Digitális egyenlőtlenség

Az internet megjelenése folyamatosan és tartósan mélyreható változásokat indított el a világban, melynek nincs olyan pontja, ahol az internet jelentőségét ne tudnánk felismerni, ha ott van, akkor azért, ha nincs ott, akkor azért – olvasható Csepeli György és Prazsák Gergő által jegyzett, "Örök visszatérés? Társadalom az információs korban" című tanulmánykötet fülszövegén.

A szerzők szerint a kultúra lehet a kapocs, amely biztosítja a folyamatosságot az internet nélküli múlt és az online világ által meghatározott jövő között. Kutatásuk azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy ez az átmenet nem mindenki számára magától értetődő, és nem is feltétlenül automatikus. Félő, hogy a digitális átalakulás olyan új egyenlőtlenségeket teremt, amelyek részleges társadalmi bezárkózottsággal, sokak számára pedig a múlthoz való ragaszkodással járhat.

Ha kulturális okok a meghatározóak abban, hogy ki hol foglal helyet a digitális egyenlőtlenség hierarchia-rendszerében, akkor szinte elkerülhetetlen, hogy az Internet a hagyományos társadalmi egyenlőtlenségeket ne csökkentse, hanem újratermelje… A digitális egyenlőtlenség és a kulturális egyenlőtlenség között érdemes az összefüggéseket keresni. A kulturális tőke Pierre Bourdieu szerint olyan készségekből, un. kulturális kompetenciákból áll, amely a hétköznapi érintkezéstől a társasági érvényesülésen át - egészen valamely szakma professzionális gyakorlásáig - alapvető ismeretelemeket tartalmaz.

Kultúra... digitális kultúra ...

Kutatások bizonyították, hogy az internetet, azok a társadalmi rétegek használják, akiknek egyébként is nagyobb az esélyük az iskolázottság és a magasabb, stabil jövedelem megszerzésére. Nem mindenhol áll rendelkezésre internet-hozzáféréshez szükséges infrastruktúra, és a wiki-tudás. Általában éppen ott nem, ahol a legmagasabb a munkanélküliség, a kultúrához való hozzáférés a legalacsonyabb.

A Csepeli György és Prazsák Gergő könyvében olvasható, (elemezhető) empirikus szociológiai vizsgálatokból egyértelműen kiderül, hogy a városokban többen interneteznek (az internetezők 22%-a él a fővárosban, és a nem internetezők 14%-a – a teljes lakosság 18%-a él Budapesten), a magasabb iskolai végzettségűek és az idegen nyelvet beszélők, a vagyonosabbak és a fiatalabb korosztály, az önmegvalósítók nagyobb számban használják. Ebből következik is a digitális egyenlőtlenség, ami összefüggésben van a társadalmi egyenlőtlenségekkel, és ebből következik az, hogy akik nem interneteznek, kulturális szegények. Az internetezők és a nem internetezők kultúra felfogása különböző, legnagyobb eltérés – törvényszerűen – az új média (blog-írás, fájlcsere, chat, honlap-készítés, hírkeresés) kultúraként való értelmezésében van, leginkább közelít a tömegkultúra (Sláger Rádió hallgatása, Barátok közt c. film nézése, sportesemény látogatása, cigányzene hallgatása, horgászás) megítélése.

Új gazdagok- új szegények kifejezések a információs társadalom szüleményei. A könyvolvasást és az internet útján történő informálódást nézve a mai magyar társadalmat négy csoportra osztották:
1. Az első csoportba azok tartoznak, akik nem interneteznek, és nem olvasnak könyvet. Ez a csoport a legnépesebb (37%).
2. A második legnépesebb csoport tagjai (25%) internetezik is és olvasnak is.
3. A „Gutenberg árvák” interneteznek, de nem olvasnak (19%).
4. Az olvasók, de nem internetezők aránya (19%).

Az első csoport - a legnagyobb százalék - a klasszikus értelemben vett szegényekkel egyezőnek értelmezhető, átlag életkoruk magas, alacsony az iskolai végzettségük, és ebből következik, hogy nem is képesek megtalálni a kivezető utat. Nincs jövőkép, nincs honnan megtanulniuk a jövő tervezését.

A második csoportba a magas iskolai végzettségűek, fiatalok tartoznak, akik a kultúra régi és új tartalmait egyaránt megismerve lehetnek a kultúra folytatói és megújítói.

A harmadik csoport internetezik, de nem olvas. Életkoruk átlagosan alacsony, „mindent tudnak, amit az internetről megtudhatnak.”

A negyedik csoport, akik olvasnak, de nem interneteznek, a jövő felé nem tudnak nyitni, kapcsolatuk csak a kultúra múltjával van.

Kép forrása: libri.hu

Túl nagy meglepetést számomra nem okoztak az eredmények. Elgondolkoztat, hogy az első és negyedik csoport %-os aránya mennyire magas. Itt van a felelőssége a politikának, mint kulcsszereplőnek! Az internet a szabad társadalmak eszköze – halljuk sokszor. Vörösmarty Mihály kérdése jutott eszembe, ami így szólt a könyvnyomtatás feltalálásának évfordulójára írt művében: „Ment-e / A könyvek által a világ elébb?” (Ment, de .... rosszabb vagy jobb lett?) Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című verse kortalan, időtálló. Most az a kérdés, hogy megy-e a világ az új médiák, az internet által előre? Mi a kultúra és a digitális kultúra célja? A könyvek célja mi is volt?

Az eredeti digital divide fogalmat és az információ-szegények, információ-gazdagok kifejezést - az újságírói és politikai közbeszédben - a ’80-as években már használták az Egyesült Államokban. 1995-ben digitális megosztottság=az új technológiai eszközökhöz való hozzáférésben mutatkozó társadalmi különbségekre utal. Majd a globális digitális megosztottság kifejezés is megjelent, „a lényegi aszimmetriára utal két vagy több populáció között az információs és kommunikációs források elosztásában és valódi használatában.” A castellsi terminológiával „negyedik világ”-nak nevezett országok - a kifejezés azokra az országokra vonatkozik, amelyek a legszegényebb területeken (Fekete-Afrika, Dél-Amerika) lévén, kikerülnek a hálózatból.

Forrás:
Csepeli György-Prazsák Gergő: Örök visszatérés? Társadalom az információs korban .
Jószöveg Műhely Kiadó Bp., 2010.

Ifjúság és kommunikációs társadalom

A sokféleképpen magyarázott „információs társadalom” alapvetően két oszlopra épül:
• Az emberre, aki kérdez, mert erre igénye és módja van,
• Az információk valamilyen módon rendezett halmazára, ahonnét a válasz megkapható.

E két oszlopot csatornák kötik össze, személyesek és személytelenek, mechanikusak.
A három összetevő elem: a kérdés-kultúra, a rendezett információ és az összekötő csatorna egyaránt fontos, a társadalmi figyelemből mégis a közvetítő csatorna kapja az oroszlánrészt, sőt a csatornán belül is annak mechanikus-technikai oldala. Ez utóbbi szinte kultikus tiszteletben tartása táplálja azt az illúziót, hogy a „háló” már akkor is megoldást jelent társadalmi problémákra, ha rosszul kérdező embereket kaotikus információhalmazzal köt össze. Csakhogy az információigény nem szűkíthető le mennyiségi kategóriákra. Kérdés ott születik ahol választani lehet. Az információs társadalom első oszlopával, a kérdező emberrel ott találkozunk, ahol:
• Adott a választás szabadsága az élet különböző területein,
• Adott a választás lehetősége, az anyagi és szellemi javak,
• Adott a választani tudás kultúrája.

