A társas hálózatok intelligenciája

A kép forrása : http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1bel_tornya

A Genezisben olvasható, hogy az özönvíz után épült első város, Babilon megalkotásakor az emberiség még egységes volt. A Babilonban történt események jól szemléltetik, hogy milyen hiábavaló vállalkozásokra vezethet az ember önhittsége. Ebben a példában a büntetés a nyelvük összezavarása volt és ezáltal elszakították őket egymástól. Az emberek együtt, összefogással nagy dolgokat tudnak véghezvinni. Az emberek közötti kapcsolatokra és azok következményeire vonatkozó megállapítások ősi eredetűek, teológusok, filozófusok, modern biológusok, társadalomtudósok kutatták és kutatják ma is. Ember voltunk legfőbb kulcsát a kapcsolati hálózatainkban kell keresni, éppen ezért sokan vélik úgy, hogy kapcsolataink különböztetnek meg minket az állatoktól és egész civilizációnk ennek köszönhető.
Thomas Hobbes (1651) angol filozófus egy kísérletet végzett az emberi lét eredeti körülményeiről. Leviatán című híres művében a természetes állapotra azt fogalmazta meg, hogy anarchia volt, mindenki háborúban állt mindenkivel és „Az emberi élet magányos, szegényes, csúnya, állatias és rövid volt”. Később az emberek úgy döntöttek, hogy társadalmi szerződést kötnek egymással, ahol lemondanak a szabadság egy részéről a biztonságért cserébe. A civilizált társadalom alapját az adta, hogy az emberek kapcsolatokat teremtettek egymással és ez hozzásegítette őket a kényelem, a rend és a béke állapotához.
Jean-Jacques Rousseu A társadalmi szerződés című munkájában hasonlókat fogalmazott meg: az összetartás közösségeket hoz létre. Az emberi lények kilábalása az anarchikus állapotokból valósában a társas hálózatok méretének és bonyolultságának fokozatos növekedéseként fogható fel.
Az általunk létrehozott hálózatoknak saját életük van: növekednek, változnak, sokasodnak és vagy fennmaradnak, vagy elhalnak. A mi közös andragógia felületünk is, az elearninges felületünk is és a konnektivista kurzusunk különböző felületei is mind-mind egy hálózat, amelynek aktív résztvevői vagyunk. Hálózatainkban különböző dolgok áramlanak: tételek, időpontok, meghívások, kérdések, tartalommegosztások, fényképek, videók,benyomások, érzések,…A kapcsolati háló egyfajta emberi szuperorganizmus, saját anatómiával és élettannal, szerkezettel és funkcióval. Az emberi szuperorganizmus olyan dolgokat képes megtenni, amiket egyetlen ember sem képes megtenni önmagában!

„A hangya társaséletű hártyásszárnyúak rendjébe tartozik. Különleges életmódjuk – szervezett államuk , bámulatos építményeik, vándorlásaik, csatáik – sok hasonlóságot mutatnak az emberi társadalmakkal. Telepeikben (hangyaboly) igen nagy rendszerezettség figyelhető meg; némelyikükben több millió egyed él. Az egyes hangyák lehetnek steril nőstények (dolgozók), termékeny hímek (here) és termékeny nőstények (királynő). Egy telep nagy territóriumot igényelhet. A hangyabolyt egyes kutatók szuperszervezetnek tekintik, mivel egy-egy boly működik egységként (entitásként). Ha az összes hangya tömegét megmérnénk, a szárazföldi állati biomassza kb 15-25%-át tennék ki. A termeszeket néha fehér hangyának nevezik, bár ők nincsenek szoros kapcsolatban a hangyákkal, de hasonló a társadalmi szerveződésük.” (Wikipedia)

Ezt a kitérőt a hangyák ismertetéséről azért szúrtam be, mert ahogy a Wikipédiában, úgy más terület kutatóiban is felmerült a hálózati kapcsolatok hangyabolyhoz való hasonlítása. A szuperorganizmus prototípusa a hangyaboly, melynek tulajdonságai nincsenek meg magukban a hangyákban és csakis a hangyák együttműködéséből fakadhatnak. Együtt olyasmit hoznak létre, ami túlmutat az egyedeken: bonyolult szerkezetű hangyabolyt, amit egy miniatűr Bábelként is felfoghatunk. A magányos hangya, aki rátalál a cukortartóra, hasonlít a Holdra lépő űrhajósra: teljesítményük sok más egyed ( hangya vagy ember )összehangolt erőfeszítései teszik lehetővé. A mi tanulásunk is így működik, egy –egy nehezebb feladat megoldása során egymást segítve, támogatva készül el például egy webinárium, amelyben lehet, hogy csak három ember vesz részt, de a többiek segítenek az előkészítésben, ötleteket adnak, mintákat mutatnak, bátorítanak a lebonyolítás közben és értékelnek, visszacsatolnak a végén.

A többsejtű szervezetek sejtjei is felfoghatók egy szuperorganizmus részeiként, a sejtek egymással együttműködve magasabb rendű életformát hoznak létre. Akár sejtekről, akár hangyákról, akár emberekről legyen szó, a csoport új tulajdonságai, mindig az egyedek interakcióiból erednek. A társas hálózatokban intelligencia testesül meg, amely meghaladja, vagy kiegészíti az egyedek képességeit. A kapcsolati hálózatokban rögzülhetnek és fennmaradhatnak bizonyos normák és információk, amelyek emberek láncolatán keresztül tovább adódnak tagjaik között. Párhuzamot vonhatunk azzal, ahogy az emberek a XX. században kiépítették Anglia egész területét behálózó vasútvonalakat azzal, ahogyan a gombák együttműködő módon kitapogatják az erdei talajban a legalkalmasabb sávokat, ahol csövecskéik segítségével továbbítani tudják a különböző helyeken fellelt táplálékforrásból nyert éltető nedveket. A kapcsolati hálózatoknak van saját emlékezetük, amelyre támaszkodva, érintetlenül fenn tudják tartani a szerkezetüket és kulturális funkcióikat, miközben alkotóelemeik változnak (az emberek jönnek-mennek). Sok esetben nem csupán arról van szó, hogy ilyen hálózatokban az emberek nagyobb bizalommal fordulnak egymáshoz, és mások bizalma bennük is bizalmat ébreszt, hanem inkább arról, hogy a hálózat elősegíti a bizalom kialakulását és megváltoztatja az egyének viselkedését. A hálózatok – az élő szervezetekhez hasonlóan – képesek lehetnek önmaguk reprodukálására, legyőzve a tér és idő korlátait. Ha egy bizonyos helyen felbomlottak – ilyen vagy olyan okból kifolyólag – valahol másutt is újjá tudnak szerveződni. Ha mindenkinek benne van a memóriájában, hogy kivel állta kapcsolatban, akkor a hálózat minden egyes tagja átvihető egy másik helyre. Saját kötődéseink ismeretében újra létrehozhatjuk a hálózatot úgy is, ha egyikünk sem ismeri a többiek egymáshoz fűződő kapcsolatait. A hálózatok reprodukálják önmagukat, túlélik a tagjaikat, a hálózat még akkor is fennmaradhat, ha kicserélődnek benne az emberek. Egy kutatás során négymillió, telefonkapcsolat révén összeköttetésben lévő ember kommunikációs hálózatát vizsgálták, ahol a kutatók azt mutatták ki, hogy a tizenötnél több embert tartalmazó csoportok közül, azok maradtak fenn legtovább, amelyeknek tagjai a legnagyobb mértékben cserélődtek. A nagyobb kapcsolati hálózatoknak ténylegesen szükségük van az efféle cserélődésre, mint ahogy testünk is csak sejtjeink folyamatos megújulásával maradhat egészséges. Ennél a példánál maradva, a kapcsolati hálózatok gyakran öngyógyításra is képesek, kiküszöbölve a bennük keletkező réseket úgy, ahogy például egy seb szélei összeforrnak.

Egy szép metaforával szeretném illusztrálni a kapcsolati hálózatok működését: ha valaki kilép a vizesvödröket adogató láncból, a mellette lévő két ember közelebb lép egymáshoz és új kapcsolatot hoz létre a folyamatosság megőrzése és a rés megszűntetése érdekében. A víz pedig akadálytalanul jut tovább kézről-kézre.

Kép forrása:
http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1bel_tornya

Források:
Nicholas A.Christakis - James H.Fowler(2009):Kapcsolatok hálójában. Mire képesek a hálózatok és hogyan alakítják sorsunkat? Typotex Kiadó
http://www.kolcsey-nyh.sulinet.hu/tanul/filozofia/szoveg/hobbesleviathan.pdf
http://hu.wikipedia.org/wiki/Hangy%C3%A1k

A szeretet eltárgyiasítása, a kálvinista nevelés és a közösség elhanyagolt boldogsága

Néhány napja arra jöttem rá, hogy az erkölcsi vagy etikus cselekvés lényegében a szeretet racionalizálása és eltárgyiasítása. A kötelességteljesítés – szeretetmegnyilvánulás vagy kötődésmegnyilvánulás.

