Megváltozott tanulási környezetek

A folyamatban lévő információs forradalom már eddig is jelentős változásokat hozott és várhatóan jelentős változásokat fog még a jövőben is előidézni a tanulás és tanítás terén is.
Gyorsan kell tanulnunk és még gyorsabban felzárkóznunk ahhoz, hogy lendületbe maradhassunk és főleg majd át tudjuk adni tudásunkat, mint andragógus.
Az új információs technológiák megjelenése az iskolákban komoly kihívást jelent a tanulás és tanítás tradicionális szervezési formái, módszerei és tartalma számára. Az iskolákat fel kell (fel kellene) készíteni a kihívásokra, hogy élni tudjon a lehetőségekkel. Az információs technológiák megismerése és értelmes, célszerű felhasználása egyúttal az oktatás esedékes, ésszerű és kívánatos korszerűsítésének fontos elemét is képezheti - írja Dr. Kadocsa László egy tanulmányának összegzésében. Ahhoz, hogy az információs és telekommunikációs rendszereket megfelelően hasznosítani tudjuk, jelentős változtatások szükségesek az iskolák működésében, a tanítás-tanulás tartalmában, szervezésében, módszereiben, valamint az ezt szabályozó jogi környezetben. „Az oktatás rendszerének – amely központi, meghatározó szerepet lát el az információs társadalom előkészítésében – átalakítása a következő súlypontokon igényel intézkedéseket:
- az információs hálózati hozzáférés biztosítása minden oktatási intézménynek,
- a tanárok, oktatók képzésének és át(tovább) képzésének megoldása,
- új digitális tankönyv (tartalom) ipar létrehozása,
- az új pedagógiák kutatása, és eszközeik létrehozása,
- a közoktatás és felnőttképzés átalakításának monitorozása, és a nyert eredmények
- visszacsatolása, a további feladatok meghatározásába,
- az Európai Unió hasonló erőfeszítéseivel való együttműködés.”
Az elkövetkező években számos módosulás várható – és kívánatos is – általában a tanulási környezet egészét és speciálisan az informatikai eszközök iskolai használatát illetően.
A tanulási környezetre vonatkozóan az alábbi elmozdulások, hangsúlyeltolódások várhatóak az ipari társadalom normái és gyakorlata felől az információs társadalom (feltételezett) igényeinek irányába:

Ipari társadalom
 Tények és szabályok, kész megoldások megtanítása
 Zárt, kész tudás átadása
 A tudás forrása az iskola, a tanár, a tananyag
 A tanári instrukció dominanciája
 Kötött tanterv, merev órabeosztás
 A tanulás bérmunka
 Osztályteremben történő tanítás
 Osztálykeretben történő tanítás
 Homogén korcsoportban történő tanítás
 Iskolán belüli tanulócsoportok
 Alkalmazkodás és konformizmus
 Külső szabályok követése
 Tanárnak történő megfelelés
 Zárt, lineáris, monomediális tanulási környezet

Információs társadalom
 Készségek, kompetenciák,jártasságok, attitűdök kialakítása
 Az egész életen át történő tanulás képességének és készségének kialakítása
 A különböző forrásokból és perspektívából szerzett tudáselemek integrációja
 Komplex, inspiráló tanulási környezetben a tanuló önállóan építi fel tudását
 Projekt alapú tanulás, szabad időkeretben
 A tanulás vállalkozás
 Könyvtárban történő tanulás
 Kisebb, csoportokban történő tanulás
 Heterogén korcsoportban történő tanulás
 Iskolák közti tanulócsoportok EU és globális szinten is.
 Kreativitás, kritika és innováció
 Belső szabályok kialakítása
 Standardoknak történő megfelelés
 Nyitott, multi- és hipermediális tanulási környezet
(Forrás: Kadocsa, 2006)

