Csak digitális bevándorló lehetek, vagy digitális bennszülött is?

Kép forrása: panyizsuzsi.hu

Vagy digitális bevándorló, bennszülött vonásokkal? Többen leírták az előzőekben, Marc Prensky után, hogy két nagy csoport van kialakulóban (vagy már ki is alakult) a digitális bevándorlók és a digitális bennszülöttek.
Tényleg ennyire fekete és fehér a helyzet? Nem lehetnek átmenetek?
Olvashatunk arról, hogy a digitális bennszülöttek napjaink diákjai- vagyis az óvodástól az egyetemistáig tartó korosztály- már az információs társadalomban szocializálódott, melyben a digitális technológiák a mindennapi élet szerves részét alkotják. Önmagában ez nem igaz. Mert ma is születnek olyan gyerekek, de élnek köztünk olyan fiatalok is, akik nem kerültek komolyabb kapcsolatba az IKT eszközökkel, és ennek gazdasági, forintosított, illetve szociális, környezeti okai is vannak. Hogy az agyuk másképpen működik? Lehetséges.
Én azért nem gondolom, hogy a folyamatos változások mentén nem elérhető az idősebb generációnál, ne adj isten a tanároknál is lényeges változás, amely kiemeli őket a digitális bevándorló állapotból. Saját életemet elemeztem, illetve az elmúlt húsz, munkával és tanulással töltött évemet. Való igaz, hogy nem ebbe a környezetbe születtem bele, de anélkül, hogy tudtam volna, bizonyos dolgokat bennszülöttként tettem. Már akkor, amikor még nem léteztek közösségi oldalak, és csak levelezésre használtuk a számítógépet. Munkámból kifolyólag sok-sok programmal kellett megismerkednem. Ilyen volt pl. az AS400. Egy program, amely ma is létezik. Kevesen tudják a környezetemben megfelelően használni, ahogyan én, vagy a word, excel használatát is hozhatnám példaként. Sosem jártam ilyen képzéseken, és sosem olvastam a felhasználói kézikönyveket. Sok esetben azért, mert nem is léteztek; vagy léteztek, de nem magyarul. Így, ezek hiányában (?) odaültem, és minden dolgot kipróbáltam, majd sokat gyakoroltam, azaz nem azt tettem, amit Mark Prensky leírt: „… vagy amikor elolvassuk valamelyik számítógépes program kézikönyvét és nem abból indulunk ki, hogy úgyis rájövünk, hogyan működik használat közben.” S ezt a módszert az élet különböző területein is használom, tanulásom során. Kipróbálom, magam jövök rá a dolgok lényegére. S ennek elég egyszerű oka van: érdekel, és jobban rögzül. Olyannyira, hogy az AS400-at hét évig nem használtam, egy másik munkahely miatt. Aztán visszahívtak a jelenlegi munkahelyemre és egy nap kellett, hogy újra „belerázódjak” a használatába. Ennek okát én pontosan az előbbiekben kerestem és találtam meg. Olyan ez, mint a biciklizés.
Ezzel természetesen nem arra utalok, hogy én magam is bennszülött vagyok, de úgy érzem, hogy még lehetek. Ha kellően nyitott vagyok az új dolgokra, és a kapcsolataimat digitálisan is ápolom, használom az IKT eszközöket, web 2.0-t, illetve a tudásomat az IKT eszközökkel át is adom, megosztom, illetve a napi munkám során igénybe veszem ezek segítségét, akár teljesen mellőzve a hagyományos szöveges oktatást, stb. lehetek a bennszülöttek közül való, néhány (régi) érdekes tulajdonsággal? :-)

Másrészt, nem csak a digitális bevándorlónak, hanem a bennszülötteknek is alkalmazkodnia szükséges, hiszen néhány, de legfeljebb 20 év múlva egy érdekes, de koránt sem váratlan helyzettel kell szembesülniük. Ez pedig az demográfiai probléma, amely az egész világ valamennyi kormányát már évek óta foglalkoztatja. Nevezetesen az elöregedő társadalom fogalma, és legfőképpen problémája.
A mai digitális bevándorlókra, de a ma még nem digitális bevándorlókra is szüksége lesz a mai bennszülötteknek. Ezért mindannyiunk (bevándorlók és bennszülöttek) érdeke, hogy
1. aki bennszülött az a tudását átadja, vagy akár visszaadja az ő „elavult módszerekkel oktató” tanárainak; illetve
2. segítse a bevándorlókat ahhoz, hogy bennszülöttekké váljanak, vagy legalábbis legyenek erős bennszülött vonásaik, és
3. felzárkóztassák azokat, akik még békés kívülállók, „ellenállók” vagy riadt bekerülni kívánók!

Már ma is vannak intő jelek egy-egy szakmában, amelyeket „átmenetileg” megoldanak a vállalatok egy „múltban szocializálódott és tanult” személy visszahívásával. S ezek a szakmák nem minden esetben digitalizálhatók, viszont létezésük a mindennapok folyamán elengedhetetlen.
Szerencsére már születtek és folyton születnek is remek megoldások a digitális bevándorlók és a digitális bennszülöttek közötti (egyenlőre még kevésbé érzékelhető) szakadék (árok?) áthidalására. Egyik tábor sem írható le, és nem elégedhet meg annyival, hogy tegyen előbb a másik lépéseket, vagy csak az egyik tegyen. Mert ne feledjük a digitális bevándorlónak is lehet olyan tudása, ami segíti a bennszülöttet az élet néha nagyon egyszerű vagy nagyon bonyolult útvesztőiben eligazodni. Sokszor megtapasztaljuk az életünk során, hogy a biztosnak tűnő esetekben is érhet minket meglepetés.