Akik nem kötődnek egy közösséghez – nem követik annak szabályait.

Tehát a felvilágosodás racionalizmusa félreérti a dolgokat.

De ez még nem magyarázza meg azokat a szociológusi véleményeket, hogy a férfiak racionálisak, a nők pedig érzelmesek. Valójában mind érzelmesek, de a férfiaknál ez az érzelem inkább irányul a teljesítményre – ami tiszteletreméltóvá teszi őket. A nő esetében a szeretetreméltóság a cél – a mások kedvében járás.
Mivel eredetileg a férfiak is másokért (a nőért, a családért, a hazáért) tiszteletreméltók, amellyel szeretetük nyilvánul meg – tagadhatatlan, hogy itt is van szeretet, de mégis másképpen, mint a nők esetében. Hogyan? A férfiaknál közvetetten, a nőknél közvetlenül nyilvánul meg a szeretet vagy kötődés.
Azt is mondhatjuk, hogy a férfi esetében, amikor pl. pénzt keres, a szeretet eltárgyiasult/elidegenített formában mutatkozik meg.

A férfi a pénzkereséssel teljesíti kötelességét, de egyáltalán nem biztos, hogy az lenne az önmegvalósítás az emberek többsége számára, hogy vagyont gyűjtenek vagy valamilyen versenyben elsők lesznek.

Martin Heidegger szerint az emberek nem érnek rá arra, hogy a valódi (a tulajdonképpeni) létezésükkel foglalkozzanak.

Igen, de mi a helyzet a kálvinista etikával?

A kálvinista etikában (és a kanti etikában is) a kötelességteljesítés, azaz, az eltárgyiasult szeretet fontosabbá válik a közvetlen szeretetnél. Emiatt egy idő múlva az ember (a szülő, a tanár, a vezető) már nem is lesz képes közvetlenül kimutatni szeretetét, hanem csak közvetetten, azzal, hogy valamilyen munkát végez, ajándékot, pénzt ad.

A kálvinista etika (egy ószövetségi történet alapján) a gyarapodást tekinti kötelességnek, tehát az elidegenedett szeretetet. A kálvinizmus a kapitalizmus alapja.
A kálvini predesztináció tana nem arra beszél rá, hogy az ember nyitott legyen a megismerésre, hanem arra, hogy higgyen abban, hogy ő a kiválasztott. Tehát nem kötelessége mások megértése, de kötelessége az érdemek (teljesítmény, a jótettek) felhalmozása.
Ez a felfogás nagyon hasonlít a zsidókéra – akik a farizeusok filozófiáját vitték tovább.
Ebből jön ki egy olyan kapitalizmus, amely előbb tönkretesz, azután megsajnál, és valamennyit segít. A zsidó és a keresztény megközelítések közt a kálvinista a zsidóhoz áll közelebb, mert a kötelességteljesítést hangsúlyozza, nem a szeretetet.

Jézus beszédeinek egyik fő témája az volt, hogy a törvény betartása-e a fontosabb, vagy a szeretet. Jézus az utóbbi mellett állt ki – ezért védte meg a házasságtörő asszonyt, ezért hirdette azt, hogy szombaton – tehát a kötelező szabadnapon – is szabad gyógyítani.
Mert – Jézus szerint – a törvény van az emberért, és nem fordítva.
Tehát a kötelességteljesítés, amely eltárgyiasult szeretet/kötődés – nem mehet a közvetlen szeretet/kötődés rovására. A törvény nem tilthatja meg azt, ami jó (ami szeretet), illetve az ilyen törvényt nem kell figyelembe venni.

A kálvinista kapitalizmus és a kálvinista nevelés azonban alkalomadtán azt várja el a nevelőtől, hogy az a közvetlen szeretet rovására kényszerítsen ki teljesítményt.

Tehát kényszerrel érje el a másik ember eltárgyiasult szeretetét. Ez az, ami nem szokott sikerülni. Mert a kényszer (a motivációs nyomás) nem alakul át belső motivációs húzássá.
Ha a nevelés kilép a szeretet/szolidaritás területéről, elveszti hatékonyságát.
Ha a kényszer a nevelőtől származik, kockáztatja, hogy később nem tudja közvetlenné tenni a szeretetet/kötődést, mert elveszíti a bizalmat.

A családunkban – szerintem – kálvinista nevelési elvek – is – voltak.

Az apám gondolkodásában a teljesítmény, a kötelességteljesítés sokkal fontosabbnak tűnt, mint a bizalom, a szeretet/kötődés közvetlen megnyilvánulása.
A tanárokkal kapcsolatban a tekintély fő forrásának a félelemkeltést tartotta – akitől félnek, annak tekintélye van – az tud tanítani.
Pedig valójában, akit csak azért hallgatnak meg, mert félnek tőle, azt egyáltalán nem biztos, hogy szeretnék meg is érteni, annak hatása csak addig tart, amíg a félelem tart.
Az erővel való tanítás/nevelés hatása általában csak ideiglenes.
Tartós hatást bizalommal lehet elérni. Az eredményez elmélyülést a tanulásban. Ha a tekintélynek nem a félelem a forrása, hanem a bizalom és az ihlet. Tehát ha a nevelőben megbízhat a tanuló és a nevelő képes ráhangolni a tanulót arra, amihez neki kedve van – amihez ihlete van. A nagyanyám ösztönösen jó nevelő volt.

Viszont semmilyen intézményi garancia nincs arra, hogy a generációk egymásnak át tudják adni tudásukat.
A jelen épen arról szól, hogy az idősebb generációkat kiszorítják a munkaerőpiacról.
A nyugati kultúra felszínessége nagyrészt a kálvinista eltárgyiasult szeretet miatt alakulhatott ilyenné. A teljesítményt a pénz méri, ezért a pénz felhalmozása kerül mindenek elé. Az eszközt összekeverik a céllal. Ha a cél a szeretet, a kötődés közvetlen kifejezése, akkor mi szükség a vagyongyűjtésért való kíméletlen versenyre, amely munkanélküliséget eredményez, nyomorba dönti a veszteseket, s megnöveli a bűnözést?

Az állam a GDP növelésében érdekelt – a GDP – a megadóztatható szükségletkielégítés.

Valójában azonban vannak nem megadóztatható szükségletek is – amelyekkel törődni kellene, azért, hogy a közösség boldogan élhessen.

Online tanulási környezetek térnyerése a felnőttképzésben

Kép forrása: http://e-tanulas.blog.hu/

Személyes tanulási utamat vizsgálva az on-line tanulási környezetről első pillanatban az ELTE e-learning felülete ugrik be. Az oktatók többsége jócskán mellőzte a korábbi években a felület használatát, aztán lassacskán megjelentek az első próbálkozások a használatára vonatkozóan. A legtöbb oktató továbbra is az előadásainak, ppt-inek megosztására, valamint a hallgatói munkák „begyűjtésére” használja. Azért az elmúlt pár évben volt egy-két messzebb tekintő próbálkozás: on-line tesztírás, fórumhasználat, feladatleírás, oktatási segédanyagként szolgáló digitális anyagok, tartalmak e-learning felületen való megosztása(videó, web-oldal, program). Jelenlegi kurzusaim kapcsán tapasztalom meg előnyeit, ugyanis a bármikor, bárhol hozzáférhetek az éppen szükséges előadáshoz, tantárgyi tematikához. A hagyományos kontaktórák szigorú időbeli és térbeli korlátok között mozognak, míg e-learnig lehetővé teszi a már lezárult kontakttevékenység on-line eszközökkel történő továbbvitelét. Igaz a hallgatói oldalról sem bontakozott ki az e-learning felület minden funkcióját kiaknázó felhasználás. Értem ezalatt a például a fórumhasználatot, vagy a minden egyes elérhető anyag letöltését (persze itt csak a magam nevében írhatok, hiszen a többi felhasználó aktivitását nem látom). Na de a jelenből elkanyarodva, személyes élettörténetemből kilépve induljunk el az online tanulási környezetek fejlődési útján.

