A témafelvetés előzményei
A szakdolgozatomban (A kulturális szolidaritás fenomenológiája) elemzett fejlődéstörténet tanulságának azt tekintem, hogy a társadalmi modellek változásában nem beszélhetünk automatizmusokról, szükségszerű haladásról, hanem minden nemzedéknek, sőt, minden új kormánynak és új oktatási folyamatnak újra kell teremtenie a társadalmi szerződést, azaz, a konszenzust – a kulturális szolidaritás légkörét és a megértett alternatívákból leszűrt tanulságokra építvén az önkéntes szabálykövetés légkörét. Ez a társadalom szervességének egyik feltétele (a másik pedig az, hogy minden rétegnek legyen önként vállalható funkciója, munkája).
A társadalom organikus jellege, a szerves fejlődés kérdése, a reaktivitás
A magyar kultúra régóta nem képes megteremteni az organikus társadalmat. Ugyanakkor, nincs értelme a fatalista megközelítéseknek, a néplélek miatti siránkozásnak, mert dinamikájában élesen kettéválasztható a technikai civilizáció fejlődése és a társadalmi modell története (az élő kultúra). Az előbbi lineáris fejlődés, az utóbbi nem. Ha a kultúra szerves társadalmat teremtett a múltban, akkor is tönkremehet a jelenben, de előzmények nélkül is kialakulhat erős és összetartó közösség, ha elég tehetséges az elitje és nyitottak a tömegei.
Az 1960-as évek fiatal nemzedéke azt igazolta, hogy a mintának tekintett nyugati jóléti államok sem mindig teszik teljesen organikussá a társadalmat. Éppen a legfejlettebb, leggazdagabb és viszonylagos jólétet teremtő államokban (USA, Nagy Britannia, Franciaország, Németország) volt erős az ifjúság mozgalma, amelyet azóta sem dolgozott fel igazán a szociológiai és filozófiai szakirodalom. A posztmodern tagadás, tehát a nagy narratívák elutasítása (Lyotard) nem ad választ a társadalmi szocializáció kérdésére – ami a vallások felségterületéhez is kapcsolható, hiszen a szeretet közvetlenné tételéről van szó, amire se a kanti etika, se a kálvinista etika automatikusan nem képes. Durkheim szerint a szolidaritás akkor organikus, ha munkamegosztáson alapul – viszont a történelmi tapasztalat bizonyítja, hogy ez sem elég – újra és újra szükség van a társadalmi szerződés újraalkotására, az önkéntes vállalások és az újdonság ihletadó, frissítő hatására is.
A kultúra, a művelődési folyamat, tehát a felnőttoktatás nem merevedhet meg bizonyos örökérvényűnek tekintett eszmék, modellek, témák propagálásánál vagy azok elkerülésénél. Az organicitás, az igazi konszenzus az, ami egy folyamat, a szintézisteremtés eredménye – ezért a kultúrának reaktívnak kell lennie. Ha nem ilyen – elvontnak, élettől távolinak tűnik és elsorvad.
Az andragógia hármas funkciója és a közoktatás passzív jellege
Az oktatás és művelődés (andragógia) funkciója hármas: képességfejlesztés, gazdasági szocializáció és társadalmi szocializáció. A társadalmi szocializáció – a társadalomban aktuális szabálykövetésre való értelmi és érzelmi ráhangolás, az etika. De nemcsak passzív elfogadásra kellene ráhangolnia, hanem a modell tökéletesítésére. (Ha csak legitimáló funkciót adnak neki – megmerevedik.) Bevonni a társadalomszervezésbe. Nem szelektálni újabb és újabb eliteket (amire pl. a mostani Akadémia is kész), hanem közös kulturális – alkotási tereket teremteni.
Vegyünk egy konkrét történelmi folyamatot, a rendszerváltást: az Antall-kormány az egyházakkal kívánta eljátszatni a társadalmi szocializáció vezetését. A jogi-hatalmi viszonyok megváltozását az egyházak nem kérdőjelezték meg, mégsem sikerült elfogadtatnia magát ebben a szerepben. Az én magyarázatom az, hogy a mai egyházak többsége nem alkalmas szintézisteremtésre – mert egy elavult tudományos világképpel kapcsolja össze örök érvényű szeretetideálját. Tehát nem képes Szókratészt (vagy Galileit) Jézussal egyesíteni.
Az a megmerevedés jellemzi, amelyet elméletileg kifogásoltam, s ami a marxizmus magyarországi adaptációjára is igaz volt (a rugalmasabb Gramscit nem adaptálták).
Másrészt, maga a gazdasági modell (a termelési viszonyok) nehezen legitimálható, ha abban zéró összegű játékok vannak. Hogyan élhetné át az ember teljes lelkesedéssel a közösséghez tartozás érzését kulturális szolidaritásként, ha éppen attól juthat előbbre, azzal teremthet magának anyagi biztonságot, ha nem osztja meg tudását, sőt, ha hazudik vagy éppen rágalmaz? (Lásd a pártokat.)
A társadalom organikussá tételének kihívása a szociológiának, s a világi oktatásnak, tehát az andragógiának (is) szól (meg a közoktatásnak is).
Az andragógusképzéshez, annak stratégiájához szorosan kapcsolódó kérdés, hogy felvállalja-e a hármas funkció mindegyikét. Tehát azt is, amit korábban népművelésnek neveztek, de amit társadalmi szocializációra vagy szintézisteremtéssé kellene változtatni, hiszen annak a világképe is átalakul (legalábbis, kiegészül), aki tanít.
A közoktatás, szerintem, képtelen ellátni mindhárom funkciót, részben azért, mert a tananyagok terjedelme miatt időzavarban van (ha pl. alaposabban elemeznék a történelmi válaszutakat, nem jutnának el a XX. századig), másrészt, azért, mert a történelemoktatás éppen azokat a kérdéseket kerüli, amelyek a jelenben konfliktusokat okoznak. Pl. 1956 vagy a rendszerváltás elemzését.
Mitagadás, még 1848-at sem szokták teljesen nyíltan elemezni, feltárni azt, hogy a nemzetállami törekvéssel nemcsak az osztrákokhoz fűződő inkább előnyös gazdasági és kulturális kapcsolatokat, hanem a nemzetiségiekkel való viszony organikus jellegét is veszélyeztették, ami Trianonhoz vezetett.
Ha éppen a konfliktusokat okozó kérdéseket kerüli, vajon hogyan láthatná el tökéletesen szocializációs funkcióját a magyar közoktatás?
A magyar történelmi fejlődés szervetlenségével többen is foglalkoztak (Szűcs Jenő, Hankiss Elemér, Csepeli György), de a hangjuk nem igazán jutott el a széles közvéleményig. A témán belül a magyar rendszerváltás mint szervetlen fejlődési folyamat kutatásáról még keveset hallani, pedig tagadhatatlan, hogy a váratlan tulajdonosváltás az ún. „szocialista polgárosodás” (Szelényi Iván ezt még kutatta) folyamatát törte meg. Nemcsak szellemileg váltak ketté az új elit képviselői és a tömegek, hanem közvetlen érdekeikben is, amennyiben a folyamat egy milliónál több embert kitaszított a munkamegosztásból.
Ebben az esetben a fejlődés nyilván nem lehet szerves, akkor sem, ha látszólag demokratikus, hiszen nem a tömegek akarata érvényesül, azok csak a választék szűkössége és az önszerveződés adminisztratív nehézségei (csak pártra lehet szavazni, a propagandának tőkeigénye van stb) okán legitimálják a hatalomra jutó pártokat.
A nyugati és a keleti minták tanulságai
Tanulságos, hogy a legkövetkezetesebben liberális és toleráns Hollandia sem képes teljesen integrálni afrikai bevándorlóit, feltehetően, leginkább vallási okokból és a vallásszabadság holland értelmezéséből. Az ún. „oszlopos társadalom” nem teremt közös kulturális teret – a bő kézzel felkínált szabadság az elhatárolódás, elszigetelődés valóságát segíti elő.
Ez az elszigetelődés (gettósodás) igaz az USÁ-ra is (lásd pl. a New Orleans-i árvíz lefolyását – az elszegényedett feketék kimentésével senki nem törődött).
Ugyanakkor, az is látszik, hogy ahol a problémák élesen jelentkeznek, ott hatékony és Magyarországra is adaptálható megoldásokat is kidolgozhatnak.
Az Egyesült Államokban közismert állami program a feketék munkaerő-piaci integrációja – a szocializációs munkahelyek létrehozása – és pl. a felnőttek számára biztosított apprenticeship is ilyen.
Ukrajnában, Grúziában és Szerbiában a korábbi magyar hibák ismétlődésére ismerhetünk rá – a nemzetépítés a korábbi gazdasági és kulturális kapcsolatok lerombolásával, a kisebbségek kirekesztésével történik. Meg is van az eredménye – a gazdasági fejlődésben való lemaradás, polgárháborús viszonyok.
Oroszország a szervetlen rendszerváltás sebeit próbálja gyógyítani. Ami Magyarországon is problémákat okozott, ott még élesebben látszik: az, hogy hiába a demokratikus intézményrendszer: az új elit elszakad a tömegektől, mert azoknak nemcsak a közéletben, hanem a gazdaságban sem kínál szerepet, és a szociális problémákra erőből válaszol. (A rendőrállam olcsóbbnak tűnik, mint a jóléti állam.)
A demokratikus keret önmagában nem garantálja a társadalomszerveződési folyamat szerves jellegét, mert a tömegek képtelenek ellenőrizni új elitjeiket.
Ez igaz a bankokra is – Magyarországon is –, nem garantált, hogy ne éljenek vissza erőfölényükkel (Magyarországon lásd a devizahitelesek esetében történt egyoldalú szerződésmódosításokat, a megmagyarázhatatlanul duplájára emelt törlesztőrészleteket).
Kína pedig arra példa, hogy akár az egypártrendszer is biztosíthatja a szerves fejlődést, ha a hatalmon levő párt nyitott a lakossági igényekre – tehát, ha kulturálisan szolidáris (a kulturális szolidaritásnak van egy passzív és egy aktív oldala).
A teljes lefedettség és a célcsoportok kérdése
Az Európai Unió és a mindenkori magyar kormány is hajlamos célcsoportok kijelölésére: életkorok, régiók vagy egyéb státusjegyek (pl. büntetett előélet, roma származás) alapján pozitív diszkriminációt alkalmazni a szakképzésben is és a foglakoztatásban is. Elősegíteni, hogy a célcsoportok nagyobb eséllyel jussanak szakképzéshez, foglalkoztatáshoz – még inkább rontva ezzel a nem célcsoportok esélyeit. Mintha nem vennék észre, hogy ezzel új kirekesztettséget hoznak létre. A mai Magyarországon pl. a 40 és 50 év közötti korosztály jogilag a leghátrányosabb helyzetű: a tanulásból, a lakásszerzésből és a foglalkoztatásból is kiszorulhat – mert rájuk már nem vonatkoznak a fiatalok kedvezményei (diákhitel, lakásépítési támogatás), s még nem az 50 felettiek foglalkoztatása esetén járó járulékkedvezmények.