Kedves digitális bennszülöttek! Értékeljétek a digitális bevándorlók akaratát, és kedves bevándorlók ne ijedjetek meg a kihívásoktól, de akarjátok megtapasztalni, hogy az „Új világ” mennyi érdekes, és főleg hasznos dolgokat tartogat mindannyiunk számára!

Forrás: Marc Prensky: Digitális bennszülöttek, digitális bevándorlók
http://goliat.eik.bme.hu/~emese/gtk-mo/didaktika/digital_kids.pdf (letöltve: 2011. április)

Az értelmiség elproletarizálódása és tekintélye

(Komenczi Bertalan, Fridrich Nietzsche, Maslow)

A felsőoktatás elüzletiesedése Magyarországon azzal összefüggésben is aktuális kérdés, hogy az egyetemek és főiskolák állami finanszírozását az Orbán-kormány csökkenteni kívánja, a szakképzésben pedig nagyobb teret engedne a munkahelyeken történő gyakorlati képzésnek. Az oktatás minőségéről Korányi Tibor fogalmazott meg határozott véleményt az andragógia ellentmondásairól írt könyvében (Pszichológiai és didaktikai ellentmondások az andragógia világában), követelvén annak kimondását, hogy a felnőttképzők egy része hazudik, mert egyes tréningeken semmiféle humánerőforrás-fejlesztést nem végeznek, jó pénzért eladják a semmit. Emellett „A tanár nem teljesítményt osztályoz, hanem lojalitást.”

Komenczi Bertalan Noble professzorra hivatkozván más szemszögből közelítette meg a kérdést: „A hangsúly a szellemi tevékenységről áttevődik a szellemi tőkére és a szellemi termékek tulajdonjogára. Az oktatás árupiaci transzformációja magával hozza a tanárok munkaerővé válását, akik a „tudományos menedzsment” módszereit követve egyre hatékonyabb kényszerülnek, tevékenységük a technika segítségével átstrukturálódik, autonómiájuk és a saját munkájuk feletti ellenőrzési és rendelkezési joguk összezsugorodik. Ha a tanári kar tevékenysége az online aktivitásokra koncentrálódik, az adminisztratív ellenőrzés lehetősége jelentősen kiszélesedik, és a tanári munka minden részletében nyomon követhetővé válik. A tanári autonómia csökkenésével párhuzamosan az állandó elérhetőség és folyamatos rendelkezésre állás növeli a munkaidőt. Ha a tanárok tudásukat online kurzusok formájában elérhetővé teszik, akkor a kész tananyag a tanártól elválasztható lesz, és olcsóbb munkaerővel vagy automatikus szoftveralkalmazással is taníthatóvá (eladhatóvá) válik.” (Noble, D. F: Digital Diploma Mills)

Azaz, a tanár, aki korábban (pl. Magyarországon az 1930-as években vagy 1945-től 1990-ig) magát leginkább közalkalmazottként sorolhatta a középosztályhoz, az új modellben ezt legfeljebb mint munkaerő teheti meg, aki ugyanúgy ki van szolgáltatva munkaadójának mint a fizikai munkások vagy a munkanélküliek potenciális munkaadójuknak. A folyamatot akár az értelmiség elproletarizálódásaként is jellemezhetjük, sorsuk ugyanúgy kiszolgáltatottságot jelent a tőkének, mint más munkaerők esetében. Igaz, a közalkalmazotti státusz is zsarolhatóvá tette, teszi a tanárt, mert a közalkalmazott a kormányon levő párttól vagy az önkormányzattól függ. Magyarországon a társadalomtudományok oktatása esetében a korábbi társadalmi rendszerekben folyamatosan fölvetődött, hogy a politika hatalom beleszólhat a tanárok szakmai munkájába. Pl. József Attila nem kívánatos személy volt a közoktatásban.

Most azonban a szakmai munka más jellegű veszélybe kerül: nem a tanár esetleges hivatalostól eltérő véleménye, hanem a költséghatékonyság kérdése fenyegeti. Az ronthat a pedagógiai módszereken, hogy pl. nem jut elég idő az oktatáshoz, a tanári támogató tevékenységekhez, mert ha jutna, az ronthatna a költséghatékonyságon. Vagy a tanárt azért küldik el, mert túlképzetté, ezáltal relatíve drágává válik. Miután elkészítette a tananyagot, kereshet új állást. A folyamat a tanárt is, a tanulót is veszélyezteti.

A kérdés elméleti feldolgozása akár Friedrich Nietzschéig is visszavezethető. Nietzsche észrevette azt a veszélyt, hogy a kereslet-kínálat fogja meghatározni a kultúra értékét. A Hajnalpírból idézek: „Mostanában többszörösen is látható, hogyan alakul egy olyan társadalom kultúrája, amelynek a kereskedelem a lelke épp annyira, mint amennyire a régi görögöknél a személyes versengés volt az, s a rómaiaké a jog, a háború, a győzelem. A kereskedő mindennek mérlegeli az értékét, anélkül, hogy ő maga bármit is készítene, éspedig a fogyasztók szükséglete szerint mérlegeli, nem a saját legszemélyesebb szükségletének megfelelően; „Kik és hányan fogyasztják azt” – számára ez a kérdések kérdése.”