Valamikor az 1970-es évek végén egyfajta korszakváltás kezdett el kibontakozni az oktatás területén. Az első lépést a személyi számítógépek első megjelenése jelentette 1978 magasságában. Aztán az innováció menetelése, a tanítási-tanulási folyamatban való térnyerése visszavonhatatlanul kibontakozott. Hazánkban az 1980-as években kaptak észbe, és jöttek rá, hogy alkalmazkodni kellene a nemzetközi trendekhez, ezért 1983-ra már minden iskolában fellelhető volt a hazai gyártású HTZ 80 Basic számítógép, míg az ezredforduló környékén a személyi számítógépek elterjedése volt a jellemző, míg az utóbbi években pedig az internethez való hozzáférés vált általánossá az oktatási intézményekben (Benedek, 2008). Tehát kis hazánk infrastrukturálisan is felkészült az online tanulási környezetek befogadására, vagy mégsem?

Benedek megállapítja, hogy az oktatás és a munka szellemi és fizikai átalakulása zajlott le az ezredfordulóra a fejlettebb országokban, a számítógépek megállíthatatlanul beágyazódtak az oktatás folyamatába a tanítás, na meg a tanulás eszközeként.

A digitális eszközök fejlődésével a tanítási-tanulási folyamatban az ember és számítógép igencsak eredményes, interaktív együttműködésének, kommunikációjának köszönhetően új tanulási környezetek jöttek létre-és persze születnek folyamatosan is-, melyek alapvetően felforgatták a formális oktatásból kiindulva az oktatás minden szegmensét, és persze a tanulási tevékenységet magát, illetve a tevékenységről alkotott klasszikus elképzeléseket, sémákat.

Tetszett Korányi könyvében az a gondolatsor, hogy a felnőttoktatás üres frázisokkal hirdeti a differenciálás alkalmazásának szükségességét, fontosságát. És azt mondhatom, hogy jó oldalról közelített meg a felhozott problémát. Ugyanis szerinte a felnőttoktatás nagyrészt továbbra is az objektív tudástartalmak átadását szorgalmazza, és csak minimális szinten jelenik meg az egyén előzetes tudásának, képességeinek figyelembe vétele. Megítélése szerint az elméleti anyagrészek átadásához nincs szükség oktatóra, hiszen a már előre szigorúan lefektetett tananyag elsajátítását - és ami fontosabb megértését - nem szolgálja az oktató azzal, hogy a vizuálisan is érzékelhető információt, audálisan is ugyanolyan tartalommal elérhetővé teszi. Szerinte az ismeretátadást személytelen médiumokkal is lehetne helyettesíteni, és a hangsúlyt inkább az egyéni képességek fejlesztésére helyezni. Ehhez gondolatkörhöz már egy korábbi blogbejegyzésben (Boros Tibor blogbejegyzése) is leírt kiegészítést tennék, mely Noble professzortól származik, aki azt taglalta, hogy az online eszközök oktatásban való térnyerésével a kész tananyag a tanártól elválasztható lesz, és mint egy automatikus szoftveralkalmazás akár olcsóbb-adott esetben tanári képesítéssel sem rendelkező munkaerővel is átadhatóvá válik. Megítélésem szerint ez a veszély az elkövetkezendő tíz évben nem fenyeget legalábbis szűk pátriánkban, főleg amíg a tanári pályán túlképzés van.

Tehát visszatérve Korányi gondolatköréhez, azt állítja, hogy a távoktatás, az online tanulási környezetben megjelenik az individualizáció, a személyre szabottság.

Hiszen a rendelkezésre álló határtalan mennyiségű IKT eszköz az egyéni tanulás, és személyes tudásbővítés lehetőségét szolgálják. A tanulásmenedzselő szoftverek (pl. Moolde) a tanulási tevékenység, az előrehaladás minden mozzanatát követik, rögzítik, így az oktató számára lehetővé teszik a tanulási folyamat testre szabott értékelését és támogatását, a tanár és diák közötti új, személyesebb kapcsolatot erősítve (Komenczi, 2009). Ezzel lehetővé válik a tanulók hozott tapasztalataira való építés, és a problémamegoldás előtérbe helyeződése. A jelenléti oktatással szemben az online tanulási környezetben a tanuló akkor és ott tanul, ahol a számára megfelelőbb. Ezen a ponton kapcsolódik össze a bejegyzés elején írt egyéni szempont, hiszen jómagam is a tér és az idő kitágulását emeltem ki üdvös tulajdonságként.

Az elektronikus tanulási környezetnek kiemelt szerepe van a felnőttoktatásban, hiszen ahogy Komenczi is írja, a személytelenebb átadási forma az egyén életkorának előre haladásával egyre jelentősebbé válik. A felnőtt képes az önirányított tanulásra, éppen ezért elégséges, hogy a tanulási folyamat során mindössze támogassák, útmutatást nyújtsanak neki. Nincs szükség olyan mértékben a jelenléti oktatásra, mint a korábbi életszakaszokban, ugyanis a tanulási tevékenység nem egy személytől függ, nem szükséges az ismeretelsajátítás közvetlen irányítása.

Zárósoraimhoz Benedek Andrástól emelnék be egy gondoltatot Szerinte a digitális technológiák a felnőttek esetében is kiszélesítik a tanulási lehetőségeket, ezzel együtt megváltoztatják a tanulási módszereket. Új lehetőségek, új feladatok, interaktív, személyre szabott tanulási terek, a jövő beköszöntött a felnőttoktatásban is.

Forrás:

- Benedek András(2008):Digitális pedagógia-tanulás IKT környezetben. Typotex, Budapest

- Komenczi Bertalan(2009): Elektronikus tanulási környezetek. Gondolat Kiadó, Budapest

- Korányi Tibor(2009, szerk.): Pszichológiai és didaktikai ellentmondások az andragógia

világában. Novum, Sopron,

Online világ

Kép forrása: http://nyti.ms/l3WJtW

Az online világ már mindenütt jelen van, érezteti hatását ha elfogadjuk, ha nem. A mai gyerekek ebben az online közegben érzik magukat otthon, jobban, mint a valódi világban. A felnőttek körében is egyre népszerűbb, jó példa erre, hogy minden hónapban tizenegy millió ember kapcsolódik be egy háborús játékba (World of Warcraft) az interneten, ami az úgynevezett „sokszereplős online szerepjátékok” kategóriába tartozik. A játékban az emberek felvesznek egy online személyiséget, amelyet a játék virtuális világában élő „avatárjuk” testesít meg. A játékosok egymással interakcióba lépő avatárjaikon keresztül barátságokat kötnek, csoportokba rendeződnek, kommunikálnak egymással, gazdasági tranzakciókat bonyolítanak le, és ebben az esetben bonyolult ütközetekben harcolnak is egymással.

A kommunikáció új módszereinek feltalálása mindig heves vitákat szült: az új technológia milyen hatást gyakorol a közösségekre. Egyfelől az aggodalmak fogalmazódtak meg, hogy az új lehetőségek gyengíthetik a kapcsolatok hagyományos formáit és arra terelhetik az embereket, hogy elszigetelődjenek embertársaiktól, a társadalomtól, másfelől viszont az optimista nézetek kezdtek szárba szökni, hogy a technológiai eszközök csupán továbbfejlesztik, kiterjesztik és kiegészítik az emberek közötti kapcsolatok, a kommunikáció és a tanulás módozatait. Az online kapcsolatok mentségére legyen mondva, hogy függetlenek a földrajzi elhelyezkedéstől, de függetlenek például a félénkségből vagy a diszkriminációból adódó korlátoktól is. Ősi vágya az embernek a valakihez tartozás, a kapcsolódás más emberekhez. Az új technológiák, a közösségi oldalak (Facebook), a kollektív tartalommegosztó oldalak (YouTube, Wikipedia), a társkereső fórumok (Match.com) mind-mind a másik emberhez való kapcsolódás iránti ősi elképzeléseinket testesítik meg, a kibertérben áramló elektronok közreműködésével. Az online kapcsolati hálók óriásiak, komplexek és szupermodernek.

A valóságos és a virtuális világ között alapvető különbségek vannak, ezek közül a legfontosabb, hogy az utóbbiban tetszés szerint alakíthatjuk a saját megjelenésünket. Az emberi test manipulálása – különösen a nők körében- a valóságos világban is jellemző, egyetemes kulturális jelenség, gondoljunk csak az öltözködésre, a fodrászra, kozmetikusra, plasztikai sebészeti beavatkozásokra. Egy avatár –elvileg- bármilyen alakot ölthet, így van ez a Second Life virtuális világában is, ahol a játékosok 150 paraméter megválasztásával minden vonást saját ízlésüknek megfelelően állíthatnak be az avatárjukon.