Az internet és a mobilkommunikáció vizsgálatánál a legszignifikánsabb változó az életkori szakadék, amely nem csak az eszközök használatában, hanem a kommunikáció intenzitásában, formájában és tartalmában is megnyilvánul. Meg kell tanítani a fiatalokat kultúráltan kérdezni, választani az ál-és valódi információk közül. Helyes értékszempontok szerint válogatni képes és az információszerzés sokoldalú technikájában jártas fiatalokra van szükség. A jövő döntéshozóinak formálása egyaránt feladata a politikusoknak, a jelenleg döntési és társadalomformáló helyzetben lévő szakembereknek, de leginkább az „emberközeli helyzetben” lévő szakmák képviselőinek.

Ifjúsági korszakváltás
„A civilizációs korszakváltás és ifjúság problémája a hatvanas években vetődött fel. A korszakváltásra Jürgen Zinnecker tipológiát dolgozott ki. Szerinte két ifjúsági korszakról beszélhetünk: az egyik az indusztriális társadalomra jellemző átmeneti ifjúsági, a másik pedig a posztindusztriális társadalomra vonatkozó iskolai ifjúsági korszak (Zinnecker, 1991). A két ifjúsági korszak általános vonásai, általános jellemzői lényegesen eltérnek egymástól. Az átmeneti korszakban egy korlátozott ifjúkorról, ifjúsági életszakaszról van szó. Az ifjúkor a szakma megszerzésére korlátozódik, korán munkába kell állni, amelyet gyorsan követ a házasság és az első gyerek. A posztindusztriális társadalomban az ifjúkor egyre inkább kitolódik. Ez összefügg az iskolai idő megnövekedésével." (Gábor Kálmán)

Az átmeneti ifjúsági korszak
Az átmeneti korszakban az ifjúság viszonylag rövid és kevés szociális és kulturális önsúllyal rendelkezik Az ifjúság a generációk láncolatában a felnőtt társadalomhoz igazodik. Az ilyen ifjúi életszakasz szorosan kötődik a felnőttek intézményrendszeréhez, különösen a munka intézményeihez és a családhoz, a szűkebb szociokulturális környezethez. Nem önálló, hanem a kenyérkereső és a családi életre felkészítő életszakaszként írható le. Az ifjúi lét sajátosságainak érvényesítése helyett a fiatalabbak az újak és a kezdők társadalmi pozícióját foglalják el, alárendelt szerepet játszanak.

Az iskolai ifjúsági korszak
Az iskolai ifjúsági korszakban az ifjúkor relatíve önálló életszakasz, melynek keretei között specifikus társadalmi életmódok, kulturálisformák és politikai társadalmi orientációs minták alakulnak ki.. Az ifjúsági korszak ezen típusában az ifjúsági életszakaszban az iskolai és képzési intézmények differenciálódott rendszere, és az általuk generált iskolai és képzési életpályákból fakadó szervezőerő válik meghatározóvá. Ez a meghosszabbodott ifjúsági életszakasz több az iskolai és képzési intézményekhez kötődésnél. Az idevágó életpályák jellegzetes vonásai egybecsengenek ennek az életszakasznak az iskolán kívüli, szabadidős életmódjával.

A szabadidő felhasználás forgatókönyvének változása a társadalom középosztályosodásával jár együtt: kialakul a fiatalok fogyasztói státusza, egyre inkább növekszik a fiataloknak fogyasztói és szórakoztatói eszközökkel való ellátottsága és kommunikációs státusza, és egyre korábban válnak a piac szereplőivé. Az Ifjúság 2000 vizsgálat adatai is azt mutatják, hogy az iskolai szint növekedésével a fiatalok fogyasztó javakkal való ellátottsága is nő, azt látjuk, hogy a jelenleg tanuló fiatalok egyre szélesebb rétege rendelkezik mobiltelefonnal, számítógéppel, internet hozzáféréssel. A középosztályosodó fiatalok számára egyre fontosabbá válik a szabadidő, amelyet a szabadidő ipar kiépülése kísér. Az egyik legnagyobb szabadidő magyarországi rendezvényén a Szigeten Fesztiválon a leszakadó fiatalok csoportja nem jelenik meg. A Sziget 2000 és az Ifjúság 2000 adatait összehasonlítva kitűnik, hogy a Szigeten a szakmunkásképzőbe járók alul, a gimnáziumtól a főiskolai szinten át az egyetemig pedig felül reprezentáltak a "szigetlakók" a magyar 15-29 éves fiatalokhoz képest. Az ifjúság 2000 és a Pepsi Sziget 2000adatait összehasonlítva a szabadidő forgatókönyv és a fiatalok középosztályosodásának összefüggése különösen szembetűnő: a szigetlakók" közel kétharmada rendelkezik CD lemezjátszóval a magyar 15-29 éves fiatalok egyötödéhez képest, a Szigeten levők számítógéppel rendelkezése és Internet hozzáférése pedig csaknem kétszerese a 15-29 éves fiatalokénak.

Az új kommunikációs státusz
A Felsőoktatási Kutatóintézet Ifjúságkutató csoportjának leghomogénebb eredményei azok az adatsorok, amelyek az ifjúság kommunikációs szokásainak változásairól szólnak. Az elektronikus médiumok által közvetített kommunikáció térnyerése az élet minden területére kihat. Ezeknek a változásoknak az intenzitása egyenlőre még kifejezetten korosztály specifikus, tehát minél fiatalabb korosztályt vizsgálunk, annál meghatározóbb súlyú a jelenség. A képzési intézmények látogatása révén az ifjúi életkor relatíve önálló életszakasszá válik, széleskörűen megalapozza az önálló kommunikációs státusz kialakulását és szerepének megnövekedését. .Most már nem csupán az a kérdés hogy valaki használja e például a számítógépet, hanem, hogy az internetre kötött gépet hányféle módon miféle célokhoz használja.

Empirikus kutatások azt mutatják, hogy a tizennégytől húsz éves korosztály kilencvenhét! százalékban rendelkezik mobiltelefonnal (Sziget kutatások 2004), söt, már 2001 végén az elsőéves egyetemi hallgatók 87 %-a rendelkezett saját mobiltelefonnal. Kilencvenhat százaléknak van mobiltelefonja, hetvenkilenc százalékuk saját számítógéppel és ötvenhat százalék saját internet hozzáféréssel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy havi költségvetésük számottevő részét a kommunikációs kiadásaikra fordítják. A mobil kommunikáció olyan közösségteremtő erővel rendelkezik, amely elmossa a lokalitás határait és amelyben egyszerre akár több valódi, élő közösségnek is résztvevője lehet a felhasználó. Tönnies megkülönbözteti a „közösségi lét" valóságos, szerves kapcsolatait a társadalmi léttől, ahol „az emberek minden kapcsolat ellenére egymástól elkülönülten élnek"Az iskolai ifjúsági korszak melegágya tehát annak az új kommunikációs formának, amelynek segítségével a fiatalok virtuális terek és virtuális közösségek időszakos résztvevőivé válhatnak. Mobiltelefonjukkal vagy az internethez kapcsolt számítógépeikkel, akár napi huszonnégy órán át realtime kapcsolatban állhatnak a számukra fontos vagy érdekes csoportokkal.

Elektronikus eszközök és új szóbeliség
A civilizáció folyamatát a különböző korok társadalmainak különböző kommunikációs szokásai jellemzik, melyben. meghatározó szerepet játszik annak a fordulatnak a vizsgálata, amelyet az írás és később a nyomtatás elterjedése hozott a korabeli társadalmak kultúrájában. A szóbeliség viszonyai között élő közösségek ennek a fordulatnak a hatására kezdtek újfajta módon gondolkodni önmagukról és az őket körülvevő világról. „Csak az írás létrejöttével válik lehetségessé a mondottnak tartós rögzítése s különböző szövegek összehasonlítása. így áll elő a kognitív szubjektum ama távolsága saját mentális tartalmaitól, ama szellemi tér, melyben fogalmiság és reflexió először kibontakozhatnak. Kialakul az ellentmondás és a koherencia eszméje, formát ölt a kritikai-racionális gondolkodás. Csak az írásbeliség megjelenésével válik el egymástól legenda és tény, mítosz és tudás." Napjainkban az elektronika térnyerése révén ugyanennek a folyamatnak a részleges visszafordulása zajlik Az írásbeliségről a telefon, rádió, televízió és más elektronikus technológiák által hordozott új szóbeliségre való áttérésnek nap mint nap szem- és fültanúi lehetünk. Ezt az új szóbeliséget másodlagos, vagy új szóbeliségnek nevezzük. Azért másodlagos, mert ez a szóbeliség immár állandó jelleggel írott és nyomtatott szövegekre támaszkodik, rájuk hivatkozik, és belőlük merít. Eme kettősség fokozottan erős jelenléte tapasztalható a kommunikációs technológia legújabb médiumán, az interneten is.