Oscar Wilde így fogalmazott: „Az emberek a dolgok árát ismerik, az értékét nem”.

Ezek után elgondolkodhatunk azon, hogy egyáltalán milyen szükségletei vannak az embereknek, és garantál-e ez bármit a kultúra, az oktatás minőségére nézve. A témában Maslow szükségletpiramisa aktuális. Szerinte vannak legfontosabb és másodlagos meg harmadlagos drive-ok – hajtóerők. Az alábbiak az elsődlegesek: hőszabályozás, éhség, szomjúság, szexuális, alvási, salakanyagok ürítése, védekezésre irányuló, általános aktivitási szükséglet (akkor lép fel, ha a szervezettől egy időre megvonják a mozgás lehetőségét), kutató vagy explorációs drive (kíváncsiság).

Eme – első látásra teljesnek tűnő – elsődleges szükséglethalmazt a könnyebb érthetőség kedvéért érdemes lehet csoportosítani, pl. így:

– biztonság (hőszabályozás, éhség, szomjúság, alvási, salakanyagok ürítése, védekezésre irányuló)

– szabadság (általános aktivitási szükséglet)

– élmény (szexuális, kutató vagy explorációs drive)

A másodlagos drive-okat tanulással sajátítjuk el. Ha egyszerre több drive hat az emberre, akkor az erősebbet választja.

Ha az elmélet igaz, s pl. a tanár éhezik, fontosabbá válhat számára az, hogy bármilyen munkát elvállaljon, mint az, hogy minőségi munkát végezzen.

A Noble által fölvázolt társadalmi modell lényege az, hogy a piac diktál – mindenkinek.

„A termék fontosabbá válik az embernél” – ahogy Nyikolaj Bergyaev írta.

Komenczi Bertalan nem sokat foglalkozott saját fölvetésével, viszont könyve másik részén szóba hozta, hogy „A legfontosabb eszköz a motiváló és példaadó tanár, akinek tekintélyének kell lennie.”

A tekintélynek domináns személyiségnek kell lennie – Csányi Vilmos szerint.

De vajon eme munkavállalói helyzetben reális-e, hogy a tanár domináns személyiség legyen, tekintéllyel?

Digitális bennszülöttek és digitális bevándorlók az oktatásban

A web 2.0 „digitális bennszülöttei” (Jukes-Dosaj, 2003) nem csak információkat keresnek weben, hanem maguk is tartalomszolgáltatókká válnak. Az interaktivitás terei és eszközei gyakorlatilag határtalanná bővültek.
A web 2.0 jelenségei a hagyományos iskolarendszer számára új versenyhelyzetet jelentenek. Az oktatásnak elkerülhetetlenül be kell emelnie eszköztárába az eLarning 2.0 elemeit, ha nem akarja, hogy a nemzedéki kultúra és az iskola közötti szakadék még jobban elmélyüljön.
Az Apple Education portálj így állítja szembe web 2.0-át használó új generációt és az ipari társadalom paradigmájában szocializálódott tanárok közti kulturális különbséget.
„ Digitális bennszülött” diákok „Digitális bevándorló” tanárok
Gyorsan kívánnak információt szerezni számos multimédia forrásból Korlátozott számú forrásból származó információ lassú és ellenőrzött
átadását részesítik előnyben
A párhuzamos információ feldolgozást és a több feladattal való egyidejű foglalkozást (multitasking) kedvelik.

Forrás:Jukes – Dosaj,,2003

A diákok saját elektronikus portfoliójukban számtalan tananyagot raktároznak .A tanulási blogok, wikik, fórumok,szociális hálók (az önállóan alkotott tartalmak) további forrásokat jelentenek. A diákok más intézmények szakembereivel és diákjaival is kapcsolatban állnak. Információs forrásaik sokszínűek az internettől, a korábban végzettekkel más oktatási intézmények hallgatóival és oktatóival, az idősebbekkel való tapasztalatcseréig terjednek. Intenzíven használják több intézmény diákjai által megteremtett tananyag archívumot.
Az új tanulási formák terjedése sokféle konfliktust rejt magában. Sok jel mutat arra, hogy az új, informális, hálózati tanulási formák nagyon nehezen férnek be a hagyományos intézmények szűk, idő- és erőforrás korlátos, bürokratikusan vezérelt kereteibe. Az erről szóló pedagógiai vita is gyakran siklik ki azon, hogy két egymással nem kompatibilis egymásra nem rezonáló fogalomvilág kereteiben zajlik a párbeszéd.
A következő időszak oktatásszociológiai, hálózatkutatási és pedagógiai kérdése marad, hogy a hivatalos iskolarendszer intézményei miképp fogadják be, mennyiben integrálják, vagy utasítják el ezt a jelentésvilágot, és ez a folyamat milyen típusú konfliktusok, kompromisszumok és megoldások mentén halad majd.

forrás: (Bessenyei István: Tanulás és tanítás az információs társadalomban –Az eLearning 2.0 és a konnektivizmus.

A közösségi oldalak identitásformáló szerepe a digitális bennszülöttek körében

Manuell Castells írja, hogy az identitás a jelenkor ember számára dominánsan meghatározó tényező. A társadalomban korábban jelentős szerepet játszó intézmények háttérbe szorulásával (pl. család, egyház), a nagyobb mozgalmak eltűnésével (pl. hippi mozgalom) az egyén számára nagymértékben lecsökkentek a lehetséges identitásformáló/teremtő tényezők.