Koros Eszter már összehasonlította blogjában az ipari társadalom az információs társadalom szervezeti vonásait, ebben a felsorolásban az oktatás-tanulás ellentéteit és párhuzamait olvashatjuk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az első oszlopban felsoroltakat majd teljes egészében felváltja, vagy fel kell váltania a második oszlopban szereplőket. Egészséges összhangra törekvés a cél. A kettőnek együtt, egymást kiegészítve kell(ene) működnie. Ezek trendek, amelyek már jól láthatóak, és a viszonyrendszerüket hivatott megmutatni.
„Az új tanulási környezetben az enciklopédikus tudásközvetítés jelentősége csökken, az elmélyülés, a begyakorlás és az egyes tárgyak közötti integráció erősítése kívánatos. A tudásközvetítéssel egyenlő hangsúlyt kell kapnia az információs társadalom által megkövetelt készségek és képességek kialakításának és a személyiségformálásnak. A tradicionális kulturális technikák (beszéd, írás, olvasás, számolás) és az idegen nyelven történő kommunikáció megtanulása mellett az új információs és kommunikációs technológiák használatát is meg kell ismerni. A hagyományos „számítógépes írástudás” (computer literacy) illetve „informatikai kompetencia” mellett a „médiakompetencia” és a „tudásmenedzsment” néven összefoglalható képesség-együttes is kialakítandó. Napjaink oktatási gyakorlata ettől eltérő tanulási környezet kialakítását várja. Abból a feltételezésből indul ki, hogy a hallgató a tudást nem kész rendszerként veszi át, hanem annak megszerzésében maga is aktívan vesz részt, mintegy saját konstrukcióval hozza létre. Ennek megfelelően olyan tanulási környezetet kell kialakítani, amely tág teret, lehetőségeket biztosít a hallgatónak. Erre jó lehetőséget kínál, ha valósághű problémahelyzeteket teremtünk, amelynek megoldásában a hallgató megoldó tevékenységéé a fő szerep. A folyamatban tehát övé a főszerep, és ehhez alkalmazkodik az oktató támogató, segítő, konzultatív tevékenysége.”
De mi a helyzet azokkal, akik olyan hátrányokkal küzdenek, mint pl. az írás- és olvasás tudásának hiánya? Fel lehet, fel kell őket zárkóztatni? Mindenképpen igen, hiszen egy társadalom számára nem mindegy, hogy milyen állampolgárok adják az adott ország tudását, kultúráját, alapjait a jövő nemzedéke számára. Magyarországon az önkormányzatok (a közoktatási intézmények működtetői) pénzhiánnyal küzdenek. Legtöbbször az alap dolgokat sem tudják biztosítani a tanulók számára. Sok esetben hallani, hogy nem számítógépre, hanem először könyvekre, jól képzett tanárokra lenne szükség. Hiszen az is probléma, hogy a tanítók, tanárok már 1-2 év után elhagyják a tanári pályát, mert nem tudnak, illetve nem akarnak belőle megélni. (Egy biztosítónál dolgozom, és valamennyi, közvetlen kollégám –függetlenül a beosztásuktól - tanári diplomával rendelkezik! De a szakmában is óriási a létszámuk.) Csak ezután jöhetnek az IKT eszközök és azok megismerése. Vagy párhuzamosan kell zajlania?

Forrás: Dr. Kadocsa László: Az atipikus oktatási módszerek (NSZFI Kutatási Füzetek, 2006, Budapest.) https://www.nive.hu/konyvtar/content/edoc/files/01_kadocsa.pdf (letöltve: 2011.03.25.)

Az internet

Néhány gondolat az internetről:

"A minőségi mércék nélküli véleményközlés fóruma az internet." - Baló György, műsorvezető (Mozgó Világ, 2004/1.)

"Napjainkban az emberek memóriájának jelentős része az asztalunkon van és internetnek hívják." - Ranschburg Jenő, pszichológus (Új Néplap, 2004. január 29.)

"Az interneten ha nem is minden, de mindenki szabad." - Tamás Pál, szociológus (Népszabadság, 2005. március 19.)

