Új technológiák, új tanulási környezetek

„Az új információs és kommunikációs technológiák azért vetnek fel új pedagógiai kérdéseket, mert teljesen új tanulási környezetet teremtenek.”

„A minőségileg biztosított, megváltozott tanulási környezet minőségi javulást, gyorsabb, hatékonyabb tanulást eredményezhet.”

„A hagyományos és modern oktatási elemek optimális kombinációja révén jelentősen átalakulhat a tanulás időszerkezete.”

„Egy montreali kutatóközpont szerint az interaktív technológiák megfelelő alkalmazásával 50%-ra lehetne csökkenteni a tanulási időt!”

„Ami a pedagógiai modellváltást igazolja, az nem egyéb, mint a kutatók által egységesen osztott szent meggyőződés, miszerint az új információs és kommunikációs technológiák jelenlegi fejlődésével az emberiség belépett abba a korszakba, ahol az egyénnek folyamatosan tanulnia, képeznie kell majd magát, azaz az embereknek egész életükben tanulniuk kell.”

„Mit vár el az e-learning attól, aki tanul?
• Bizonyos fokú önállóságot és
• Nagyfokú felelősségvállalást saját tanulása iránt.”

A fenti idézetek ugyanazon helyről származnak, mégpedig Kovács Ilma: Az elektronikus tanulásról című könyvének hátsó borítójáról. Kovács Ilma így foglalta össze a könyvében található információkat, újdonságokat. Ugyanakkor szerintem kiemelte a legfontosabb gondolatokat is arról, ami a heti témánk is egyben: A tanítás és tanulás új koncepcionális keretei, a tanulás fogalmának újszerű értelmezése a felnőttképzésben.

Valóban új kérdések merülnek fel a pedagógiában, és új a tanulási környezet is! A héten éppen e-learninges tananyagot készítettünk bent a cégnél, és azon dolgozunk, hogy ne a tananyag tartalmát küldjük át e-mailben, hanem, hogy minden dolgozó számára elérhetővé tegyük a tananyaglejátszó programot. Sok a kérdés, és sok energiába kerül mindenre válaszolni, de tudjuk, hogy a jövőben mindez megtérül.
Mezeiné Vali egy linket, illetve egy cikket osztott meg velünk a napokban a Twitter-en, aminek a végén van egy mondat: "technológiailag nincs elmaradásunk, szemléletben annál inkább!" Nagyon igaz. Ezt én is megtapasztalom minden áldott nap. S apró, hangyányi előrelépés van az ügyben. De már vannak követőink, és napról napra könnyebb az előrejutás. Ez igaz a saját önképzésünkre is!
A cikket itt olvashatod: http://bit.ly/gjb7ib

A cégnél még nem alkalmaztunk drasztikus változást, azaz hogy csak az e-learning-et használjuk, hogy rá legyenek kényszerítve a munkatársak ennek használatára, mert figyelembe kell vennünk az egyéni sajátosságaikat és a rendelkezésre álló eszközöket! Zrinszky az andragógusok atyja kiválóan leírja, hogy mi kell egy felnőttnek ahhoz, hogy motiválttá váljék a tanulásban. Ezt munkatársainknál, mint felnőtteknél is be kell tartani.
„ A felnőtt nagyfokú morális autonómiával rendelkezik, vagyis a külső befolyásokat és a spontán belső késztetéseket ellenőrzés alatt tartják erkölcsi megfontolásai, lehiggadt érzelmei, megszilárdult szokásai.”
Így, ezáltal nem lehet szabályszerűségben gondolkodni a felnőtteket illetően. Különbözően szocializálódtak, más – más értékrenddel rendelkeznek. Mások az elvárásaik másokkal és magukkal szemben is. Hiába akarjuk, hogy ugyanaz a tudásmennyiség ugyanazt a hatást és eredményt hozza. Nem vagyunk egyformák. Minden egyén magában hordozza a többiektől való különbségét. „ A tanulás különböző formáit és eredményeit csak a személyiség többi dimenziójával együtt lehet megérteni. A személyiséget pedig csakis környezetével való kapcsolataiban. A felnőttek tanulásának megértése és segítése, irányítása szempontjából két változó játszik döntő szerepet. Nagy József mutatott rá, hogy mind az egyének, mind a társadalom tanulási teljesítménye elsősorban meglévő kompetenciától és a tanulékonyságtól (megújulási képességtől) függ. A tanulékonyság pedig a következőktől: a motivációtól, a tudás hasznosításától, a meglévő tudástól (képességek, műveltség, végzettség), a társadalmi feltételektől.”
Csoma szerint a dolgozó ember úgy kapcsolódik be a tanulás folyamatába, hogy élettapasztalatokkal, korábbi tanulmányaiból és más forrásokból származó valamilyen szintű általános műveltséggel és szakmai tudással rendelkezik, amelyekkel a tanításnak és tanulásnak számolnia kell. A magával hozott állomány érintkezésbe kerül az új ismeretekkel, illetve az eredményes tanulás érdekében érintkezésbe kell kerülnie. Ha a kapcsolat spontán módon nem alakul ki – bár ez a spontaneitás elég jellemző –, meg kell találni annak tantervi és módszertani eszközeit, hogy feltétlenül létre jöjjön.”
S akkor valóban igaz lesz Kovács Ilma mondata, melyben a minőségi javulást, és hatékonyabb tanulást említi.
A folyamatos, élethosszig tartó tanulás korszakába beléptünk. Nem telik úgy el nap, hogy ne tanulnék valami újat. De élvezem, és szerintem ez a fő motorja annak, hogy mindig újabb és újabb ismereteket szerezzek és főleg, hogy mindig újabbakat keressek. Mert a saját belső motivációmnál nagyobb és erősebb semmi nem lehet! Erre biztatok mindenkit, aki egy kicsit is látni szeretne a világból, nem csak kívülről szemlélni azt!

