Elsődleges digitális egyenlőtlenségek hazánkban

Amennyiben a társadalomban leledző szegénység vizsgálatára vállalkozik az egyén, azt több oldalról megközelítve teheti. A szegénység vizsgálata történhet a jövedelmi helyzet, valamint az életkörülmények vizsgálatának szempontjából. Ebből az aspektusból az a társadalmi csoport tekintendő szegénynek, akik a teljes hierarchia alján élnek, és a szegénységi küszöb alá esnek. A fenti értelmezésben a társadalmi egyenlőtlenség az életkörülmények, és a jövedelmek közötti eltérések dimenziójában jelenik meg.
 

Új értelmezést nyer a szegénység, valamint a társadalmi egyenlőtlenségek fogalma, amint az internethasználat társadalomra, valamint kultúrafogyasztási szokásaira gyakorolt hatását vizsgáljuk. Csepeli és Prazsák fogalmazza meg, hogy a digitális egyenlőtlenség kulturális hatásaként egyfajta új szegénység jön létre.

Az új szegénység kialakulását meghatározzák ún. elsődleges és másodlagos digitális egyenlőtlenségek. Az társadalomban jelentkező elsődleges egyenlőtlenségek az egyén technikai korlátozottságához vezethetőek vissza, melyet kísérőjelenségként kiegészítettek a digitális eszközök használatához kapcsolódó lelki akadályok. Tehát az egyén valószínűsíthetően vagyoni helyzetéből adódóan nem rendelkezik olyan számítógép infrastruktúrával, mely lehetővé tenné digitális kompetenciának kialakítását, fejlesztését. Ezen felül az eredendő hátrány lelki frusztrációt okoz számára, mely előidézi az „á nekem úgysem megy”, vagy „nekem erre nincs szükségem, eddig is megvoltam nélküle, ezután is megleszek” effektust. Mint, ahogy már korábbi bejegyzésemben megjegyeztem, az IKT-val szembeni ellenállás megindoklására főleg két indok hangzik el az egyén részéről: „nem érdekel”, „nem kell a munkámhoz”. A pesszimista attitűdöt a lelki okokhoz lehet visszavezetni.

A társadalmi korlátok is hozzájárultak az egyén helyzetének romlásához. Gátló tényezőként említhető a digitális eszközökhöz való hozzáférés széles körben történő biztosításának hiánya. Az üzleti terjeszkedés, a digitális fejlesztések gyors rotációja tovább mélyíti akár a felhasználói rétegen belüli egyenlőtlenségeket is. Ugyanis a felhasználók néhány csoportjának lehetőségében áll az új alkalmazásokat követni, használni, míg a maradék felhasználó leszakad, és a felhasználói táboron kívül szorul. Az elsődleges digitális egyenlőtlenségek vizsgálata az alábbi dimenziók figyelembe vételével történik: kor, az iskolai, végzettség, gazdasági aktivitás, a lakóhely, a jövedelem, származás.

Az információs társadalom fejlődésével nem az vált kérdéssé, hogy ki fér hozzá az internethez és ki nem, hanem a hozzáférés esetén a felhasználó milyen minőségű tevékenységre képes. A másodlagos digitális egyenlőtlenségek esetében a hangsúly a felhasználók közötti különbségekre helyeződik. Az egyenlőtlenségek vizsgálata a következő dimenziók mentén történik: technikai apparátus; autonóm használat; képessége, készségek; társadalmi támogatás; felhasználási cél.

Fenti blogbejegyzésemben az elsődleges digitális egyenlőtlenségekre kívánok fókuszálni és Csepeli és Prazsák [1] vizsgálatán keresztül: a megkérdezetteket két nagy csoportba sorolták: internetező, nem internetező, melyekhez hozzárendelték az iskolai végzettséget, gazdasági aktivitást, valamint a településtípust.

Az alacsonyabb iskolai végzettségűek között legdominánsabban a szakmával rendelkezők képviseltetik magukat a nem internetezők csoportjában, ugyanis 34,1 %- ban jelennek meg, míg ez az arány az internetezők esetében 18,9 százalék. Ellenben az alapfokú végzettséggel sem rendelkezők között igaz, hogy mindössze 9,3 % az internetet nem használók aránya, viszont mindössze 0,4 % erősíti a felhasználói oldalt. Tehát kijelenthető, az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők többsége a nem internetezők táborába tartozik. Az alapfokú iskolai végzettséggel sem rendelkezők között elenyésző számban jelennek meg az internetet használók aránya, míg a legtöbb felhasználó a szakmunkásképzőt végzettek között van.

A felsőfokú végzettségűek sokkal kisebb arányban (5,4 %) jelennek meg nem internetezők között, mint a középfokú iskolai végtettséggel rendelkezők (18,7 %). Ezzel szemben az internetezők aránya jóval magasabb a középfokú iskolai végzettséggel rendelkezők esetében (42,7 %), mint diplomásoknál (24,1%). Az adatokból kitűnik a felsőfokú végzettségűek csak egy szűk rétege nem internethasználó, mely azt is feltételezheti, hogy a felhasználói tevékenység mellőzése nem az életkörülményből fakad, hanem meggyőződésbeli okokra vezethető vissza. Jelen esetben is kimutatható, hogy a magasabb iskolai végzettségűeknél arányaiban is jelentős többségben jelennek meg az internetezők.