Ennek köszönhetően az emberek jellemző módon saját valós, vagy vélt identitásuk alapján alakítják ki életvezetésüket, határozzák meg céljaikat. Emellett a globalizációs folyamatok is hatást gyakorolnak az egyén, valamint csoportok társadalmi helyzetére. Ebből következik Castells szerint, hogy az identitásnak egyfajta kettőssége jelenik meg, így a társadalmi hálózatok és az egyén szembenállása bontakozik ki. Mi lehet egy mai fiatal számára egy lehetséges érvényesülési forma:az individualizmus, a társadalmi trendekbe való betagozódás, trendkövetés, trendteremtés?

Természetesen a 21. században is jelen vannak a társadalomban a szubkultúrák, melyek kultúrát kínálnak, lehetőséget kínálva arra, hogy egy-egy elem kiragadásával (értékrend, stílus, ideológia, életvitel), és az egyén számára dominánsan tényezőként meghatározzák az életvezetést. Az identitás-teremtés eszközei, „mi-tudat” kialakítói.

Calderon teszi fel a kulcskérdést: „ az új technológia, a kollektív emlékezet, az egyetemes tudomány, a közösségi kultúra, az ész világa és az érzelmek birodalma hogyan kapcsolódik össze”(Castells, 2005, 59.p.)? A bonyolult társadalmi mechanizmusok, az információs társadalom térnyerése, a hálózatosodás milyen útra tereli a digitális bennszülötteket?

Saját szleng, saját pózok, saját csatornák, live közvetítés az aktuális történésekről, képben lenni, „fel kell ugrani a vonatra, mert aki lemarad, az kimarad” (Bernhardt-Ruhmann, 1995).

A magyar fiatalok életmódját vizsgáló Fanta Trendriport szerkesztője, Ságvári Bence jegyzi meg, hogy a netkorszak előtt az a fiatal szorult ki a társaságból, aki nem volt „képben” a tinik szempontjából lényeges TV műsorokkal kapcsolatban. Manapság ugyanez a tendencia figyelhető meg az internethasználat, és a közösségi oldalak tekintetében.

Az a fiatal, aki nem rendelkezik net-kapcsolattal, számítógéppel, és nem tudja követni a közösségformáló tartalmakat, nincs esélye részt venni egy digitális közösség épülésében, formálásban, esélytelen számára a véleménynyilvánítás interaktív formája. A tinik kontakttevékenységét meghatározzák, az on-line felületen „érintkezések”, párbeszédek. Aki a társasági élet digitális formáját nem, űzi, az kiszorul a face to face beszélgetésekből, mely hosszabb távon az elszeparálódáshoz vezet. Persze nem jelenthető ki erős magabiztossággal, hogy az a fiatal, aki nem lóg a neten egészen biztosan alien lesz az őt körülvevő kortársak között. Esetleg a közösségben való érvényesülése, információáramlások követése lesz számára komplikáltabb tevékenység, hiszen a kommunikációs felületek, szociális tér kitágulásával az elszigetelődés hamar, és visszavonhatatlanul bekövetkezhet.

Az „always-on” üzemmód megkönnyíti a barátokkal való együttlét lehetőségét, és expanzióját. Köztudomású, hogy a pubertás korban lévő korosztály számára-a családot felváltva- legmeghatározóbbá a barátok válnak. Nem csoda a közösségi oldalak népszerűsége, hiszen kiváló játszóteret szolgáltatnak a „virtuális együttlógás” számára. Azzal hogy lehetségessé vált bizonyos témákhoz, eseményekhez, jelenségekhez (a sort végtelenségig lehetne folytatni) kötődő csoportok létrehozása, és az azokhoz való csatlakozás, az identitás kifejezése még egyszerűbbé, és nagyobb horderejűvé vált.

A facebook lehetőséget szolgáltat arra, hogy egyéni profilt hozzanak létre a felhasználók, saját ízlésvilágukat a feltöltött zenén, megosztott idézeteken keresztül prezentálják a külvilág felé.

„Akkor vagy trendi, ha minél több pózban nyomsz fel képet a facebookra, minél menőbb cuccokban”-mesélte a napokban egy tizenéves srác. De azt még hozzá tette „nem mindegy a póz beállítása, mert megvan, hogy a fejet merre kell fordítani”. Mosolyogtam rajta, nem tudtam máshogy reagálni. Aztán felvetődött bennem, hogy a fenti példa is az egyén, és a globális hálózat szembenállását hordozza magában (Castells-ből kiindulva). Azt üzeni a mondanivaló, hogy minél egyedibb vagy, annál inkább kiemelkedhetsz a többiek közül, ugyanakkor csakis abban az esetben, ha többség által elfogadott divatot betartod, és megfelelsz neki. Érzékletes kettőség, hiszen megjelenik az individualizáció jelensége, miközben befolyást gyakorol a globalizált világ tini-trendjeinek hatása.

Hipertext gondolkodásúak, on-line létezésükkel egyszerre több csatornán működnek. Ahogy Marc Prensky (2005) írja „hatékonyabbak, ha hálózatokban működhetnek”. A szocializációs folyamatból táplálkozó szükséglet a nethasználat, a közösségi oldalakon való munkálkodás, később pedig már evolúciós szükségletté válik?