“Mély meggyőződésem, mondhatni vallásom, hogy félni csak a tudatlanságtól szabad.
Népszerű könyvekben gyakran látom, olvasom: lassan, lassan, nem szabad annyit tanulnunk a tudás veszélyes. Én tehát azt mondom: csak a tudatlanság lehet veszélyes.”
Teller Ede

Komplex módon kell vizsgálnunk a mai társadalom tanulásában bekövetkezett változásokat. Nem csak a felnőttek tanulásának alapelveit, illetve a tanításukhoz szükséges ismereteket kell ma megtanulnunk, és továbbadnunk, hanem az információs és kommunikációs eszközök használatát is. A kettő között meg kell találnunk a kapcsolatot, ami talán nem olyan nehéz, és elérhetővé kell tennünk számukra, meg kell mutatnunk nekik, hogy ebből hogyan profitálhatnak a jövőben.

Dr. Zrinszky László (1995): A felnőttképzés tudománya - Bevezetés az andragógiába. OKKER Oktatási Iroda, Budapest
Csoma Gyula: A felnőttek tanulásának pszichológiai sajátosságai. http://www.oki.hu/cikk.php?kod=esely-csoma-felnottek.html letöltve: 2011. február 04.

A kultúra (az oktatás és a világnézet) áruvá válása – jog a minőségrontásra?

A kultúra (az oktatás és a világnézet) áruvá válása – jog a minőségrontásra?
(Kálmán Anikó, Kovács Ilma, Korányi Tibor, Jürgen Habermas tanulmányai alapján)

Arra jutottam, hogy a marxista társadalomelmélet, a leegyszerűsítő alap-felépítmény modell és a demokratikus jogállaminak nevezett modell is hibás és hiányos. A gazdaság, a gazdasági fejlődés befolyásolhatja a kultúraközvetítést, de ez nem a gazdagság növekedésével arányos színvonal-emelkedést jelenti, hanem pusztán azt, hogy nem mindegy, hogy mi történik a gazdaságban – ha ott élesedik a verseny (és pl. túlórázás van), akkor nem marad idő kulturálódásra. Vagy annak, aki munkanélkülivé válik – nem jut pénze, hogy megfizesse a tanfolyamot.

Tehát a GDP-növekedésből automatikusan nem következik magasabb kulturális színvonal, mert nem mindegy, hogy hogyan oszlik el a munkaidő és a GDP.

Emellett, a kultúra színvonalát döntően befolyásolja a politikai szféra résztvevőinek színvonala is. A társadalmi nyilvánosság kiszélesedésével, tehát a szólásszabadsággal és a demokráciával csökkent az aktívan politizálók párbeszédeinek színvonala.
A folyamatot magyarázza, hogy a világnézet is áruvá vált.

Abból, hogy valami áruvá válik, egy szabad piacgazdaságban az következik, hogy többféle minősége és ára lehetséges. A törvények az értékarányos ár elvét írják elő, ami jogot ad arra, hogy alacsony színvonalú legyen a termék (szolgáltatás).
Vagy arra is, hogy reális értékét (használati értékét) meghaladó áron adjanak el valamit.
Ha van rá kereslet, és az állam nem ellenőrzi a minőséget, megtehetik.

Oktatási szolgáltatások

Az andragógusoknak tankönyvet író Kálmán Anikó egyik megjegyzése így szól: „Mint a gazdasági javak termelésében, ahol lényegtelen újításokkal igyekeznek növelni az eladást, a didaktika terén is egymást érik az új találmányok, amelyek alig néhány évig élvezhetik uralmukat, mert át kell adni a helyüket a még újabb leleményeknek. W. F. Haug áruesztétikájának szabályai szerint a didaktikai termékfejlesztés is a tényleges használati értéket meghaladó csereértéket teremt.” (Kálmán Anikó: A kompetenciaalapúság a program- és tananyagtervezésben, HEFOP 4. kötet, 99. oldal)

Az árutermelés esetén – a kulturális szolgáltatások esetén is – az idővel való takarékos gazdálkodás is követelmény.
Az idő – költségtényező. Ha a szolgáltatás ára alacsony – akkor ez az ár nyomást gyakorol a szolgáltatóra, hogy takarékoskodjon az idővel. Ez minőségrontást eredményezhet.

Kovács Ilma a problémát észreveszi, de nem mélyed el benne.
„Ahhoz, hogy a távoktatás gazdaságilag kifizetődő legyen, a pedagógiai jellegű döntéseket gyakran alá kell rendelni a gyártás és terjesztés követelményeinek.” (Kovács Ilma: Új út az oktatásban, 84. oldal)
A távoktatás másik jellemzője, hogy a tevékenységben kisebb a pedagógiai, andragógiai végzettséggel rendelkezők aránya, mint a jelenléti oktatásnál.

De a jelenléti oktatásnál sem rózsás a helyzet.