A gazdasági aktivitás tekintetében a nyugdíjasok között jelenik meg legnagyobb arányban a nem internetezők (52,2%), míg a legkisebb csoportot a tanulók alkotják 0,2 %-kal. Az internetezők között legdominánsabb csoportot az aktív keresők alkotják 61,9%-kal, míg az egyéb nem aktív kategóriába tartozók mindössze 1,3%-a használ internetet. A fenti adatokból is kitűnik, hogy a társadalomban betöltött produktív szerep elősegíti az internethasználatot. A felmérés során tanulói korban lévő válaszadók már az információs társadalomban szocializálódtak, ezért erősen meghatározó számukra a digitális eszközhasználat. Az inaktivitás, valamint az öregedés internethasználat mellőzéséhez vezet. Az inaktívak között magas számban vannak jelen a deprivált rétegek, mely feltételezi, hogy az egyén életkörülményei, személyes képességei nem segítik elő az internethasználatot. Az idősebbek esetében az alkalmazás „szükségszerűségének” hiánya, valamint a negatív attitűd okozhatja az internete nem használók között megjelenő magas arányszámot.

A településtípusok tekintetében Budapest és vidéki városok hasonló adatokkal szolgáltak. Mindkét településtípus esetében az internetezők voltak fellelhetőek többségben (Budapest: 21,8 %, vidéki városok: 55,6%). A nem internetezők 6, illetve 10%-os eltérést mutattak a felhasználókhoz képest. A községek vonatkozásában 39,8%-ban jelentek meg az internetet nem használók. A fenti adatok érzékeltetik, hogy a főváros és a vidék között nem mutatható ki jelentős különbség az internetet- használók, és mellőzők körében. A falvak, községek leszakadó képet mutatnak, ugyanis a lakosságuk kevesebb hozzáférési lehetőséggel rendelkezik. A falvak elöregedése tovább növeli az internet kiszorulását, hiszen fel sem merül igényként informatikai infrastruktúra kialakítására. Az ország legtöbb községében a lakosság számára rendelkezésre álló munkalehetőségek sem kívánják meg az IKT kompetenciák kialakítását, így az internet munkaeszközként való alkalmazása fel sem merül.

A társadalom szerkezete és az internethasználat erős összefüggéseket mutat, ugyanis az adott szociológiai jellemzőkhöz kommunikációs sajátosságok csatolhatók (Tamás- Zsolt, 2001). A fenti kutatás is igazolja, hogy a digitális egyenlőtlenségek a hagyományos dimenziók mentén vizsgált egyenlőtlenségekkel azonos képet mutatnak, hiszen alakulásukat erősen meghatározzák.

Forrás:

- Csepeli György(2010): „Minden állat egyenlő, de a egyes állatok egyenlőbbek”-a digitális egyenlőség paradoxonjai

URL: http://www.csepeli.hu/prezentaciok/csepeli_njszt_2010.pdf

Letöltés ideje:2011.május 09.

- Csepeli György-Prazsák Gergő(2009): Új szegénység-A digitális egyenlőtlenség kulturális hatásai

URL:http://www.csepeli.hu/prezentaciok/csepeli_prazsak_mszt_2009_05_20.pdf

Letöltés ideje:2011.május 09.

- Galácz Anna - Ságvári Bence:Digitális döntések és másodlagos egyenlőtlenségek: a digitális

megosztottság új koncepciói szerinti vizsgálata Magyarországon

URL:http://epa.oszk.hu/01900/01963/00025/pdf/infotars_2008_08_02_037-052.pdf

Letöltés ideje:2011.május 09.

- Spéder Zsolt(2002): A szegénység és változó arcai

URL:http://szociologia.btk.pte.hu/files/tiny_mce/File/speder/%20Szeg%C4%82%C5%A0nys%C4%82%C5%A0g_1+2_Definici%C4%82%C5%82P_2010.pdf

Letöltés ideje:2011.május 10.

- TŐKÉS Gyöngyvér:Digitális egyenlőtlenségek a Maros megyei középiskolások körében

URLhttp://reconect2009.files.wordpress.com/2010/12/reconect_02_2010_tokes.pdf

Letöltés ideje:2011. május 10.

---

[1] Csepeli és Prazsák a kutatatást 2008 decemberében, 3000 fős minta felhasználásával végezte.

Most vagy mindörökké?

Kép forrása: estihirek.hu

Évekkel ezelőtt, amikor az internet használata kezdett elterjedni, akkor sokan szkeptikusan álltak az ismeretlen világháló előtt. Többen vélték, hogy egy hirtelen divatba jött dologról van szó, amely majd szépen a feledés homályába süllyed.

Aztán ahogy bővült az adattartalom a virtuális térben, egyre inkább körvonalazódott, hogy ez egészen más lesz, mint amivel valaha is találkozhattunk. Az írás, írástudás rohamos fejlődéséhez némiképp lehet hasonlítani, azonban egyetlen dologban messze meghaladja azt. Nevezetesen, hogy örült, mérhetetlen sebességgel tör utat magának a Föld valamennyi országában, még a legszegényebbekben is. Emellett pedig olyan adatmennyiség halmozódik fel hihetetlen rövid idő alatt, amit feldolgozni szinte lehetetlen.

Nem tudunk olyan témát, területet, érdekességet kitalálni, amiről valaki valahol már nem írt volna, vagy nem tett volna fel képeket. Így lassan megváltoztak az internettel kapcsolatos nézetek és ma már egyre inkább azt gondoljuk, hogy ezáltal a kultúra mindenki számára elérhető lesz, éljen bárhol is a világ bármely pontján. S amit az emberiség feltölt az internetre, az örökké ott marad és elérhetővé válik.

Talyigás Judit az általa szerkesztett könyvben már a felvezetésben megemlít ezzel kapcsolatban két problémát: az egyik, ha az adatok örökké fennmaradnak, a másik pedig, ha nem. Gondoljuk csak kicsit végig mit is jelent ez!?

Sok olyan adat is kering a világhálón, amelyek már rég elavultak (pl. több évtizeddel ezelőtti kutatások eredményei, stb.) Sok esetben sajnos a böngészésünk közepette nem is sejtjük, hogy az olvasott anyag honnan származik, de még fontosabb, hogy mikor került publikálásra.