Sokáig szkeptikus voltam a tinik nethasználatával pontosan az attól való félelem miatt, hogy a net oly sok káros jelenség melegágya, melyet a pubertáskorban lévők csakis a számítógépes játékra, na meg a filmletöltésre használnak (részlet az általánosító, pesszimista felfogásomból). Aztán ez a kép elkezdett formálódni, tisztázódni, ugyanis felvetődött bennem mi van akkor, ha a net, na meg a közösségi oldalak esetükben ismeretmegosztó felületként szolgálnak, egyfajta on-line tudásmegosztás tesznek lehetővé, ha az on-line szerveződő tanulócsoportok önmagukat motiválva segítik a hagyományos oktatási módszereket felturbózni (éljen a bennem rejlő szemlélet-váltás lehetősége)?

A tinik digitális mikro,-és makroközösségeben feltartozhatatlanul öngerjesztő folyamatok érvénysülnek. Saját kultúra, szokások, nyelvezet van kialakulóban, mely a valódi életükre is hatást gyakorol.

Forrás:

Manuel Castells(2005):A hálózati társadalom kialakulása, Gondolat-Infonia, Budapest

http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=570

http://index.hu/tech/net/sagv3460/

Digitális Középiskola

Digitális Középiskola, az Interneten szervezett iskola, az egyéni képzési utak lehetősége program célja az esélyegyenlőség megteremtésére az oktatás területén a városban és falvakban élők között, különös tekintettel az elmúlt évtizedekben leszakadó, halmozottan hátrányos helyzetű vidéki népességre. A „Digitális Középiskola, az interneten szervezett iskola, az egyéni képzési utak lehetősége” a TÁMOP-3.2.1.-„A” és „B” projekt keretében megvalósuló program, amely az információs technológia nyújtotta lehetőségeket felhasználva segíti a vidéken élőket abban, hogy megszerezzék a munkavállaláshoz ma már szinte elengedhetetlen középiskolai végzettséget.
Azokban a régiókban, ahol képzettebb munkaerő és fejlettebb infrastruktúra található, a tőkebeáramlás esélye is nagyobb, hiszen ezek a területek vonzóbbak a befektetők szemében, szemben azokkal a hátrányosabb helyzetű régiókkal, ahol egyébként is súlyos foglalkoztatási gondokkal küzdenek. A 8 általánossal, vagy annál alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező személyeknek csak nagyon kicsi hányada talál megfelelő munkát, nagyobb részük segélyekből él, vagy feketén dolgozik.

Azoknak, akik rendelkeznek valamilyen szakmával nagyobb esélyük van a munkavállalásra, de ez nagyban függ attól, hogy ez a szakma mennyire számít hiánypótlónak, vagy mennyire keresett a munkaerőpiacon. Azok, akik nem tudták felvenni a „fordulatot”, nem tudtak azonosulni a gyors technikai fejlődéssel, lemaradtak és szinte végérvényesen kiszorultak a munkaerőpiac perifériájára. A KSH adatai alapján, a munkanélküliek kétharmadát az érettségivel nem rendelkezők adják. Az alulképzetteknek az érettségi megszerzésével, a képzettségi szintjük növelésével növekszik nemcsak az egyén munkához jutásának esélye növekszik, hanem az adott régiónak a fejlődése is, hiszen a képzettebb munkaerő a munkahelyteremtés egyik feltétele.

A képzés, oktatás egy lehetséges új útja a digitális középiskola. A technikai fejlődéssel lehetőség nyílik az új, innovatív megoldásokra, amik jobban képesek alkalmazkodni a jövő tanulóinak munka- és életkörülményeihez. Ezzel a lehetőséggel azoknak is megteremthetőek a tanulás feltételei, akik az adott intézménytől távol laknak, vagy munkabeosztásuk nem teszi lehetővé az iskolába járást.
„Az interneten szervezett középiskola „házhoz viszi” a tudást, az egyéni képzési utak lehetősége pedig megteremti annak lehetőségét, hogy térben és időben rugalmasan alkalmazkodjon az oktatás a tanulók igényeihez.” Ez a módszer hazánkban még nem elterjedt, annak ellenére, hogy számtalan előnnyel rendelkezik a hagyományos oktatással szemben. Ebben a rendszerben megvalósulhatnak a felnőttoktatás alapvető szükségletei, mint az egyéni igényekhez illeszkedő időbeosztás, az előzetesen megszerzett tudás hasznosítása, a hiányosságok pótlásának egyedi üteme, a térben és időben kötetlen személyes tutori, szaktanári segítség igénybevétele, valamint a tanulók mentorálása. Az elektronikus eszközök használatával fejlődik a tanulók e-kompetenciája, ami további előnyt jelent a munkaerőpiacon. A program technikai hátterét vidéki településeken működő teleházak, és eMagyarország pontok biztosítják, bár ma már egyre több vidéki háztartásban van számítógép és internet.
Hogyan működik a digitális középiskola a gyakorlatban? Jelenleg 14 tagja van a létrejött iskolahálózatnak.
„A 2010/2011-es tanévben több mint 1000 fő kezdte meg tanulmányait ebben a kísérleti oktatási formában, jelenleg 1039 az aktív tanulók száma.” A többségében vidéki városokban található középiskolákhoz kapcsolódnak a környékbeli kisebb településeken található szolgáltatási pontok, amik helyet adjanak a digitális középiskola jelenléti óráinak, valamint biztosítsák az informatikai eszközöket az ezekkel nem rendelkező tanulóknak. Ezek a helyszínek többnyire a kistelepülések iskolái, közösségi házai vagy teleházai.
A digitális középiskola hálózat működését az Apertus Közalapítvány koordinálja. Ennek a programnak a keretében elkészültek a digitalizált tananyagok, valamint az integrált tanulási és adminisztrációs környezet (ITAK), amely az oktatás színtere, adminisztrációs háttere, valamint felületet biztosít a résztvevők (tanulók tutorok, mentorok) közötti kommunikációhoz is. Hosszú távú cél a program alkalmazhatósága a szakképzésben.