Azzal, hogy Magyarország nem teszi mindegyik korosztály számára ténylegesen hozzáférhetővé a szakképzést, nemzetközi szerződést (ILO-egyezményt) is sért – de ki veszi ezt észre ebben a sérelmek és jogtalan előnyök sokaságával átitatott társadalomban?
Miközben lenne pozitív példa ezen kérdések megoldására is: az amerikai apprenticeship pl. kvótarendszerrel felvételiztet (annak is van esélye bejutni, aki nem célcsoport), s Észtország pedig állampolgári joggá tette az internethez való hozzáférést.
A tréningek kérdése is a teljes lefedettség kérdésköréhez tartozik. Magyarországon manapság igen elterjedtek a méregdrága konfliktuskezelő és kommunikációs tréningek. Ha drágák, akkor, nyilván, nem képesek elérni a teljes társadalmat. Kutatási téma lehetne az is, hogy mennyiben szükségszerű a tréningek kiszervezése az andragógiából. Esetleg megfordítható-e ez a folyamat? Nem részletkérdésről van szó, hanem a kulturális szolidaritás mint gyakorlat megtanításáról. Mondhatja-e bárki, hogy ez nem andragógia?
2011. május 25., szerda
Megálmodott jövőkép - út az információs társadalomba
Véletlenül találtam rá, és amikor elolvastam a címet, azután az előszót, már nem tudtam letenni, példaértékű sikertörténet elindulását lehet benne felfedezni.„Amióta az „információs társadalom” elméleti tételeiből politikai programok lettek, aligha született ambiciózusabb, merészebb és látványosabb "információtechnikára épülő" fejlesztési koncepció (információstratégia) mint a 20 milliós Malajziáé.”
Olvastam, elolvastam… és most a könyv ajánlásának (és/vagy jó példának) is szánom a bejegyzést.
Malajzia rálépett az információs szupersztrádára (1991), (Magyarország tíz évvel később is még csak kereste?). (Ma?) Egy programadó eseményhez, az országot miniszterelnökként 1981 óta vezető - a kormányban a kulcsfontosságú művelődési tárca irányítójaként már 1974 óta jelen lévő - politikus, Yba Datuk Seri Dr. Mahathir Mohamad „The Way Forward” című beszédéhez kötődik, amely valódi stratégiai távlatokat fogalmazott meg 1991-ben.
Malajzia (Dél-Kelet Ázsia) a „Vizion 2020” akcióprogram keretében a szegénységből a legfejlettebb országok közé való emelkedést célozta meg. Malajzia felismerte, hogy az ország fejlődése érdekében a hagyományos erőforrások helyett az információra, az emberi tudásra, az alkotókészségre van szüksége, és az emberi erőforrás, az oktatás-ipar, az informatikai iparfejlesztés és az alkalmazási világok informatizálása együtt kell adja politikai programját. Nem csak a felzárkózást, hanem az élvonalba kerülést tűzte ki célul, a fejlődés alapjaként pedig a tudásalapú, „információgazdag” társadalom elérését.
Röviden a történet: A nemzetközi gazdasági-politikai térképen mindeddig szinte jelen sem volt Malajzia, majd a figyelem középpontjába került. „Egy ország, amelyben elevenen élnek még az 1974-es éhséglázadások emlékei, amelyben évtizedek óta kiemelt feladat az abszolút szegénység elleni küzdelem, ahol néha-néha ismeretlen járványok ütik fel a fejüket, amelynek dzsungel-vidékein szinte érintetlen kőkorszaki közösségek élnek, amelynek maláj többségét hosszú ideje a feudális időkre visszavezethető tudomány- és technikaellenesség jellemzi, s minderre ráadásul az iszlám politikai kultúrájának árnyéka vetül …”
- a 60-as évek közepén felismerték a számítógépek jelentőségét a munkafolyamatok automatizálásában
- a 70-es évek közepétől lényeges funkciókat kezdtek rábízni a számítógépekre
- a 80-as években indultak meg a számítógépesítésre orientált tudatos nemzeti politika előkészületek, kezdtek elterjedni a tömegalkalmazások is, elsősorban a személyi számítógépek és a szövegszerkesztő programok megjelenésével
- Az 1994-es NITC Shariffadeen program 7 pontban foglalta össze a teendőket: 1. Rendteremtés az IT tervezésben és irányításban, 2. "IT vízió" kidolgozása, 3. Az információs kultúra befogadásának támogatása, 4. A szükséges humán erőforrások biztosítása, 5. Az IT-infrastruktúra fejlesztésének gyorsítása, 6. Szervezeti átalakítások kezdeményezése és elősegítése, 7. Egyensúly a technikai és társadalmi erőfeszítések között
- 1995-ös megalakulása után az NITC hozzá is kezdett feladatainak végrehajtásához, segítette az információs infrastruktúra gyorsított kiépítését, és új lendületet adott az informatikai iparfejlesztésnek
- színvonalas, szakmai kiállítással egybekötött nemzetközi IT-konferenciák keretében tartották a kapcsolatot a köz- és magánszféra IT szereplőivel
- Malajzia vezető távközlési szolgáltatója, a Telekom Malaysia a „Vision 2020” részeként 2005-re fejlett távközlési infrastruktúrát tervezett kiépíteni
- 1995-től a négy meglevő földi sugárzású csatorna (RTM TV1 és TV2, TV3, Metrovision Channel 8) mellett a Cable Services 5 műholdas programot biztosított
- 1996-ban a Binariang felbocsátotta az ország első műholdját (MEASAT 1), ezzel a digitális technológiájával jobb képminőséget nyújt előfizetőinek, és a televíziós programokon túl nyolc műholdas rádiócsatornát is indított (többnyelvűek)
- 1996-ban a kormány példát is mutat Internet-használatból, Mahathir miniszterelnök kb. 10 perces interaktív beszélgetést folytatott a palesztinok vezetőjével, Jasszer Arafattal és a Fülöp-szigeteki elnökkel, Fidel Ramosszal
- 1997-ben a Time Telecommunications a multimédia alkalmazások kifejlesztésének úttörője, építi dokumentumfilmekből, szórakoztató programokból és nyelvleckékből álló videokönyvtárát, mely alkalmas a szimultán igénybevételre. A jövő kulcsfogalmai: modern újságok, egyéni ízlés szerint kialakított on-line kiadványok, virtuális valóság, 500 TV-csatornás választék stb. és természetesen minden információs szupersztráda előfutára, az Internet, a legdinamikusabban növekvő médium.
- „A kormányzat nagy jelentőséget tulajdonít az Internetnek. Az elérhető előnyöket hangsúlyozva folyamatosan buzdítják a különböző szervezeteket, vállalatokat, a gazdasági társaságoktól a sportszervezetekig, hogy nyissanak saját WWW-honlapot, kapcsolódjanak be ebbe az új világba. A felhívások nem maradnak hatástalanok, sorra jelennek meg a Web-oldalak A gombamód szaporodó (Internet-hozzáférést biztosító) "kiberkávéházak" megjelenésétől az elektronikus reklámozás terjedéséig egyre több minden mutat arra, hogy Malajziában rendkívüli gyorsasággal honosodik meg a hálózati kultúra.”
Informatika a társadalomban: oktatás (Nemzeti Oktatási Filozófia), a felnőtt lakosság körében szorgalmazzák az internetes távtanulást, egészségügy (kórházépítési és orvosképzési programok), közigazgatás ("elektronikus kormányzás"), üzlet és pénzügy, közlekedés, kutatás-fejlesztés, tudományos parkok, távmunka …
Kíváncsiságból – az 1997 óta eltelt időre – „benéztem” Malajzia kormányzati portáljára, Dr. Mahathir Mohamad blogjába, Forma 1-es Maláj Nagydíj weboldalára, Multimedia University honlapjába: http://www.mmu.edu.my/ …. Blogbejegyzések szerint az ország továbbra is halad előre az információs szupersztrádán, néhány megtorpanás ellenére is. Még kilenc év van hátra, hogy a megálmodott jövőképet valóra váltsa az ország.
(Részlet egy blog bejegyzéséből: „A képen egy teljesen átlagos park, teljesen átlagos "padjai" és asztala látható. Vmi mégis más. Vajon mi? Ja! Hogy itt a parkokban még konektor is van.”)
Felhasznált irodalom:
Veszelka Tamás, Z. Karvalics László: Malajzia Út az információs társadalomba, Bp. Kossuth Könyvkiadó, 1997.
2011. május 24., kedd
Flow
Az egyik régi nagy kedvencemről, a flow-ról szeretnék nektek írni, mint a tanulás új megközelítéséről. Csíkszentmihályi Mihály 1975-ben írta le tudományos pontossággal az ún. „flow-élményt”. E tudományterület egyik legkiválóbb kutatójának számít, bár többen utaltak már arra, hogy nem ő az első, aki erről a jelenségről beszámol. Ebben az összefüggésben említésre méltó Maria Montessori és Kurt Hahn, aki hasonló értelmezésben vizsgálta az alkotói szenvedélyt.
Maria Montessori (1870-1952) olasz orvos, pedagógus és pszichológus.
A nevével fémjelzett nagy hatású Montessori pedagógiai-pszichológiai iskola megalkotója. Maria Montessori műszaki, majd orvosi tanulmányokat folytatott, ő szerzett elsőként diplomát nőként Olaszországban 1896-ban. Antropológiai, elmekórtani vizsgálatokat végzett és értelmi fogyatékos gyermekek gyógyításával foglalkozott. 1898-ban megbízták azzal, hogy hozzon létre Rómában egy intézetet a gyenge képességű gyermekek számára (mai kifejezéssel: gyógypedagógiai intézetet), megszervezte és vezette a római Scuola Magistrale Ortofrenica intézetet 1900-ig. Érzékszervi fejlesztésen keresztül megvalósuló, motiváló játék- és munkaeszközöket alkalmazott (Montessori eszközök), de ő alkalmazott először az óvodában a gyerekekhez méretezett berendezési tárgyakat (székeket, asztalokat, polcokat), és nagy mennyiségben játékokat, amelyeket a gyerekek bármikor levehettek a polcról (és saját maguknak kell visszatenni). Sok ilyen, ma már banálisnak tűnő "módszere" és "eszköze" korában kirívónak és szabadelvűnek hatott. Nevelési módszeréből kizárta a tekintélyelvűséget, mivel azt tapasztalta, hogy ezzel éri el a legnehezebben a kívánt eredményt, ehelyett ötletes nevelési módszereket, trükköket dolgozott ki. Montessori hatására jöttek létre a Montessori iskolák. Magyarországon a két világháború közt jelentek meg ismertetések munkásságáról, sőt egyes műveit lefordították magyar nyelvre. Maria Montessori kétszer járt hazánkban (1930, 1932), az első magyar Montessori Egyesület 1932-ben alakult meg. Montessori pedagógiai módszereinek elemei mind a mai napig fellelhetők a világon. Magyarországon is sokáig hatottak a Montessori-módszerek, utóbbi időkben már leginkább csak az óvodai nevelésben.
