető, a tartalom elemzése mellett a keretfeltételek, valamint az intézmények felől is megközelíti a felnőttképzés szervezési kérdését. Egy ilyen átfogó bevezetés után első lépésként a módszereket befolyásoló faktorokat veszi szemügyre a szerző, azaz milyen kölcsönhatásokat kell figyelembe venni azok kiválasztásakor. Megtudjuk, hogy szervezéskor nagy különbségek mutatkoznak a csoportok dinamikájában, összetételében, illetve azt, hogy a célcsoport nem egyezik meg a résztvevőkkel. A fentiek alapján Knoll rugalmasságra és óvatosságra int a követelményeket illetően. Az önismeret a módszerek kiválasztása során elengedhetetlen, de a vezető személyisége mellett a bevezető fejezetben elemzett tényezőket is vizsgálni kell a módszer kiválasztása szempontjából is.

      A harmadik fejezet – úgy érzem – a lényege a könyvnek. Az olvasó részletesen megismerkedik a módszerekkel, a módszerek szerepével a felnőttképzés programjának sorában. A csoportosítás és bemutatás az adott módszer szerepétől, az ismeretátadás módjától és a vezető-csoport viszonyától függően történt, így könnyebben átlátható, kereshető az olvasó számára. Nagyon egyszerűen kivitelezhető ötleteket kapunk egy-egy tanfolyam, vagy program indításához, a ráhangolódás megkönnyítéséhez, az anyag feldolgozásához, az eredmények rögzítéséhez, valamint az összetartozás erősítéséhez vagy a továbblépéshez. A vezető számára kínálnak segítséget az eredmények kiértékelését és az utómunkálatokat megkönnyítő metódusok. Minden helyzethez, csoporthoz, vezetői attitűdhöz megtalálható a megfelelő módszer. A tartalom feltárás módszerei között az előadói jellegű és az anyagorientált módszerek mellett a hangsúlyozottan kommunikatív, vagy alkotó, illetve játékos, vagy épp meditatív típusúak is találhatóak.

A könyv felépítése is nagyon gyakorlatias. Szemléltető ábrák segítségével könnyíti meg a módszer lényegének megértését, rögzítését. Kiemelések, összefoglalások biztosítják a kohéziót. Minden metódust négy szempont alapján ismertet: 1. oktatási célok 2. megvalósítás folyamata 3. utasítások a vezető számára 4. a munka folytatása.

A könyv zárásaként a szerző arra buzdítja a (csoport)vezetőket, hogy bátran kísérletezzenek, próbálják ki a módszereket, és a saját tapasztalataik alapján módosítsák, használják, vagy vessék el azt. De fontosnak tartja megpróbálni új módszereket, amelyek mindenképp a résztvevő számára kínálhatnak új utat a saját eredmény eléréséhez.

Jörg Knoll gyakorlati kézikönyve nagy hiányt töltött be annak idején a magyar andragógiai irodalomban. A számos elméleti mű között egy olyan kiadvány, ami egészen kézzel fogható segítséget nyújt a gyakorló (és esetleg gyakorlatlan) felnőttképzési szakemberek, felnőtt csoportok vezetésével foglalkozó olvasók számára. Az érthető nyelvezetnek, a módszerek lépésről lépésre való bemutatásának, valamint a felhozott példáknak a segítségével bárki számára egyértelmű és azonnal felhasználható ismeretet közvetít a könyv. Melegen ajánlom.

Sági Zenina