Forrás: Domján Erika: Digitális Középiskola, az Interneten szervezett iskola, az egyéni képzési utak lehetősége program a vidékfejlesztés szolgálatában, 2011.

Képek forrása: Apertus Közalapítvány, 2011.

Digitális bennszülöttek és digitális bevándorlók

Kép forrása: http://www.metropol.hu/

A mai fiatalok alapvetően másként gondolkoznak és másként dolgozzák fel a környezetükből érkező információkat, mint az őket megelőző generációk. Ők egész életüket úgy élték le, hogy számítógépek, videojátékok és mindenféle digitális kütyük vették őket körül. Egy, az ezredforduló idején készült felmérés szerint (ennek van jelentősége, hiszen az előző cikkekben már olvashattuk, hogy milyen dinamikusak a változások ezen a területen), az egyetemisták életükből kevesebb, mint 5000 órát töltenek olvasással, azonban több mint 10.000 órát videojátékokkal és kb. 20.000 órát TV nézéssel. A digitális technikák megjelenése és robbanásszerű elterjedése tovább mélyítette az egyébként is kritikus generációs különbségeket. A mai diákok nem fokozatosan változtak a múltbeliekhez képest, ahogy ez eddig megtörtént, hanem egy komoly törés jött létre az IKT használatával.

Ebből az aspektusból érthető, hogy azt tapasztaljuk, hogy romlott az oktatás minősége, hiszen a tanulók alapvetően megváltoztak, ők már nem azok, akiknek a jelenlegi oktatási rendszert tervezték.
Ezek a különbségek sokkal szélesebb körűek és mélyebbek, mint azt egyesek gondolják. Dr. Bruce D. Berry a Baylor College of Medicine professzora azt állítja, hogy „Az eltérő tapasztalatok eltérő agyi felépítést eredményeznek.” Ezt az új generációt egyesek N-generációnak (N, mint NET), mások D-generációnak (D, mint digitális) hívják. Marc Prensky szerint, mivel ezek a fiatalok „anyanyelvi szinten” beszélik a számítógépek, játékok és a net digitális nyelvét, leginkább a „digitális bennszülött” (Digital Natives) kifejezést lehet használni. Azokat, akik nem ebbe a digitális világba születtek, de életük során megismerték, megtanulták használni a digitális technikát és a kor új vívmányait nevezhetjük „digitális bevándorlóknak”. Az én korosztályom ezekhez a digitális bevándorlókhoz tartozik. Mi is alkalmazkodunk ehhez az új környezethez, de valamilyen szintig még ragaszkodunk a régi dolgokhoz is. Ezeknek a régi rutinoknak, tanult alkalmazásoknak a használatát nevezik egyes tudósok a „digitális bevándorló akcentusának”. Ez abban nyilvánulhat meg, amikor információra van szükségünk, az internet csak a második gondolatunk, vagy amikor elolvassuk egy számítógépes program kézikönyvét és nem abból indulunk ki, hogy használat közben úgyis rájövünk hogyan működik. Gondoljunk csak arra, amikor új mobilt vásárolunk. Büszkén mutatjuk meg otthon a gyereknek és mire észbe kapunk, gyerekeink már „személyre szabottan” adják a kezünkbe, rátöltve kedvenc zenénket, háttérképnek kedvenc képünket és még a betűnagyságot is szemünkhöz állítva. Beállítják postafiókjainkat, email levelező rendszerünket, amit aztán soha többé nem nyitunk meg, az internet hozzáférést, amit aztán nem használunk, mert nem tudjuk hogyan is működik. De ilyen akcentusnak számít a dokumentumok kinyomtatása, vagy munkatársunk áthívása a szomszéd szobából, ha meg szeretnénk mutatni neki egy jó cikket a neten, ahelyett, hogy az URL-t küldenénk át neki.

Ezek most mókásan hangozhatnak, de gondoljunk bele, hogy hozzánk hasonló digitális bevándorló tanárok, akik a „régi, elavult” nyelvet beszélik, tanítják az új generációt. A digitális bennszülötteknek az iskola olyan lehet, mintha erős akcentussal rendelkező külföldiek tartanák az órákat. Ők hozzá vannak szokva, hogy rendkívül gyorsan kapnak infokat, egyszerre több dologgal foglalkoznak és a különböző dolgokat párhuzamosan dolgozzák fel. Jobban szeretik az ábrákat, képeket, mint a szövegeket, valamint a véletlen elérést. Hatékonyabbak, ha hálózatban működhetnek, fontos számukra az azonnali megerősítés és a jutalmazás, előnyben részesítik a játékot, mint a „komoly munkát”. Nos, a digitális bevándorlók általában nincsenek oda ezekért a képességekért, amit a bennszülöttek sok éves gyakorlás és interakció során begyakoroltak és sajátjukévá tettek. Meg vannak arról győződve, hogy a diákok nem tanulhatnak eredményesen, ha közben TV-t néznek, vagy zenét hallgatnak és a tanulás nem lehet szórakozás (bár ebben az utóbbi években van egy pici elmozdulás). Igaz, hogyan is gondolhatnák ezt másképpen, hiszen fejlődésük korai szakaszában a „jól bevált” poroszos módszerrel tanultak és hátratett kézzel ültek a postaironnal teleírt újságpapírcsíkok felett.