Nem lehet nem észrevenni azt a változást, amit az e-mailező, chatelő, mobilon beszélő, sms-ező, zenéket vagy képeket küldő és cserélő fiatalok mutatnak. Ők már nem úgy individuumok többé, mint a hagyományos nevelést kapott szüleik. A hagyományos nevelés a nyomtatott könyvre alapozott. Ezek a zárt, befejezett, lineáris szövegek hordozták a tudást, amelyet a kolostorok vagy az iskolák meghatározott sorrendben engedtek elolvasni és elsajátítani. A tudás megszerzése tehát a néma olvasáson, mint passzív tevékenységen keresztül történő befogadást jelentett. Passzív volt, mert a könyv zárt egész, nem lehet hozzátenni vagy elvenni belőle.

A tizenévesek viszont olyan hálózati médiumok birtokába kerültek, mint az internet vagy a rádiótelefon. Ezeknek a globális médiumoknak a segítségével a tudás birtoklásának lokális intézményei csupán alternatív helyek lesznek a többi lokáció mellett. Ezek a médiumok nem támogatják a hosszú írott szövegek dominanciáját, hanem éppen ellenkezőleg: a beszélt nyelvhez hasonlóan a jelen idejűséget, a részvételt, az interaktivitást és a gyors visszacsatolást igénylik. A hálózati kommunikáció során összekeverednek a beszélt és az írott nyelv sajátosságai. Az e-mailek vagy sms-ek stílusa közel áll a beszélt nyelv stílusához. A hálózat gyorsasága, a kommunikációs helyzet nyomása a mérlegelő, reflektáló fogalmazás ellenében hat. Az elektronikus levél a hagyományos levéllel szemben nem napok vagy hetek alatt ér oda a címzetthez, hanem a küldés pillanatában. A szóbeliségre emlékeztet az is, ahogyan az e-mail elveszlik az időben, nem tárgyiasul, nem kerül kinyomtatásra, azaz - mint a hangnak - nem marad nyoma sehol.

Úgy tűnik tehát, hogy az e-mailezés, sms-ezés, chatelés esetében - a beszédhez hasonlóan - sokkal lényegesebb a spontaneitás, a jelen idejű helyzethez kötöttség. A beszédhez hasonlatos részvételre orientált magatartás, a benne-levés érzése nem csak a passzív olvasás elutasítását jelenti, hanem a biztonság érzésének igényét is. Az írott kánonok helyén maradt növekvő bizonytalanság és kiszolgáltatottság abba az irányba hat, hogy az egyetlen bizonyosság a közösség maradt. Az említett iskolai ifjúsági korszak nélkül soha nem jöhetett volna létre az ifjúság autonómiájának olyan mértékű megnövekedése, amelynek révén lehetővé vált a fiatalok számára az önálló kommunikációs eszközök és hálózatok használata és létrehozása. A hálózati kommunikáció (és elsősorban az internet), az oktatás szempontjából annyiban teremtett forradalmian új helyzetet, hogy az iskola immár nem határozhatja meg az ismeretek forrását vagy a tudásblokkok elsajátításának sorrendjét, hiszen a diákok immár nem csak a sorban elolvasott könyvek segítségével, hanem a hálózatba kapcsolt szövegeken, a számítógépekkel és mobiltelefonokkal elérhető internetes hypertexteken keresztül, teljességgel kontrollálhatatlan útvonalakon jutnak el az általuk preferált - lokálisan hasznos - tudás megszerzéséhez. Az iskola azonban a technikai és társadalmi változások ellenére sem vált szerintem feleslegessé, megújulása viszont elkerülhetetlen. Olyan barátságos szolgáltató fórummá kell változnia, amelynek immár szolgáltató intézményként készségesen segítenie kell az újabb tartalmak értelmezésében.

Nagyon fontos, hogy az internet, a mobiltelefon és a másodlagos szóbeliség adta lehetőségek demokratizáló hatása nem egyenlő módon jelentkezik mindenkinél, hanem a kulturális háttér, a kulturális beágyazottság határozza meg, hogy ki mire és hogyan használja ezeket a lehetőségeket. E szerint két csoport látszik kibontakozni. Az egyik, akiket az iskola úgy szocializál, hogy az életük hatékony részévé tudják tenni az új kommunikációs hálózatokat, a másik, akik vagy el sem jutnak a hálózati kommunikáció megismeréséig vagy pedig (a fizikai társadalmat és az iskolát elhagyva) mentálisan legyengülve belevesznek a hálózat virtuális játszótereinek egyikébe.

Alternatív világok; TAZ-ok, MUD-ok és blogok
"Már ma is rengeteg gyermekről és fiatalról mondható el, hogy a nagy társadalom szempontjából eltűnnek a különféle internetes kommunikációk tengerében" (György Péter)
Az elmúlt két évtizedben a fejlett társadalmak ifjúságának közösségi kommunikációja úgy megváltozott, hogy immár nem iskolai könyvekről vagy a lokális televíziós műsorokról szóló diskurzusokat értünk alatta, hanem sokkal többet és sok-sok mást is. A kommunikációs tér immár nem a szomszédsággal ér véget, hanem eltűntek a határai és végtelenné vált. Csakis a választásainktól függ. hogy az interneten keresztül mely virtuális közösségeknek leszünk időszakosan tagjai és, hogy melyik ország site-jairól tanuljuk az 'igazi' történelmet mint az 'igazi' tudományt. Időben is eltűntek a kommunikációs határok, mert amióta mobiltelefonokkal meg notebook-okkal járunk, azóta bárhol bármikor kapcsolatba kerülhetünk ismerőseinkkel. Rendkívül érdekes, hogy mennyire jellemző a gyakori sms-ekkel és hívásokkal történő önmegerősítés igénye a fiataloknál. Sokkal többet jelent számukra, ha két barátjukat felhívhatják egy fontos döntés előtt, mintha egy tudományos kötet garantálná a helyes döntést. Néha a kommunikációs potenciál éppen a formális hierarchiával szemben, a globális kontroll ellen nyújt eszközöket.

Az Időszakos Autonóm Zóna
A cyber térben is körvonalazódnak a globális világ lokális ellenvilágai, természetesen nem regionálisan, hanem spontán szerveződő, elektronikus eszközökön kommunikáló közösségekről van szó, melynek tagjai élhetnek bár a való világ bármely részén, egy virtuális „helyen" (fórum, Chat-room, szerepjáték, stb.) alkotnak közösséget. Ezek a virtuális közösségek „szabadságharcot" folytatnak a centralizációra és általános kontrollra törekvő ellenőrzési rendszerek ellen, és azok árnyékában keresik az ellenállás és rejtőzködés alternatíváit. A virtuális lokalitással rendelkező közösségek önállóságának megőrzése és az érdekérvényesítés lehetősége az Autonóm Zónák létrehozásában rejlik.