Az online világ megteremtése egy újabb lépés az emberi interakciókat befolyásoló technológiai, társadalmi és gazdasági változások sorában. Az urbanizálódás jelentős hatást gyakorol arra, hogy kivel találkozunk, kivel üzletelünk, kivel járunk iskolába és kibe szeretünk bele. A népsűrűség növekedésével az emberi interakciók természete is változik, mivel az emberek egyre szűkebb helyre zsúfolódnak össze. Miközben a világ lakossága kétszáz év alatt a hétszeresére nőtt, a mobilitásunk ezerszeresére ( gőzhajó, hajó, repülőgép,űrhajó). Az ember felgyorsult mozgása és a földrajzi tér fokozatos összezsugorodása radikális következményekkel járt mindennek a terjedésében: vírusok, járványok, információ,eszmék,…Ma sokkal nagyobb távolságok áthidalásával létesíthetünk kapcsolatokat és sokkal többféle emberrel kerülünk kapcsolatba.

Az online interakciók sokasága a különféle ismerőseinket magukba foglaló hálózatok eddig soha nem látott változatosságát tette lehetővé. A közösségi együttműködés új formája például a wiki. A wiki szó hawai nyelven azt jelenti, gyors, és a wikik úgy készülnek, hogy mindenki hozzáférhessen és változtathasson a tartalmukon. Ez a lehetőség arra alkalmas, hogy az adott tárgyra vonatkozó tudásukat egyesítve, információkat tegyenek közzé. A kapcsolatteremtés szinte semmibe sem kerül, ezért a wikik sok-sok segítő szándékot fognak össze valami ú és valami nagy létrehozása érdekében. A legjobban ismert példa erre a Wikipedia (online enciklopedia), amely közel tizenkétmillió szócikket tartalmaz. A Wikipedia felett senki sem gyakorol központi ellenőrzést, önkéntesek tartják fenn, akik együttműködnek egymással.

Anja Ebersbach wikiszakértő a következőket írta: ” A wiki fogalmával először ismerkedő emberek legtöbbször azt feltételezik, hogy egy bárki által módosítható hálózati oldal hamarosan hasznavehetetlenné válik a destruktív bejegyzések miatt.(…) Mégis, úgy tűnik, hogy nagyon jól működik.” Ennek okát abban kereshetjük, hogy sajátos kapcsolati hálók alakulnak ki minden egyes téma körül. Érdekes esetet találtam a kapcsolati hálók használatára: akadnak olyanok is, akik arra használják az internetet, hogy minél több emberrel tudjanak szexuális kapcsolatot létesíteni. ( Nem minősíteném!) Ez viszont növeli a szexuális úton terjedő betegségek kockázatát és a kutatók szerint számos fertőzési hullámra került sor az internet használatával összefüggésben. San Franciscóban az orvosok egy csoportja „ Szifilisz-fertőzés nyomában a kibertéren át” címmel tanulmányt tett közzé arról, hogy ha valaki online választ szexuális partnert magának, akkor háromszor akkora valószínűséggel kaphat el tőle szexuális úton terjedő betegségeket, mint ha a régimódi utat választva keres társat magának. A statisztika bizonyára valós adatokra támaszkodik, én mégis kétkedve fogadom. Az online kapcsolathálózati kultúra speciális vonásai, kiterjedése és azonnali kapcsolati lehetőségei nagymértékben elősegíthetik a viselkedési torzulásokat. Míg azonban egyesek a téveszméiket viszik át az online világba, addig mások arra használják, hogy valóságos élményeiket hátrahagyva, új életet kezdjenek. A virtuális világokban esély van egy „második életre”, amelyben a valós világban meglévő korlátok nélkül folytathatunk interakciókat. Újszerű társadalmi érintkezési formák jönnek létre. Azok az interakciók, amelyeket az új technológiák támogatnak és elősegítenek – bár nélkülünk is megvalósulhatnak – mégis olyan új társadalmi jelenségeket hívnak életre, amelyek gazdagíthatják és kibővíthetik egyéni élményvilágunkat.

Források:

• Nicholas A.Christakis - James H.Fowler(2009):Kapcsolatok hálójában. Mire képesek a hálózatok és hogyan alakítják sorsunkat? Typotex Kiadó
• http://hu.wikipedia.org/wiki/Avat%C3%A1r
• http://jazminee.gportal.hu/

Elektronikus tanulási környezetek – szép új világ?

A kép forrása: ujhajtas.net.ua

Első olvasásra egyértelműnek tűnhet a fogalom. A szakirodalom olvasása után már nem egyszerű, inkább azt mondanám sokrétű, komoly eszközöket és tudást igényelő. Próbáltam pontokba szedni és így megérteni az elektronikus tanulási környezet kialakításához szükséges feltételeket, ismereteket.

Számomra mit jelent az elektronikus tanulás? Az idő és a tér szabadságát. A tanulás bármikor, bárhol elkezdhető, saját időbeosztáshoz igazodva lehet vele haladni. A rugalmasság hatékonyabb tanulást eredményezhet. Elektronikus tanulási környezetben van lehetőség a ismeretek megszerzésére, nem direkt, hanem az újabb és újabb hozzáadott tartalmak által…

Mi az elektronikus tanulás, az e-learning: képzés hálózaton (LAN, WAN vagy Internet) keresztül zajlik. Lehet tutor által irányított és lehet számítógépes alapú oktatás. Bármely elektronikus technológiára/eszközre támaszkodó vagy annak segítségével kivitelezett képzés vagy tanulás a CD-ROM-tól és a számítógéppel támogatott tanulástól a videokonferenciáig, a műholdak által közvetített képzésekig és a virtuális oktatási hálózatokig. Ehhez milyen tanulási környezet szükséges?

A tanulási környezet fogalmát átértelmezte az információs társadalom, egyértelmű, hogy a környezet egésze (ide tartozik minden, ami a tanulót körülveszi) az, ami a tanulás eredményességét és hatékonyságát befolyásolja. A tanulási környezet rendszerszemléletű és holosztikus, amelyen keresztül tanulunk. Számos környezeti tényező befolyásolja a tanulás eredményességét. Nem elég az iskola megújulásához az eszközöket a tanulási környezetbe belehelyezni, „átgondolt pedagógiai innovációra van szükség”, és elkötelezett tanárokra is.

Az elektronikus/digitális tanulási környezet: „olyan tanulási környezeteket jelent, ahol a tanítás és tanulás feltételrendszerének kialakításánál meghatározó szerepe van az elektronikus információ- és kommunikációtechnikai eszközöknek. Ezek az eszközök saját interfész területen át - interaktív kommunikációs és információszolgáltató platformként - jól szervezett tudástartalmakat tehetnek elérhetővé az azok elsajátításához szükséges instrukciókkal és az elsajátítást segítő, illetve annak teljesülését mérő programokkal együtt.”

A tanulási környezet kialakítása során figyelni kell arra, hogy:

- a tanulási környezet legyen tanuló központú

- a tanulási környezet legyen tudásközpontú

- a tanulási környezet legyen értékelésközpontú

- a tanulási környezet legyen közösség központú

Az elektronikus tanulási környezet mezovilágmodellje (mezovilág=nyitott világ):

„A mezovilág olyan tanulási környezet, amely kapcsolatokat létesít a tanulói mikrovilágok és a külső, ún. hipervilág között.”, a mikrovilág és a hipervilágok kapcsolatának közege. Jellemzői: nyitott tanulási környezet: „behozza” és „beengedi” a világot a tanulási környezetbe, felkészíti a tanulókat a világháló hipermédia rendszerében való „navigálásra”. (A tanár szerepe a tanulási környezet fejlesztése, a tanulási folyamat szervezése, az önálló tanuláshoz szükséges feltételek megteremtése.)

A tanulási környezet mezovilágmodellje:

(a kép a hagyományos oktatás és az e-Learning tanulási környezetének összehasonlítását tartalmazza)

Az elektronikus tanulási környezet kapcsolatrendszere:

1. a mezovilág és a mikrovilágok közötti interfész a számítógép sokrétű prezentációs, változatos információ-elérési és gazdasági interakciós lehetőségeit, illetve hatalmas adattároló kapacitását használja ki a tanulók egyéni megszólítására.

2. A mezovilág és a hipervilág közötti interfész az iskola internetes kapcsolatrendszerét jelenti.

3. Az iskolai mezovilág és a családi tanulási tér közötti IKT-interfész is számos új lehetőséggel gazdagíthatja a pedagógia eszköztárát, illetve bővíti a tanulási lehetőségeket. 