A digitális bevándorló tanár szembe kerül egy csapat diákkal, akik a számítógépes játékok, az MTV őrült tempóján nőttek fel, zsebükben a mobiltelefon, hordozható számítógépükön, vagy iPad-jükon egy egész könyvtárnyi anyag, üzenő-programokkal azonnal átlőtt üzenetek. Életük jelentős részét hálózatban töltötték, így valahol érthető, hogy nincs türelmük a lépésről-lépésre logikához és az „elmondom – visszakérdezem” tanításhoz. Gyakran a digitális bennszülöttek szempontjából a digitális bevándorló tanár úgy tanít, hogy arra nem érdemes odafigyelni, összehasonlítva minden mással, amit tapasztalnak,majd a végén mégis őket okolják, amiért nem figyelnek. A mai kor diákjai mások, mint a digitális kort megelőző időkben.

A helyzet nem egyszerű. Sok konfliktus lesz meg a digitális bevándorlók és bennszülöttek között, amikor szembekerülnek egymással az iskola adta keretek között. A zászló azonban a bennszülötteknek áll. Először is – bizonyos kutatók szerint – az agyuk szerkezete már eltérően alakult, másodszor, a kulturális migráció alapjait figyelembe véve, azok a gyerekek, akik egy új kultúrába születnek, könnyen megtanulják az új nyelvet és határozottan visszautasítják a régi használatát. Ezért akkor járunk a legjobban, ha elfogadjuk, hogy nem ismerjük teljes egészében gyerekeink új világát és hajlandók leszünk a segítségüket kérni, hogy mi is tanulhassunk és beilleszkedhessünk ebbe az új környezetbe.

Forrás: Mark Prensky: Digitális bennszülöttek, digitális bevándorlók http://goliat.eik.bme.hu/~emese/gtk-mo/didaktika/digital_kids.pdf

Digitális bevándorlók, digitális bennszülöttek jellemzőinek vizsgálata

Az eheti első blogbejegyzésemben arra vállalkoztam, hogy a témakörköz tartozó fogalmi definiálás után megvizsgáljam a digitális bennszülöttek, és digitális bevándorlók legfőbb különbségeket, definiáljam a korosztályokhoz kötődő számítógép-használat legfőbb jellegzetességeit, valamint beleszőjem az oktatási aspektust is.

Az idősebb generációk a fiatalabb generációkkal szemben jellemző módon azzal a megállapítással élnek, hogy mennyire másnak érzik a korban utánuk következőket. A generációs-szakadékot napjainkban tovább mélyítheti, hogy a jelenlegi tinédzserek mindennapi életében, és szokásaiban az IKT eszközök domináns szerepet töltenek be. Életük olyan tevékenységek köré szerveződik, olyan identitásszervező elemek határozzák meg világnézetüket, mely a felnőttek számára idegen, és misztikummal telinek tűnhet. A fenti társadalmi jelenséget szükségszerű definiálni, az abból fakadó feszültségeket feloldani.

A digitális bennszülöttek, és digitális bevándorlók fogalmakat Marc Prensky definiálta a 2000-es évek elején, aki az általa kreált kifejezéseket az oktatási nézőpontot vizsgálva mélyítette el.

A digitális bennszülöttek napjaink diákjai- vagyis az óvodástól az egyetemistáig tartó korosztály- már az információs társadalomban szocializálódott, melyben a digitális technológiák a mindennapi élet szerves részét alkotják. Tehát számukra az internet, valamint a telekommunikácó előtti időszak az ismeretlen. Információigényük nagy, ezáltal az IKT eszközök használata óraszámot magas mutat esetükben. A külső környezeti ingerek hatására egészen más gondolkodási struktúrával rendelkeznek, mely hosszabb távon az agyi működés, felépítés megváltozásához vezethet. Bennszülöttek, mert az IKT eszközökhöz, internethez tartozó nyelvet anyanyelvi szinten beszélik, alapkészség szintjén használják az IKT eszközöket. A fenti generációra további találó jelzőként említi meg Z. Kravialics László a screenager, képernyő-nemzedék kifejezést.

A digitális bevándorlók nem születtek bele a digitális világba, hanem életük során ismerték meg jellemzőit, sajátították el az IKT eszközök használatát. A csoportba tartozó egyének csak alkalmazkodni tudnak a környezeti kihívásokhoz, nem rendelkezik eleve meglévő digitális képességekkel. Jellemzőjük, hogy a digitális technológiák létét elfogadják, használatukra törekvéseket tesznek, de az elsajátítás szintje eltérő szinten valósul meg. Esetükben a szerző ún. „digitális akcentust” említ, mely arra vonatkozik, hogy a digitális világban való boldogulásuk nem működik, olyan természetesen, mint a bennszülöttek esetében. Példaként említhető a digitalizált tartalmak funkció nélküli kinyomtatása, vagy a különböző internetes szolgáltatások kiaknázatlansága felhasználói oldalról.