Az internet fejlődése kevésbé látványos mint a számítógépé, ám térhódítása annál erőteljesebb. Az egyik kaliforniai egyetemen, 1969. szeptember 2-án sikerült a számítógépeket összekapcsolni, ami "csupán" annyit jelentett, hogy az új technikai eszköz "kiszabadult" a hadsereg "fogságából". A hatvanas évek elején dúlt a hidegháború és a Hruscsov irányította Szovjetúnió interkontinentális rakétákat telepített Kubába, ahonnan játszva el lehetett érni a szövetségi fővárost, Washingtont és a Pentagont, vagyis az amerikai hadügyminisztériumot. Ha ez bekövetkezett volna az egyesült Államok katonai központja megbénul és akkor mi lesz a világszerte elhelyezett amerikai támaszpontokkal? Ennek a nyomasztó problémának a megoldására állították fel azt a hálózatot, amely eredetileg az egyetemen belüli információcserét szolgálta. Miközben ez egyetem adminisztratív központja hagyományos úton - telefonon, vagy levélben - tartotta a kapcsolatot más egyetemek adminisztratív központjaival, a szakmai jellegű információk úgy cseréltek gazdát az egyetemen belül, a tanszékek között, hogy nem zavarták a köpont köreit, kikerülték a központot, alternatív alapon működtek. Ezt az elvet használta fel az amerikai hadsereg. Ha Hruvcsov interkontinentális rakétái elpusztítják a Pentagont, a tőle függetlenül kialakított információs rendszer azonban változatlanul cselekvőképessé teszi a világ számtalan pontján elhelyezkedő támaszpont-rendszert. Keneddy elnök és Hruscsov első titkár bécsi tárgyalásai nyomán a szovjet szakértők leszerelték a Kubában felállított rakétákat, a háború veszélye elmúlt, így a hadiiparban kifejlesztett találmányt vissza lehetett adni a civileknek. Így jött létre 1969 őszén az ARPANet.

Az internet alkalmazása a polgári életben:

Az intranet zárt rendszer és csupán azok tölthetnek le infokat, akik munkaköri kötelességük miatt akarnak tájékozódni és hozzáférésük van, míg az internet nyitott rendszer, ahonnan bárki letöltheti az infokat. Az intranetet első ízben a Ford-műveknél alkalmazták, az autógyárak összekapcsolására, majd az alkalmazás átterjedt a gazdasági életre, ezt követően a közigazgatásra, olyannyira, hogy ma, a XXI. században az élet számtalan területét szövi át, hálózza be. Csak egyetlen adat: 1996-ban 40 millióan interneteztek világszerte, 2000-ben már 300 millióan (ebből 108 millió amerikai).

Internet az oktatásban:

2005. november 12-én, a Petőfi Irodalmi Múzeumban megtartott Média-Világ 2005 című konferencia résztvevői tanúi lehettek egy történelmi eseménynek. Gulyás István, a Média Oktatásáért Alapítvány elnöke maga felé fordította a webkamerát és rákattintott valamire, aminek következtében a hatalmas kivetítőn megjelent egy tanári szoba, háttérben könyvhalmaz, a karosszékben hatvan körüli, sötét zakós és pöttyös nyakkendős professzor ült, dr. Benedek Dezső, aki atlantai szobájából üdvözölte a hallgatóságot, ahol csupán reggel 7 óra volt. A videókonferenciába bekapcsolódott Egy fiatal hölgy, Heather Tajpejből, ahol viszont este 7 óra volt. A konferencia résztvevői megbabonázva figyelték a hol magyar, hol angol nyelven folyó beszélgetést. Benedek professzor az Atlanti-óceán közelében lévő egyetemen tanított, ő volt az ázsiai kultúrák felelőse. Kiharcolta, hogy tanítványai a helyszínen tanulmányozhassák az ázsiai művészeteket, így került az összehasonlító irodalmat atnuló diáklány Tajvan szigetére. Azonban az atlantai egyetemisták nem akartak a külföldi út miatt évet halasztani, ezért meg kellett teremteni az esélyegyenlőséget közöttük és az otthon maradtak között. Ezért professzoruk a hét meghatározott időpontjaiban webkamera elé állt és előadást tartott nekik, majd a több ezer kilóméterre tartózkodó diákok felkészültek, és a számítógépek közvetítésével levizsgáztak. Ezzel a diákoknak megadatott, hogy a helyszínen tanulmányozzák az ázsiai kultúrát és tanügyi kötelezettségüknek is eleget tettek. Ez volt az a pillanat, amikor a budapesti teremben kitört a spontán taps. A Budapest-Atlanta- Tajpej háromszögben feltárult a közeljövő, a világon átívelő kísérlet megszervezői el is nevezték Média Egyetemnek.

Internet a köznapi életben:

Egy újsághír: "Egy norvég asszony két felnőtt fia külföldön él, mivel túl sokba került a napi telefonálgatás, ezért a mamát számítógéppel és webkamerával látták el, ezzel megteremtve a lehetőséget, hogy naponta, rendszeres időközönként "videokonferenciát" tartsanak. Mindhárman leültek a számítógép elé és láthatták egymást, beszélhettek egymással. A Fülöp-szigeteken élő fiú észrevette, hogy az anyja elhanyatlott, kiesett a képből, az Amerikában élő fiú pedig megszervezte, hogy a norvég mentők kimenjenek a cukorbeteg asszonyhoz, akinek hirtelen leesett a vércukor-szintje. Ha nem intézkednek, az asszony félórán belül meghalt volna."