Az elektronikus tanulási környezet kommunikáció-központú szemlélete:

1. a kommunikációs rendszer középpontjában a tanuló helyezkedik el

2. a legfontosabb rendszerszervező forrás a tanár

3. interaktív elektronikus médium

4. új dimenziót kap a kommunikáció a tanulótársakkal

Infokummunikációs eszközök elektronikus tanulási környezetben:

A 21. század elején az információ- és kommunikációtechnikai eszközök az iskolák tanulási környezetében az alábbi alapfunkciókat töltik be:

- rendszerszervező funkció

- információszolgáltató funkció

- kommunikációs funkció

Az elektronikus információkezelés alapformái:

(tájékozódáshoz rendezőelvekre van szükség)

adatbázisok és keresőrendszerek

adatbázisok: az információk tárolására szolgál – adatok, az információk jól strukturált, rendszerbe szervezett halmaz.

Hipertext

A hipertext szervezésű, dokumentumban a szövegegységek és a közöttük előzetesen meghatározott, elektronikus kapcsolati lehetőségek, egy hálózatrendszert képeznek. Hipertex olvasása során anélkül, hogy a felületet elhagynánk, átléphetünk újabb és újabb szövegekbe. A (szöveg) rendszer elemeit, objektumait, csomópontjait úgynevezett hiperhivatkozásokkal köthetjük össze, a hiperszöveg használata tehát interaktivitástszöveg különböző részeit egyszerűen össze lehet kapcsolni. feltételez, lényege ebben rejlik. A hipertextben számos olyan lehetőség rejlik, amely eddig elképzelhetetlen perspektívákat nyitott meg. A dokumentumok, illetve azok szegmensei közt közvetlen kapcsolatot biztosító linkelhetőség kiszabadította az írást linearitás korlátai közül, a linkek révén könnyűszerrel valósíthatók meg olyan narratív struktúrák, amelyeket a nyomtatásban megjelent szövegek a legrafináltabb írói fogások révén sem tudtak létrehozni. A hipertext technológia segítségével jött létre a könyv modern kiegészítője, a electronic book, az elektronikus könyv. Meg kell különböztetni a hypertextet a hypertext rendszertől. A hypertext maga a kapcsolatokkal, hivatkozásokkal átszőtt szöveg, a hypertext rendszer pedig az a program, amely a felhasználót segíti ilyen szerkezetű dokumentumok létrehozásában illetve használatában, olvasásában. A hypertexteket általában egérrel vagy más mutató eszközzel (botkormány, fényceruza) kezelhetjük. Amikor a felhasználó rámutat a szöveg egy hivatkozási pontjára, akkor megjelenik egy ablak, amely a hozzá tartozó megjegyzést, definíciót vagy más kiegészítő információt tartalmazza.

A Hypertext kiegészítései:
Hypermedia paradigma: a dokumetum multimédia elemekből áll (nem csak szöveg) pl. kép is lehet hivatkozás, képre is lehet hivatkozni Kiterjesztés hálózati közegre: a link leíró egy URL (Universal Resource Locator), URL elemei: Hogyan? Honnan? Mit? séma (protokoll), pl. http://domain név vagy IP cím. 

M  Multimédia és hipermédia

A multimédia szó egy latin szóösszetétel, amelyben a multi sokat, míg a médium közbülső helyen találhatót jelent. Minden olyan rendszert, amely egynél több médiumot használ, multimédiának kellene nevezni.

Minőségi oldalról a multimédiarendszer tulajdonságai:

- Kombináció

A multimédiás dokumentum legalább egy diszkrét és egy folytonos médiumot tartalmaz.

- Függetlenség

Az egyes médiumok elkülönülten vannak tárolva, lehetővé téve azok rugalmas felhasználását. A szöveg és az ábra egymástól függetlenül tárolható, azonban egy videoszekvencia audio és mozgókép része videoszalagon tárolva időben függ egymástól, míg ugyanez, de CD-n tárolva függetlenek egymástól. Gondoljunk például azokra a DVD filmekre, amelyekhez 4 nyelven készült a szinkron és választási lehetőségünk van, melyik nyelven szeretnénk megnézni az adott filmet.

- Számítógépes integráció

A multimédia elemek közötti időbeli, térbeli és tartalmi kapcsolatot legkönnyebben számítógéppel ill. a rajta futó programok segítségével lehet biztosítani.

- Kommunikációképesség

A számítógépes hálózatok lehetővé teszik a multimédia-információ nagy távolságra eljuttatását, ill. másokkal történő kicserélését. Gondoljunk például az Internet hypermédia szolgáltatásaira. Ezen megállapítások után multimédiának nevezzük azon egymástól független információk megjelenési formáit, amelyeket legalább egy diszkrét és egy folyamatos médium alkot és amelyek előállítását, célorientált feldolgozását, bemutatását, tárolását valamint továbbítását számítógép vezérli, ill. hajtja végre. A hipermédia a hipertext kiterjesztése, kibővítése audiovizuális elemekkel, objektumokkal (például képpel, hanggal). A hipermédia tehát a rendszer multimédiális jellegét hangsúlyozza a hipertext esetleges szövegközpontúságával szemben. A hipertext és a hipermédia kifejezések a gyakorlatban többnyire szinonimák.

A World-Wide-Web rendszer a genfi European Particle Physics Laboratory fejlesztőinek innovációja. A WWW célja segíteni a hálózaton való eligazodást és az információk megszerzését. A WWW esetében a hypertext jellegű kapcsolatok dominálnak, aminek révén a hálózaton hozzáférhető dokumentumok egyes kitüntetett szavaihoz - ezeket kereszthivatkozásnak (cross-reference), vagy egyszerűen csak hivatkozásnak (link) nevezik - tematikusan kötődő más dokumentumokat nyithatunk meg anélkül, hogy a hivatkozott dokumentumot tartalmazó és szolgáltató gép hollétéről bármit is kellene tudnunk. A Web segítségével grafikusan, látványos formában jeleníthetők meg az információk. A world wide web alapegysége a weblap, az egész világra kiterjedő egységes információs rendszer. Az internet és a ráépülő www = világháló lehetővé teszi a virtuális aktivitásokat, ezek tartják működésben és alakítják a globális információs társadalom egészét.

Felhasznált irodalom:  

Komenczi Bertalan: Elektronikus tanulási környezetek. Gondolat Kiadó, Bp., 2009.

Second Life

Albert Bandura (1977) társas tanulási elmélete arra a gondolatra épül, hogy minden társasági helyzetben az interakciókból tanulnunk. Ha egyesével alaposan megfigyeljük mások viselkedését, előbb utóbb mi is hasonló viselkedést fogunk mutatni. A társas tanulás új fogalmai, mint új trendek bukkannak fel a távoktatási programokban. A programok egyre népszerűbbé válnak, így növelik az oktató és a hallgató közötti fizikai távolságot. Ezt figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy a személyes megjelenés a tanórákon, a szemtől szembeni interakciók, és minden olyan jelenség, amely a társas tanulás igényeit elégíti ki, már a múlté. Hogyan tanulhatnak mégis a hallgatók egymást megfigyelve egy olyan távolsági tanulási környezetben, ahol nincs személyes kontaktus?

Az oktatók körében ezek az új technikák és több-felhasználós virtuális modellek egyre népszerűbbé és népszerűbbé válnak (MUVE – multi-user virtual environment – többfelhasználós virtuális környezet) (Harrison 2009a). Az egyik legszélesebb körben használt MUVE, a Second Life, több mint 400 olyan főiskolával és egyetemmel dicsekedhet, akik részt vesznek a Second Life népszerűsítésében, és jelen vannak a programban is. A távoktatás számára új kihívásokat jelent hogy felfedezzék, hogyan történhet társas tanulás egy virtuális környezetben. Az oktatók számára az is kihívást jelent, hogy megfigyeljék, az emberek hogyan tudnak tanulni a távoktatás és a blended learning programja során kapott információkból. Ez még fejlesztés alatt áll, de már felbukkannak komoly gyakorlatok. Ez a szöveg azt vizsgálja, hogyan mutatkozik meg a társas tanulás a Second Life programban a felsőoktatásban.

Second Life

A Second Life egy három dimenziós virtuális világ, ahol a lakók animációs lényekként mutatkoznak meg, tudnak sétálni, repülni, teleportálni, és beszélgetni egymással. Miután a felhasználók elkészítették saját lényüket, megszerezhetnek, vagy létre hozhatnak egy saját birtokot, autókat, és egyéb olyan eszközöket, és pénznemeket, amelyeket a Linden Labs nevű cég gyártott, mely a Second Life program tulajdonosa. Ez egy állandó, 24 órás, gép-vezérelt virtuális világ, ahova a felhasználók bármikor beléphetnek, éjszaka vagy nappal, függetlenül attól, hogy épp hol tartózkodnak. Bár a Second Life is abból a koncepcióból indul ki, mint a többi online szerepjáték, például a World of Warcraft és az EverQuest, ez mégsem egy játék. Itt nincsenek legyőzendő ellenfelek, vagy előre meghatározott célok (Helmer & Learning Light, 2007). Ez inkább egy olyan virtuális világ, ahol a lakók határozzák meg a tartalmat. Ez egy olyan világ, ahol a tanulók berepülhetnek az osztályterembe, a tolószékhez kötött emberek lehetnek táncosok, és bárki egy pár kattintással megváltoztathatja a nemét, vagy a külsejét. Ez egy fantázia világ, ahol mindenki azzá válhat, akivé mindig is szeretett volna. 