Z. Kravalics megítélése szerint a digitális bennszülött kifejezésben fellehető egyfajta neheztelés az idősebb generáció részéről. Szerinte a megfogalmazás magában rejti az irántuk táplált irigykedést, mely a digitális világban való, számukra eredendően természetes boldogulásra irányul. A számítógép-használatra vonatkozóan oly sokszor érkezik negatív szülői, vagy tanári visszajelzés. A számítógépen végzett tevékenység megítélésük szerint haszontalan tevékenység, így annak alul-értékelése erősen jellemző.

Vajon valóban él egyfajta két generáció közötti feszültség, mely a digitális eszközökhöz fűződő hozzá-nemértésből, meg-nemértésből fakad?

A hazai társadalom számítógép-világhoz való viszonyát tágabb dimenzióban is érdemes átvilágítani, melyhez kapcsolódóan Kulcsár Zsolt nyomán megjelent XYZ modellt említeném.

Kategóriákat állít fel arra vonatkozóan, hogy az egyes generációk melyik életszakaszukban találkozhattak az internettel, valamint a generációk tagjai milyen szerepet töltenek be a társadalomban.

Az alábbi táblázat az általa szemlélteti a fenti csoportokat.

	Születési év	Munka	Technológiai változással való szembesülés időszaka
Veteránok	1925-45	Nyugdíjasok, de a legfiatalabbak is max. 10 éven belül visszavonulnak	Életük második felében találkoztak az internettel
Bébi-bumm	1946-64	Fontos hányadát teszik ki a munkaerőpiacnak.	30-40 életév között
X. generáció	1965-79	A munkaerő-piac gerince	Kamaszként/tinédzserként
Y generáció	1980-95	A tanulók és kezdő munkaerő	Gyermekkorban
Z. generáció	1996-	Tanulók, öt év múlva jelennek meg a munkaerőpiacon	Nem éltek internet nélküli világban

Forrás: http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=906

Szibrik Gabriella kiemeli, hogy hazákban az emberek átlagosan 58 évesen mennek nyugdíjba, tehát inaktívvá válnak. A 64 évesnél idősebb korosztály esetében mindössze 3,7% internetezik, míg az 50 év felettiekre vonatkoztatva ez az arány 14-16 %. Kijelenthető, hogy az internethasználat gyakoribb annál az idősebb korosztályhoz tartozó egyénnél, aki a munkaerő-piacon aktív, magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik, egzisztenciálisan jó helyzetben, szellemileg és szociálisan aktív. Az idősebb korosztály részvételét akadályozza a nyelvi készségek hiánya. A 40-49 éves korosztály esetében enyhe növekedés, még a 30-39 év közöttiek esetében dinamikus növekedés figyelhető meg a digitális eszközök használata területén. A legfiatalabb (14-17) esetében szint a teljes korosztály rendelkezik IKT kompetenciákkal, ebből következik, hogy magas digitálisan szocializáltak aránya. Míg a 14 éven aluliak esetében a számítógép-használat természetes, magától értetődő tevékenység, melynek elsajátításához semmilyen oktatási tevékenységre nem szorulnak.

A kutató megítélése szerint a számítógép-, és internethasználat lényegesen függ az életkortól, így kijelenthető, hogy a kor szerint megmutatkozó digitális megosztottság nem nagyon változik, azaz nem csökken.

A gyorsan változó társadalmi környezet az egymást követő generációkat eltérő módon szocializálja. De mi van akkor, ha az oktatás nem veszi fel ezt a versenyt?

Pernsky leírja, hogy a digitális bennszülöttek számára a legoptimálisabb, ha gyorsan juthatnak az információkhoz, jobban kedvelik egyszerre több csatornán keresztül, inger-gazdag módon áramlik hozzájuk a információ, kedvükre való, ha egyszerre több tevékenység felett oszthatják meg figyelmüket. Megítélése szerint, ezért jobban kedvelik az ábrákat, képeket, a szimpla szöveggel ellentétben, a hálózati működés a legeredményesebb számukra.

Ezzel szemben a digitális bevándorló tanárok azt preferálják, ha diákok a régi tanulási tartalmakat, a megszokott módszerrel sajátítják el.

Pernsky szerint tanároknak be kell látnia, hogy a diákok megváltoztak, ezért a régi módszerek már nem alkalmazhatóak sikeresen. A problémával való szembenézést javasolja, ezért a módszerekben és tananyagelemekben való változtatást szorgalmazza. Megoldást jelenthet, ha az átadandó ismereteket megpróbálják digitális eszközökkel közvetítetni, a fiatalok által beszélt nyelvezetet felhasználva.

Az új társadalmi trendek, jelenségek megnehezítik a generációk közötti különbségek visszaszorítását. Az oktatás lehetőséget teremt a szakadék mélyülésének csökkentéséhez. Kérdés, hogy mi az a pont ameddig a formalizált oktatás engedhet kereteiből az új tanulási igények kielégítése érdekében?

Források:

- Kulcsár Zsolt :XYZ generáció Magyarországon

URL: http://www.crescendo.hu/2010/8/4/xyz-generacio-magyarorszagon

- Prensky, M(2001): Digitális bennszülöttek, digitális bevándorlók

URL:http://goliat.eik.bme.hu/~emese/gtk-mo/didaktika/digital_kids.pdf

- http://www.crescendo.hu/2010/8/4/xyz-generacio-magyarorszagonsuü

- Z. Karvalics László :Hajrá, digitális bennszülöttek!

URL:http://www.szitakoto.com/folyoiratcikk.php?cikk=126

- Zibrik Melinda: Az internethasználat és a generációk közti különbségek

URL:http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=906