Maria Montessori (1870-1952) olasz orvos, pedagógus és pszichológus.
A nevével fémjelzett nagy hatású Montessori pedagógiai-pszichológiai iskola megalkotója. Maria Montessori műszaki, majd orvosi tanulmányokat folytatott, ő szerzett elsőként diplomát nőként Olaszországban 1896-ban. Antropológiai, elmekórtani vizsgálatokat végzett és értelmi fogyatékos gyermekek gyógyításával foglalkozott. 1898-ban megbízták azzal, hogy hozzon létre Rómában egy intézetet a gyenge képességű gyermekek számára (mai kifejezéssel: gyógypedagógiai intézetet), megszervezte és vezette a római Scuola Magistrale Ortofrenica intézetet 1900-ig. Érzékszervi fejlesztésen keresztül megvalósuló, motiváló játék- és munkaeszközöket alkalmazott (Montessori eszközök), de ő alkalmazott először az óvodában a gyerekekhez méretezett berendezési tárgyakat (székeket, asztalokat, polcokat), és nagy mennyiségben játékokat, amelyeket a gyerekek bármikor levehettek a polcról (és saját maguknak kell visszatenni). Sok ilyen, ma már banálisnak tűnő "módszere" és "eszköze" korában kirívónak és szabadelvűnek hatott. Nevelési módszeréből kizárta a tekintélyelvűséget, mivel azt tapasztalta, hogy ezzel éri el a legnehezebben a kívánt eredményt, ehelyett ötletes nevelési módszereket, trükköket dolgozott ki. Montessori hatására jöttek létre a Montessori iskolák. Magyarországon a két világháború közt jelentek meg ismertetések munkásságáról, sőt egyes műveit lefordították magyar nyelvre. Maria Montessori kétszer járt hazánkban (1930, 1932), az első magyar Montessori Egyesület 1932-ben alakult meg. Montessori pedagógiai módszereinek elemei mind a mai napig fellelhetők a világon. Magyarországon is sokáig hatottak a Montessori-módszerek, utóbbi időkben már leginkább csak az óvodai nevelésben.
Gyakorló anya, volt pedagógus és jelenleg felnőtteket oktató, dolgozó énem folyamatos harcban áll a bevett gyakorlatokkal a megszokott dolgokkal szemben. Renitensként fogadok minden új dolgot, átszervezem, újragondolom, átalakítom a módszereket és azokat használom, alkalmazom az életem minden területén. Szeretem a forradalmi megközelítéseket, bár eleinte mindent gyanakodva és fenntartásokkal fogadok.
Az élménypedagógusoknak ismerősen csenghet Kurt Hahn neve is, akit a módszer megalapozójának tartanak. Kurt Hahn 1886-ban Berlinben született egy zsidó családban. Édesanyja pedagógusként hitt abban, hogy mindenki fejleszthető, édesapja pedig a természet szeretetét tanította neki. Ez a két elv egyértelműen átszövi későbbi pedagógiai munkáját. A gimnázium elvégzése után filozófiát és filológiát tanult Berlinben és Oxfordban. 1904-ben egy napszúrás utáni lábadozás során mélyrehatóan tanulmányozta az oktatási filozófiát, és kidolgozta saját oktatási rendszerét, ami később életművévé vált. ( Mire jó egy betegség?) Ebben az időszakban született híres aforizmája „Az akadályaid egyben a lehetőségeid”. 1920-ban alapította meg első iskoláját Salemban. Ennek az intézménynek a célja az volt, hogy igazi otthonként szolgáljon, biztonságot és szeretetet nyújtson. Egy helyütt adjanak lehetőséget az életre és a tanulásra, egy közösségben, tiszta értékrenddel, támogatással, erős számonkéréssel. 1933-ban származása miatt Angliába emigrál, és 1934-ben iskolát hoz létre Gordonstown-ban. 1941-ben alapította az első Outward Boundot, amit később több másik követett.Hahn speciális nevelési koncepciót dolgozott ki, amelynek része volt az önkéntes segítő szolgálat, a testedzés, az expedíció, és egyéb komplex projektelemek. A hahni pedagógia egyik alapvetése a városokból való menekülés a természetbe. Kurt Hahn a kihívásokkal teli természetben találta meg saját közegét. A magas hegyekben, a nyílt tengeren, az erdők mélyén. A szabadtéri kihívásoknak megfelelően a kockázatvállalás ma is kulcsfontosságú része az élménypedagógiai gyakorlatoknak. Hahn hitt abban, hogy minden gyermekben természetesen vannak fizikai adottságok és hiányok. Az egyikre az erősségek kifejlesztését, a másikra a gyengeség legyőzését lehet alapozni. Ezt fogalmazta meg aforizmájában: „többre vagy képes, mint gondolnád”. Hahn célja az volt, hogy teret és lehetőséget adjon a veleszületett erők és képességek kibontakozásához.
Csíkszentmihályi Mihály szerint az, hogy hogyan alakul valakinek a sorsa, sok tényezőtől függ: a génektől, a kultúrától és saját élményeitől. Döntő azonban, hogy mit kezdünk a lehetőségeinkkel, s hogy hogyan használjuk ki őket. A legfontosabb az életben azt megtalálni, ami örömet okoz, és amiben kiteljesedhetünk: legyen ez akár a sport, akár művészet vagy tudomány, vagy a tanulás. A lényeg, hogy általa jól érezzük magunkat, és előbbre vigyük a társadalmat, az emberiséget. Találjuk meg, mi is számunkra a boldogság, ezáltal jövünk rá, mi az élet értelme – vallja a tapasztalt professzor. A flow-elképzelés mögött pszichológiai kutatások állnak. A flow egy olyan állapotot jelent, amikor az ember teljesen elmélyül abban a tevékenységben, amit csinál. A koncentrálás és a kontroll érzése ekkor nagyon magas, és úgy érzi, mintha egy energiabomba lenne, mintha a mindennapi problémák megszűnnének, a gondjai háttérbe szorulnának. Az időérzékelése is megváltozik, mert úgy érzi, mintha állna az óra. Bármilyen tevékenység kiválthatja ezt az érzést: sportolás, művészet gyakorlása, gyerekekkel játszás vagy akár éppen a futószalag melletti munka.
Zongorahangversenyen szoktam érezni, hogy a zongorista, de akár a hallgató is eljut abba az állapotba, ahol már csak a flow van, zene-színek-boldogság és az idő megáll!
A flow nem függ a tartalomtól csak a tevékenység minőségétől. A legfontosabb feladat, hogy legyen előttünk egy konkrét cél. A kihívás sem lehet túl magas, de túl alacsony se, mindig optimális szintre helyezzük. A megfelelő mérték révén lehet a legjobban teljesíteni, és ehhez viszonyíthatjuk a képességünket. Ez azért fontos, mert az eredmény befolyásolja a hogylétünket: ha jól teljesítünk, jól érezzük magunkat, és boldogok vagyunk; ha pedig nem tudunk teljesíteni, rossz hangulatunk lesz, a kudarcsorozat pedig depressziót okoz. A tevékenység közben nem tapasztalunk boldogságérzetet, ahhoz túl erősen koncentrálunk, de utólag létrejön az önmegerősítés, a kiteljesedés és az elégedettség érzése – melyről Csíkszentmihályi kísérleti alanyai is beszámolnak. Akiknek gyakran van flow-élménye, azoknak az életminősége is jobb.
Vajon tanulható-e ez?
Későbbi munkája során a tudós a flow fogalmát kiegészítette. Az evolúció kulcsa című könyvében arra ad válasz, hogy a flow élménye miként kapcsolódik a kellemes érzéshez, és hogy miért következhet be más és más jellegű tevékenységeknél. Feltevése szerint egy cselekvésben való teljes feloldódás képessége a fejlődés következtében alakulhatott ki. Eleinte úgy vélte, hogy a flow és a boldogság közti összefüggés véletlen egybeesés volt, de rájött, hogy a flow túlélést biztosított azoknak, akik gyakran átélték. A tevékenységbe való bevonódás ekkora örömet okoz, ezért igyekszik mindenki újra és újra átélni. De nem mindig ugyanazon a szinten, hanem kissé magasabb fokú kihívásra volt szükség, különben unalmassá vált volna egy idő után – mint minden megszokott dolog - a cselekvés. A tudós szerint még ma is továbbviheti a társadalmat a „flow-érzés”, ha az emberek meg tudják tanulni energiájukat értelmes cselekvésre áldozni. Ez valamennyiünk közös feladata!
A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, a média és a kommunikációs szakma szakértőinek segítségével készítették elő a stratégiát, mely Csíkszentmihályi Mihály „flow”-elméletére épült. A kampány középpontjában tehát a „felelősség” gondolata áll: felelősek vagyunk a hazánkért. Ez azt foglalja magába, hogy az Európai Uniótól kapott támogatásokat hasznosan használjuk fel, és az ezekből létrejövő fejlesztések nemzeti üggyé váljanak minden polgár számára. Így tudunk elégedettséget elérni, és ha a lakosság akkor lehet boldog, ha elégedett: ez pedig létrehozza a „flow”-élményt.
Művei:
Flow – Az áramlat: A tökéletes élmény pszichológiája
Kreativitás – A flow és a felfedezés, avagy a találékonyság pszichológiája
A fejlődés útjai – a Flow folytatása
A következő 50 év (A tudomány a XXI. század első felében)
És addig éltek, amíg meg nem haltak (A mindennapok minősége)
Az öröm művészete (Flow a mindennapokban) 1997,2009
Államvizsga után ajánlott szakirodalom:)
Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Maria_Montessori
http://bit.ly/m7ZGtK
http://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%ADkszentmih%C3%A1lyi_Mih%C3%A1ly
http://www.flowcsoport.hu/aktualis/hir.php?id=146
Video forrása:
http://www.ted.com/talks/mihaly_csikszentmihalyi_on_flow.html
Microsoft school of the future, A XXI. század iskolája
Miután hetek óta azon dolgozunk, hogy hogyan is lehetne az oktatásba beépíteni a modern információs eszközöket, eszembe jutott, hogy vajon létezik-e olyan iskola ahol az egész iskolára ez jellemző. Rátaláltam egyre, ami hol máshol, mint Amerikában működik 2006-óta, és ki más, mint a Microsoft Corporation finanszírozásában. Az iskola tervezésében a kormányzati és üzleti képviselők mellett egyaránt részt vettek tanárok, diákok és kutatók. A kifejezetten iskolaigazgatóknak szánt iskola azért épült, hogy ötleteket adjon.