Second Life az oktatásban

A Second Life egy egészen új trend, és egy fel nem tárt terület mind a hallgatóknak, mind pedig a tanároknak. Mindkét csoportnak újra kell értelmeznie a tanulás és a tanítás kérdését. Ahhoz, hogy ezt megtegyék, nekik is el kell merülniük a Second Life világában, lakóvá kell válniuk, órákra kell járniuk, játszani kell, megfigyelni a többieket, elkövetni apró hibákat. A társas tanulás elmélete ugyanúgy vonatkozhat a Second Life világára is, bár egyértelműen egy paradigma-eltolódásról van szó, amit a távoktatásban használt eszközök és technológiák rohamos változása okoz. Ahhoz, hogy megértsük, miért kell paradigma eltolódásról beszélnünk, csak meg kell figyelnünk a tárgyak és az emberek interakcióit a Second Life világán belül és kívül. A használt tárgyak, eszközök nagyon különbözőek lehetnek a Second Life tanításában és a való életben. Ahhoz, hogy fel tudják használni a Second Life programot, mint oktatási helyzetet, mind a tanároknak, a hallgatóknak, a tervezőknek, és az oktatóknak fel kell nyitniuk a szemüket ezekre az új dogokra. 

A társas tanulási elmélet és a Second Life

Néhány társas tanulási elmélet alkalmazható a Second Life oktatásában is. Három kulcs összetevőről beszélünk Bandura társas tanulási elméletében (Abbott, n.d.) amik szintén megmutatkoznak a Second Life programban is: megfigyelő tanulás, utánzás, viselkedés modellezése (Bruner, 1990, Wood, Bruner & Ross, 1967) Bandura társas tanulási elmélete azon a tényen alapszik, hogy a megfigyelő tanulás nélkül gyakran az emberek nem tudnak maguktól tanulni.Egy alternatív elmélet, amely se nem határozottan konstruktivista, vagy behaviorista, Bandura társas tanulási elmélete. Ez az elmélet a behaviorista megerősítést a konstruktivista pszichológiával keveri azért, hogy leírja az egyén tanulási folyamatait. 

Bandura azokat a személyes és önszabályozó rendszereket emeli ki, amelyek befolyásolják a figyelmi folyamatokat, a tapasztalás szemantikai folyamatait, az emlékezőtehetséget és annak újraépítését, a kognitív motivációt, az érzelmek hatását, a pszicho-biológiai funkciókat és minden olyan készséget, amellyel a tanultak használhatóak lesznek a mindennapi életben (Bandura 1986). A tanuló képes lesz arra, hogy hatással legyen saját tanulására új szituációkban kontrollálva a környezetet maga körül, akkor is ha ez a környezet vállalt, kiválasztott vagy felépített (Bandura 1999) ( Hathaway, Muse, & Allthoff, 2007)

A tanulók elkezdik megfigyelni egymás viselkedését azért, hogy elkezdjenek egy új tanulási folyamatot. Ez az, ami folyamatosan jelen van a Second Life-ban, főleg mikor olyan új helyzetekkel szembesülnek, mint például, hogy tanulókká válnak. Fontos megfigyelni a többiek viselkedését (szokták leskelődésnek is nevezni), mielőtt új tevékenységbe kezdünk a Second Life-ban.

A következő gondolat Bandura elméletében, ami a Second Life-ban is megmutatkozik, az utánzás. Miután megfigyelték mások viselkedését, az emberek beolvadnak, és utánozni kezdik a megfigyelteket, főleg abban az esetben, ha a látott minták pozitívak, vagy megjutalmazták a megfigyelt személyt. Bandura szerint az utánzás magában foglalja a látott tevékenység megismétlését, újratermelését. A Second Life világában ez olyan alap-tudást jelenthet, amellyel megtanuljuk, hogyan irányítsuk saját lényünket, hogy ne menjen neki a falnak, vagy essen bele egy adag vízbe. 

Bandura elméletének harmadik összetevője, ami a Second Life világában is megfigyelhető, a viselkedés modellezése. Viselkedés modellezés során a tanuló minden olyan pozitív dolgot felhasznál, amit a megfigyelt személyen tapasztalt, és elkezd a megszerzett élmények tudatában cselekedni. Rengeteg lehetőség van arra, hogy ez megtörténjen a Second Life világában. 

Cohen szerint a Second Life egy óriási lehetőség a tanításra és a tanulásra. Új, izgalmas, és egy virtuálisan még ki nem aknázott terület, ahol mind a formális, mind a nem-formális tanulás és tanítás megtörténhet. A Second Life könnyűvé teszi a szerepjáték megtervezését és használatát, és egyéb szimulált eszközöket is megteremt a képzésekhez. Képzeljenek el egy pszichológia hallgatót, akinek lehetősége van arra, hogy áttörjön egy vizuális gátat, és megfigyeljen egy skizofrén beteget ebben a világban. Mit szólnak ahhoz a szerepjáték forgatókönyvhöz, ahol a tanuló egy OSHA biztonsági tisztviselő szerepébe bújik? Ezek a helyzetek gyakrabban megtörténnek a virtuális világon belül (pl. Graham, 2007, & Cook, 2006). A MUVE-k megengedik a hivatásos oktatóknak, hogy olyan dolgokat tegyenek meg, amiket mindig is meg akartak tenni. Lerombolhatják az iskola falait, a bezártságot, és teremthetnek egy szórakoztató tanulási környezetet, melyben az együttműködés az egyik legfontosabb tényező. Ezek a lehetőségek virtuálisan végtelenek az oktatók számára. 

A Second Life program támogatói között tudhatja a Harvard és a Stanford egyetemeket is. Mindkét igen elismert egyetemnek igen jól megszervezett és kiterjesztett virtuális campusa van a Second Life világban. Ők az első úttörők ebben a szervezetben, és komoly céljuk, hogy más egyetemek is kövessék őket. Igyekeznek megteremteni a lehetőséget arra, hogy a többi egyetem is kövesse ezt a mintát, mint járható tanulási utat (see, for example, Harrison, 2009b; Jennings & Collins, 2007; Lamb, 2006; Wriedt, Ebeling, & Reiners, 2008). Damina hart a baltimori egyetem egy oktatója egy kevert módszert alkalmaz a tanításban, melynek során a Second Life világát és a valóságban történő konzultációkat is felhasználja. Ő abban hisz, hogy a mai tanulók játékosok (Hart, April 4, 2009, personal communication). Mikor Hart a Second Life-ban tanít egy barátságos utat választ a mai generáció diákjaihoz. A tanulók az ő tengerparti házában találkoznak a Second Life-ban, és feladatokat kapnak a világon belül. Az egyik a sok közül, hogy kincset kereshetnek, vagy olyan grafikákat, amelyekkel új frizurát, ruhát készíthetnek maguknak. A tanulók teleportálnak vagy elrepülnek más helyekre, majd visszatérnek a tengerparti házba mindazokkal a dolgokkal, amiket összeszedtek utazásuk során. Hart el is viszi a diákjait különböző helyekre a világon belül, például a Van Gogh múzeumba, ahova a diákok beléphetnek, és a mesterművek részeivé válhatnak. 

Hogy lehet, hogy a Second Life egyre nagyobb népszerűségre tesz szert? Sok tanár és diák számára ez egy olyan szórakoztató eszköz a tanulásra, melyben keveredik, mind a személyes kapcsolat, a távoktatás, a virtuális valóság oktatási eszközei. És ne feledjük, mennyire kényelmes ez a világ minden pontján diáknak, tanárnak és tervezőnek, akik bármikor bárhonnan beléphetnek a Second Life világába. 