Ezért van óriási jelentősége annak, hogy az általunk feltöltött anyagoknál, írásaiknál, bejegyzéseinknél minden esetben feltüntessük a forrásokat, a képek esetén is.

Másik ilyen probléma, amelyre Csepeli György hívja fel figyelmünket. Előfordulhat, hogy a technikai változások nem teszik lehetővé majd a régi anyagok olvasását, feldolgozását.

Így a nálunk, saját gépeinken tárolt adatok is egyszer megsemmisülhetnek, hiszen az új programokkal majd nem biztos, hogy olvasni tudjuk a régen gyártott írásainkat, vagy a régen készített fotóinkkal is hasonlóképpen járhatunk. Gondoljunk csak a kazettás magnószalagainkra, vagy a kedvenc videófilmeinkre.

Mi is a helyzet akkor az „örökké” fogalmával? 400 éves könyvet már láttunk, de 50 éves CD-t, DVD-t még nem.

Kérdés az is, hogy valóban mindenki számára elérhető-e a kultúra az internet használatával? Vannak már sikeres próbálkozások arra, hogy egy-egy kiemelten fontos gyűjtemény darabjait digitalizálják, és elérhetővé teszik a nagyközönség számára. Tényleg olyan élményt nyújt pl. régi könyvek nézegetése a neten, mintha azt valójában a kezünkben tartanánk? Vagy a festmények, amelyeknek sokszor a mérete, a színek játéka nem adható vissza egy feltöltött kép segítségével. Kétségtelen azonban, hogy rákereshetünk és a legtöbb esetben meg is találjuk a híres korok, híres emlékeit. Úgy vélem élőben látni, hallani, érezni, megtapintani valamit, az azért egészen más érzés.

Mégis úgy gondolom, hogy a valóság és az internetre feltöltött kulturális emlékek, anyagok jól megférnek egymás mellett, jó esetben kiegészítik egymást, vagy akár vágyat kelthetnek bennünk, hogy a világhálón leírtakat, látottakat élőben is lássuk, halljuk, érezzük.

Teszem azt valaki nem jut el a világ legszebb tengerpartjára, és sajnos az is lehet, hogy még a neten sem tudja megnézni. Hiszen tudjuk, számtalan statisztika bizonyítja, hogy mennyien vannak azok, akik nem rendelkeznek sem számítógéppel, sem internettel, de néha még árammal sem. Sok esetben az egyéb alapvető igények mellett a felsoroltak még háttérbe is szorulnak, és egyáltalán nem fontosak. Elérhető számukra a kultúra. Persze. Csak nem biztos, hogy számukra ez annyira kézenfekvő. Jóllehet eszükbe sem jut, hogy bármit is keressenek a világhálón, mert lehet, hogy a létezéséről sem tudnak, így igény sem keletkezik a részükről. Ezek sokkal összetettebb dolgok, mintsem egyszerűnek tűnő kifejezésekkel általánosságban megfogalmazhatóak lennének.

Problémának látom azt is, hogy a feltöltött anyagoknak valódinak, hitelesnek, megalapozottnak kellene lenniük, ám sajnos ez sok esetben nincs így. Nem beszélve a hiteles, de elavult dolgokról.

Szintén a Talyigás féle könyvben olvastam egy tanár hölgyről (Talyigás Anikó írása), aki egy óra keretében megismertette diákjait olyan ún. hoax (lásd: http://bit.ly/k8Jv8z ) oldallal a neten, amelyet szándékosan! hamis információkkal, hírekkel töltenek meg. Ezt szintén sokan nem tudják, azaz ennek a létezését sem. Így igen nehéz helyzetben van az, aki meg akar győződni arról, hogy az általa böngészett adat valódi. Szerencsére többnyire a hoax leveleknek, tartalmaknak legalább nem az adatlopás vagy másolás a célja, inkább tréfának szánják a készítői (bár szerintem azért nem vicces). De ebben a történetben is az a lényeg, - amire a tanár hölgy is fel akarta hívni ily módon a diákjai figyelmét -, hogy nem fogadhatunk el mindent igaznak, amivel a neten találkozunk. Kell, hogy legyen egyfajta kritikai szemléletmód, illetve az is, hogy ha valamiben biztosak akarunk lenni, ne elégedjünk meg annyival, hogy a legelső találatra rábökünk. Igyekezzünk minél többet megtudni az adott témáról.

Ahogyan a történelem során számtalanszor megfigyelhettük, hogy egy új találmány, felfedezés kapcsán egy új kultúra születhet és született is, úgy az internet létrejöttével és még inkább a rohamos terjeszkedésével egy új kultúra kialakulását követhetjük nyomon. Melynél ugyanúgy érdemes a sajátosságokat és lehetőségeket és a veszélyeit is megismerni, mint bármilyen más kultúra esetében. S ha jól akarjuk érezni magunkat benne, akkor érdemes a részévé válni.

Ne feledjük, sosem tudhatjuk, hogy a rohanó világban mikor köszönt ránk egy új kultúra, új eszközökkel, új tartalmakkal…

Források: Csepeli György: Veszélyesen élni? Avagy az internethasználat kockázatai.

Talyigás Anikó: Az informatikaoktatás dinamikája.

In: Talyigás Judit (szerk.) 2010: Az INTERNET a kockázatok és mellékhatások tekintetében, Scolar Kiadó, Budapest

Digitális jövőtervezés az Y generáció részére

Kép forrása: bigambition.co.uk

Mivel már előttem több bejegyzés is született digitális bennszülöttek és bevándorlók témájában, ezért úgy gondoltam én nem szaporítom a szót tovább, de mivel mégis csak kellene erről írnom, így úgy döntöttem, hogy egy általam nagyon jó ötlenek vélt programot mutatnék be, amit az Y generációnak dolgoztak ki Angliában. 