A korszerű oktatást három nagy részterületre osztják.
Az első maga a korszerű épület, melyben a színek és a megvilágítás mellett a helyes bútorválasztáshoz és az oktatási terek kialakításához adnak ötleteket. A második rész a számítógéppel támogatott oktatás három pillérét:
- a megértés és gyakorlás utáni rögzülés segítését szolgáló multimédiás és interaktív lehetőségeket.
- A tanár- diák- szülő közötti kommunikációt
- És a mindennapi üzemeltetéshez szükséges IT alapinfrastruktúrát
Ismertetik ugyanakkor a korszerű pedagógia módszerek mellett milyen lehetőségek vannak az oktatásban a frontális metóduson túl, és segít eligazodni az IKT eszközök használatában.
Akkor most kicsit részletesebben magáról az iskoláról. Ebben az iskolában szempont az ideális tanulási környezet, melynek megvalósításához nélkülözhetetlenek az informatikai és multimédiás eszközök, amik jelentősen befolyásolják a tanulási és tanítási lehetőségeket.
Mi tesz egy osztálytermet ideális tanulási környezetté?
A falak és a mennyezet színei: A szakirodalom alapján, ha igazán motiváló tanulási környezetet szeretnénk ki¬alakítani, akkor a tanterem négy fala közül az egyiket – amelyiket a diákok a leg¬többet nézik – más színűre, élénkebbre, sötétebb tónusúra, vagy komplementer-színűre festetjük, mint a többi falat (MAHNKE, 1996).
Fény, megvilágítás: Kutatási eredmények bizonyítják, hogy a legtöbbet használt fénycsöves világítás az egészségre káros. A fényforrás LED fény, amik elhelyezésénél törekedni kell a minél jobb lefedésre.
Bútorzat: egy professzionális tanterem berendezése mobilis, képes frontális, kis- és nagycsoportos munka, pármunka stb, alkalmazására. Itt eszembe jutott a tanterem ahol mi tanultunk ahol néha nem jutott elég pad, vagy asztal mindenkinek.
Oktatási helyszínek kialakítása: „Designing for human use” – vagyis az emberi használatra való tervezés, az ergonómia lényegének legtömörebb megfogalmazása. Az ergonómiai szemléletnek érvényesülnie kell, hogy biztonságos, hatékony és kényelmes legyen a tevékenység.
Az antropometriai jellemzők figyelembe vétele, például az életkor előre haladtával a gyerekek magassága gyorsan változik. Figyelembe vették még az ülés ergonómiájától a helyszükséglet is de erre most nem térnék ki.
Az informatikai infrastruktúra rész a multimédiai résszel indul, mely elsőnek az interaktív táblát mutatja be. Ez már nálunk is több helyen használatos. Itt maximális kihasználtságról beszélünk. A tanár egyéni tervező munkájához több szempontból álló segítséget nyújtanak, legyen az fogalmi vagy logikai elemzés, pszichológiai elemzés, neveléstani és didaktikai elemzés.
Minden oktatási formának lényeges eleme a visszacsatolás. Azonnali visszacsatolást tesz lehetővé a szavazórendszer alkalmazása, aminek segítségével új lehetőségek nyílnak a tanórai értékelésben, ebben az esetben modern szavazó rendszerrel mérik a diákokat és a szavazás után rögtön táblázatot generál a program, így azonnal elemezhető az órai munka. A szavazórendszer tehát megvalósítja az azonnali visszacsatolás lehetőségét, alkalmazható mind diagnosztikus, mind formatív, mind szummatív mérés-értékelés esetében.
Természetesen ebben az iskolában megtalálható a projektor, érintőképernyős számítógép is.
Tanár-diák-szülő kapcsolat támogatása: az átlátható, kliens-központú iskola
A digitális napló: Szinte törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb megjelenik az igény a tanárok és az iskolavezetés részéről egy olyan eszközre, amelyik a tanári és azon belül az osztályfőnöki adminisztrációt teszi könnyebbé. Kézenfekvő volt tehát e legfőbb iskolai dokumentum, a napló „digitalizálása”, azaz tartalmának elektronikus formába öntése.
A nagyobbik fiam iskolájában már több mint két éve működik, mi a szülők nagyon szeretjük és alig vártam, hogy a kisebbik fiaméknál is bevezetésre kerüljön. Szinte azonos feltételekkel vezette be mindkét iskola. A tanárok részéről annyi a megkötés, hogy a hónap utolsó napjáig kell bevezetniük az aktuális hónap jegyeit. Megtudják különböztetni a röp- és nagy dolgozatot, a feleletet és mutatja az aktuális átlagot is. Valamint a hiányzás is nyomon követhető, ez sem utolsó szempont. Én nagyon hasznos dolognak tartom.
„Kis kockás füzet”, osztályba telepített munkaállomás, vagy PDA
A tanár az órára belépve bekapcsolja a PDA-ját, Mivel a bejelentkezés időpontja adott, az órarendet és az érintett osztály adatait pedig a szerver szolgáltatja, így azonnal a megfelelő adatok (osztály, terem, tantárgy, tanulói névsor, előző óra tananya¬ga) a tanár rendelkezésére állnak és az órakezdéshez szükséges adminisztrációs elemek már be is töltődnek képernyőre.
PEDAGÓGIA
Mindjárt az elején: digitális tananyagnak didaktikai megoldásokat (oktatófilm-részleteket, interaktív animációkat, a szöveget életre keltő hangzó anyagot, a lexikon-szócikknél sokoldalúbb fogalommagyarázatokat, gyors keresési és eligazodási funkciót és egyéb interaktív felhasználási és visszacsatolási lehetőségeket) kell tartalmaznia, amelyek segítik a tartalom elsajátítását, hatékonnyá és élvezetessé teszik a tanulást. Ezeket a hagyományos oktatási közegen kívül alkalmazhatjuk az interneten elérhető „virtuális iskolában”, azaz e-learning oktatási környezetben is.
Tartalmuk és funkciójuk szerint az alábbi oktatási szoftver műfajokat használják:
Önálló ismeretszerzésre szolgáló eszközök
Oktatási eszközök
Értékelő eszközök
Digitális oktató játékok (edutainment)
Összetett tanulási és / vagy munka-környezetek
A tanulói teljesítmény rendezett és hiteles bemutató környezete
Integrált távoktatási keretrendszer
Tananyag adatbázissal már 2002–óta Magyarországon találkozhatunk. Európában az elsők között kezdődött a Sulinet Digitális Tudásbázis (SDT, http://sdt.sulinet.hu) kialakítása.
Az SDT szolgáltatásai:
Digitális tananyagok összegyűjtése, majd közreadása (szükség szerint tartalmi és technikai korrekciók után),
Új tananyagok létrejöttének elősegítése pályázatokkal,
Tananyagkezelő keretrendszerben a tananyagok, tananyagelemek és a hozzájuk kapcsolódó módszertani ötletek, kipróbálási tapasztalatok elérhetővé tétele minden hazai és határon túli pedagógus, szülő és diák számára.
Az egyéni tanulás támogatása. A személyes tanulási tér (Personalised Learning Environment, PLE) a számítógéppel segített tanítás és tanulás új modelljeinek egyike. Az oktatási informatikával támogatott PBL az élethosszig tartó tanulásra és a munkára egyaránt felkészít. hiszen hatásosan fejleszt jó néhány, a munkahelyen megkövetelt, s az önfejlesztéshez is nélkülözhetetlen kompetenciát:
Alkalmazkodás a változó munkakörnyezethez
Reagálás a változó feladatokra: a környezet változtatása
A problémamegoldás módszereinek alkalmazása új helyzetekben
Kritikus gondolkodás
A nézőpontok különbözőségének felismerése, elfogadása - sikeres együttműködés a csoportban
Saját tanulási hiányosságok és erősségek felismerése: az önirányító tanulás elősegítése
Hatékony kommunikáció
Szervezői, vezetési készségek
Különböző információforrás-típusok együttes alkalmazása.
A tanulmány részletesen mond el még nagyon sok oktatási módszert, előadói technikát és még nagyon sok a XXI. század iskolájába gondolt elképzelést. Érdemes lenne elolvasni az iskolaigazgatóknak. Tudom, persze, hogy ezek nagy része pénzkérdés, de nagyon sok pályázati lehetőség van, melyek ezekre az innovatív fejlesztésekre megoldást nyújthatnak.
A könyv a Microsoft Magyarország felkérésére és finanszírozásával jött létre.
Források:
http://www.petriktiszk.hu/Dokumentumok/Egy%C3%A9b%20dokumentumok/21_sz_v4.pdf
http://www.microsoft.com/education/schoolofthefuture/
http://www.youtube.com/watch?v=2Mug66WnoSk
Az e-learning - háttérben a módszertannal
Mitől másabb és miért igényel másfajta gondolkodást az e-learning tananyag és tanulási környezet kialakítása, mint a hagyományos jelenléti oktatásé. Ezzel kapcsolatban Csapó Benő: Az információtechnológia szerepe a jól szervezett tudás kialakításában (Informatika-Pedagógia-Internet regionális konferencia, Pécs, 1999) a következőket mondta:
„Sajátos szimbiotikus tudással kell számolnunk:az ember és a számítógépe képez egy sajátos tanuló-és egy hatékony problémamegoldó rendszert … Az egész dolgot egy új kontextusban, nem a tanuló ember, hanem a tanuló ember-gép együttélés viszonyában kell végiggondolnunk.”
Az e-learning legszűkebb értelmezése szerint az számítógéppel, illetve az infokommunikációs technológiákkal támogatott tanulást jelent. Ez a definíció egészíthető ki, illetve szűkíthető tovább a különböző oktatási rendszerek –a technológiai fejlődés által lehetővé tett- átalakulásával, illetve a tanulás és számítógép integrációjával.
„Az ember folyamatosan észleli, feldolgozza a környezetéből származó információkat, belső neuronális és kognitív struktúrái ezen információk alapján nyernek megerősítést vagy módosulnak. Az ember emellett képes volt a kulturális tapasztalatátadás hatékony társadalmi és technológiai eljárásainak és eszközeinek kialakítására. Az emberek össze tudják gyűjteni, és át tudják adni egymásnak kognitív erőforrásaikat” (Tomasello, 2001).
A tudásszerzésnek különféle módjai ismeretesek, az autonóm tudásszerzés és a társas környezettel folyatatott interakciókon keresztül történő, esetleg informális tanulás között számtalan különböző tanulási szituációt különböztethetünk meg egymástól.
