Előző bejegyzésemet a felnőttek motivációjáról írtam, mivel úgy gondolom, motiváció nélkül nem jöhet létre, nem beszélhetünk tanulásról. Ebben a bejegyzésemben összefoglalnám: milyen funkciókat tölt be, milyen keretek között jön létre a felnőttkori tanulás?
Egy életen át tartó tanulás – ez az, amiben nagyon sokan érintettek vagyunk, és nagyon sokszor bele se gondolunk abba, hogy mennyi embert érint, mennyi ember vesz benne részt akarva, vagy akaratlanul, tudatosan, vagy véletlenszerűen. Egy életen át tartó tanulásban vagyunk mindannyian, helyzetétől, korától függetlenül. Ha szétnézek a saját környezetemben, látom azokat a huszonéveseket, akik egy újabb végzettségért küzdenek, látom azokat a középkorúakat, akiktől megkövetelik a különböző tanfolyamokat, nyelvvizsgákat, azokat, akik idősödő korban is képesek váltani, a tanulás, továbbképzés mellett dönteni.
Az élet nagyon sok területe szól a folyamatos tanulásról, megtanuljuk egy új, vagy egy modernebb eszköz, gép használatát. Megtanuljuk az új adózási, pénzkezelési szabályokat, ami szükséges egy átutaláshoz, vagy egy csekk befizetéséhez, megtanuljuk az új KRESZ szabályokat – mindezeket kortól függetlenül. Az iskolarendszerű képzés választása mögött azonban nagyon sok minden lehet: választhatja valaki tudása, ismerete gazdagítására anélkül, hogy valaki kötelezné rá. Kérheti a továbbtanulást, szakképzést a munkahelye, lehet olyan helyzetben, hogy az addigi képesítése már nem elegendő ahhoz, hogy elhelyezkedjen, ezért valami újat, többet kell tanulnia. Ezek mögött a lehetőségek mögött különböző sorsok állnak. Sokszor a kilátástalan, kiszolgáltatott helyzet, a reménytelenség, vagy az „adok magamnak még egy esélyt” gondolata. Napjainkban a tanulásnak egyre nagyobb fontosságot tulajdonítanak. Az egész életen át tartó tanulás – lifelong learning, nemcsak iskolai keretek között zajlik, hanem része az informális tanulás is, azaz valóban folyamatosan tanulunk.
A felnőttképzés négy fő funkciót tölt be: (Zachár, 2008)
1, Helyettesítő, pótló funkció: a felnőttnevelés egyik alapfunkciója az első végzettség és/vagy szakképzettség megszerzésének segítése. Ez a pótló funkció a fejlett társadalmakban az alap (általános) - iskolai végzettség és az első szakképzettség megszerzését jelenti, így ebben döntő módon a fiatal, 16-29 éves korosztályok vesznek részt.
2, Sajátos, speciális funkció: folyamatos szakmai képzés, magasabb szintű szakképesítés megszerzésének segítése.
3, Foglalkoztatást segítő funkció: segítséget ad a munkanélküliség időtartama alatt vagy a munkanélkülivé válást megelőzően a munkaviszony keretein belül, „piacképes” szakmai tudás megszerzéséhez, első szakképzettség megszerzése, át – és továbbképzések.
4, Kiegészítő funkció: a felnőttek olyan szellemi szükségleteit elégítik ki, amely az iskolarendszerű oktatás tananyagaiban nem szerepeltek. A kiegészítő képzések nem szakképesítést nyújtó ismeretek. Pl.: pályaválasztási ismeretek, álláskeresési ismeretek, nyelvtudás, számítógép-kezelés.
A felnőttképzés két fő területre osztható, iskolarendszerű képzésre és iskolarendszeren kívüli képzésre.
Iskolarendszerű felnőttképzésnek nevezzük, azokat a képzéseket, amik általános, középfokú vagy felsőfokú végzettség és/vagy szakmai képesítés megszerzésére irányulnak. Az iskolarendszerű felnőttoktatás lehetőséget biztosít arra, hogy azok a felnőttek, akik iskolai tanulmányokat nem folytattak, vagy alacsonyabb fokon fejezték be, a közoktatásban és felsőoktatásban elérhető bármely végzettséget utólag megszerezzék. Célja, többek között az esélyegyenlőtlenség csökkentése. Az iskolarendszerű felnőttoktatásban tanuló felnőttek egy része versenyképes iskolai és szakmai végzettség hiányában elvesztette munkahelyét, így a felnőttek iskolái a felnőttképzés pótló funkcióját végzik. A felnőttek tanulása általában befejezett iskolai végzettség megszerzésére irányul (általános, érettségi, szakmaszerzés) vagy magasabb iskolai végzettség megszerzésére (főiskolai, egyetemi végzettség, estin vagy levelezőn). Az iskolarendszerű felnőttoktatásban tanulói jogviszony vagy hallgatói jogviszony jön létre az oktatási intézmény és a képzésben résztvevő felnőtt között.