Megfigyelő tanulás

A Second Life egy remek lehetőség arra, hogy a megfigyelő tanulás helyet kapjon. Számos oktatási program fut virtuálisan minden percben, ez egy kényelmes lehetőség arra, hogy bármikor bármelyikhez csatlakozzunk. Nagyszerű mód a tanulásra az, ha eljárunk különböző világon belüli órákra és megfigyeljük mások viselkedését, tanulunk tőlük. A oktatók megfigyelhetnek más oktatókat, a tervezők tanulhatnak azokból az eszközökből, amit más tervezők használtak fel, és a tanulók elvárt viselkedésmintákat tanulhatnak más tanulóktól. Mivel a Second Life egy olyan világ, ahol a benne résztvevők döntenek mindenről, nincsenek meghatározott szabályok a viselkedési elvárásokkal kapcsolatban. A tanulók viselkedése egy világon belüli tanteremben megjósolhatatlan lehet, és sok esetben nemkívánatos a tanárok és a diákok számára. A tanulók nemkívánatos viselkedési formákat is megfigyelhetnek és kezdhetnek el utánozni (see for example , Dewey, 1939, Martin, Burger, Elias-Burger and Mithaug 1988). Képzeljünk el egy diákot, aki meztelenül érkezik az órára. Mi történik, ha a többi diák is lesüllyed erre a szintre? Nem minden viselkedés lehet elfogadható a Second Life világában. Bárhogy is legyen, az előnyei általában ellensúlyozzák a hátrányait. A legtöbb problémát általában megoldják a tanárok azzal, hogy kezdeményezik egy közös szabályrendszer felállítását a diákokkal együtt (például: „ne gyere meztelenül az órára”)

A tervezőknek rengeteg dolgot kell figyelemmel tartaniuk a Second Life világban. A közös tudás alapgondolata és ennek megosztása mindenütt jelen van a Second Life-ban. Az emberek általában segítőkészebbek a világon belül, mint a való életben ( Brdicka 1999). A Second Life tervezésének kutatói úttörők lehetnek abban, hogy bebizonyítsák, az információ áramlás és megosztás az egyik legfontosabb eszköze a tanulásnak. Lisa Dawley a Boise State Egyetem professzora, a Second Life program tanulásra és tanításra vetett hatásait vizsgálta. Munkája során, az EdTech szigeten alakít ki helyszíneket, ami eleve egy világon belüli hely, amit teljes mértékben ő és az egyetem hozott létre. Dawley a kutatásaiban azt vizsgálta, a tanulók hogyan mozognak ebben a térben, és hogyan követik mások mozgásait, illetve hogyan használják a legnépszerűbb tanulási eszközöket. A kutatás eredményeként Dawley egy új tervezői módszert épített, és olyan gyakorlatokat fejlesztett ki, amely kizárólagosan csak a Second Life világban történhet meg. A kutatásának legértékesebb része, hogy ő meg is osztja ezeket az eredményeket a többi tervezővel, hogy együtt teremthessenek hatékony tanulási környezetet a virtuális világban. Dawley filozófiája az adatmegosztásról a következő: „Amit megtanítunk a hallgatóinknak, azokra nem csak nekik van szükségük…elérhetővé tehetjük ezt más tanárok számára is…és létre hozhatunk egy közös, nyitott forrást.” (Dawley, 2007)

Dawley professzor nem az egyetlen, aki megosztja másokkal kutatásainak eredményeit a Second Life-ban. Mindenféle és fajta csoportok megtalálhatóak a Second Life világban, akikhez csatlakozni lehet a rendszer fejlesztése érdekében pl. a Second Life Research List (SLRL – Second Life kutatók köre). Ez a tudományos kör minden tag számára lehetővé teszi, hogy megosszák a Second Life világában folytatott kutatásaikat. Sok új résztvevő, akit érdekel a Second Life kutatása és az oktatás csatlakozni fog valamely csoporthoz, vagy egy kurzushoz résztvevőként, vagy leskelődőként. Így felhasználhatják az a tudásukat, amelyet megszereztek azáltal, hogy megfigyelték társaikat, és tovább léphetnek a következő társas tanulási elmélet szintjére: az utánzásra.

Utánzás és viselkedés modellezés

 

Bandura társas tanulási elméletének második és harmadik szintje akkor fog bekövetkezni, ha egy személy pozitív, kívánatos viselkedés mintákat figyel meg az első szinten. Ha például egy tanár eljár és megfigyel egy tanórát a Second Life világban, és szórakoztatónak, informálónak találja, és a tanulók viselkedése is elnyeri tetszését, talán ő maga is szívesen tart majd utána virtuális órákat. A saját óráin aztán használhatja mindazokat a mintákat és tanítási stílusokat, amelyek tetszettek neki. 

A Second Life nyitott forrásai, és a tervezők és kutatók között megosztott információk nyitottsága miatt az utánzás és viselkedés modellezés használata a társas tanulásban sokkal inkább egyértelmű ezekben a csoportokban. Brown és Adler szerint (2008): „A nyitott forrású közösségek olyan utat fektettek le, amellyel az újonnan érkező könnyedén tanulhatnak egymástól, és könnyen válhatnak megbecsült tagjaivá a közösségeknek, legitim külső résztvevőként kezdve is.”

Ez egy olyan jelenség, ami nem gyakran történik meg a való világ oktatási rendszereiben, hiszen bekerülni egy ilyen tanuló körbe a való életben gyakran több erőfeszítéssel jár, mint csak belépni egy jelszóval. A való életben vannak konferenciák, utazások, meeting-ek. Ezek mind idő és pénz veszteséggel járnak. Amióta a legjobb gyakorlatok nyitottak és könnyen megfigyelhetőek, a kutatók rengeteg viselkedésmintát megfigyelhetnek és utánozhatnak. Az úttörők azok, akik kikövezik az utat az őket követőknek. A tanulók számára a Second Life világában az utánzás és a viselkedés modellezés különböző formákban jelenik meg. A tanulók felfedeznek több olyan környezetet is, amit egyáltalán nem tanulásra hoztak létre. Mint a való életben itt is, vannak iskolák, közösségi klubok, bárok, múzeumok, parkok, tengerpart… Mivel a Second Life-ot maguk a felhasználók alakítják ki, ezért a célcsoportot is ők maguk alkotják. Azok a tanulók, akik távolabbi, elszigetelt helyeken élnek sokkal több tanulási lehetőséget fedezhetnek fel a világon belül, mint a való életben, saját környezetükben. A képesség a repülésre és a teleportálásra, illetve az, hogy megfigyelhetnek másokat, nem történhet meg a valós életben, csak a Second Life-ban, és ezek az élmények pozitívan befolyásolhatják a tanulók utánzási és viselkedés modellezési stratégiáit. 

Ha a tanulónak pozitív tapasztalata van a megfigyelt viselkedéssel kapcsolatban egy nem tanulói környezetben, ugyanúgy, mint a való életben, sokkal szívesebben utánozza azt. Másrészt, ha a tanuló nemkívánatos, vagy negatív viselkedést figyel meg, utánoz és modellez, ez rossz hatással lehet a tanulmányaira. Ezeknek a negatív viselkedésmintáknak az utánzása nyugtalanságot és zavart okozhat a tanulóban, és gátolhatja a tanulási folyamatokat.

Viselkedés minták és érzelmi reakciók

Az egyik legfontosabb gondolat a viselkedés minták és az érzelmi reakciók vizsgálata és modellezése. Hogyan jelenik ez meg a Second Life világában? Ezt a kérdést nagyon nehéz megmagyarázni azok számára, akik a világon belül élnek, vagy egyéb távoktatási rendszerben tanulnak, amely nem építi be a személyes kontakust a diákok, a tanárok, a tervezők és a kutatók között.A való életben nagyon könnyű viselkedés mintákat és érzelmi reakciókat megfigyelni. Egyszerűen megtehetjük úgy, hogy nézünk valakit, és beszélgetünk vele. A Second Life lakói számára azonban a viselkedésminták kifejezése és az érzelmi reakciók nem léteznek. Kimutathatjuk érzéseinket különböző tárgyak használatával, vagy a ruhával, amit viselünk, illetve testfelépítésünkkel. De hogyan mutatják meg a lakók az érzelmeiket a világon belül? Tulajdonképpen ez még nem is lehetséges.

Összegzés

A Second Life 2.0 távoktatás. A MUVE fejlődése csúcsra fogja juttatni a távoktatást a következő évtizedben. A világon belüli oktatási események lesznek a távoktatás elsődleges forrásai. Ezen kívül más „világok” is meg fognak maradni. A Second Life, és mindaz, amit pótol egészen máshogy fog festeni, mint ma. Az emberek több világnak is tagjai, résztvevői lesznek, mindezek a világok össze lesznek kötve, hasonlóan, mint ahogy ,a is átugorhatunk egyik weboldalról a másikra. 

A technológia fejlődésével már nem csak hallani és látni tudunk majd a Second Life.ban, hanem érezni és megszagolni dolgokat, olyanokat is, amiket sosem érezhetnénk a való életünkben, mert a pénztárcánk vagy az időnk nem engedi. Egy érdekes kérdés felmerül: hogyan tudnak az oktatók problémákat megoldani egy olyan környezetben, ahol ennek nincsen semmi reális következménye. Ennek a kérdésnek a megválaszolása a célja minden szimultációs játéknak, így a Second Life-nak is.