A külvilág nyelvi, a tanáron és társakon, környezeten keresztül megnyilvánuló reprezentációja a legősibb és egyben leghatékonyabb módja a tudásátadásnak. A face-to-face, ritmikus, sokdimenziós, szélessávú információfolyam a szóbeliségen alapuló kultúra jellegzetességeit hordozza magán, az információk különféle metakommunikációs (vizuális, nonverbális) jelzésekkel egészülnek ki. Az érzelmi hangoltság, a folyamatos interakció és visszacsatolás hatásai alól a kommunikációban részt vevők nehezen tudják kivonni magukat. A tanár és tanítvány közti szóbeli kapcsolat alaptípusai: a párbeszéd, az előadás, a dialógus formájában feldolgozott téma még nem is felétlenül igénylik az írott szöveget.
Az infokommunikációs eszközök az információkat korábban nem megtapasztalható rendszerbe szervezik. A multimédia megjelenésével az e térbe helyezett tudás esetében már csak korlátozottan érvényes az a tétel, hogy a tudás befogadását az írott szöveg vezérli.
Átalakul a szöveg fogalma: a latin texere, textum (sző) textus (szövés, szöveg) textilis (szövött) jelentésekből kiindulva nem szövegről, hanem különböző verbális, vizuális és textuális elemek sajátos kapcsolatáról van szó. Az így létrejött szöveg korábban ilyen formán össze nem kapcsolható információhordozókból (dokumentumokból, illetve dokumentum szegmensekből, multimediális elemekből) sző önálló jelentést, mely meghaladja az elemek összességét, hiszen az összekapcsolások mikéntje hozza létre a korábban nem ismert új asszociációkat, összefüggéseket, kapcsolatokat, tehát a tudásszervezés új minőségét.
Ma a következő, a felsőoktatási rendszer által elfogadhatónak tűnő e-learning formákról beszélhetünk:
1. Virtuális előadás
2. Önálló tanulásra alkalmas webalapú tananyag
3. Virtuális szeminárium (webinárium)
Ezek az alaptípusok általában kevert formában jelennek meg, és ez az állapot szerencsésen egybevág a pluralista tanulási környezet elfogadásával a felsőoktatásban. A pluralista tanulási környezet a konstruktivista tanulási környezet eszközrendszerét egészíti ki az instrukcióra épülő, hagyományosnak tekinthető szemlélettel. Az egyes módszerek eredményessége az oktatás céljától, tartalmától, a tanulók előképzettségétől, tanulási preferenciáitól, általában az oktatás feltételrendszerétől függően változik, így hol az instrukciós, rendszerközvetítő, hol a konstrukciós, szituációs tanulási feltételrendszer biztosítása a kedvezőbb a tanulás hatékonyságát illetően.
A hagyományos, rendszerközvetítő oktatási módszert akkor célszerű alkalmazni, ha egy új témakör bevezetéséről vagy egy szakterület áttekintéséről van szó, vagy ha jól körülhatárolt és konkrét tudástartalmakat szándékozunk átadni. Ha nem ismeretek átadása a cél, hanem készségek, jártasságok, attitűdök kialakítása, vagy a tanulók komplex problémamegoldó képességének fejlesztése, akkor szituációs tanulási környezetet célszerű biztosítanunk. Azonban ebben az esetben is szükség van időnként arra, hogy instrukcióval, verbális, orientációs segítséggel lendítsük tovább a megakadt önálló tanulási folyamatot. Ekkor lehet számítani arra, hogy a tanulás "önjáróvá" válik, a tanuló átveszi a folyamat irányítását, és vállalja a felelősséget annak eredményességéért.” (EDU 3.0)
Az oktatás objektivista, tradicionális gyakorlata és a konstruktív pedagógia közötti választás tehát nem csupán értékválasztás, hanem az adott oktatási célnak, kontextusnak megfelelő adaptáció is, akárcsak az a kérdés, hogy az adott szituáció megengedi-e az e-learning eszközök alkalmazását. A tanulási környezet hiába biztosít tág teret a tanuló öntevékenységének, hiába mutat fel valósághű probléma-helyzeteket, hiába főszereplője a tanuló a folyamatnak, ha például az átadandó tudás szerkezete nem alkalmas az ilyen formában történő tudásátadásra.
Az e-learning tananyagfejlesztés első lépcsője a célcsoport meghatározása, melynek egyik legfontosabb szempontja a számítógépes, internetes jártasság. Teljesen felesleges high-tech tananyagot adni olyan célcsoportnak, mely nélkülözi az elsajátításhoz szükséges számítógépes jártasságot, vagy még inkább, a minimálisan szükséges jártasságon túl nem mozog megfelelő biztonsággal a digitális térben. Mivel egyetlen tananyag sem koncentrálhat egyszerre a számítógépes jártasság és az adott tudás átadására, így az előbbit adottságként kell kezelnünk, ráadásul nem csak a tanuló, de a tananyagoz fejlesztő, frissítő, fenntartó tanár, az azt oktató tutor oldalán is. Ez az e-learning bevezetése körüli dilemmákban alapvető szempont a legkomolyabb, leglassabban leküzdhető szűk keresztmetszet is egyben.
A hallgatók az e-learning taneszközöket általában olyan internetes tartalomforrásokként kezelték, melyek képesek feloldani az internetes forrásokkal szemben érzett bizalmatlanságot. A hallgatók szerint az e-learning tananyagok pontosan azt a hitelességet képesek megadni, ami hiányzik a hagyományos internetes forrásokból, azaz az ellenőrzöttséget, megbízhatóságot, hallgatói szempontból ’kanonizáltat’. Ez pedig azt is jelenti, hogy az e-learning tananyagok készítői könnyen egy sajátos in-between szerepben találhatják magukat, ahol az információk előállítása, szerkesztése helyett csupán azok hitelesítése az igazi feladat. Sok e-learning megoldás csupán az interneten szabadon fellelhető információk intézményi pecséttel hitelesített gyűjteménye. Mivel jónéhány nagynevű amerikai egyetem publikálja tananyagait a weben, és egyébként is sok jó minőségű tartalom érhető el szabadon, felmerül a kérdés, kell-e egyáltalán saját tananyag fejlesztésével vesződni?
Sokan hajlamosak az e-learninget a tanári mesterség gépesítéseként, algoritmizálásaként felfogni, melynek eredményeként egy idő múlva a tanárra már nem is lesz szükség. Mégha a tanulást szolgáló tartalmak és a tananyagot közvetítő dinamikus, interaktív szoftveres alkalmazások egyre adaptívabbak lesznek is, és a szoftverek új generációi automatikusan, emberi közreműködés nélkül is képesek lehetnek a folyamatok koordinálására nem következik- mindezekből, hogy a tanár ma még nélkülözhetetlen segítő szerepe a tanulási folyamatban elenyészik.
Véleményem szerint még ha folyamatosan változik is az e-learning és a jelenléti oktatás aránya és a különböző képzési szinteken ugyan más-más mértékben, de eltolódik az e-learning javára, az is nyilvánvaló, hogy a tanár soha, semmilyen körülmények között nem lesz gépekkel, mégoly intelligensen elkészített e-learning tananyagokkal, taneszközökkel helyettesíthető.
Ezzel együtt azonban talán az is belátható, hogy miért nem lehet teljes mértékben Clifford Stoll amerikai asztrofizikusnak, számítástechnikai biztonsági szakértőnek igaza akkor, amikor azt állítja, hogy:…..biztosan tudom, hogy a számítógép nem alkalmas arra, hogy jelentősen hozzájáruljon a tanulás hatásfokának megjavításához. Az utóbbi 50 évben számos új eszköz jelent meg az iskolában, de semmi sem olyan fontos, mint egy jó tanár. Ami valójában számít a tanulási folyamatban : a jó tanár és a motivált diák. Nem fontos, hogy még a számítógép is ott legyen.”
Forrás:
Bodó Balázs: E-learning módszertan-, tananyag- és technológiafejlesztés a felsőoktatásban
Csapó Benő: Az információtechnológia szerepe a jól szervezett tudás kialakításában.
Előadás. Informatika-Pedagógia-Internet regionális konferencia, Pécs, 1999.
2011. május 22., vasárnap
Webinárium
 |
| Kép forrása: http://bit.ly/j8ZTpJ |
Az online oktatást boncolgatva a héten, arra a megállapításra jutottam, hogy szinte már semmi újat nem tudok a témához hozzátenni, ezért a számomra izgalmas webináriumról fogok írni. Az írásomat némi kutatómunka előzte meg, íme:
A Wikipédián nem találtam meg ezt a szót, helyette a szemináriumot ajánlotta az oldal.
„Szeminárium: a papnevelés helye és intézménye. A katolikus egyházban megkülönböztetnek kis- és nagyszemináriumot. A nagyszeminárium ([lat. seminarium maius] általános szóhasználatban: szeminárium) a katolikus egyházban a papnevelő intézet (régiesen: papnevelde) szinonímája. A papnevelés kötelező színhelye. Vagyis olyan sajátos felsőfokú, bennlakásos oktatási és nevelési intézmény, amely a papságra készülőket képzi hivatásukra. Az egyházjogi előírások szerint a papképzésnek legalább négy éven keresztül szemináriumban kell történnie. Általában minden egyházmegyében, ahol lehetséges, létrehoznak szemináriumot, de léteznek úgynevezett egyházmegyeközti szemináriumok, ahol több egyházmegye papnövendékeit képzik. A szemináriumokban lelki és tanulmányi képzés történik. A tanulmányi képzés azonban a szemináriumon kívül is történhet, ahol külön főiskolai vagy egyetemi teológiai képzés lehetősége biztosított. A lelki képzés célja a lelkipásztori munkára történő lelki előkészítés, a megfelelő lelkipásztori lelkiség kifejlesztése a papnövendékekben. A tanulmányi képzés, az oktatás (amelynek legalább 6 éven át kell történnie), filozófiai és teológiai tanulmányokra tagozódik. A főbb teológiai tárgyak: szentírástudomány, dogmatika, erkölcstan, lelkipásztorkodástan, egyházjog, egyháztörténelem, de a teológián más segéd- és szaktudományokat is tanítanak. A szemináriumok nevelői testületének tagjai: a rektor (a szeminárium igazgatója), a spirituális (lelkiigazgató, a lelki képzés irányítója), a prefektus (fegyelmi elöljáró, felügyeli a növendékek tanulmányi ügyeit is), a vicerektor (a rektor helyettese, a magyar gyakorlatban gyakran egyúttal gondnok), a gondnok (a szeminárium anyagi ügyeit intézi és igazgatja az alkalmazottakat). Tanárai a teológiai tanárok. A szeminárium növendékeinek szokásos elnevezései: papnövendékek, kispapok, szeminaristák. A Trianon utáni Magyarországon, 1950-ig, tizenkét egyházmegyei szeminárium és egy központi (egyházmegyeközti) papnevelő intézet volt. A Rákosi-rendszerben a szemináriumok számát hatra csökkentette az állam, mégpedig a Központi Papnevelő Intézetre, és öt egyházmegyei szemináriumra: az esztergomi, az egri, a szegedi és a pécsi római katolikus, valamint a nyíregyházi görögkatolikus szemináriumra. 2010-ben a budapesti Központi Papnevelő Intézeten kívül nyolc püspöki székhelyen (a fent említettek mellett Győrben, Veszprémben és Vácott) működnek papnevelő intézetek. A kisszeminárium (lat. seminarium minus): olyan nevelő és oktatási intézmény, melyben a középfokú humán és reáloktatás mellett nagy súlyt fektetnek a lelki/vallási képzésre is. Alapvetően a hivatásgondozást, és nem közvetlenül a papképzést szolgálja. – Gyakorlatilag nagyrészt olyan középiskolások látogatják, akikben már korán felmerült, hogy esetleg a későbbiekben a papi hivatást választják. A kisszemináriumi képzés alapján megalapozottabban dönthetnek arról, hogy a középfokú oktatást követően valóban egy papnevelő intézetben kívánnak-e továbbtanulni, a papságot választva élethivatásuknak. – Magyarországon, az egyházi iskolák 1948-ban történt államosítása előtt, szinte valamennyi egyházmegyének volt kisszemináriuma.”