A T.A.Z., (Temporaly Autonóm Zóna) az Időszakos Autonóm Zóna, olyan helye a virtuális közösségeknek , ahol rövidebb időintervallumokra megvalósulhatnak az alulról szerveződően létrejövő totális demokrácia szigetei. A virtuális közösségek tagjai ezeken a helyeken saját maguk alakítanak ki néhány szabályt, melyeket a közösség határoz meg, de a szabályok áthágása sem jár automatikusan a közösségből való kizárással. Ezeknek a helyeknek igen magas a tolerancia küszöbe. Ha a hely nyilvánosabb lesz a kelleténél, (a rendcsinálók, az ellenőrző erőszakszervezetek, figyelmének fókuszába kerül), egyszerűen elnéptelenedik, és a közösség egy másik, időszakosan titkos, virtuális helyen újjászerveződik. Ez a folyamat adja a közösség dinamikáját. Ráadásul megerősíti a tagok közötti összetartozás érzését is.

A multiplayerek és a MUD
„Csupán egy tükör az egész, Aki belenéz, belevész"
A cyber kultúrának egy másik ifjúsági szubkultúrája a hálózati szerepjátékok az ún. Multi User Dungeons világa. A MUD-ok virtuális terében játszó muderek identitását olyan „írott beszélgetések" formálják, amelyek a képernyőről való eltűnésük után - a beszédhez hasonlóan - legtöbbször megsemmisülnek. Ez az on-line kommunikáció azon tulajdonságára, amely a beszédhez teszi hasonlatossá. A beszéd ugyanis nem igényli azt a szigorú logikai koherenciát, amelyet a lineáris gondolkodás az írás terén ez idáig megkövetelt. A kifelé orientált attitűd figyelhető meg a hálózati szerepjátékok résztvevőinek „írott beszélgetéseiben" is. Stratégiájuk nem szerveződik egy centrum vagy egy biztos pont köré, hanem a kutatásra, a valamivel találkozásra, a valamivé válásra, az elkülönböződésre, mint folyamatra irányul. Játékuk ezért nyitott, a végkifejletet nem ismerő, biztonság nélküli játék, amely a véletlen és a szükségszerű interferenciáján alapul. Az egész játék olyan kommunikációs technikára épül, amely lehetővé teszi a játékosok számára, hogy egyszerre két látószögből figyelhessék az eseményeket. Egyrészt a játékban jelenlévő karakter szemszögéből, másrészt a karaktert távolról irányító játékos szemszögéből. Ez a kettős perspektíva eredményezi, hogy a játékos nem veszik bele a jelenlét állandóságának önközpontú illúziójába, hanem a centrum hiányát fiktív középpontokkal helyettesíti. A fiktív centrumok kijelölésével újra és újra differenciát teremt önmaga és a kihelyezett centrum, azaz a karakter között.. Ez a differencia a MUD diszkurzív szövegkörnyezetébe helyezve elindít egy biztonság nélküli játékot, amely immár a játékos személyiségére is visszahat. Ettől a pillanattól fogva a játék ugrás az ismeretlenbe, a kimondhatatlanba, a nem-énbe.

Az égre írt szavak, a senkihez címzett levelek; a blogok
A blogok a kétezres évek elején kezdtek el rohamosan terjedni a neten és a magyar site-okon. Ezekben a kezdeti időkben főként 25 év alattiak írtak blogot, ahol az írók 64 %-a volt a nő. A blogok megjelenésével valami nagyon várható és mégis nagyon furcsa dolog történt magának a kommunikációnak a létformájával. Az emberek évszázadok óta szeretnének a „Nagy Társadalom" dolgaiban részt venni de különböző szelekciós eljárások csupán kevesek számára tették lehetővé, a nagy nyilvánosság előtti megjelenést. Az interneten, és azon belül is egy blogsite-on egyszerűen válhat a leírt szó a nyilvánosság részévé. Ez talán a leginternetesebb műfaj és mint ilyennek rengeteg titka van. Három induló blog közül kettő megszűnik, de még a megmaradók között is csak nagyon kevés lesz sikeres. Van, aki személyesebb blogot ír és nem törődik annyira a látogatók számával és van, aki minden trükköt bevet a látogatók számának feltornázásáért. A blog írásnak mindenesetre van néhány letagadhatatlan sajátos jellegzetessége, ilyen az írás szeretete és a világgal való viszony értelmezésének igénye. Van, akinek a düh az alapanyag amiből karaktert formál, van akinek az erotika, van akinek a látogatók számában mért siker és olyan is van, aki Bridget Joneshoz hasonlóan az önsajnálat mélyebb vagy sekélyebb vizein evez több-kevesebb öniróniával. És szerencsére ma már van jó néhány olyan blog, amely a tudás, az információ cseréjét szolgálja. Szerencsére egyre többen fedezik fel a benne rejlő lehetőségeket és nem véletlen az sem, hogy politikusok egyre nagyobb számban indítanak saját blogot. A blog írás sokkal inkább - "folyamatszerű mint egy vers vagy akár egy regény megírása. A szerzőt folyamatosan szembeállítja magával.

A telefon és a mobiltelefon általában csak az egyes egyének közti társas (one-to-one) kommunikáció eszköze, míg az internetes közösségi felületek egyszerre több résztvevő csoportos (many-on-many ) kommunikációját is támogatják. Az új hálózati kommunikációs technológiák által nyújtott közösségi önszervező potenciál az azokhoz hozzáférő, és az azokat kezelni tudó rétegek számára óriási előnyöket jelenthet, a „digitális szakadék” túloldalán rekedt kevésbé szerencsések további lemaradásához, információáramlásból és közösségi interakcióból való kirekesztődését jelentheti.

Az interneten zajló kommunikáció, azon kívül, hogy segíti a már létező személyes kapcsolatok hatékony és olcsó fenntartását nagy földrajzi távolságok esetén is, lehetővé teszi új, a virtuális térben kötött közösségi kapcsolatok létrehozását és fenntartását olyan egyének között is, akik korábban nem ismerték egymást. A közösségszerveződést elszakítva a valós térben való találkozás kötöttségeitől, illetve a már létező személyes kapcsolatháló által behatárolt lehetőségektől, az interneten zajló kommunikáció a társadalomszerveződés korábban nem látott formáit teszi lehetővé.

Források:
ANDORKA Rudolf (1996) A magyar társadalom: a múlt öröksége, a rendszerváltás problémáiés lehetséges jövőbeli fejlődés 2005-ig. ln.: ANDORKA Rudolf Merre tarta magyar társadalom? Lakitelek Antológia Kiadó 15-55.
BARTHES, ROLAND: A szöveg öröme. Osiris Kiadó, Budapest, 1996.
BESSENYEI ISTVÁN: A töredékesség egysége, avagy a nevelésügy posztmodern paradigmaváltása. In: Új Pedagógiai Szemle, 1996/12. sz. pp. 3-12.
BEZECZKI Gábor, A jelentésteremtő metafora, in Helikon, 1990/4.
CZEIZER Zoltán- Gábor Kálmán, Az ifjúsági korszakváltás és az új kommunikációs státusz kapcsolatának vázlata
KATSÁNYI Sándor: Az információfogyasztó társadalom az ifjúság és könyvtár www.ki.oszk.hu/3k/valcikkek
GÁBOR Kálmán, A középosztály szigete. Belvedere Kiadó, Szeged, 2ooo.
VÁLYI Gábor, Közösségek hálózati kommunikációja, Szociológiai szemle, 2004/4

Elsődleges digitális egyenlőtlenségek hazánkban

Amennyiben a társadalomban leledző szegénység vizsgálatára vállalkozik az egyén, azt több oldalról megközelítve teheti. A szegénység vizsgálata történhet a jövedelmi helyzet, valamint az életkörülmények vizsgálatának szempontjából. Ebből az aspektusból az a társadalmi csoport tekintendő szegénynek, akik a teljes hierarchia alján élnek, és a szegénységi küszöb alá esnek. A fenti értelmezésben a társadalmi egyenlőtlenség az életkörülmények, és a jövedelmek közötti eltérések dimenziójában jelenik meg.
 