Korányi Tibor felnőttoktatással foglalkozó helyzetjelentéséből idézek:
„(…) a hallgató elkezd gyanakodni, a minden oldalról nyakába zúduló információlavinák terhei alatt, és a korszerűbbnél korszerűbb kínálati sokközönből azt érzékeli egyetemleges túlsúllyal, hogy ez a társadalom már annyira jó hozzá, már annyira túl akarja képezni, már annyira emberi erőforrássá akarja avatni, hogy az neki hirtelen ellenszenvessé válik. (…) akik buzgón munkálkodnak azon, hogy elhitessék vele, hogy a munkaerőpiacon mennyivel lesz jobb helyzetben egy-egy stúdium, kurzus, tanfolyam elvégzése után, azok többnyire a materiális kényelmi állapotok kipárnázott szegleteiből diktálják a hatmondatos marketing-blöfföket. (…) Bizalom és bizalmatlanság tehát ott munkál a konceptuális gondok előterében. (…) Az oktatási intézmények nem rázhatják le – ugyanazzal a hányaveti eleganciával – az őszinteséggel kapcsolatos erkölcsi terheket, mint a gazdasági szektor – mellesleg üzleti etikával, papíron, igen szépen felvértezett – profitorientált megszállottai. (…) Nem működhetnek a pénzre csábuló televíziós csatornák nézettségi indexekbe menekülő iránymutatói szerint, de a biztosítótársaságok eladástechnikailag jól kifundált „emberfogó” szisztémái szerint sem. (…) Talán nem túl idealista kívánalom, hogy legalább a folyamatosan szerveződő munkaerő-piaci képzés kínálati szektoraiban ne a hazugság legyen az elsőszámú reklámfogás és helyettesítő ragacs, mellyel a közvetítés-professzió művelői (…) a valós életben reálisan hasznosítható tudáselemek helyett, az elhallgatott öncélúság etikátlan akarnokságával helyzetbe kerülhessenek.” (Korányi Tibor: Pszichológiai és didaktikai ellentmondások az andragógia világában, 55-58. oldal)

Politikai szolgáltatások

A XIX. században a közvélemény kibővülése a szegényebb rétegekkel – amelyet pl. Nietzsche Németországban szívósan ostorozott – megváltoztatta a stílust és a színvonalat. Angliában pl. John Stuart Mill már amellett állt ki, hogy „a politikai kérdéseket ne a tanulatlan tömeg akaratára vagy belátására történő közvetlen vagy közvetett hivatkozással kelljen eldönteni, hanem csupán viszonylag kisszámú, speciálisan erre a feladatra kiképzett személy kellő megfontolás után kialakított nézetei alapján.” (Habermas, Jürgen: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása (Századvég – Gondolat, Budapest, 1993), 201. oldal)
Janowitz felfigyel arra, hogy a modern többpártrendszerekben „minden párt igyekszik meríteni a határozatlanok tartályából, mégpedig nem felvilágosítás, hanem az ahhoz a nem politikai fogyasztói magatartáshoz való idomulás útján, mely ebben a rétegben különösen erősen el van terjedve. (…) A politikai nyilvánosságnak a választási periódusok szerinti újra megrendezése természetesen illeszkedik abba az alakzatba, mely a polgári nyilvánosság szétesési formájaként jelentkezik. Mindenekelőtt már maga a tömegközlekedési eszközök által készített és elterjesztett integrációs kultúra is.” (Habermas, Jürgen: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása (Századvég – Gondolat, Budapest, 1993), 308. oldal)
Tehát nem arról van szó, hogy nem veszik figyelembe a népet, hanem éppen ellenkezőleg, arról, hogy annak egy részét a pártok kiszolgálják, ahelyett, hogy megpróbálnák meggyőzni.
Mivel fontosabb érdekük a hatalom, mint a felvilágosítás.

Ezek után kíváncsi vagyok, hogy akad-e még, aki fenntartás nélkül támogatja ezeket a folyamatokat, amelyek az elidegenedéssel (eltárgyiasulással, eldologiasodással) függenek össze – azaz, a kapitalizmus politikai és ideológiai hegemóniájával, ami a termelési viszonyokat úgy alakítja, hogy a kultúra áruvá váljon.

Web 2.0- „új világháló”