„Szeminárium: a papnevelés helye és intézménye. A katolikus egyházban megkülönböztetnek kis- és nagyszemináriumot. A nagyszeminárium ([lat. seminarium maius] általános szóhasználatban: szeminárium) a katolikus egyházban a papnevelő intézet (régiesen: papnevelde) szinonímája. A papnevelés kötelező színhelye. Vagyis olyan sajátos felsőfokú, bennlakásos oktatási és nevelési intézmény, amely a papságra készülőket képzi hivatásukra. Az egyházjogi előírások szerint a papképzésnek legalább négy éven keresztül szemináriumban kell történnie. Általában minden egyházmegyében, ahol lehetséges, létrehoznak szemináriumot, de léteznek úgynevezett egyházmegyeközti szemináriumok, ahol több egyházmegye papnövendékeit képzik. A szemináriumokban lelki és tanulmányi képzés történik. A tanulmányi képzés azonban a szemináriumon kívül is történhet, ahol külön főiskolai vagy egyetemi teológiai képzés lehetősége biztosított. A lelki képzés célja a lelkipásztori munkára történő lelki előkészítés, a megfelelő lelkipásztori lelkiség kifejlesztése a papnövendékekben. A tanulmányi képzés, az oktatás (amelynek legalább 6 éven át kell történnie), filozófiai és teológiai tanulmányokra tagozódik. A főbb teológiai tárgyak: szentírástudomány, dogmatika, erkölcstan, lelkipásztorkodástan, egyházjog, egyháztörténelem, de a teológián más segéd- és szaktudományokat is tanítanak. A szemináriumok nevelői testületének tagjai: a rektor (a szeminárium igazgatója), a spirituális (lelkiigazgató, a lelki képzés irányítója), a prefektus (fegyelmi elöljáró, felügyeli a növendékek tanulmányi ügyeit is), a vicerektor (a rektor helyettese, a magyar gyakorlatban gyakran egyúttal gondnok), a gondnok (a szeminárium anyagi ügyeit intézi és igazgatja az alkalmazottakat). Tanárai a teológiai tanárok. A szeminárium növendékeinek szokásos elnevezései: papnövendékek, kispapok, szeminaristák. A Trianon utáni Magyarországon, 1950-ig, tizenkét egyházmegyei szeminárium és egy központi (egyházmegyeközti) papnevelő intézet volt. A Rákosi-rendszerben a szemináriumok számát hatra csökkentette az állam, mégpedig a Központi Papnevelő Intézetre, és öt egyházmegyei szemináriumra: az esztergomi, az egri, a szegedi és a pécsi római katolikus, valamint a nyíregyházi görögkatolikus szemináriumra. 2010-ben a budapesti Központi Papnevelő Intézeten kívül nyolc püspöki székhelyen (a fent említettek mellett Győrben, Veszprémben és Vácott) működnek papnevelő intézetek. A kisszeminárium (lat. seminarium minus): olyan nevelő és oktatási intézmény, melyben a középfokú humán és reáloktatás mellett nagy súlyt fektetnek a lelki/vallási képzésre is. Alapvetően a hivatásgondozást, és nem közvetlenül a papképzést szolgálja. – Gyakorlatilag nagyrészt olyan középiskolások látogatják, akikben már korán felmerült, hogy esetleg a későbbiekben a papi hivatást választják. A kisszemináriumi képzés alapján megalapozottabban dönthetnek arról, hogy a középfokú oktatást követően valóban egy papnevelő intézetben kívánnak-e továbbtanulni, a papságot választva élethivatásuknak. – Magyarországon, az egyházi iskolák 1948-ban történt államosítása előtt, szinte valamennyi egyházmegyének volt kisszemináriuma.”
Érdekes, valamikor tanult információkhoz jutottam, amit meg is osztok veletek, de az én hőn áhított témámhoz nem kerültem közelebb. Fontosnak tartom, hogy ismerjük az előzményeket, hiszen sok momentum innen származik, csak az idő múlásával, a technika fejlődésével a szeminárium fogalma is megváltozott, átalakult. A Wikipédia ajánlott egy másik értelmezést, lássuk azt:
„A szeminárium főként a felsőoktatásban alkalmazott olyan oktatási forma, oktatásszervezeti megoldás, amelynek a lényegét elsősorban egy másik oktatási formával, az előadással összevetve lehet megérteni. Míg az előadáson az egyetem vagy főiskola tanára nagyobb számú diákközösség számára „leadja” az anyagot, vagyis a tanár előad, a diákok pedig hallgatnak (és jegyzetelnek), addig a szeminárium keretén belül az oktató (a szemináriumvezető) egy kisebb létszámú hallgatói csoportot vezet, amelyben a hallgatók aktív részvételével történik a szeminárium anyagának az elsajátítása. A diákok a tanár által kijelölt vagy maguk által választott témákról előadást (referátumot) tartanak, vagy dolgozatot írnak, amit a szeminárium résztvevői általában megvitatnak. Az előadásokon a részvétel ajánlott, a szemináriumokon viszont rendszerint kötelező. Gyakori, hogy a vizsgára bocsátás feltétele a szemináriumi követelmények teljesítése. Újabban találkozhatunk olyan szemináriumokkal, ahol a tudományos munka fő célja nem egyszerűen az ismertetek elsajátítása, hanem a kutatás (kutatói szemináriumok).A világháló (angol eredetiben World Wide Web, WWW vagy röviden Web) az interneten működő, egymással úgynevezett hiperlinkekkel összekötött dokumentumok rendszere. A rendszert webböngésző program segítségével lehet elérni. Ez a program képes megjeleníteni az egyes dokumentumokat, „weblapokat”. A felhasználó a lapokon található hiperlinkek segítségével további lapokat kérhet le, amelyeken újabb hiperlinkek lehetnek. A rendszer „háló”- jellegét is ez adja; a dokumentumok a háló csomópontjai, míg a hiperlinkek a háló szálai, amelyeken keresztül egy vagy több lépésben tetszőleges csomóponthoz eljuthatunk.”
„A szeminárium főként a felsőoktatásban alkalmazott olyan oktatási forma, oktatásszervezeti megoldás, amelynek a lényegét elsősorban egy másik oktatási formával, az előadással összevetve lehet megérteni. Míg az előadáson az egyetem vagy főiskola tanára nagyobb számú diákközösség számára „leadja” az anyagot, vagyis a tanár előad, a diákok pedig hallgatnak (és jegyzetelnek), addig a szeminárium keretén belül az oktató (a szemináriumvezető) egy kisebb létszámú hallgatói csoportot vezet, amelyben a hallgatók aktív részvételével történik a szeminárium anyagának az elsajátítása. A diákok a tanár által kijelölt vagy maguk által választott témákról előadást (referátumot) tartanak, vagy dolgozatot írnak, amit a szeminárium résztvevői általában megvitatnak. Az előadásokon a részvétel ajánlott, a szemináriumokon viszont rendszerint kötelező. Gyakori, hogy a vizsgára bocsátás feltétele a szemináriumi követelmények teljesítése. Újabban találkozhatunk olyan szemináriumokkal, ahol a tudományos munka fő célja nem egyszerűen az ismertetek elsajátítása, hanem a kutatás (kutatói szemináriumok).A világháló (angol eredetiben World Wide Web, WWW vagy röviden Web) az interneten működő, egymással úgynevezett hiperlinkekkel összekötött dokumentumok rendszere. A rendszert webböngésző program segítségével lehet elérni. Ez a program képes megjeleníteni az egyes dokumentumokat, „weblapokat”. A felhasználó a lapokon található hiperlinkek segítségével további lapokat kérhet le, amelyeken újabb hiperlinkek lehetnek. A rendszer „háló”- jellegét is ez adja; a dokumentumok a háló csomópontjai, míg a hiperlinkek a háló szálai, amelyeken keresztül egy vagy több lépésben tetszőleges csomóponthoz eljuthatunk.”
Ez a megközelítés már kezdett hasonlítani a webináriumtól elvárt (általam ismert) ismeretekre. Mert ugye oktatási forma, az oktató/szemináriumvezető vezeti a hallgatói csoportot, a hallgatók aktívan részt vesznek az előadásban, a diákok a maguk vagy a tanár által kiválasztott témákból előadást tartanak, majd azt megvitatják. Az IKT eszközök használata is megjelenik ennél a formánál, tehát elmondhatjuk, hogy a webinárium – tágan értelmezve – egy webes-multimédiás támogatottságú szeminárium, online szeminárium.
További keresgéléseim eredményeként leginkább olyan hirdetésekre találtam, ahol, mint értékesítési segédlet jelenik meg a webinárium, ami ezek szerint már nem csupán az oktatás, de a marketing és az értékesítés új módszereként is bevált.
De vajon miért szerveznek webináriumokat?
De vajon miért szerveznek webináriumokat?
Közelítsük meg a kérdést a marketing oldaláról:
- ha sok pénzbe kerül a workshop vagy szeminárium megszervezése
- kevesen jönnek a rendezvényeidre más városokból, de sokszor a saját városodból is
- új ügyfeleket szeretnél szerezni olcsón és gyorsan
- ha sok pénzbe kerül a workshop vagy szeminárium megszervezése
- kevesen jönnek a rendezvényeidre más városokból, de sokszor a saját városodból is
- új ügyfeleket szeretnél szerezni olcsón és gyorsan
Kinek/kiknek való a webinárium?
Tanácsadóknak, trénereknek, coach-oknak, andragógusoknak. Mindenkinek, aki képzéseket tart szeminárium, tréning vagy workshop formában, de azoknak is, akik új ügyfeleket akarnak szerezni, illetve bemutatni terméküket vagy szolgáltatásaikat.