Új értelmezést nyer a szegénység, valamint a társadalmi egyenlőtlenségek fogalma, amint az internethasználat társadalomra, valamint kultúrafogyasztási szokásaira gyakorolt hatását vizsgáljuk. Csepeli és Prazsák fogalmazza meg, hogy a digitális egyenlőtlenség kulturális hatásaként egyfajta új szegénység jön létre.

Az új szegénység kialakulását meghatározzák ún. elsődleges és másodlagos digitális egyenlőtlenségek. Az társadalomban jelentkező elsődleges egyenlőtlenségek az egyén technikai korlátozottságához vezethetőek vissza, melyet kísérőjelenségként kiegészítettek a digitális eszközök használatához kapcsolódó lelki akadályok. Tehát az egyén valószínűsíthetően vagyoni helyzetéből adódóan nem rendelkezik olyan számítógép infrastruktúrával, mely lehetővé tenné digitális kompetenciának kialakítását, fejlesztését. Ezen felül az eredendő hátrány lelki frusztrációt okoz számára, mely előidézi az „á nekem úgysem megy”, vagy „nekem erre nincs szükségem, eddig is megvoltam nélküle, ezután is megleszek” effektust. Mint, ahogy már korábbi bejegyzésemben megjegyeztem, az IKT-val szembeni ellenállás megindoklására főleg két indok hangzik el az egyén részéről: „nem érdekel”, „nem kell a munkámhoz”. A pesszimista attitűdöt a lelki okokhoz lehet visszavezetni.

A társadalmi korlátok is hozzájárultak az egyén helyzetének romlásához. Gátló tényezőként említhető a digitális eszközökhöz való hozzáférés széles körben történő biztosításának hiánya. Az üzleti terjeszkedés, a digitális fejlesztések gyors rotációja tovább mélyíti akár a felhasználói rétegen belüli egyenlőtlenségeket is. Ugyanis a felhasználók néhány csoportjának lehetőségében áll az új alkalmazásokat követni, használni, míg a maradék felhasználó leszakad, és a felhasználói táboron kívül szorul. Az elsődleges digitális egyenlőtlenségek vizsgálata az alábbi dimenziók figyelembe vételével történik: kor, az iskolai, végzettség, gazdasági aktivitás, a lakóhely, a jövedelem, származás.

Az információs társadalom fejlődésével nem az vált kérdéssé, hogy ki fér hozzá az internethez és ki nem, hanem a hozzáférés esetén a felhasználó milyen minőségű tevékenységre képes. A másodlagos digitális egyenlőtlenségek esetében a hangsúly a felhasználók közötti különbségekre helyeződik. Az egyenlőtlenségek vizsgálata a következő dimenziók mentén történik: technikai apparátus; autonóm használat; képessége, készségek; társadalmi támogatás; felhasználási cél.

Fenti blogbejegyzésemben az elsődleges digitális egyenlőtlenségekre kívánok fókuszálni és Csepeli és Prazsák [1] vizsgálatán keresztül: a megkérdezetteket két nagy csoportba sorolták: internetező, nem internetező, melyekhez hozzárendelték az iskolai végzettséget, gazdasági aktivitást, valamint a településtípust.

Az alacsonyabb iskolai végzettségűek között legdominánsabban a szakmával rendelkezők képviseltetik magukat a nem internetezők csoportjában, ugyanis 34,1 %- ban jelennek meg, míg ez az arány az internetezők esetében 18,9 százalék. Ellenben az alapfokú végzettséggel sem rendelkezők között igaz, hogy mindössze 9,3 % az internetet nem használók aránya, viszont mindössze 0,4 % erősíti a felhasználói oldalt. Tehát kijelenthető, az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők többsége a nem internetezők táborába tartozik. Az alapfokú iskolai végzettséggel sem rendelkezők között elenyésző számban jelennek meg az internetet használók aránya, míg a legtöbb felhasználó a szakmunkásképzőt végzettek között van.

A felsőfokú végzettségűek sokkal kisebb arányban (5,4 %) jelennek meg nem internetezők között, mint a középfokú iskolai végtettséggel rendelkezők (18,7 %). Ezzel szemben az internetezők aránya jóval magasabb a középfokú iskolai végzettséggel rendelkezők esetében (42,7 %), mint diplomásoknál (24,1%). Az adatokból kitűnik a felsőfokú végzettségűek csak egy szűk rétege nem internethasználó, mely azt is feltételezheti, hogy a felhasználói tevékenység mellőzése nem az életkörülményből fakad, hanem meggyőződésbeli okokra vezethető vissza. Jelen esetben is kimutatható, hogy a magasabb iskolai végzettségűeknél arányaiban is jelentős többségben jelennek meg az internetezők.

A gazdasági aktivitás tekintetében a nyugdíjasok között jelenik meg legnagyobb arányban a nem internetezők (52,2%), míg a legkisebb csoportot a tanulók alkotják 0,2 %-kal. Az internetezők között legdominánsabb csoportot az aktív keresők alkotják 61,9%-kal, míg az egyéb nem aktív kategóriába tartozók mindössze 1,3%-a használ internetet. A fenti adatokból is kitűnik, hogy a társadalomban betöltött produktív szerep elősegíti az internethasználatot. A felmérés során tanulói korban lévő válaszadók már az információs társadalomban szocializálódtak, ezért erősen meghatározó számukra a digitális eszközhasználat. Az inaktivitás, valamint az öregedés internethasználat mellőzéséhez vezet. Az inaktívak között magas számban vannak jelen a deprivált rétegek, mely feltételezi, hogy az egyén életkörülményei, személyes képességei nem segítik elő az internethasználatot. Az idősebbek esetében az alkalmazás „szükségszerűségének” hiánya, valamint a negatív attitűd okozhatja az internete nem használók között megjelenő magas arányszámot.

A településtípusok tekintetében Budapest és vidéki városok hasonló adatokkal szolgáltak. Mindkét településtípus esetében az internetezők voltak fellelhetőek többségben (Budapest: 21,8 %, vidéki városok: 55,6%). A nem internetezők 6, illetve 10%-os eltérést mutattak a felhasználókhoz képest. A községek vonatkozásában 39,8%-ban jelentek meg az internetet nem használók. A fenti adatok érzékeltetik, hogy a főváros és a vidék között nem mutatható ki jelentős különbség az internetet- használók, és mellőzők körében. A falvak, községek leszakadó képet mutatnak, ugyanis a lakosságuk kevesebb hozzáférési lehetőséggel rendelkezik. A falvak elöregedése tovább növeli az internet kiszorulását, hiszen fel sem merül igényként informatikai infrastruktúra kialakítására. Az ország legtöbb községében a lakosság számára rendelkezésre álló munkalehetőségek sem kívánják meg az IKT kompetenciák kialakítását, így az internet munkaeszközként való alkalmazása fel sem merül.

A társadalom szerkezete és az internethasználat erős összefüggéseket mutat, ugyanis az adott szociológiai jellemzőkhöz kommunikációs sajátosságok csatolhatók (Tamás- Zsolt, 2001). A fenti kutatás is igazolja, hogy a digitális egyenlőtlenségek a hagyományos dimenziók mentén vizsgált egyenlőtlenségekkel azonos képet mutatnak, hiszen alakulásukat erősen meghatározzák.

Forrás:

- Csepeli György(2010): „Minden állat egyenlő, de a egyes állatok egyenlőbbek”-a digitális egyenlőség paradoxonjai

URL: http://www.csepeli.hu/prezentaciok/csepeli_njszt_2010.pdf

Letöltés ideje:2011.május 09.

- Csepeli György-Prazsák Gergő(2009): Új szegénység-A digitális egyenlőtlenség kulturális hatásai

URL:http://www.csepeli.hu/prezentaciok/csepeli_prazsak_mszt_2009_05_20.pdf

Letöltés ideje:2011.május 09.