kép forrása: wikipedia.org

Az új téma első bejegyzését, mint legutóbb most is a kezdetektől indulva kezdeném, már csak magam miatt is, hisz a téma nekem is, lévén én aki humán beállítottságú, és aki informatikai oktatásban koránál fogva sem vett részt, ez a világ nagyon új volt.
A Web2.0 kifejezés 2004-ben született meg. Tim O'Reilly, a világháló veteránja, a fogalom megalkotója, az O'Reilly Media cég alapítójának tulajdonítják. 2004-ben indított el egy Web 2.0 konferencia sorozatot, és itt vált a fogalom a jelenség névadójává. Érdekesség, hogy az összes kiadott könyvét digitális jogvédelem (DRM) nélkül kínálja.
A kifejezést már rég köztudatban van természetesen, mely az internetes szolgáltatások gyűjtőneve. Az elgondolás lényege, hogy a felhasználó nem csak olyan weboldalakat használ, amiken csak nézelődik, hanem olyanokat, melyek átveszik egyes szoftverek tulajdonságait, lehetőséget adva a használójának arra, hogy megoszthassa mind azt, amit maga létrehoz, ezzel segítve másokat. Akkoriban a két legtöbbet használt rendszer a del.ici.us és Flickr volt. Azóta persze rengeteg új programmal bővült a paletta. Telepítés nélkül használható szoftverek, vagyis szoftver helyett szolgáltatás. Nagy előnye a dolognak, hogy ha ezeket használjuk gép függetlenekké válunk. Ha eddig a saját gépünkön “kedvencek-könyvjelző” funkciót használtuk az oda mentett linkeket csak azon a gépen értük el, az új funkciókat használva kedvenc internetes linkjeinket bárhonnan, legyen az egy laptop, egy barátnál, vagy a munkahelyi gépünk, mindig mindent elérhetünk egy jelszóval. Sőt mi több a könnyebb kezelés végett fel is címkézhetjük őket témakörökre osztva, és ezzel a keresés fényévekre rövidülhet, nem beszélve arról, hogy megszűnik a “méteres” kedvencek sora.
Ezzel a módszerrel határidőnaplót, dokumentumokat, fényképeket, videó-és hangfájlt érhetünk el bárhol. Megszűnt a CD-n, DVD-n való adat hurcolás, mert egy internetes szerveren tárolhatunk mindent. Sőt saját dokumentumait is megoszthatja másokkal is. Ezzel elérhetővé tettek számunkra olyan sokoldalúan használható eszközöket, mellyel mi felhasználók, minél hamarabb kellene, hogy megismerkedjünk.
Kis történeti kitekintés után haladjunk az oktatás felé. Miként lehet ezeket a modern technológiai eszközöket az oktatásban hasznossá tenni. Megkérdeztem a két fiamat, egyikőjük hetedikes, másik pedig napokon belül érettségizik, hogy tanulmányuk során találkoztak e valamilyen formában, olyan tanítási módszerrel mely alapja az internet volt, vagyis használtak-e elektronikus tanulást, e-learning-et?
A hetedikesem semmi ilyennel nem találkozott. Nagyobbik fiam elmondta, hogy kaptak olyan projekt feladatot, hogy egy adott témát kellett csoportosan feldolgozni, melyhez az interneten keresgéltek, illetve volt olyan házi feladat melyet mailbe kellett elküldeni a tanárnak. Ezt én elég kevésnek találom. Tehát azt kell megállapítanom, hogy a tanárok nem használják az oktatás informatika által kínált lehetőségeket. Nem tudom persze, hogy az iskola megtette-e azokat az oktatás-módszertani fejlesztéseket melyek szükségesek, illetve a tanárok elsajátították-e a szükséges kompetenciákat és készségeket, csak gyanítom, hogy nem. Az elektronikus tanulás fő alkotó eleme, az elektronikus tananyag lenne, aminek mindenképp meg kellene jelennie az oktatásban, hiszen nem csak a tárgyi ismeretek, tényszerű adatok közvetítésére alkalmas, hiszen feldolgozás közben interaktív és kommunikációs lehetőséget biztosít, mely által a tanulót központi szerepbe helyezi, legyen az gyakorló vagy szimulációs program.
A jelenlegi közoktatásban kb. 27 tanulóra jut egy számítógép, a felsőoktatásba még rosszabb a helyzet, az arány ott 15 tanulóra jut egy számítógép. A tanórák kevesebb, mint 1%-ban használnak IKT eszközt az oktatás támogatására. A pedagógusoknak csak kis része rendelkezik számítógép kezelési gyakorlattal és közülük is csak kevesen képesek az IKT eszközöket használni. Tehát a tények tükrözik az én otthoni szűk körű felmérésemet, sajnos. Ez a helyzet azért sem jó, mert nem teszi lehetővé az IKT eszközök készség szintű elsajátítását a fiatalok körében, pedig a továbbtanulás szempontjából elengedhetetlen lesz, mint ahogy a munka világábann is fontos, nem beszélve az élethosszig tartó tanulásról. Mi ennek a hiányosságunknak a hátrányaitól szenvedve éljük meg a tanulmányainkat.
Kitűzött cél kell, hogy legyen az új infó-kommunikációs technológiák által kínált lehetőségek általánossá tétele a magyar oktatásban, annak minden szintjén. Ehhez be kell integrálni az IKT eszközöket, azok használatát, mint hallgatói mind oktatói oldalon.
Az, hogy most saját blogot csináltunk, twitterezünk, web szemináriumot tartunk nagy lehetőség mindannyiónknak. Bár én úgy érzem, hogy ezt nem a MA képzés utolsó félévébe kellett volna illeszteni, hanem a legelső félévre, sőt a BA legelső félévére. Ha kezdetektől megoszthattuk volna egymással dolgozatinkat, tanulmányainak, mennyivel gazdagabbak lehettünk volna. Nagyon sajnálom, hogy ez nem történt meg, de jobb későn, mint soha.


Kép és adatok:http://hu.wikipedia.org/wiki/Web_2.0
Egyéb források:
http://iranytu.eduweb.hu/
Nemes György, Csilléry Miklós Kutatás az atipikus tanulási formák (táoktatás / e-learning) modelljeinek kifejlesztésére célcsoportonként, a modellek bevezetésére és alkalmazására. Kutatási zárótanulmány Budapest, 2006

A világ egy iskola – mindannyian tanulunk

„Mi lenne, ha a sebészorvosok és tanárok csoportja „szakmai látogatásra” érkezne korunkba? Az orvosok nehezen igazodnának el egy mai műtőben. Nem tudnák mire vélni az antiszepszis és az anesztézia rituáléját, zavarba ejtené őket a furcsa, villódzó és csipogó elektronikus készülékek látványa. A 19. századi tanárok azonban hamar feltalálnák magukat egy iskolai tanteremben, hamar átlátnák, hogy mi miért történik, és akár az óra vezetését is képesek lennének átvenni. A különbség oka: a ... tudományos-technológia fejlődése az emberi tevékenység számos területét nagymértékben átformálta, míg az oktatás csaknem változatlan maradt ...Hogyan lehet az, hogy míg a legtöbb emberi tevékenység területét tekintve technológiai forradalom történt, az a mód, ahogyan gyermekeink tanulását segítjük elő, szinte semmit sem változott? ....”1) írta 2009-ben Komenczi Bertalan.