Fehér Katalin írt tavaly egy cikket melyben az online területek oktatási és kutatási lehetőségeiről ír, melybe fokozatosan vonják be a fiatalabb generációt. A kezdeményezés Angliában indult, Big Ambition (www.bigambition.co.uk) névvel, melynek lényege, hogy az e-készségekre és képességekre helyezi a hangsúlyt. A projektet kormánytámogatással finanszírozzák, non-profit keretek között, az 1990 után születetteknek. Célja a tinédzserek koherens felkészítése, a majdani elhelyezkedésüket segítve, az IT szektorban. Lényege, hogy azok a fiatalok, akik úgy gondolják, hogy a munkájukban az IT szektorban szeretnék végezni, de nincs átgondolt karrier tervük, akkor a program segítségével segítenek nekik meghatározni egyéni céljaikat, intuíciókat, amik alapján orientálnak, motiválnak a folytatásra. 

Remek elgondolás szerintem. Felötlött bennem, hogy ki lehetne terjeszteni a munkaerőpiac több ágazatára is, életpályamodell tervezés gyanánt. A programban a hangsúly a készségeken, a kreativitáson és a lehetséges szerepekre helyeződött. Ez az igazi tudatos tehetséggondozás. Elgondolkodtam, hogy nálunk Magyarországon találkoztam e hasonlóval, de a sport utánpótláson kívül nem igen jutott eszembe más típusú karriergondozás vagy tehetséggondozás. Talán még a zenei képzésben van hasonló. 

A program sokféle módszerrel, sokoldalúan közelíti meg a fiatalokat. Ezek között van a témához kapcsolódó videók, játékok, azaz a korosztálynak megfelelő tartalmi és formai megoldások. Nem kínál abszolút megoldásokat, helyette inkább opciókat a képességeik szerint a már meglévő céloknak megfelelően. Itt eszembe jutott, hogy a most érettségiző fiam, ősszel a felvételi jelentkezés előtt pár hónappal még nem tudta mi szeretne lenni, milyen iskolát fogunk megjelölni a felvételi jelentkezéskor. Nagyon kevés azon fiatalok száma, akik tudják, határozott elképzeléssel rendelkeznek jövőjük tekintetével kapcsolatban. Ha legalább lett volna egy irány, ami a főbb vonalak kijelölésében segítségére lett volna, akkor nagyobb határozottsággal tudhatja mind a szülő, mind a fiatal, hogy biztosan nem indul el rossz irányba és esetlegesen nem veszteget el éveket a téves irányba való indulás miatt. A program két fokozatot kínál, életkortól függően, egyik a még középiskolás évek elején járóknak, másik pedig a már végéhez közeledőknek. 

A program célirányosan törekszik, a célközönség valódi megszólítására az eszközei segítségével. Ezek az eszközök olyan témák és vizuális megoldások, amelyekkel ez a korosztály valóban elérhető. És itt a lényeg, hogy komolyan veszik azt a korosztályt, akikhez valóban szólni akarnak, hiszen rájuk szabják az eszközeiket. A dolog nagy újdonsága a hívószavakban rejlik, a „digitális karrier” nem a szokásos karrier tematikákat követi, és egyszerűen használhatóvá teszi az Y generáció számára. A program bemutat, a fiatalok számára olyan szerepeket amilyenekkel lehet, hogy nem találkoznak, vagy csak egyszerűen nem tudnak, mint például játékfejlesztő, IT projekt menedzser, szoftvermérnök vagy multimédia producer. A bemutatás kiterjed ezeknek a szerepeknek a pontos készség szükségleteire, sőt még a szakmában az átlagfizetésre is kitérnek. A hihetőség kedvéért valós személyeken keresztül mutatnak be olyan embereket, akik az adott területen dolgoznak, és elhivatottak a saját területükön, mindezt arcképes, videós megjelenítéssel. Ezek a fiataloknak, akik mint tudjuk életkoruknak megfelelően állandó szkepticizmussal rendelkeznek, kézzelfogható, valós információkkal való ellátása teszi hitelessé a programot. Ha még mindig nem érzik biztonsággal, hogy ők milyen szakterületet válasszanak, egyénre szabott személyiség tesztet tölthetnek ki, ami a kitöltés után tájékoztatást ad, hogy mennyire csapatjátékos, van e vezetői tehetsége stb. Maga a weboldal kompatibilis a témával, rövid, könnyen érthető szövegeket tartalmaz, a design interaktív és nagyon kreatív. 

Belegondoltam mekkora segítség lehetne itt nálunk is. Tovább gondolva a felnőttképzés felé, nagy piaci hányt pótolhatna.
A felvi.hu ugyan tartalmaz a felsoroltak közül egy két lehetőséget, de ilyen komplex háttértartalom nem áll rendelkezésre nálunk. Nem tudom például hogy a pályaválasztási tanácsadók, vagy a munkaügyi központok dolgoznak e hasonló programokkal. Ha igen, szívesen olvasnék róla.

Forrás: http://www.infinit.hu/content/view/387/36/

Hol a határ a férfiasság és a butaság közt?

Szégyen-e másoktól tanulni? Avagy hol a határ a férfiasság és a butaság közt?

Az andragógia nem kerülheti ki a nők és férfiak eltérő tanulási motivációit. Vagy éppen a nemhez köthető motivációhiányt. A férfiakkal kapcsolatban szinte már közhelynek számít, hogy ritkábban mennek orvoshoz, mint a nők, s pl. ritkábban kérdezik meg a járókelőket egy ismeretlen városban, ha van térképük. Miért? Magamról tudom, hogy azért, mert egy férfinak kínos elismerni tájékozatlanságát, önállótlanságát. A fiúgyermekeket arra nevelik, hogy minél hamarabb önállóvá váljanak, olyanokká, akiknek nincs szükségük mások segítségére. Aki nem válik elég korán önállóvá, azt "anyám asszony katonájaként" csúfolni kezdik a kortársai. A lányok esetében még nem hallottam hasonló szituációról.