- Galácz Anna - Ságvári Bence:Digitális döntések és másodlagos egyenlőtlenségek: a digitális

megosztottság új koncepciói szerinti vizsgálata Magyarországon

URL:http://epa.oszk.hu/01900/01963/00025/pdf/infotars_2008_08_02_037-052.pdf

Letöltés ideje:2011.május 09.

- Spéder Zsolt(2002): A szegénység és változó arcai

URL:http://szociologia.btk.pte.hu/files/tiny_mce/File/speder/%20Szeg%C4%82%C5%A0nys%C4%82%C5%A0g_1+2_Definici%C4%82%C5%82P_2010.pdf

Letöltés ideje:2011.május 10.

- TŐKÉS Gyöngyvér:Digitális egyenlőtlenségek a Maros megyei középiskolások körében

URLhttp://reconect2009.files.wordpress.com/2010/12/reconect_02_2010_tokes.pdf

Letöltés ideje:2011. május 10.

---

[1] Csepeli és Prazsák a kutatatást 2008 decemberében, 3000 fős minta felhasználásával végezte.

Most vagy mindörökké?

Kép forrása: estihirek.hu

Évekkel ezelőtt, amikor az internet használata kezdett elterjedni, akkor sokan szkeptikusan álltak az ismeretlen világháló előtt. Többen vélték, hogy egy hirtelen divatba jött dologról van szó, amely majd szépen a feledés homályába süllyed.

Aztán ahogy bővült az adattartalom a virtuális térben, egyre inkább körvonalazódott, hogy ez egészen más lesz, mint amivel valaha is találkozhattunk. Az írás, írástudás rohamos fejlődéséhez némiképp lehet hasonlítani, azonban egyetlen dologban messze meghaladja azt. Nevezetesen, hogy örült, mérhetetlen sebességgel tör utat magának a Föld valamennyi országában, még a legszegényebbekben is. Emellett pedig olyan adatmennyiség halmozódik fel hihetetlen rövid idő alatt, amit feldolgozni szinte lehetetlen.

Nem tudunk olyan témát, területet, érdekességet kitalálni, amiről valaki valahol már nem írt volna, vagy nem tett volna fel képeket. Így lassan megváltoztak az internettel kapcsolatos nézetek és ma már egyre inkább azt gondoljuk, hogy ezáltal a kultúra mindenki számára elérhető lesz, éljen bárhol is a világ bármely pontján. S amit az emberiség feltölt az internetre, az örökké ott marad és elérhetővé válik.

Talyigás Judit az általa szerkesztett könyvben már a felvezetésben megemlít ezzel kapcsolatban két problémát: az egyik, ha az adatok örökké fennmaradnak, a másik pedig, ha nem. Gondoljuk csak kicsit végig mit is jelent ez!?

Sok olyan adat is kering a világhálón, amelyek már rég elavultak (pl. több évtizeddel ezelőtti kutatások eredményei, stb.) Sok esetben sajnos a böngészésünk közepette nem is sejtjük, hogy az olvasott anyag honnan származik, de még fontosabb, hogy mikor került publikálásra.

Ezért van óriási jelentősége annak, hogy az általunk feltöltött anyagoknál, írásaiknál, bejegyzéseinknél minden esetben feltüntessük a forrásokat, a képek esetén is.

Másik ilyen probléma, amelyre Csepeli György hívja fel figyelmünket. Előfordulhat, hogy a technikai változások nem teszik lehetővé majd a régi anyagok olvasását, feldolgozását.

Így a nálunk, saját gépeinken tárolt adatok is egyszer megsemmisülhetnek, hiszen az új programokkal majd nem biztos, hogy olvasni tudjuk a régen gyártott írásainkat, vagy a régen készített fotóinkkal is hasonlóképpen járhatunk. Gondoljunk csak a kazettás magnószalagainkra, vagy a kedvenc videófilmeinkre.

Mi is a helyzet akkor az „örökké” fogalmával? 400 éves könyvet már láttunk, de 50 éves CD-t, DVD-t még nem.

Kérdés az is, hogy valóban mindenki számára elérhető-e a kultúra az internet használatával? Vannak már sikeres próbálkozások arra, hogy egy-egy kiemelten fontos gyűjtemény darabjait digitalizálják, és elérhetővé teszik a nagyközönség számára. Tényleg olyan élményt nyújt pl. régi könyvek nézegetése a neten, mintha azt valójában a kezünkben tartanánk? Vagy a festmények, amelyeknek sokszor a mérete, a színek játéka nem adható vissza egy feltöltött kép segítségével. Kétségtelen azonban, hogy rákereshetünk és a legtöbb esetben meg is találjuk a híres korok, híres emlékeit. Úgy vélem élőben látni, hallani, érezni, megtapintani valamit, az azért egészen más érzés.

Mégis úgy gondolom, hogy a valóság és az internetre feltöltött kulturális emlékek, anyagok jól megférnek egymás mellett, jó esetben kiegészítik egymást, vagy akár vágyat kelthetnek bennünk, hogy a világhálón leírtakat, látottakat élőben is lássuk, halljuk, érezzük.

Teszem azt valaki nem jut el a világ legszebb tengerpartjára, és sajnos az is lehet, hogy még a neten sem tudja megnézni. Hiszen tudjuk, számtalan statisztika bizonyítja, hogy mennyien vannak azok, akik nem rendelkeznek sem számítógéppel, sem internettel, de néha még árammal sem. Sok esetben az egyéb alapvető igények mellett a felsoroltak még háttérbe is szorulnak, és egyáltalán nem fontosak. Elérhető számukra a kultúra. Persze. Csak nem biztos, hogy számukra ez annyira kézenfekvő. Jóllehet eszükbe sem jut, hogy bármit is keressenek a világhálón, mert lehet, hogy a létezéséről sem tudnak, így igény sem keletkezik a részükről. Ezek sokkal összetettebb dolgok, mintsem egyszerűnek tűnő kifejezésekkel általánosságban megfogalmazhatóak lennének.

Problémának látom azt is, hogy a feltöltött anyagoknak valódinak, hitelesnek, megalapozottnak kellene lenniük, ám sajnos ez sok esetben nincs így. Nem beszélve a hiteles, de elavult dolgokról.

Szintén a Talyigás féle könyvben olvastam egy tanár hölgyről (Talyigás Anikó írása), aki egy óra keretében megismertette diákjait olyan ún. hoax (lásd: http://bit.ly/k8Jv8z ) oldallal a neten, amelyet szándékosan! hamis információkkal, hírekkel töltenek meg. Ezt szintén sokan nem tudják, azaz ennek a létezését sem. Így igen nehéz helyzetben van az, aki meg akar győződni arról, hogy az általa böngészett adat valódi. Szerencsére többnyire a hoax leveleknek, tartalmaknak legalább nem az adatlopás vagy másolás a célja, inkább tréfának szánják a készítői (bár szerintem azért nem vicces). De ebben a történetben is az a lényeg, - amire a tanár hölgy is fel akarta hívni ily módon a diákjai figyelmét -, hogy nem fogadhatunk el mindent igaznak, amivel a neten találkozunk. Kell, hogy legyen egyfajta kritikai szemléletmód, illetve az is, hogy ha valamiben biztosak akarunk lenni, ne elégedjünk meg annyival, hogy a legelső találatra rábökünk. Igyekezzünk minél többet megtudni az adott témáról.

Ahogyan a történelem során számtalanszor megfigyelhettük, hogy egy új találmány, felfedezés kapcsán egy új kultúra születhet és született is, úgy az internet létrejöttével és még inkább a rohamos terjeszkedésével egy új kultúra kialakulását követhetjük nyomon. Melynél ugyanúgy érdemes a sajátosságokat és lehetőségeket és a veszélyeit is megismerni, mint bármilyen más kultúra esetében. S ha jól akarjuk érezni magunkat benne, akkor érdemes a részévé válni.