Ha ez igaz!, és ma – 2011-ben! – véleményem szerint még igaz! Ezt elolvasva meg is magyaráztam magamnak, (a gondolat már nagyon régen meg volt bennem, de most formába is rendeződött), miért okoz gondot (nem csak a gyerekeknek), nekünk felnőtteknek is a formális tanulásban való részvétel. Tanulásunk nagyobb részt az informális tanulás színterén zajlik, ismereteink nagyobb részét a formális képzéseken kívül szerezzük. Gondoljunk csak bele, hogy a televíziónk, videónk, DVD lejátszónk, rádiónk, telefonunk, számítógépünk hány órán át vannak bekapcsolva, szinte állandó háttérként ott vannak életünkben. Vagy! naponta hány reklámmal találkozunk, hány csillogó-villogó kirakat előtt megyünk el …? De! vegyük figyelembe az élet – és munkatapasztalatot is! (Maróti Andor Ismeretadás vagy műveltségfejlesztés címen, már 1996-ban!, Jénában elmondott előadásában feltette a jelenkori felnőttképzés még mindig aktuális alapkérdését: Miért hagyja figyelmen kívül a felnőttoktatás gyakorlata a tanulók tapasztalatait és meglévő tudását?) Az informális tanulás tehát ha nem is tudatosan -, de kíséri életünket. Újabb és újabb gyors változás történik környezetünkben, a „pontosan definiált időbeosztásban, előre meghatározott tanulási tartalmakkal ...”, előadó tanár, hallgató tanuló felállásban már (nagyobbrészt) unalmassá válik a tanulás. Éppen ezért a felnőttek képzésében is szükségszerű a tanulás fogalmának újszerű értelmezése, ami jó informatikai infrastruktúrával felszerelt felnőttképzési intézményeket igényel. Azért azt gondolom, hogy a hagyományos oktatás jól bevált részét nem fogja teljesen kiszorítani az új, hanem fontos hozzáadott érték lesz! (A hagyományos és az új típusú oktatás/távoktatás, … között eltűnőben van a határ, az új tanulási környezetekben, felhasználásra kerül majd mindkét forma legjobb megoldása = blended-learning.)

Tudatosítanunk kell magunkban, a közoktatásban megszerzett tudásunk már nem elég, nem tud „elkísérni” egész felnőtt életünkön át. Magas technikai színvonalú, mesterséges környezetben, a természettől - inkább - elszakadt társadalomban élünk, amelyben az egészséges életvezetést gyakorlatilag egy életen át tanulni kell. Gyakorlati kompetenciáink, közösségeinkhez, kultúránkhoz fűződő tudásunk a változó világban folyamatos bővítésre, kiegészítésre szorul, és ez feltétele lehet annak, hogy életünk teljes értékű legyen. Mindez aktív közreműködést igényel a tanulás során. A tanár részéről bevezetést és összefoglalást, a tanuló szükségleteihez igazodó személyes segítést és tanácsadást, motiválást ... is jelent a tanítás során. (Koros Eszter írásában összefoglalta, hogy a „pedagógusnak a hagyományos oktatásban milyen szerepe, feladatai vannak, valamint a korszerű tanulási környezetben ugyanezen szempontok hogyan érvényesülnek.”)

Miért aktuális?

Görögországban i.e. 700 körül történelmi jelentőségű változást hozott az ábécé, amely „megnyitotta az utat az emberi kommunikáció minőségi átalakulása előtt.” (E.A.Havelock). M.Castells szerint ez az ábécé az, „ami nyugaton megteremtette a felhalmozódó tudásra alapozott kommunikáció mentális infrastruktúráját. … Hasonló történelmi jelentőségű technológiai átalakulás megy végbe ma, … szemünk láttára alakul ki egy olyan hipertex rendszerű metanyelv, amely a történelem során most először ugyanabban a rendszerben képes integrálni az emberi kommunikáció írásbeli, szóbeli és audiovizuális modalitásait.”

Az 1957 óta eltelt idő alatt, az időközben 27 országot tömörítő államközösséggé nőtt Európai Unión belül is olyan társadalmi, gazdasági-technológiai és kulturális változások mentek végbe, amelyek gyökeresen megváltoztatták az oktatás társadalmi, gazdasági szerepéről, fontosságáról vallott tudományos, közpolitikai gondolkodást és felfogást. Az oktatás és képzés legjelentősebb fejleményeknek a nemzetközi gazdasági és társadalmi viszonyokat forradalmasító globalizáció, az emberek, eszmék, tudományos-technológiai ismeretek, áruk és szolgáltatások kontinenseket, országhatárokat nem ismerő szinte korlátlan áramlása, valamint a viharos tempójú tudományos-technológiai fejlődés, és ezek szerteágazó társadalmi, gazdasági, kulturális kihatásai minősülnek.

Carol A Twing: „hogyan tudnánk elérni, hogy tanítványaink eredményesebben tanuljanak. ... Ha a tanulást állítjuk a középpontba, a legfontosabb kérdés az, hogyan lehet a legjobban kihasználni a rendelkezésünkre álló erőforrásokat, hogy a képzési célokat elérjük.”

Első fontos lépés a tanulásról, tanításról kialakult hagyományos gondolkodás ledöntése!

Mire van szükségünk ahhoz, hogy felnőttként tudjuk értelmezni a tanulás fogalmának újszerű értelmezését? Ami nekem eszembe jutott: (biztosan kiegészíthető!) motiváció, ami cselekvésre késztet, ösztönöz, érdeklődés, figyelem, akarat, érzelmek, rugalmasság, idő, szemléletváltás, digitális írástudás, alkalmazkodó képesség, kompetenciák, kreativitás …

Gondoljunk az emberek különbözőségére is!, arra, hogy ezeket különböző módon kellene/lehet „megtölteni” tudással. A twitter, facebook, a blog írása adja azt a tapasztalatot, milyen sokféle az emberi gondolkodás és érdeklődés, azonos korosztályon belül is.