Az online tanulásnak a 3D világában határtalan hatalma van a formális és a nemformális tanulás területén, és nem fogja változtatni a jövő távoktatását, amint az oktatók újra gondolják a módszereiket. Ha összehasonlítjuk a Second Life-ban és a való életben végzett cselekvéseket és Bandura társas tanulási elméletében vizsgáljuk, az egyetlen dolog amit nem lehet vizsgálni, utánozni, vagy modellezni a távoktatásban, azok az érzelmi reakciók és a viselkedésminták. Minden más megvalósulhat a világon belül is. Elmenni múzeumba, színházba, konferenciákba, iskolába, és minden olyan helyre amit a lakók létre hoznak a világban. Emiatt, egy másik nagy előnye a világon belüli tanulásnak, hogy egy rendkívül költség-hatékony része a távoktatásnak. Képzeljenek el azonban egy olyan világot, amelyben egyetlen cél miatt hagyjuk el a számítógépet: hogy kielégítsük érzelmi és fizikai vágyainkat. Ezek közül szükségünk van leginkább sportra, ételre, a természetre, romantikára, fizikai közelségre, családra, interakciókra, és testük fizikai karbantartására. A való élet lehet kényelmes, lehetünk elégedettek vele, de meg is halhatunk. Minden más történhet online.A Second Life jó példája lehet a gyakorlati társas tanulásnak, bár vannak olyan tényezői, amelyek nem valósulhatnak meg a világon belül. Gyakorlatilag ez egy nyitott környeze,t ami elősegítheti a megfigyelést, az utánzást, és a viselkedés modellezést. A résztevők legtöbbször egymás interakcióiból tanulnak. Az érzelmek hiánya talán az egyetlen korlátja annak, hogy Bandura társas tanulási elmélete teljes mértékben megvalósuljon a Second Life-ban. Nem kétséges, hogy az a felhasználó, aki naphosszat a Second Life világában él, megváltozhat valós környezete felé. De bárhogyan is, nem túl nehéz elszakadni a való élettől, hiszen a Second Life-ban is megtörténhetnek ugyanazok az interakciók. Bár az eszközök, technológiák, bentlakó egyének, a legjobb gyakorlatok, tanulási stílusok, tanítási technikák…stb különböznek a való életben használtaktól, elképzelhető, hogy ez igen hamar meg fog változni a fejlődéssel. 

Ahogyan a MUVE egyre népszerűbb lesz, egyre több lehetőség adódik majd arra, felerősítsék és kiterjesszék a társas tanulási elmélet gondolatait. Tény, hogy oktatók, tervezők és kutatók már dolgoznak egy új pedagógia kidolgozásán, amely olyan tanulási mintákat és tanulási eszközöket sorakoztat majd fel, amivel még nem találkozhattunk a való világ távoktatásában. Nem minden lehetőséget használunk fel arra, hogy felfedezzük és elterjesszük a MUVE használatát a távoktatás területén. 

Forrás:  http://jolt.merlot.org/vol5no2/berge_0609.htm

Internet és kultúra – Internet vagy kultúra – Internet-kultúra

A kilencvenes évek sztereotípiái az internetről, mára teljesen eltűnni látszanak. Napjainkban már csak nagyon kevesen gondolják, hogy az internetet csak a szűk elitréteg tudná elérni. A többség tudatában az Internet bárki számára hozzáférhető tudás. Végérvényesen mindennapjaink része lett, az így elérhető szolgáltatások mindennapjaink részei lettek.
A posztindusztriális kultúra jellemzője a vizsgálatok szerint, az anyagi javak elérése után, az emberek a szellemi, kreatív szükségletek elérésére fognak áhítozni. Daniel Bell szerint a "javakat termelő társadalom átváltozása információs vagy tudástársadalommá". Társadalmi szinten növekedésnek indul az emberek szabadidőre, pihenésre, egyáltalán a magukra fordított idejének és értékének növekedése, aminek kiszolgálásában a tömegkommunikáció is nagy szerepet játszik. Nem árt tudni, viszont ha már az Internet kulturális és társadalmi milyenségét vizsgálunk, hogy a Háló, amit az egyik legdemokratikusabb szerveződésnek tartanak, egy katonai szükségszerűségből fejlődött ki és ma is fontos stratégiai célok szerint fejlesztik. Az elkészült rendszert az emberek elkezdték az egymással való kommunikációra használni, mindenféle témáról beszélgettek, és persze vitáztak. Majd így alakult ki az elektronikus levelezés. Az biztosan látható, hogy az Internet a fogyasztói társadalom alap pillérévé növi ki magát. Fő feladata lesz, hogy az olvasó embereknek előkészítse az elektronikus tartalmakat.
A változásokat mindenki érzékeli, a haladás megállíthatatlan.
Ezután minden másként lesz?
Sokakban felmerülnek kérdések, amikre nem lehet válaszolni biztonsággal, és nincs is rájuk bizonyíték. De ahhoz, hogy válaszokat kapjunk, eligazodjunk kapcsolódási pontokra van szükségünk. Az Internet és a kultúra több szinten kapcsolódik egymásba, egyrészt a szűken vett kultúra, mint definíció, mely alatt a szellemi javak összességét érthetjük, másrészt a társadalomtudományok kultúra felfogása fedezhető fel a Hálóban, ami szerint az Internet nem technikai, hanem kulturális minőségben szerepel. Az internet egy olyan globális kultúra gyökere, melynél az idő, tér és határok, de még az egyén egyediségének fogalmát is át kell értelmezni. Az Internet előtti világban a kultúracsinálás sokkal bonyolultabb mechanizmusokon ment keresztül. Ahhoz, hogy egy elkészült mű, legyen az könyv, szobor, festmény, eljusson a fogyasztókhoz több szakmai, könyvelői-üzleti-logosztikai tudásra volt szükség. Az Internet segítségével digitalizálttá tették az alkotásokat, így pillanatok alatt körülszelték a világot. Olvashatjuk a világ könyveit, újságjait, hallgathatjuk a világ bármely részén élő zenész koncertjét. A hagyományos kultúrát kiegészíti az Internet. Kiváló eszköz az információáramlásra az emberi kommunikáció új formája, kiegészítője. Azonban azt le kell szögezni, hogy nem helyettesíti a hagyományos kultúra közvetítést.
Mint az Internetnek, mind az informatikának feladatot kell vállalni a kultúrában. Fontos, hogy a kereslet és kínálat viszonyát folytonosan vizsgálják. Létre kell hozni virtuális tárakat, könyvtárakat, hangtárakat és képtárakat. Ez már magvalósulás alatt áll, így mindenki hozzáférővé válhat, függetlenül attól, hogy hol él. Fontos lenne a kulturális javak folyamatos és szisztematikus digitalizálása.
Képzésekkel biztosítani kellene az új eszközök megismertetését, használatának oktatását. Nagy szerepet kellene vállalni kis népek kultúrájának és a magyar nyelv megőrzésében.
Mi andragógusok szerepet vállalhatunk az oktatás és a művelődés területén adódó feladatok megvalósításában.
A tudásközpontú társadalom nagymértékben támaszkodik az emberek tudására és képzettségére. Elérhetővé kell tenni mindenki számára oktatási anyagokat, mindenféle témában, filmeket, lexikonokat. Ha minden közművelődési és oktatási intézmény elérhetőé teszi magát, a rendszer segítségével megvalósulhat közös munka, avagy a távoktatás formái elindulhatnak.
Vigyáznunk kell azonban az ebben rejlő veszélyekre is.
Az Internetet az ellenkezőjére is használhatják, sajnos a kulturális forradalom politikailag terhelt és a piac erőteljes hatása is érvényesül benne.
Ennek ellenére az emberek nagy többségi hisz benne, hogy az információs társadalom javítja az emberek életminőségét és erősíti a kohéziót. Azok, akik rendelkeznek a kellő jártassággal és szerencsére ezen egyének tábora egyre nagyobb, azokat szolgálja a számítógép, mind az információkeresésben, tárolásban. Kiemelkedő szerepe van a létfontosságú információk elérésére, az információcserére és a kultúrák közötti együttműködésre.
Ezek a javak kétségbevonhatatlanul életünk részévé váltak. Világunk hozománya, az egész életen át tartó tanulás paradigmája, elengedhetetlenné teszi az Internetet, a Hálót, azok számára, akik tudják, hogy ez hozzá tartozik a tanuláshoz.
Akár akarjuk, akár nem, élni kell vele.

Forrás: http://bit.ly/iiGWy5
Kép forrása:http://lmv.hu/node/1479?size=_original