Ne feledjük, sosem tudhatjuk, hogy a rohanó világban mikor köszönt ránk egy új kultúra, új eszközökkel, új tartalmakkal…

Források: Csepeli György: Veszélyesen élni? Avagy az internethasználat kockázatai.

Talyigás Anikó: Az informatikaoktatás dinamikája.

In: Talyigás Judit (szerk.) 2010: Az INTERNET a kockázatok és mellékhatások tekintetében, Scolar Kiadó, Budapest

Digitális jövőtervezés az Y generáció részére

Kép forrása: bigambition.co.uk

Mivel már előttem több bejegyzés is született digitális bennszülöttek és bevándorlók témájában, ezért úgy gondoltam én nem szaporítom a szót tovább, de mivel mégis csak kellene erről írnom, így úgy döntöttem, hogy egy általam nagyon jó ötlenek vélt programot mutatnék be, amit az Y generációnak dolgoztak ki Angliában. 

Fehér Katalin írt tavaly egy cikket melyben az online területek oktatási és kutatási lehetőségeiről ír, melybe fokozatosan vonják be a fiatalabb generációt. A kezdeményezés Angliában indult, Big Ambition (www.bigambition.co.uk) névvel, melynek lényege, hogy az e-készségekre és képességekre helyezi a hangsúlyt. A projektet kormánytámogatással finanszírozzák, non-profit keretek között, az 1990 után születetteknek. Célja a tinédzserek koherens felkészítése, a majdani elhelyezkedésüket segítve, az IT szektorban. Lényege, hogy azok a fiatalok, akik úgy gondolják, hogy a munkájukban az IT szektorban szeretnék végezni, de nincs átgondolt karrier tervük, akkor a program segítségével segítenek nekik meghatározni egyéni céljaikat, intuíciókat, amik alapján orientálnak, motiválnak a folytatásra. 

Remek elgondolás szerintem. Felötlött bennem, hogy ki lehetne terjeszteni a munkaerőpiac több ágazatára is, életpályamodell tervezés gyanánt. A programban a hangsúly a készségeken, a kreativitáson és a lehetséges szerepekre helyeződött. Ez az igazi tudatos tehetséggondozás. Elgondolkodtam, hogy nálunk Magyarországon találkoztam e hasonlóval, de a sport utánpótláson kívül nem igen jutott eszembe más típusú karriergondozás vagy tehetséggondozás. Talán még a zenei képzésben van hasonló. 

A program sokféle módszerrel, sokoldalúan közelíti meg a fiatalokat. Ezek között van a témához kapcsolódó videók, játékok, azaz a korosztálynak megfelelő tartalmi és formai megoldások. Nem kínál abszolút megoldásokat, helyette inkább opciókat a képességeik szerint a már meglévő céloknak megfelelően. Itt eszembe jutott, hogy a most érettségiző fiam, ősszel a felvételi jelentkezés előtt pár hónappal még nem tudta mi szeretne lenni, milyen iskolát fogunk megjelölni a felvételi jelentkezéskor. Nagyon kevés azon fiatalok száma, akik tudják, határozott elképzeléssel rendelkeznek jövőjük tekintetével kapcsolatban. Ha legalább lett volna egy irány, ami a főbb vonalak kijelölésében segítségére lett volna, akkor nagyobb határozottsággal tudhatja mind a szülő, mind a fiatal, hogy biztosan nem indul el rossz irányba és esetlegesen nem veszteget el éveket a téves irányba való indulás miatt. A program két fokozatot kínál, életkortól függően, egyik a még középiskolás évek elején járóknak, másik pedig a már végéhez közeledőknek. 

A program célirányosan törekszik, a célközönség valódi megszólítására az eszközei segítségével. Ezek az eszközök olyan témák és vizuális megoldások, amelyekkel ez a korosztály valóban elérhető. És itt a lényeg, hogy komolyan veszik azt a korosztályt, akikhez valóban szólni akarnak, hiszen rájuk szabják az eszközeiket. A dolog nagy újdonsága a hívószavakban rejlik, a „digitális karrier” nem a szokásos karrier tematikákat követi, és egyszerűen használhatóvá teszi az Y generáció számára. A program bemutat, a fiatalok számára olyan szerepeket amilyenekkel lehet, hogy nem találkoznak, vagy csak egyszerűen nem tudnak, mint például játékfejlesztő, IT projekt menedzser, szoftvermérnök vagy multimédia producer. A bemutatás kiterjed ezeknek a szerepeknek a pontos készség szükségleteire, sőt még a szakmában az átlagfizetésre is kitérnek. A hihetőség kedvéért valós személyeken keresztül mutatnak be olyan embereket, akik az adott területen dolgoznak, és elhivatottak a saját területükön, mindezt arcképes, videós megjelenítéssel. Ezek a fiataloknak, akik mint tudjuk életkoruknak megfelelően állandó szkepticizmussal rendelkeznek, kézzelfogható, valós információkkal való ellátása teszi hitelessé a programot. Ha még mindig nem érzik biztonsággal, hogy ők milyen szakterületet válasszanak, egyénre szabott személyiség tesztet tölthetnek ki, ami a kitöltés után tájékoztatást ad, hogy mennyire csapatjátékos, van e vezetői tehetsége stb. Maga a weboldal kompatibilis a témával, rövid, könnyen érthető szövegeket tartalmaz, a design interaktív és nagyon kreatív. 

Belegondoltam mekkora segítség lehetne itt nálunk is. Tovább gondolva a felnőttképzés felé, nagy piaci hányt pótolhatna.
A felvi.hu ugyan tartalmaz a felsoroltak közül egy két lehetőséget, de ilyen komplex háttértartalom nem áll rendelkezésre nálunk. Nem tudom például hogy a pályaválasztási tanácsadók, vagy a munkaügyi központok dolgoznak e hasonló programokkal. Ha igen, szívesen olvasnék róla.

Forrás: http://www.infinit.hu/content/view/387/36/

Hol a határ a férfiasság és a butaság közt?

Szégyen-e másoktól tanulni? Avagy hol a határ a férfiasság és a butaság közt?

Az andragógia nem kerülheti ki a nők és férfiak eltérő tanulási motivációit. Vagy éppen a nemhez köthető motivációhiányt. A férfiakkal kapcsolatban szinte már közhelynek számít, hogy ritkábban mennek orvoshoz, mint a nők, s pl. ritkábban kérdezik meg a járókelőket egy ismeretlen városban, ha van térképük. Miért? Magamról tudom, hogy azért, mert egy férfinak kínos elismerni tájékozatlanságát, önállótlanságát. A fiúgyermekeket arra nevelik, hogy minél hamarabb önállóvá váljanak, olyanokká, akiknek nincs szükségük mások segítségére. Aki nem válik elég korán önállóvá, azt "anyám asszony katonájaként" csúfolni kezdik a kortársai. A lányok esetében még nem hallottam hasonló szituációról.

Igen, és most nézzük a felnőtteket, a felnőtt politikusokat! Mit jelent egy politikus önállósága, férfiassága a gyakorlatban? Azt, hogy nincs szüksége mások segítségére. Nem kér, és nem is fogad el segítséget, tanácsot. Mert ha elfogadna, azt a látszatot keltené, hogy önállótlan. Ezért, úgy vág bele egy nagy reformcsomagba, hogy nem kérdezi meg az érintetteket. Vagy ha tanácsot kap - nem fogadja meg.

Tegnap érdeklődve néztem a tv-ét az országgyűlési eseményekről szóló híradásokat és kommentárokat. A végkielégítések 98%-os különadója kapcsán merült fel, hogy az egyik ellenzéki párt, az LMP benyújtott volna egy javaslatot, amit a kormánypárti képviselők nem fogadtak el. Ez még nem tűnt fel, az indoklása azonban igen. Ugyanis, állítólag, a kormánypártok képviselője azt nyilatkozta, hogy pusztán azért nem támogatják az ellenzéki javaslatot, mert az nem a kormánypártoknak jutott eszébe előbb. Azaz, tekintélyveszteségnek éreznék, ha elismernék, hogy valamelyik ellenzéki pártnak korábban akadt jó ötlete, mint nekik.