Iskolarendszeren kívüli képzés minden olyan képzés, amelynek résztvevői nem állnak az intézménnyel tanulói vagy hallgatói jogviszonyban, hanem szerződéses jogviszony jön létre az intézmény és a képzésben résztvevő között. Nem feltétlenül kötődik oktatási intézményhez, sokféle színtere lehet, legnagyobb területe a munkaerőpiaci képzés. A munkaerőpiaci képzés célja az egyén munkába állásának, illetve munkahelye megtartásának elősegítése. Az elmúlt időben iskolarendszeren kívüli szakmai képzésben résztvevők száma megnőtt, profitorientált magánvállalkozások jöttek létre, amelyek különböző tanfolyamokat kínálnak. A képzésben résztvevők egyik motivációja a munkanélküliségtől való félelem, hogy nem rendelkeznek elegendő tudással, hogy megtartsák állásukat, ezért jelentkeznek a továbbképzésekre.
A tanulási tevékenységek szerinti felosztásban formális, nem formális és informális tanulásról beszélünk.
Formális tanulás: minden, olyan tanulás, képzés, ami oktatási intézményben történik és bizonyítvánnyal, oklevéllel zárul.
Nem formális tanulás: olyan tanulás, képzések tartoznak ide, amelyek nem intézményi keretek között valósulnak meg és jellemzően nem ad képesítést, a tanulók, ezt is önkéntesen választják. Idesorolhatók a munkahelyi képzések, magán nyelvórák, szabadegyetemek és népfőiskolák képzései.
A nem formális tanuláshoz sorolhatók a napjainkban, igen nagy szerephez jutott munkahelyi képzések. Leginkább a multinacionális cégeknél figyelhetjük meg, hogy kiépített képzésekkel oktatják munkavállalóikat. Elsősorban a cég érdekeit figyelembe véve, azaz jobb, képzettebb munkaerő elérése miatt, másodsorban pedig képzéseiket is mintegy motivációs tényezőként alkalmazzák munkavállalóikkal szemben. A munkavállalók tisztában vannak vele, hogy mindennapi munkájukhoz, előmenetelükhöz szükségesek bizonyos kompetenciák megszerzése (számítógépes ismeretek, kommunikációs készség, problémamegoldó készség, idegen nyelv ismerete).
Mivel számítógépes munkát végeznek, illetve szükségük van az idegen nyelvismeretekre is, ezért érthető módon ilyen jellegű képzésekre van a legnagyobb igényük. Nem elhanyagolható a másik két terület sem, a szakmai és az önismereti képzés. A szakmai képzéseknek tudjuk a jelentős szerepét, minél többet tudunk egy adott területről, annál jobban meg tudjuk állni a helyünket. Manapság az önismereti tréningek is egyre inkább előtérbe kerülnek, hogyan tudjuk legjobban kihasználni képességeinket, bizonyos helyzetekben hogyan tudunk a legmegfelelőbben reagálni.
Képzésen azért veszünk részt, hogy új ismereteket szerezzünk, és ez magába foglalja azt a feltételezésünket is, hogy a képzésben valóban tanulunk számunkra új dolgokat. A tanár személye, ahogy már említettem szintén igen fontos, nemcsak egy munkahelyi képzésben, de alapjában, a felnőttoktatásban is.
A felnőtt tanulók, jelen esetben munkavállalók, már megfelelően tudatában vannak képességeiknek, illetve fejlesztendő területeiknek, így nem csoda, hogy a képzéseket is ezek határozzák meg.
A munkahelyi képzés legfontosabb szerepe, hogy alkalmazkodjon a munkavállalók igényeihez. Olyan képzéseket kell kínálni, tartani, amik segítik a munkavállalók megfelelő szakmai képzését, illetve fejlődését. Mindenképpen az új ismeretszerzés a legfontosabb szempont egy képzés meghatározásában és abban, hogy az felkeltse az érdeklődők figyelmét.
Informális tanulás: mindennapi életünk velejárója, munkahelyen, családban, szabadidőben szerzett tudás. A tanulás nem minden esetben szándékos, sőt lehet, hogy nem is tudatosul, hogy éppen újat tanulunk.
Felhasznált szakirodalom:
Zachár László (2008, szerk): A felnőttképzés rendszere. Nemzeti Szakképzési és felnőttképzési Intézet, Budapest.
Benedek András (2008,szerk)? Digitális Pedagógia. Tanulás IKT környezetben.Typotex Kiadó, Budapest.