Fontos:
- hogy hogyan és mire használhatod a webináriumokat
- hogy mire figyelj oda a webinárium eszközeinek kiválasztásánál
- hogy hogyan kell meghirdetni a webináriumot
- hogy hogyan készítsd el, és milyen hosszú legyen a webinárium
- hogy hogyan kell eladni a webinárium segítségével
- és hogy milyen lehetőségeid vannak az online szeminárium megtartására
Tanácsadóknak, trénereknek, coach-oknak, andragógusoknak. Mindenkinek, aki képzéseket tart szeminárium, tréning vagy workshop formában, de azoknak is, akik új ügyfeleket akarnak szerezni, illetve bemutatni terméküket vagy szolgáltatásaikat.
Fontos:
- hogy hogyan és mire használhatod a webináriumokat
- hogy mire figyelj oda a webinárium eszközeinek kiválasztásánál
- hogy hogyan kell meghirdetni a webináriumot
- hogy hogyan készítsd el, és milyen hosszú legyen a webinárium
- hogy hogyan kell eladni a webinárium segítségével
- és hogy milyen lehetőségeid vannak az online szeminárium megtartására
A válságnak még nincs vége! Ott kell spórolni, ahol csak lehetséges, és ha ez azt jelenti, hogy a képzések egy részét online kell megtartani, akkor fel kell készülnöd erre a lehetőségre is. Nem is beszélve az ügyfélszerzésről. Ha jó vagy a személyes ügyfélszerzésben, akkor tetszeni fog a webinárium, mert ez a legdirektebb formája az online marketingnek. Itt igazi érdeklődőkkel találkozol, akikkel írásban és “hanggal” is kommunikálhatsz – szinte, mint a személyes értékesítésnél.
Egy webinárium havonta többet ér bizonyos helyzetekben, mint akár egy heti hírlevél! Gondolj csak bele, hogy hetente mennyi tartalmat kell gyártanod, hogy az olvasókat (érdeklődőket) meg tudd tartani?
Egy jó hír: a piacon a tanácsadó, coaching és tréning cégek közül csak néhányan használnak webináriumokat.
Egy webinárium havonta többet ér bizonyos helyzetekben, mint akár egy heti hírlevél! Gondolj csak bele, hogy hetente mennyi tartalmat kell gyártanod, hogy az olvasókat (érdeklődőket) meg tudd tartani?
Egy jó hír: a piacon a tanácsadó, coaching és tréning cégek közül csak néhányan használnak webináriumokat.
Fontos információk, amelyeket közzé kell tenned, hogy sikeres legyen a webinárium:
Webinárium időpontja:
Előadás (óra, perc): –
Kérdések és válaszok (óra, perc): –
Helyszín: otthon, munkahelyen, reptéren, buszon vagy a réten, … A lényeg, hogy közben ne zavarjon meg senki!
Mire lesz szükséged?
- Egy – két szoftvert fel kell installálnod a számítógépedre.
- Szükséged lesz működőképes hangszórókra, mikrofonra és egy webkamerára.
- Természetesen alapvető egy számítógép internetes eléréssel.
Webinárium időpontja:
Előadás (óra, perc): –
Kérdések és válaszok (óra, perc): –
Helyszín: otthon, munkahelyen, reptéren, buszon vagy a réten, … A lényeg, hogy közben ne zavarjon meg senki!
Mire lesz szükséged?
- Egy – két szoftvert fel kell installálnod a számítógépedre.
- Szükséged lesz működőképes hangszórókra, mikrofonra és egy webkamerára.
- Természetesen alapvető egy számítógép internetes eléréssel.
A héten megtartott webináriumunk pozitív élményekkel gazdagított, tehát van saját élményem is, ezért a webinárium téma kutatásának két fontos tanulsága számomra, hogy a Wikipédiában nem találtam ezt a kifejezést, tehát „van új a nap alatt”, a másik pedig az, hogy ez az új oktatási forma, online módszer él, terjeszkedik és létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen!
Használjuk!
Tanuló online környezetben
„Olyan kulturális közegből származom, ahol a dolgok a tegnap világát reprezentálják.
(...) Számomra a legnehezebb dolog volt azt megtanulni, hogy mit kezdjek egy olyan
kultúrában, ahol a dolgok a holnapot vagy még inkább a holnaputánt jelentik.”1
Amikor ezt az írást olvastam, „ez én is vagyok” érzése lepett meg. Az információs társadalom itt van, és én most egy tanuló vagyok, egy számomra új, de ma már nem teljesen ismeretlen „világban”. Tanuló vagyok elektronikus környezetben. Ma mát tudom, ebben a tanulásban nagyobb a felelősség, az önállóság szükségessége, mint a hagyományos képzésben. Itt magamnak kell megszervezni a tanulásom ütemét, beosztani az időmet, és mindezt úgy, hogy nem kötelező. Nem ehhez voltam/vagyok szokva, hiszen az iskolában, a munkahelyemen nagyobb részben irányítják a munkámat. Kötelező és keretek közzé van szorítva. Mennyi ismeretre, készségre van/lenne szükség, mennyi mindennek kell/kellene összhangban lenni, hogy a tanulás sikeres legyen! Az ismereteken túl fontos a közösség, mint motiváló erő, és a többször emlegetett valahová tartozás érzése. Felmerült bennem a kérdés, az információs társadalom, ezen belül, az elektronikus tanulási környezet ezt erősíti e vagy gyengíti? Ha van közös érdek, cél és értékrend, van együtt gondolkodás, a tanuló csoportba tartozók „mi” érzésének megléte, akkor erősíti. Én a közösséggel együtt tanulok, ahová mindenki hozza a saját személyiségét, értékeit, nézeteit, tapasztalatait, tudását, és ezáltal jelenik meg a tanuló csoportban a közösséghez tartozás érzése.
Egy számomra érdekes filozófia megközelítést találtam, és szeretném ezt megosztani veletek. John Rawls filozófus (1997) a társadalom igazságosságának kérdését, mint az egyik legfontosabb problémát állítja a modern emberi együttélés középpontjába.
Felkeltette a figyelmemet: igazságosság! Információs társadalom igazságossága? Igaz lehet ebben a környezetben is? Ha a hagyományos társadalomban igaz lehetne, akkor akár az információs társadalomban, (az elektronikus tanulásban) is. Rawls rendkívül eredeti, ugyanakkor egészen egyszerű gondolatkísérlet segítségével próbálta megvilágítani az igazságosság alapelveit. Elképzelésének lényege, hogy egy képzeletbeli, „eredeti állapotnak” nevezett helyzetben mindannyian megválaszthatjuk, milyen berendezkedésű társadalomban kívánunk élni. Ám ezt a döntést a "tudatlanság fátyla" mögött kell meghoznunk, azaz anélkül, hogy tudnánk, milyen helyzetünk lesz ebben a társadalomban: vagyis szegények vagy gazdagok, elnyomottak vagy uralkodók leszünk-e; sőt, még azzal sem lehetünk tisztában, hogy okosak, szorgalmasak és szépek leszünk, vagy esetleg visszataszító, tökkelütött szerencsétlenekként csöppenünk az "új világba".
Rawls érvelése szerint egy ilyen helyzetben egy olyan társadalom létrehozására kötnénk szerződést, amelyben a legrosszabb sorúak sora még mindig elviselhetőbb, mint más elképzelhető rendszerekben - egyszerűen azért, mert tudjuk: mi is kerülhetünk a legrosszabb sorsúak közé, és így igyekszünk csökkenteni, és elviselhetővé tenni az ezzel járó szenvedést. Bár az így kialakított társadalomból a társadalmi különbségek nem tűnnének el, de a lehető legkisebbek lennének. Hogyan kapcsolódik az elmélet az igazságossághoz? Azért nevezhetjük igazságosnak az így kialakított képzeletbeli helyzetet, mert a tudatlanság fátyla mögött - Rawls szerint - pontosan úgy érvelünk, ahogy az igazságosság természetéről folytatott ideális vitában tennénk: vagyis az egyéni előnyök és erények mérlegelése nélkül!
Mennyi ismeretre, készségre van/lenne szükség, mennyi mindennek kell összhangban lenni?
1. IKT eszköz, Internet
2. kompetencia, kulcskompetencia (a tanuló kompetenciái online és offline környezetben ugyanolyanok)
3. képesség, érték, attitűd
4. megelőző tapasztalat
5. kulturális háttér
6. hol tanul?
7. on-line tanulási környezetekhez tartozó fogalmak, ismeretek
8. digitális írástudás (digitális tudásépítés): (gmail/e-mail fiók, facebook, blog, twitter, Ustream, Youtube, RSS, mindmeister.com, Linkedln profil, eetikett.hu)
9. aktivitás, motiváltság, az időbeosztás és tanulási rend elkészítésében tanulási útmutató segít, illetve a csoportban tanulók felől érkező visszajelzések. A pedagógiai munka nagyobb része itt a képzés indulása előtt jelentkezik, de a kezdő tanulók esetében az első néhány alkalommal a tanulási rend mentori ellenőrzésére is szükség lehet, hiszen ekkor a tanár még időben tudja tanácsaival ellátni, jó irányba „terelni” a tanulót, lehet ez építő kritika (nem keverendő össze a romboló kritikával).
10. tartalommegosztás (egyéni nézőpont közösségi megosztása), (BLOG, GOOGLE GROUPS, TWITTER, FACEBOOK, IWIW, RSS, GOOGLE READER – mikor nyomjuk meg a „megoszt” gombot?)
11. plágium és ePortfólió
12. extrovertaltság (kifelé forduló típus) és anonimitás
13. kapcsolatfenntartó kommunikációs szokások
14. információ keresése, információ szelektálása és menedzsmentje (információ: az információ, amely végtelen, nem ismer sem térbeli, sem időbeli határokat, korlátlanul megújítható, bárki által birtokolható. Az információ megszerzésének, birtoklásának folyamata pedig a tanulás. „Tudás alapú társadalomban létezni és érvényesülni annyit tesz, mint megtalálni az adott pillanatban szükséges információt, és érvényesíteni azt.” (Kulcsár Zsolt)
Menedzsment: a források tervezése, szervezése, irányítása, dokumentálása ...
Információ keresése: A Szabadszavas keresőkkel csak a weben található információ egy részében, az úgynevezett Látható weben kereshetünk. A Láthatatlan weben található információk fellelése jóval körülményesebb, de nem lehetetlen. Tehát a világ összes információjának csak egy kis része van jelen az interneten, ráadásul a Fontos keresők ennek csak egy kisebb hányadát veszik fel adatbázisukba. Mindezek ellenére meglepõen sok kérdésre választ találhatunk a keresők segítségével.