Igen, és most nézzük a felnőtteket, a felnőtt politikusokat! Mit jelent egy politikus önállósága, férfiassága a gyakorlatban? Azt, hogy nincs szüksége mások segítségére. Nem kér, és nem is fogad el segítséget, tanácsot. Mert ha elfogadna, azt a látszatot keltené, hogy önállótlan. Ezért, úgy vág bele egy nagy reformcsomagba, hogy nem kérdezi meg az érintetteket. Vagy ha tanácsot kap - nem fogadja meg.

Tegnap érdeklődve néztem a tv-ét az országgyűlési eseményekről szóló híradásokat és kommentárokat. A végkielégítések 98%-os különadója kapcsán merült fel, hogy az egyik ellenzéki párt, az LMP benyújtott volna egy javaslatot, amit a kormánypárti képviselők nem fogadtak el. Ez még nem tűnt fel, az indoklása azonban igen. Ugyanis, állítólag, a kormánypártok képviselője azt nyilatkozta, hogy pusztán azért nem támogatják az ellenzéki javaslatot, mert az nem a kormánypártoknak jutott eszébe előbb. Azaz, tekintélyveszteségnek éreznék, ha elismernék, hogy valamelyik ellenzéki pártnak korábban akadt jó ötlete, mint nekik.

Ezen konkrét példa és a magyar kultúra férfias jellege ismeretében igen kíváncsi vagyok, hogy másokban fölmerült-e már a gyanú, hogy a magyar kultúra lényegében azért fejlődik lassan, mert túlságosan férfias? Tehát, sok magyar politikusnak - férfi lévén - kínos másoktól tanácsot kérni, elfogadni, másoktól tanulni? Ráadásul, a magyar nők is egyre inkább hasonlítanak a férfiakra.

Vajon hol a határ a férfias nevelés és a tanulásról lebeszélő nevelés között?

Az adatok védelme nem lehetetlen

Amikor először kezembe vettem Talyigás Judit: Az INTERNET a kockázatok és mellékhatások tekintetében című könyvét, hogy beleolvassak, egy adott oldalon kinyílt. Az ott olvasott írás arról szólt, hogy mennyire vagyunk mi tudatosak az adataink megosztásakor, illetve azok szállításakor, vagy tárolásakor.

Kép forrása: szegedma.hu

Nevezetesen arról írnak, hogy minden szinten igyekszünk védeni adatainkat a különböző oldalakon és magán a számítógépen is, azaz mindenféle belépéskor felhasználónevet és jelszót alkalmazunk. Ugyanakkor szinte sosem esik szó arról, hogy a legtöbb embernek (aki aktív dolgozó vagy tanuló) már van legalább egy vagy több pendrive-ja, és az ott tárolt adatokat is védenünk kellene. Mi a helyzet az ott tárolt adatokkal? Mennyien vannak köztünk olyanok, akik ha csatlakoztatják a számítógépre a pendrive-ot szintén egy jelszó begépelésével tudnak az adatokhoz hozzáférni? Megmondom őszintén, saját kis közvélemény kutatásom (a saját környezetemben) elég siralmas eredménnyel zárult. Egyetlen kollégámnak, barátomnak, ismerősömnek, és sajnos nekem sem őrzi jelszó az adathordozón lévő adatokat. Szerencsére nem szoktam a személyes tárgyaimat elhagyni, de tudok olyanról, hogy a pendrive elveszett, vagy egy táskával együtt ellopták, vagy kiemelték egy autó csomagtartójából az ellopott kabáttal együtt, stb… Ilyenkor jó esetben csak néhány, mások számára jelentéktelen adatok vesznek el, és az eredeti adatok saját számítógépünkön is megtalálható, pótolható.

Örülnénk vajon, ha a pendrive-on tárolt adatok illetéktelenek kezébe kerülne?

Nyilván a kérdés költői, és a válasz is egyértelmű. Ennek ellenére sosem fordult meg a fejemben, hogy jelszóval lássam el a pendrive-on található adatokat. (Pedig három is van).

Megnyugtató az számunkra, hogy állítólag csak a nagyon elvetemült számítógépes szakemberek védik adataikat a pendrive-on is jelszóval? Aligha.

Így tehát érdeklődve tovább olvastam a könyvet, mert azonnal sikerült a figyelmemet felkeltenie. A könyvben igen sok szó esik az adatok védelméről, a lehetséges kockázatokról. Így is sokan félünk az adataink mások által való etikátlan felhasználásától, de a könyv célja nem az, hogy az egyébként is szkeptikus felhasználókat elrettentse, hanem inkább a tudatos használatra, megfelelő jártasságra és ismeretre készít fel bennünket.

Évszázadokkal ezelőtt csak kevesek kiváltsága és tudása volt az írás. Az írás a hatalom jelképe volt. Régen, ami a sajtóban megjelent, azt tényként könyveltük el. Az internet megjelenésével ezek, a mindennapi szokásaink megváltoztak, és tudjuk, hogy nem minden igaz, ami a neten megjelenik.

Ezen kívül olyan hírek és adatok is megjelennek, amelyek korábban csak egy baráti kör, vagy család, vagy kollégák szűk környezetében voltak elérhetőek. Mára ez is megváltozott, hiszen minden elérhető és korlátlanul (?) felhasználható, ami a világhálón megtalálható.

A bizalomnak itt is jelen kell lennie, hiszen nem indulhatunk ki abból, hogy az általunk másokkal megosztott tartalmakkal bárki is visszaélhet. De sajnos, már azt is tudjuk, hogy ez nincs minden esetben így. Így ha tudjuk, hogy mi ellen kell védekeznünk, akkor jó esetben kevésbé tartunk majd a ránk leselkedő veszélyektől.