“A tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell.” (kínai közmondás)

Komenczi Bertalan: Elektronikus tanulási környezetek. Gondolat, Bp., 2009.

www.nemfi.gov.hu

Digitális írásbeliség

Az idegenyelvi kommunikáció mellet, ma Európában a másik legfontosabbnak tartott kompetencia az információs és kommunikációs technológiák és az információk hatékony kezeléséhez szükséges képességek. Az eddigi cikkekben olvashattuk, hogy milyen hatással van az infokommunkációs technikák fejlődése a gazdaságra és a társadalomra, most vizsgáljuk meg, milyen új igényeket támasztanak ezek a változások a közoktatással szemben. Miben mutatkoznak meg ezek a változások? Egyfelől az IKT fejlesztésében, másfelől a digitális írásbeliség előtérbe kerülésében, ezért tekinthetjük a "digitális írástudás" kialakítását a mai közoktatás egyik kiemelt feladatának. Ennek a feladatnak a fontosságát igazolják a fejlett ipari országok informatikai stratégiái és programjai. Hazánkban az egész életen át tartó tanulás nemzeti stratégiájában is kiemelt szerepet kapott az információs és kommunikációs technológiák használata. Ennek fontos része a digitális tartalom- és eszközfejlesztés és a pedagógusok informatikai tudásának bővítése.

A digitális írásbeliség alkalmazása az 1990-es évek végi tantárgyközpontú fejlesztésektől (informatika tantárgy tantervi megjelénse, óraszáma, ehhez kapcsolódó továbbképzések stb.) nemzetközi szinten nagy léptekkel halad a kereszttantervi megjelenítés felé. Ez az iskolai gyakorlatban azt is jelenti, hogy valamennyi tantárgy fejlesztési feladataiban és tevékenységeiben szerepet kap.

Egy 2003-as felmérés szerint az informatikai eszközöket csak az infó órákon használják, a közismereti tárgyakban egyáltalán nem, majd egy 2004-ben végzett elemzés rámutatott, hogy a tanulási folyamatban a renszeres IKT-használat nem éri el az 1%-t. Az IKT alkalmazásának alacsony arányát a pedagógusok egyrészt az óraszám és a tananyag aránytalanságában, másrészt az informatikai infrastruktúra fejletlenségében, harmadrészt a tanulói képeségekben látják.

A Nemzeti alaptanterv kiemelt fejlesztési feladatként és műveltségterületként is megjeleníti az informatikát. A kereszttantervi megközelítés azonban az információs és kommunikációs kultúra eszköztudás jellegét hangsúlyozza, prioritásként kiemelve a megfigyelési, kódolási, értelmezési, indoklási és bizonyítási képességeket, valamint az internet használatot, mint az egész életen át tartó tanulás során elengedhetetlen tanulási stratégiát. A műveltésgterület fejlesztési feladatai között az alkalmazói és technológiai ismereteket, az infokommunikációt, a médiainformatikát, valamint a könyvtár informatikát emeli ki.

A digitális írásbeliség hatékony alkalamzása az oktatásban nemcsak a digitális tananyag-fejlesztési és -kipróbálási projektek megvalósításán múlik, hanem a tanulók otthoni számítógép- és internetellátottságától is. Hivatkozva az "Infokommunikációs eszközök használata" című előző cikkemben ismertetett adatokra, a 2004. évi számítógép ellátottsághoz képest jelentős növekedés következett be. 2009 közepén a háztartások 52%-a rendelkezett PC-vel. A felmérések szerint a számítógép vásárlás elsődleges motivációja az internet használat volt. A számítógép tanulásra, tudásszerzésre való használatát még mindig jelentősen megelőzi a szórakozás-kikapcsolódás és a speciális igények kielégítése a magyarok körében.

A tanulás fejlesztésének keretében egyre nagyobb hangsúly helyeződik a motiváló, kreatív tanulási környezet, ezen belül a meglévő épületek rekonstrukciójára, a jövő iskolájának külső megjelenésére és belső térelrendezésére, az eszközökre és felszerelésekre. A digitális írásbeliség alkalmazása, a kompetencia alapú fejlesztések megvalósítása a megszokottól eltérő iskolát igényel. A cél az lenne, hogy az iskola közösségi térré, tudásközponttá váljon, ahol megvalósulhat a személyorientált oktatás.

Nos, kedves konnektívista önképzőkörös társaim. Lehet álmodozni...

Új tanári szerepek, feladatok

„ A mai tanulási környezetben dominál a személyes, tanári információátadás. Ha bizonyos területeken kiiktatnánk a tanári közvetítést és intelligens, és intelligens, számítógépes hálózati rendszerekkel helyettesítenénk, az így kialakult automatizmusok rendkívüli lehetőségeket biztosítanának” (Robert C. Hetterick).

Fenti idézet kiváló bevezetésnek tekinthető blogbejegyzésemhez, ugyanis kísérletet kívánok tenni arra, hogy a megvizsgáljam hogy a pedagógusnak a hagyományos oktatásban milyen szerepe, feladatai vannak, valamint a korszerű tanulási környezetben ugyanezen szempontok hogyan érvényesülnek.

A pedagógusok manapság szigorúan meghatározott munkaidőt, és óraszámot kötelesek az iskolai keretei között eltölteni, valamint oktatásra fordítani. Tehát az ismeretátadás meghatározott időben, és helyszínen zajlik. A tanár és a diák közötti kontakttevékenység egy keretek közé szorított intervallumban valósul meg, melynek erősen formális vonásai vannak.

Ellenben az elektronikus tanulás során az oktató kilép az előre meghatározott térbeli, és időbeli dimenzióból és elvi szinten bármikor, bárhol elérhetővé válik. Az új tanulási környezetek támogatói szerint az így felszabadult erőforrás-kapacitás felhasználható a tanulás hatékonyabbá tételére, mely a képzési cél elérését támogatja. Az ellenzők között olyan felhangok is találhatóak, amelyek a megváltozott tanulási környezetből következő oktatói rendelkezésre állás túlzott mértékű „kitágulását” vonják maguk után. Vajon jelenléti oktatás háttérbe szorulásával, és a digitális eszközök oktatásban való térnyerésével az állandó rendelkezésre állá válhat a jellemzővé, mely a munkaidő megnövekedését vonhatja maga után?