Ezen konkrét példa és a magyar kultúra férfias jellege ismeretében igen kíváncsi vagyok, hogy másokban fölmerült-e már a gyanú, hogy a magyar kultúra lényegében azért fejlődik lassan, mert túlságosan férfias? Tehát, sok magyar politikusnak - férfi lévén - kínos másoktól tanácsot kérni, elfogadni, másoktól tanulni? Ráadásul, a magyar nők is egyre inkább hasonlítanak a férfiakra.

Vajon hol a határ a férfias nevelés és a tanulásról lebeszélő nevelés között?

Az adatok védelme nem lehetetlen

Amikor először kezembe vettem Talyigás Judit: Az INTERNET a kockázatok és mellékhatások tekintetében című könyvét, hogy beleolvassak, egy adott oldalon kinyílt. Az ott olvasott írás arról szólt, hogy mennyire vagyunk mi tudatosak az adataink megosztásakor, illetve azok szállításakor, vagy tárolásakor.

Kép forrása: szegedma.hu

Nevezetesen arról írnak, hogy minden szinten igyekszünk védeni adatainkat a különböző oldalakon és magán a számítógépen is, azaz mindenféle belépéskor felhasználónevet és jelszót alkalmazunk. Ugyanakkor szinte sosem esik szó arról, hogy a legtöbb embernek (aki aktív dolgozó vagy tanuló) már van legalább egy vagy több pendrive-ja, és az ott tárolt adatokat is védenünk kellene. Mi a helyzet az ott tárolt adatokkal? Mennyien vannak köztünk olyanok, akik ha csatlakoztatják a számítógépre a pendrive-ot szintén egy jelszó begépelésével tudnak az adatokhoz hozzáférni? Megmondom őszintén, saját kis közvélemény kutatásom (a saját környezetemben) elég siralmas eredménnyel zárult. Egyetlen kollégámnak, barátomnak, ismerősömnek, és sajnos nekem sem őrzi jelszó az adathordozón lévő adatokat. Szerencsére nem szoktam a személyes tárgyaimat elhagyni, de tudok olyanról, hogy a pendrive elveszett, vagy egy táskával együtt ellopták, vagy kiemelték egy autó csomagtartójából az ellopott kabáttal együtt, stb… Ilyenkor jó esetben csak néhány, mások számára jelentéktelen adatok vesznek el, és az eredeti adatok saját számítógépünkön is megtalálható, pótolható.

Örülnénk vajon, ha a pendrive-on tárolt adatok illetéktelenek kezébe kerülne?

Nyilván a kérdés költői, és a válasz is egyértelmű. Ennek ellenére sosem fordult meg a fejemben, hogy jelszóval lássam el a pendrive-on található adatokat. (Pedig három is van).

Megnyugtató az számunkra, hogy állítólag csak a nagyon elvetemült számítógépes szakemberek védik adataikat a pendrive-on is jelszóval? Aligha.

Így tehát érdeklődve tovább olvastam a könyvet, mert azonnal sikerült a figyelmemet felkeltenie. A könyvben igen sok szó esik az adatok védelméről, a lehetséges kockázatokról. Így is sokan félünk az adataink mások által való etikátlan felhasználásától, de a könyv célja nem az, hogy az egyébként is szkeptikus felhasználókat elrettentse, hanem inkább a tudatos használatra, megfelelő jártasságra és ismeretre készít fel bennünket.

Évszázadokkal ezelőtt csak kevesek kiváltsága és tudása volt az írás. Az írás a hatalom jelképe volt. Régen, ami a sajtóban megjelent, azt tényként könyveltük el. Az internet megjelenésével ezek, a mindennapi szokásaink megváltoztak, és tudjuk, hogy nem minden igaz, ami a neten megjelenik.

Ezen kívül olyan hírek és adatok is megjelennek, amelyek korábban csak egy baráti kör, vagy család, vagy kollégák szűk környezetében voltak elérhetőek. Mára ez is megváltozott, hiszen minden elérhető és korlátlanul (?) felhasználható, ami a világhálón megtalálható.

A bizalomnak itt is jelen kell lennie, hiszen nem indulhatunk ki abból, hogy az általunk másokkal megosztott tartalmakkal bárki is visszaélhet. De sajnos, már azt is tudjuk, hogy ez nincs minden esetben így. Így ha tudjuk, hogy mi ellen kell védekeznünk, akkor jó esetben kevésbé tartunk majd a ránk leselkedő veszélyektől.

Az internet új technikai lehetőséget nyit számunkra, hogy azonnal olvashassuk a legfrissebb híreket, keletkezzenek azok bármilyen messze is, lehetőségünk van ismeretlen embereket megismerni, velük „beszélgetést”kezdeményezni. Sokszor ezek a virtuális térben zajló beszélgetések könnyebben lezajlanak, mint a valódi, kézzelfogható, fizikai világban.

Ez a virtuális világ azonban kiváló táptalajt nyújt azok számára is, akik hazug módon visszaélhetnek a beléjük vetett bizalommal. Így érdemes mindig megfontolni, hogy kivel mit osztunk meg, és kit mennyire engedünk közel ahhoz, hogy alaposan megismerjen. Nekünk kell mérlegelnünk egy-egy adott helyzet kapcsán. Nem szabad, hogy a negatívumok miatt kizárjuk magunkat egy olyan világból, aminek tartalmát, hasznosságát, fontosságát, gyorsaságát oldalakon keresztül lehetne sorolni. Inkább tanuljuk meg helyesen és ésszel használni, illetve töltsük meg olyan tartalommal, ami mások által is hasznos és kívánatos.

Andragógusként fontos számunkra az internet és ki kell alakítanunk, illetve követnünk kell egy kultúrát, hogy mindazok számára, akik még csak ismerkednek ezzel a világgal megmutathassuk, hogy lehet biztonságos és élvezhető is a virtuális tér. Megváltoztatja a klasszikus tanár-diák viszonyt is, számtalan előnye és sajnos hátránya is lehet.

A web 2.0 alkalmazásával számtalan olyan közösségi oldal jött létre, amelyeken a felhasználók profilokat hozhatnak létre maguknak, személyes információikat megoszthatják egymással és valljuk be, ezek a tartalmak keltik fel érdeklődésünket, hogy odalátogassunk. Az ilyen oldalak kiváló információs forrása lehet egy hackernek vagy egy magánnyomozónak is.

Az összeollózott tartalmak pedig további kellemetlenségek, komoly problémák forrása lehet.

Vagy másik ilyen veszélyforrás a WIFI (vezeték nélküli internet), ha nincs levédve, titkosítva.

Számtalan esetben előfordul, hogy az alapértelmezett konfigurációs beállítással rendelkező WIFI routereket kötnek ADSL vagy kábeles internetelérésre. Ezáltal kábelmentessé és/vagy kényelmesebbé téve az otthoni internetezést. Egy rosszindulatú hackernek semmi más dolga nincs, minthogy laptopjával néhány száz méterről megfigyelni a az internetelérések titkosítási állapotát. Ezekre rácsatlakozva már használhatja is a család internetelérését és a nevükben akár tevékenykedhet is az interneten. Sok esetben cégek közelében is tapasztalható ugyanez, így „biztosítva” a hacker részére a céges adatokhoz való korlátlan hozzáférést.

A veszélyek közül csak néhányat emeltem ki, érdemes azonban megismerni ezeket a veszélyforrásokat, amelyek nagy része néhány perces, félórás munkával kiküszöbölhető!

Forrás: Talyigás Judit szerk. (2010): Az INTERNET a kockázatok és mellékhatások tekintetében, Scolar Kiadó