A szöveges információk keresése leggyakrabban Szabadszavas keresők segítségével történik, melyek teljesen automatizált módszerekkel gyűjtött adatbázisból keresik ki a megfelelő találatokat, majd rangsorolják azokat. A találatok rendszerezésében két fő tényező játszik szerepet: az első a felhasználó által megadott Kereső-kifejezés, a másik pedig a kereső saját Rangsorolási mechanizmusa. A különböző Kulcsszavakra nemcsak a találati halmaz lesz más és más, hanem a találati oldalak rangsorolása is eszerint módosul. A hatékony szabadszavas keresés kulcsa tehát a jó Kereső-kifejezés megválasztása. Szűkíthetjük a keresést több megadott kulcsszóval, vagy a megadott kulcsszavak idézőjelbe tételével: ezzel a kifejezés pontosan a megadott formában tartalmazó oldalakra szűkíthető a keresés.
Két okból kaphatunk túl kevés találatot: vagy tényleg kevés oldalon írnak a keresett témáról, vagy nem jól fogalmaztuk meg a kérdést. Az első esetben megpróbálkozhatunk másik kereső használatával, de talán érdemesebb először meggondolni, hogy miképpen adhatnánk meg másképp a kulcsszavakat. A legnyilvánvalóbb, ha kevesebb kulcsszót megadva bővítjük a keresési halmazt.
Ha nem találjuk a választ, egyik lehetőség, hogy a Szabadszavas keresők segítségével nem a keresett fogalomra, hanem a fogalom témakörére keresünk rá. Másik megoldás, hogy tematikus szervezésű információforrásokhoz fordulunk (Tematikus katalógusok, linkgyűjtemények), vagy egyéb Közösségi webhelyeket keresünk fel (Wikipédia, del.icio.us, stb.).2
Írhatnám akár - Koros Eszter bejegyzésének címére mintázva - ember legyen a talpán az online tanuló.
Forrás:
Ollé János blog: http://bit.ly/fgMqP2
2 http://bit.ly/bD5D0K
http://bit.ly/m3N2Es
1 Kocsis Éva – Szabó Katalin: A Posztmodern vállalat. Tanulás és hálózatosodás az új
gazdaságban. Budapest, 2000, Oktatási Minisztérium.
(...) Számomra a legnehezebb dolog volt azt megtanulni, hogy mit kezdjek egy olyan
kultúrában, ahol a dolgok a holnapot vagy még inkább a holnaputánt jelentik.”1
Amikor ezt az írást olvastam, „ez én is vagyok” érzése lepett meg. Az információs társadalom itt van, és én most egy tanuló vagyok, egy számomra új, de ma már nem teljesen ismeretlen „világban”. Tanuló vagyok elektronikus környezetben. Ma mát tudom, ebben a tanulásban nagyobb a felelősség, az önállóság szükségessége, mint a hagyományos képzésben. Itt magamnak kell megszervezni a tanulásom ütemét, beosztani az időmet, és mindezt úgy, hogy nem kötelező. Nem ehhez voltam/vagyok szokva, hiszen az iskolában, a munkahelyemen nagyobb részben irányítják a munkámat. Kötelező és keretek közzé van szorítva. Mennyi ismeretre, készségre van/lenne szükség, mennyi mindennek kell/kellene összhangban lenni, hogy a tanulás sikeres legyen! Az ismereteken túl fontos a közösség, mint motiváló erő, és a többször emlegetett valahová tartozás érzése. Felmerült bennem a kérdés, az információs társadalom, ezen belül, az elektronikus tanulási környezet ezt erősíti e vagy gyengíti? Ha van közös érdek, cél és értékrend, van együtt gondolkodás, a tanuló csoportba tartozók „mi” érzésének megléte, akkor erősíti. Én a közösséggel együtt tanulok, ahová mindenki hozza a saját személyiségét, értékeit, nézeteit, tapasztalatait, tudását, és ezáltal jelenik meg a tanuló csoportban a közösséghez tartozás érzése.
Egy számomra érdekes filozófia megközelítést találtam, és szeretném ezt megosztani veletek. John Rawls filozófus (1997) a társadalom igazságosságának kérdését, mint az egyik legfontosabb problémát állítja a modern emberi együttélés középpontjába.
Felkeltette a figyelmemet: igazságosság! Információs társadalom igazságossága? Igaz lehet ebben a környezetben is? Ha a hagyományos társadalomban igaz lehetne, akkor akár az információs társadalomban, (az elektronikus tanulásban) is. Rawls rendkívül eredeti, ugyanakkor egészen egyszerű gondolatkísérlet segítségével próbálta megvilágítani az igazságosság alapelveit. Elképzelésének lényege, hogy egy képzeletbeli, „eredeti állapotnak” nevezett helyzetben mindannyian megválaszthatjuk, milyen berendezkedésű társadalomban kívánunk élni. Ám ezt a döntést a "tudatlanság fátyla" mögött kell meghoznunk, azaz anélkül, hogy tudnánk, milyen helyzetünk lesz ebben a társadalomban: vagyis szegények vagy gazdagok, elnyomottak vagy uralkodók leszünk-e; sőt, még azzal sem lehetünk tisztában, hogy okosak, szorgalmasak és szépek leszünk, vagy esetleg visszataszító, tökkelütött szerencsétlenekként csöppenünk az "új világba".
Rawls érvelése szerint egy ilyen helyzetben egy olyan társadalom létrehozására kötnénk szerződést, amelyben a legrosszabb sorúak sora még mindig elviselhetőbb, mint más elképzelhető rendszerekben - egyszerűen azért, mert tudjuk: mi is kerülhetünk a legrosszabb sorsúak közé, és így igyekszünk csökkenteni, és elviselhetővé tenni az ezzel járó szenvedést. Bár az így kialakított társadalomból a társadalmi különbségek nem tűnnének el, de a lehető legkisebbek lennének. Hogyan kapcsolódik az elmélet az igazságossághoz? Azért nevezhetjük igazságosnak az így kialakított képzeletbeli helyzetet, mert a tudatlanság fátyla mögött - Rawls szerint - pontosan úgy érvelünk, ahogy az igazságosság természetéről folytatott ideális vitában tennénk: vagyis az egyéni előnyök és erények mérlegelése nélkül!
Mennyi ismeretre, készségre van/lenne szükség, mennyi mindennek kell összhangban lenni?
1. IKT eszköz, Internet
2. kompetencia, kulcskompetencia (a tanuló kompetenciái online és offline környezetben ugyanolyanok)
3. képesség, érték, attitűd
4. megelőző tapasztalat
5. kulturális háttér
6. hol tanul?
7. on-line tanulási környezetekhez tartozó fogalmak, ismeretek
8. digitális írástudás (digitális tudásépítés): (gmail/e-mail fiók, facebook, blog, twitter, Ustream, Youtube, RSS, mindmeister.com, Linkedln profil, eetikett.hu)
9. aktivitás, motiváltság, az időbeosztás és tanulási rend elkészítésében tanulási útmutató segít, illetve a csoportban tanulók felől érkező visszajelzések. A pedagógiai munka nagyobb része itt a képzés indulása előtt jelentkezik, de a kezdő tanulók esetében az első néhány alkalommal a tanulási rend mentori ellenőrzésére is szükség lehet, hiszen ekkor a tanár még időben tudja tanácsaival ellátni, jó irányba „terelni” a tanulót, lehet ez építő kritika (nem keverendő össze a romboló kritikával).
10. tartalommegosztás (egyéni nézőpont közösségi megosztása), (BLOG, GOOGLE GROUPS, TWITTER, FACEBOOK, IWIW, RSS, GOOGLE READER – mikor nyomjuk meg a „megoszt” gombot?)
11. plágium és ePortfólió
12. extrovertaltság (kifelé forduló típus) és anonimitás
13. kapcsolatfenntartó kommunikációs szokások
14. információ keresése, információ szelektálása és menedzsmentje (információ: az információ, amely végtelen, nem ismer sem térbeli, sem időbeli határokat, korlátlanul megújítható, bárki által birtokolható. Az információ megszerzésének, birtoklásának folyamata pedig a tanulás. „Tudás alapú társadalomban létezni és érvényesülni annyit tesz, mint megtalálni az adott pillanatban szükséges információt, és érvényesíteni azt.” (Kulcsár Zsolt)
Menedzsment: a források tervezése, szervezése, irányítása, dokumentálása ...
Információ keresése: A Szabadszavas keresőkkel csak a weben található információ egy részében, az úgynevezett Látható weben kereshetünk. A Láthatatlan weben található információk fellelése jóval körülményesebb, de nem lehetetlen. Tehát a világ összes információjának csak egy kis része van jelen az interneten, ráadásul a Fontos keresők ennek csak egy kisebb hányadát veszik fel adatbázisukba. Mindezek ellenére meglepõen sok kérdésre választ találhatunk a keresők segítségével.
A szöveges információk keresése leggyakrabban Szabadszavas keresők segítségével történik, melyek teljesen automatizált módszerekkel gyűjtött adatbázisból keresik ki a megfelelő találatokat, majd rangsorolják azokat. A találatok rendszerezésében két fő tényező játszik szerepet: az első a felhasználó által megadott Kereső-kifejezés, a másik pedig a kereső saját Rangsorolási mechanizmusa. A különböző Kulcsszavakra nemcsak a találati halmaz lesz más és más, hanem a találati oldalak rangsorolása is eszerint módosul. A hatékony szabadszavas keresés kulcsa tehát a jó Kereső-kifejezés megválasztása. Szűkíthetjük a keresést több megadott kulcsszóval, vagy a megadott kulcsszavak idézőjelbe tételével: ezzel a kifejezés pontosan a megadott formában tartalmazó oldalakra szűkíthető a keresés.
Két okból kaphatunk túl kevés találatot: vagy tényleg kevés oldalon írnak a keresett témáról, vagy nem jól fogalmaztuk meg a kérdést. Az első esetben megpróbálkozhatunk másik kereső használatával, de talán érdemesebb először meggondolni, hogy miképpen adhatnánk meg másképp a kulcsszavakat. A legnyilvánvalóbb, ha kevesebb kulcsszót megadva bővítjük a keresési halmazt.
Ha nem találjuk a választ, egyik lehetőség, hogy a Szabadszavas keresők segítségével nem a keresett fogalomra, hanem a fogalom témakörére keresünk rá. Másik megoldás, hogy tematikus szervezésű információforrásokhoz fordulunk (Tematikus katalógusok, linkgyűjtemények), vagy egyéb Közösségi webhelyeket keresünk fel (Wikipédia, del.icio.us, stb.).2
Írhatnám akár - Koros Eszter bejegyzésének címére mintázva - ember legyen a talpán az online tanuló.
Forrás:
Ollé János blog: http://bit.ly/fgMqP2
2 http://bit.ly/bD5D0K
http://bit.ly/m3N2Es
1 Kocsis Éva – Szabó Katalin: A Posztmodern vállalat. Tanulás és hálózatosodás az új
gazdaságban. Budapest, 2000, Oktatási Minisztérium.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)