A jelenléti oktatásra jellemző, időbeli kötöttségére vonatkozó elvárások egy merev ismeretátadást vonnak maguk után, hiszen az tananyagelemek átadása ütemezett, kezdő és záró-időpontokhoz rendelt.

A pedagógusnak csak addig szükséges az oktatási intézményben tartózkodni, amíg a munkaköréhez rendelt feladatokat elvégzi. Tehát az pedagógus, kötelezően oktatásra szánt idejében csakis órai, frontális, hagyományos oktatási tevékenyég jelenik meg, tanácsadással, tutorálással nem egészül ki. Míg az on-line aktivitás elsődlegesen a rugalmas időbeosztás jellemzi, elvi szinten időbeli keretektől független tanári tevékenységet tesz lehetővé.

Amennyiben a hagyományos oktatást, mint a tudásforrást vizsgáljuk megállapítható, hogy a tudás forrása a tanár. Számára feladatként jelenik meg az intézményi pedagógiai programnak, a helyi tanterveknek megfelelően a tantervben előírt törzsanyag letanítása, a tanári autonómia a kötelező tanterven felüli elemekre vonatkozik.

Ellenben az elektronikus tanulási környezetekben a tudás különböző forrásokból ered, illetve érvényesül az eltérő területekről szerzett tudáselemek integrációja. A pedagógus az infokommunikációs eszközök segítségével nyert információkat értelmezi, rendszerbe foglalja, majd az oktatási tevékenysége során felhasználja. A tanár eldöntheti, hogy az információ átadása történhet-e közvetlenül, vagy az ő szerepére is szükség van-e a folyamat végrehajtásában. Az elektronikus tanulási környezetek hatékonyságának érdekében elengedhetetlen a minden részletében átgondolt didaktikai tervezés. Mélyebb, és átfogóbb átgondolást igényelnek az oktatási célok, oktatási tartalmak, módszerek, értékelési rendszer valamint a fenti elemek közötti fennálló kapcsolatok definiálása. A tanulási folyamat jóval komplexebb tananyagelemekből épül fel, így az egyes képzési program elemeknek erősen koherensnek és logikusnak kell lennie. A tanár számára kihívást jelent, hogy nem kész megoldásokat, tényeket, szabályokat kell átadnia a tanulóknak, hanem készségek, kompetenciák, attitűdök kialakítását kell elősegítenie az oktatás által. Tehát a didaktikai tervezés során feladat, hogy ne kész eljárásmódok kerüljenek átadásra, hanem olyan inspiráló tanulási környezet „szülessen”, mely a tudás egyénileg, tanuló által történő felépítését teszi lehetővé.

A fentiek alapján érzékelhető, hogy a tanárokra más feladatok hárulnak az ismeretanyag átadására vonatkozóan. A tervezés, és az ismeretátadás más jelentéstartalommal bír, így az eltérő tanulási környezetben munkálkodó tanároknak más-más kompetenciákkal kell rendelkeznie az egyes –nevében megegyező- munkafolyamatok esetében.

A tanulási folyamat irányítása érdekében megjelenik mindkét oktatási környezetben a tanulás értékelése.

A hagyományos oktatási rendszerben a tanár részéről történő értékelés arra korlátozódik, hogy tükrözze a tanuló teljesítményét, az egyes tananyagelemek elsajátítására vonatkozó szintet. Az értékelés tananyagrészekhez kötött, előre meghatározott tantervi csomópontokhoz rendelt. Az értékelés egy előre meghatározott pedagógiai tervben rögzített normákhoz, és kritériumokhoz mérten történik. Szummatív, vagyis értékelő minősítés alkalmazása a jellemző, mely arról ad visszajelzést, hogy egy adott tanulmányi szakasz lezárásának hogyan tett eleget a tanuló

Az elektronikus tanulási környezetekben főleg a visszacsatolás jelenik meg, mely elősegíti a tanuló számára a minőségi tudás kialakítását, a legeredményesebb tanulás út fenntartását. A tanárok elsődlegesen formatív értékelést nyújtanak, mely egy folyamatos és interaktív értékelést jelent, az egyén tanulási szükségleteire fókuszálva.

A két értékelési forma között a legfontosabb különbség az, hogy az utóbbi személyre szabott, az egyén számára is felhasználható visszacsatolást nyújt, a tanulási folyamat megfelelő mederbe történő terelését teszi lehetővé, míg a szummatív értékelés hagyományos, zárt oktatási környezetek formalizáltságát erősíti.

Az digitális eszközök oktatásban való térnyerésével kapcsolatosan olyan vélekedések is napvilágot láttak, melyek szerint a megváltozott tanári szerepekkel együtt bekövetkezhet a tanárok autonómiájának szűkülése, ellenőrizhetőségük növekedése ugyanis a mindenki számára hozzáférhető tartalmak kidolgozásával munkájuk sokkal jobban követhető lesz, így az külső normák alapján szabályozhatóvá válik.

Megítélésem szerint a tanárok külső oldalról történő „távvezérlése” nagyon futurisztikus, és radikális jövőképnek tűnhet, de az tény, hogy az IKT eszközök felhasználásával egy nagyobb közösség könnyen, és hatékonyabban elérhető.

Az IKT eszközök térnyerése megállíthatatlan, így a tanárok szerepeinek bővülése is kikerülhetetlen. Érdemes hangsúlyt fektetni az új tanári szerepek betöltéséhez szükséges kompetenciák elsajátítására.