Az internet új technikai lehetőséget nyit számunkra, hogy azonnal olvashassuk a legfrissebb híreket, keletkezzenek azok bármilyen messze is, lehetőségünk van ismeretlen embereket megismerni, velük „beszélgetést”kezdeményezni. Sokszor ezek a virtuális térben zajló beszélgetések könnyebben lezajlanak, mint a valódi, kézzelfogható, fizikai világban.

Ez a virtuális világ azonban kiváló táptalajt nyújt azok számára is, akik hazug módon visszaélhetnek a beléjük vetett bizalommal. Így érdemes mindig megfontolni, hogy kivel mit osztunk meg, és kit mennyire engedünk közel ahhoz, hogy alaposan megismerjen. Nekünk kell mérlegelnünk egy-egy adott helyzet kapcsán. Nem szabad, hogy a negatívumok miatt kizárjuk magunkat egy olyan világból, aminek tartalmát, hasznosságát, fontosságát, gyorsaságát oldalakon keresztül lehetne sorolni. Inkább tanuljuk meg helyesen és ésszel használni, illetve töltsük meg olyan tartalommal, ami mások által is hasznos és kívánatos.

Andragógusként fontos számunkra az internet és ki kell alakítanunk, illetve követnünk kell egy kultúrát, hogy mindazok számára, akik még csak ismerkednek ezzel a világgal megmutathassuk, hogy lehet biztonságos és élvezhető is a virtuális tér. Megváltoztatja a klasszikus tanár-diák viszonyt is, számtalan előnye és sajnos hátránya is lehet.

A web 2.0 alkalmazásával számtalan olyan közösségi oldal jött létre, amelyeken a felhasználók profilokat hozhatnak létre maguknak, személyes információikat megoszthatják egymással és valljuk be, ezek a tartalmak keltik fel érdeklődésünket, hogy odalátogassunk. Az ilyen oldalak kiváló információs forrása lehet egy hackernek vagy egy magánnyomozónak is.

Az összeollózott tartalmak pedig további kellemetlenségek, komoly problémák forrása lehet.

Vagy másik ilyen veszélyforrás a WIFI (vezeték nélküli internet), ha nincs levédve, titkosítva.

Számtalan esetben előfordul, hogy az alapértelmezett konfigurációs beállítással rendelkező WIFI routereket kötnek ADSL vagy kábeles internetelérésre. Ezáltal kábelmentessé és/vagy kényelmesebbé téve az otthoni internetezést. Egy rosszindulatú hackernek semmi más dolga nincs, minthogy laptopjával néhány száz méterről megfigyelni a az internetelérések titkosítási állapotát. Ezekre rácsatlakozva már használhatja is a család internetelérését és a nevükben akár tevékenykedhet is az interneten. Sok esetben cégek közelében is tapasztalható ugyanez, így „biztosítva” a hacker részére a céges adatokhoz való korlátlan hozzáférést.

A veszélyek közül csak néhányat emeltem ki, érdemes azonban megismerni ezeket a veszélyforrásokat, amelyek nagy része néhány perces, félórás munkával kiküszöbölhető!

Forrás: Talyigás Judit szerk. (2010): Az INTERNET a kockázatok és mellékhatások tekintetében, Scolar Kiadó

Hogyan lesz a tudás komplex

Sajnos ma minden iskolában általános tünet, hogy az általuk nyújtott tudás csak kis részét tudja hasznosítani gyakorlatban a végzett diák. Azokon a területeken ahol a fejlődés gyors ott ez az arány még rosszabb. Ide tartozik a média és az informatika. A való életben megjelenő új rendszerek elvárják, hogy a működtető, felhasználó maximálisan felkészült legyen. Abszolút érzékelhető, hogy az üzenet közvetítő formák változáson mennek át, a hírek rövidülnek, mégis informatívabbak, mert megjelentek bennük a vizuális elemek, képes kiegészítések. Folyamatos tanulással követhető csak a gyors változás. 

A hagyományos felsőoktatás képzései esetén a hosszan tartó akkreditációs folyamat és az ugyan magas szintű elméleti tudás a gyakorlati ismeretek hiánya miatt szinte megvalósíthatatlan a használható tudás megszerzése. Ez persze a szakirodalomban is így van, rosszabb esetben az oktatók csak késve szereznek róla tudomást. A tanulók közötti felmérés eredménye szerint a diplomát adó képzések kielégítő elméleti tudást adnak, de a végzettek szakmai felkészültsége illetve az alkalmazhatóság szintje messze elmarad a munkaerőpiac, vállalatok elvárásaitól. Ez azt eredményezi, hogy a végzettek szembesülve a hiányosságaikkal olyan továbbképzésre kényszerülnek, ahol a gyakorlati ismeretek kerülnek túlsúlyba. Ezek az iskolák már speciálisan a friss diplomásokra épültek. Külföldi egyetemek kiváló piaci lehetőségeket találtak abban, hogy a piac által keresett szakmákban, gyakorlat orientált képzéseket indítottak, leginkább távoktatás valamilyen formájában. Ezzel a módszerrel, munka mellett, hasznosítható tudást szerezhetnek. A módszer itthon is talajra talált, de kis idő után kiderült, hogy a csak egyéni tanulásra épülő képzés nálunk nem megfelelő hatékonyságú, ezért a kombinált formákat érdemes választani. 

A hazai hallgatók többsége nem ismerte az önálló tanulás folyamatát, nem voltak motiválva és nem tudták feldolgozni önállóan a tananyagot. Ezért kombinált oktatási formát alkalmazták. Az anyagok egy részét nyomtatott formában, másik részét elektronikus levelezés formájában kapták a hallgatók. E mellett a téma felvezetésére megtartották az előadási formát, a tanári felügyelet levelezés formában állt rendelkezésükre. A számonkérés részfeladatokként lett elosztva. A tanulási folyamatról minden hallgató jelentést készített az oktatási intézmény felé. Ez a példa bizonyítja, hogy az e-learninggel támogatott kombinált típusú oktatás szintjén a tér- és idő korlátokat digitális technológia alkalmazásával meg lehet valósítani egyre inkább interaktív módon. Az e-learning fogalma és rendszere átalakulóban.