Források:

- Komenczi Bertalan(2009): Elektronikus tanulási környezetek, Gondolat Kiadó, Budapest

- http://www.mandics.hu/modszertankonyv_elemei/ertekel-fejezet.pdf

- http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=integralt-09-formativ

- http://szig.sopron.hu/hu/docs/szmsz/Melleklet1.pdf

Infokommunikációs eszközök használata

Az informatikai eszközök rohamos terjedésével rohamosan fejlődnek az információs és kommunikációs technológiák (IKT) is. Ezek és az internet megjelenése folyamatosan alakítják, átalakítják nemcsak a gazdaságot, de a társadalmi viszonyokat is. Eddig nem látott új iparágak, új termékek és szolgáltatások jelennek meg a piacon, valamint az információk termelése, elosztása, felhasználása megváltoztatja a gazdaság szerkezetét és új alapokra helyezi az emberi (gazdasági, szociális, kultúrális stb.) viszonyokat. Hatást gyakorol az emberek hétköznapi életvitelére, szabadidős tevékenységére és alapvetően megváltoztatja az élet minőségi elemeit is az egyének anyagi helyzetének függényében.
Az elmúlt ötven évben, amióta megjelent az "információs társadalom" fogalma, a gazdasági és társadalmi változások alapját az információtechnológia és az informatikai ipar trendjei jelentik. Világméretekben az információs technológia és a távközlés jelenleg a GDP 5%-t, míg az Európai Unióban 8%-t adják. A világ információtechnológia piacának 40%-a az USA-ban, 30%-a Európában, míg 20%-a Japánban összpontosul (2007-es adatok!!!). A fejlett országokban azoknak a termékeknek, emlyekben közvetlenül, vagy közvetett módon megjelenik az informatika, a GDP-ben elfoglalt részarányuk meghaladják az 50%-t. Az ezredfordulóra az informatika és a távközlés hozzájárulása a GDP-hez nagybb lett, mint az autóiparé.
Az információs gazdaság fejlődésének egyik alappillére az IKT szektor növekedése. Az IKT további fejlesztésében és mind kiterjedtebb használatában továbbra is hatalmas lehetőségek vannak. Ez azért is fontos, mert ez a szektor jelentősen támogtja, segíti a tudás, az információk továbbítását, elosztását és feldolgozását valamennyi gazdasági ágazatban. 2005-ben, Európa 500 legnagyobb állásteremtő vállalkozásának 22%-a az infokommunikációs szektorba tartozott.

Az információtechnológia egyre erősödő szerepét mutatja a kommunikációs eszközök (internet, PC, mobiltelefon) használatának alakulása. Néhány adat a kommunikációs eszközök használatáról:

Hazánkban 1998-ban 1000 emberből 20, 2004-ben 280 fő, az EU-ban 1998-ban 1000 emberből 100, 2004-ben 480 fő, míg az USA-ban 1998-ban 210, 2004-ben kicsivel több, mint 600 ember használta az internetet. A PC használat területén még jelentősebbek a különbségek a hazai, az EU-s és főleg az USA adaitai között. 1998-ban hazánkban 1000 emberből jó ha 70 használt PC-t, de ez a szám 2004-ben sem érte el a 200 főt. Az EU-ban 1998-ban 200 ember, 2004-ben 400 fő használja a számítógépet 1000 emberből, ezekkel az adatokkal szemben, az USA-ban már 1998-ban is megközelíti az 500 főt a számítógép használók száma, ami 2004-ig tovább emelkedett és 1000 amerikai közül, már 750-en használnak rendszeresen számítógépet. Érdekesek a mobiltelefon használatával kapcsolatos adatok. Hazánkban 1998-ban 1000 emberből csupán 100 fő rendelkezett mobillal, addig 2004-ben már megközelítettük a 900 főt, ezzel túlszárnyalva az amerikaikat. Az USA-ban a mobiltelefonok használata nem növekedett annyira dinamikusan, mint nálunk, mert az 1998-ban regisztrált 220 főről, 2004-re csupán 600-ra emelkedett a mobilt használók száma 1000 főre viszonyítva. Az EU-ban az 1998-ban regisztrált 200 főről szintén 900 főre nőtt a mobil használók száma (1000 főre viszonyítva).

Az adatokból kitűnik, hogy hazánk élvonalba került a mobiltelefonok számát és használatát illetően, amiben ugyanakkor az USA elmaradt, a számítógép használatban még inkább nőtt a rés a fejlett, meghatározó régiók, országok között.

Valószínű, hogy a teljesítmény növelése mellett megvalósuló méretbeli csökkenés eredménye a mobil rendszerek terjedésének gyors üteme, ami a mobilis személyi kommunikció fejlődését is jelenti és ezzel teljessé válik az a folyamat, ami a hely-hely közötti kommunikációtól a személy-személy közötti kommunikáció felé mutat, illetve ezt rendszerbe szervezve, egységesítve megvalósítja.

Ezekhez kapcsolódva, és ahogy mi is tapasztaljuk, az oktatában is megfogalmazhatók és megfogalmazódnak új trendek, hiszen jelentősen növekszik azon munkahelyek száma, ahol tömegével dolgozzák fel és használják az információkat. Átalakul a felnőttképzés és a felsőoktatás struktúrális rendje. A konkrét információ befogadásával szemben, az egyik oldalon az információszerzés módjainak, lehetőségeinek, az információ kezelésének megismerése, a másik oldalon az információ tartalma, hasznossága és hatásossága kerül előtérbe.

A kommunikáció idejének lerövidülése miatt felgyorsul az innováció, a technikai-technológiai fejlődés, aminek következtében a munkahelyi követelmények is gyorsan változnak, ezért elengedhetetlen ismereteink rendszeres gyarapítása, bővítése. Ma már sok munkahelyen nem is annyira kötött munkaidő van, hanem sokkal inkább teljesítendő határidők és elvárt produktumok.