„Az e-learning olyan számítógépes hálózaton elérhető nyitott - tér- és időkorlátoktól független -, képzési forma, amely a tanítási tanulási folyamatot megszervezve hatékony, optimális ismeretátadási, tanulási módszerek birtokában a tananyagot és a tanulói forrásokat, a tutor-tanuló kommunikációt valamint a számítógépes interaktív oktatószoftvert, egységes keretrendszerbe foglalva, a tanuló számára hozzáférhetővé teszi.” (FORGÓ 2005)

Ez a típusú képzési forma bizonyítja, hogyha a tanuló a képzés során egyre nagyobb önállóságot kap és az oktatás helyett nagyobb fontossággal bír az egyéni felkészülés segítése, a tutorálás. A képzésen résztvevők ténylegesen a legmodernebb eszközökkel és módszerekkel találkoznak. Az eredmény egy azonnal hasznosítható tudás, és ez szinte egyedülálló. Fontos szólni a gyakorlatorientált szemináriumokról, és a tényleges gyakorlati tudást konkrét közösen végzett feladatok révén sajátítják el a résztvevők. Azt gondolom, hogy ez a példa nagyon jól mutatja azt az irányt amerre az oktatásnak haladnia kellene. A piaci igény igen nagy erre a képzési formára. Természetesen ez a képzési forma nem teszi feleslegessé a felsőfokú tanulmányokat, hanem egy azt kompletté tevő kiegészítés. A többlet, amit nyújt a klasszikus felsőoktatásban sajnos ma még nem szerezhető meg. A képzés azonnali piacképes tudást biztosít, ami által a munkaerőpiacra való belépést nagyban megkönnyíti a friss diplomásoknak.

Tovább gondolva a folyamatot, talán más felsőfokú képzések esetén, a piaci igényeknek megfelelve, szintén megjelennek ezek a típusú szakmai képzések, ahol a gyakorlati tudás érdekében hasonló oktatási képzést indítanak. Ehhez szükség van mindkét oldal nyitottságára, és az egymással való közös összmunkára. Mind két oldal oktatói gárdája önmaguk számára is fontos többlettudást kaphat a másik féltől, és tapasztalatot gyűjthet. 

Én elolvasva ezt a képzési formát elgondolkodtam, hogy az öt éves andragógiai képzésem alatt milyen hasznos is lehetett volna egy hasonló rendszerben megvalósított képzés. Szívesen szakosodtam volna az engem leginkább érdeklő munkaerő piaci képzések felé, ahol az ebben tekintélynek számító szakemberektől szívesen tanultam volna általuk már elsajátított „élethű” tudást. Mert hiába a nagy szaktekintélyű oktatói gárda, akik persze nagy elméleti tudással rendelkeznek, ha a valós élet igazi megvalósulását nem tanulhatjuk meg. Remélem, mihamarabb felismerik az oktatási intézmények az ilyen típusú képzésekben rejlő lehetőségeket.

Forrás:

Nemzetnevelés – felnőttnevelés – közművelődés

Kiadja: Csokonai Kiadó Debreceni Egyetem KultúrÁsz Közhasznú Egyesület Debrecen, 2010.

SZABÓ JÓZSEF Komplex megoldások a médiaszakemberek képzésében 282-287 old.

Digitális kultúra

Kép forrása: http://bit.ly/mJ8cRUA

A kultúra fogalma a colere latin igéből származik, jelentése: művelni. A szó mai értelméhez közelítő használatát Ciceró alapozta meg, miszerint a filozófia a lélek művelése: „Cultura animi…philosophia est” (Kondor,2001). Az ember biológiai és társadalmi lény egyszerre, társadalmi lénnyé pedig a kultúra teszi. A kultúra részei az eszközök, szerszámok, ruházat, díszek, hiedelmek, szokások, intézmények, stb. A kultúra felfogható egy túlélési stratégiának is, melyben minden nem öröklött információ összességére is tekinthetünk.

A kultúra fogalma rendkívül összetett, korszakonként és társadalmi csoportonként változó. A digitális kultúrát a hagyományos kultúra egyre nagyobb szegmensét jelentő részének tekinthetjük függetlenül attól, hogy digitális úton jött létre, vagy digitalizálták. A digitális kultúra létrejöttéhez elengedhetetlen eszközök felbukkanása (számítógép, mobiltelefon, PDA, digitális fényképezőgép, modern televíziókészülékek) biztosította a tárgyi feltételeket a fejlődéshez . Az értékteremtő használathoz az információs írástudás is nélkülözhetetlen. Gondoljunk csak az újkorra , amikor a latin nyelv ismerete (olvasása, írása) döntötte el, hogy a kor embere részt tudott-e venni, vagy sem a jogokból és a kiváltságokból. A digitális kultúra használatának képessége döntő, annyira, hogy annak hiánya a világ lakosságának java részét kizárhatja az információs társadalomból.

Digitális bevándorlók – Digitális bennszülöttek

„A mai tanulók nem pusztán kis dolgokban különböznek a régiektől, nem csupán az általuk használt szleng, az öltözködésük, a testdíszeik vagy a stílusuk változott meg, ahogy az generációk között korábban is történt.” A tanulók új nemzedéke együtt nőtt fel az új technológiák használatával: számítógéppel, videojátékokkal, digitális zenelejátszókkal, digitális kamerákkal, mobiltelefonnal, és sok minden mással. Ott vannak az interneten, közösségi oldalakon, e-mail-ben és sms-ben kommunikálnak és mindez életük természetes részét képezi. Ami fontos az, hogy mindezek hatására alapvetően másképpen gondolkodnak, és másképpen dolgoznak fel információt. Anyanyelvi szinten beszélik a digitális nyelvet, ezért Prensky „digitális bennszülötteknek” hívja őket, míg azokat, akik nem a digitális világban nőttek fel „digitális bevándorlóknak”.

A digitális bevándorlók életkorukat tekintve inkább a felnőtt vagy idősebb korosztályhoz tartoznak. Ők azok, akik telefonálnak, hogy megkaptad-e az e-mailem sőt, ki is kinyomtatják az e-maileket, elolvasni, hazavinni, iktatni. Ezek olyan beidegződések, amelyek idővel megszűnnek majd, de az átmenet nem könnyű. A digitális bevándorlók egy jelentős részét képezik azok az idős emberek, akik magányuk ellen használják az IKT nyújtotta lehetőségeket. A híradások arról számolnak be, hogy egyre több 50 évesnél idősebb fedezi fel magának az internetet, például Makón közel 400-an, Szegeden pedig a Somogyi-könyvtárban 300-an végezték el a számukra meghirdetett tanfolyamokat. Mi érdekli őket a világhálón? Szinte minden: volt osztálytársaikat, barátaikat szeretnék felkutatni, újságokat olvasnak, ételrecepteket és rejtvényeket keresnek, képeket töltenek fel és szerkesztenek, programokról tájékozódnak és programokat szerveznek. A József Attila nevét viselő makói könyvtár élen jár az idős emberek képzésében. Az első, kifejezetten őket célzó alapfokú géphasználói tanfolyamot 6 évvel ezelőtt indították itt – azóta közel négyszázan végezték el, hiszen folyamatosan indulnak az újabb és újabb képzések. Sokan közülük azóta is rendszeresen bejárnak, és az ottani gépeket használva ismerkednek a világhálóval. A szegedi Somogyi-könyvtárban is sok éve vannak kifejezetten időseknek szóló internetes tanfolyamok, ahol már olyan dolgokról is szó van, mint például az internet biztonsága, az e-ügyintézés, vagy a digitális fényképezőgép használata, képek letöltése, alkalmazása.
Izgalmas lehetőségnek tartanám, ha olyan programokra is mód nyílna, ahol unoka-szülő-nagyszülő együtt tanulhatna, egymás mellett haladhatna egy képzésben. Meggyőződésem, hogy a családi kapcsolatok erősödnének, a beszélgetések is ismét tartalmasabbá válhatnának akkor, ha mondjuk a nagymama is megértené a fiát- hogy a számítógépnél ülve például dolgozik éjjelente és nem játszik, - vagy megértené az unokát, aki tanul a laptopján.

A digitális bennszülöttek már ahhoz vannak szokva, hogy gyorsan kapják az információt, hogy több dolgot csináljanak, és több feladatot végezzenek párhuzamosat, szeretik ha az információhoz való hozzáférés folyamatos, nem korlátozza fantáziájukat és kreativitásukat senki és semmi. A bennszülöttek igénylik az azonnali és állandó pozitív visszajelzést és jobban szeretik a játékot, mint a „komoly munkát”. A bevándorlók motiváltsága is emelkedő tendenciát mutatna, ha pozitív visszacsatolás érkezne valahonnan, legyen az tanár vagy munkáltató.

A digitális világ lehetőségei határtalanok, s azok a tehetséges, kreatív fiatalok, akik beleszülettek, élni is tudnak velük. Egy tizenhét éves moszkvai fiú ötletéből sikeres üzleti vállalkozás lett. Mi, e világ „bevándorlói”, nehezen tudjuk eldönteni, hogy példaként állítsuk-e kortársai elé a tinédzser nyitottságát, céltudatosságát, innovációs hajlandóságát, avagy megriadjunk az általa létrehozott internetes oldalon fenyegető újabb veszélyektől.A Chatroulette.com oldal fejlesztője a 17 esztendős moszkvai diák: Andrej Ternyovszkij. Az oldal vadidegen embereket kapcsol össze webkamerák segítségével.
A felhasználónak mindössze annyi a feladata, hogy az oldalra navigál, webkameráját bekapcsolja, majd elindítja a „játékot”. A honlap gazdái a nyitóoldalon hívják fel a figyelmet a szabályokra: tilos például pornográf és obszcén jelenetekkel bőszíteni a partnereket. Ha mégis ilyesféle destruktív játszótársba botlunk, akkor jelentenünk kell az esetet. Amikor mi startolunk, mintegy negyvenezren használják az alkalmazást, akik közül a program véletlenszerűen rendel partnert nekünk. Amint meglátjuk a „jelölt” képét monitorunkon, döntenünk kell, hogy beszélgetésbe elegyedünk-e vele, vagy a „következő” gombra kattintva tovább pörgetjük a rulettet. (nol.hu)

A bevándorló-bennszülött generációváltásnak ma még nehezen felmérhető és megjósolhatatlan következményei lesznek az egész oktatási rendszerben. A civilizáció fejlődésének mérföldköve a technológiai fejlődés felgyorsulása, illetve az azzal való lépéstartás szükségessége. Meg kell értenünk a kihívások és lehetőségek életbe vágó fontosságát és lassan mindent át kell értelmeznünk, újra kell gondolnunk és túlélési stratégiát kell készítenünk.

ÚJRATERVEZÉS…

Forrás:
Pintér Róbert(2007):Az információs társadalom. Gondolat-Új Mandátum 182-183.
http://oktpolcafe.hu/digitalis-bennszulottekrol-es-digitalis-bevandorlokrol-284790
http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/400_idos_netezik_makon/2122502/
http://bit.ly/jTlJpC