Az internet politikai haszna:

A központosítás kedvez a diktatúrának, az alternatív hálózatok viszont erősíti a demokráciát és gyöngíti az államot. Az internetezők ellenőrzésének nincs ugyan technikai akadálya, de a demokráciát fennen hangoztató államhatalom élne ezzel a lehetőséggel, siralmas bizonyítványt állítana ki magáról és politikai rendszeréről. Kínában például százakat tartanak fogva "az államra káros internetezés miatt", a demokratikus országokban azonban óvakodnak az internet megrendszabályozától. Az internetezés állapota a demokratikus berendezkedés fokmérője, az internet a véleményszabadság hálózata. Egy példa: a balkáni válság idején, a kilencvenes évek elején amerikai repülőgépek bombázták a jugoszláviai városokat, a harci eseményekről az USA hadserege a maga érdekeinek megfelelően tájékoztatta az amerikai közvéleményt. Ezzel azonban nem elégedtek meg az amerikai internetezők, akik e-mailben vették fel a kapcsolatot szerb értelmiségiekkel, majd az élménybeszámolókat összevetették a hivatalos közleményekkel és a kettő alapján alakították ki álláspontjukat. Az államszocializmus szerencséje, hogy csak a bukása után, 1999-ben vált tömegesen alkalmazhatóvá az internet, amikor egy amerikai kutató feltalálta a world wide web-et, azt a bizonyos három w-t, amely ma az e-mail után az internet legnépszerűbb alkalmazása.

Az internet, mint üzlet:

Az internetes tartalomszolgáltatás ma már üzlet. A leggyakrabban használt program, a Google huszonéves kitatlálói immár milliárdosok, cégüket bevezették a tőzsdére is. A Föld lakosságának kb 14 %-a internetezik, mintegy 600 millió ember.

Sok ez, vagy kevés? - a lehetőségekhez képest kevés, a körülményekhez képest sok.

Néhány adat, amik magukért beszélnek: 1995 - 19 ezer internetes portál, 1997 - 1 millió internetes portál, 2000 - 20 millió internetes portál, 2003 - 40 millió internetes portál, 2004 - 50 millió internetes portál, 2005 - 57 millió internetes portál, 2006 január - 74 millió, 2006 október - 97 millió, 2006 november 101 millió internetes portál világszerte.

Az internet Magyarországon: 2004-es adatok szerint 225 ezer számítógépet adtek el nálunk, az ADSL-re előfizetők száma eléri a 200 ezret, az internet-előfizetők száma meghaladja a 675 ezret. Ezzel Magyarország az európai középmezőnyben foglalt helyet. 2004-ben 2,4 millió Ft volt a bevétel, a reklámtorta 450 milliárd Ft, ennek 0,5%-a. 2005-ben 4 milliárd Ft-ra rúgott a bevétel, ami az 500 milliárdos reklámtorta 0,8 %-a. 2006-ban pedig eléri a 7,2 milliárdot. Ez még mindig alig több, mint 1%-a reklámtortának, de a média válfajai közül a grafikonon az internetes hírdetési bevétel görbéje emelkedik a legmeredekebben, évente 80-100 %-al.

Társadalom az információs korban?

Sokan vitatják, hogy korunkat nevezhetjük-e információs társadalomnak. Ezzel kapcsolatban rengeteg kérdés merült fel bennem: Mi kell ahhoz, hogy információs társadalomról beszéljünk?Milyen hatásai vannak az új IKT eszközöknek a társadalomra?
Csepel György és Prazsák Gergő könyvéből vett idézetet elemezgetném, amely további kérdéseket vetett fel bennem:

" Kiteljesedett információs társadalom ott jön létre, ahol a
szélessávú, szimmetrikus kapcsolódásra alkalmas internet
mindenütt jelen van mind a fizikai, mind a szociális térben. Az információs tér
folyamatosan bővül, nincsenek határai, s minél többen vesznek részt benne,
minél több tartalom és szolgáltatás kerül bele, annál eredményesebben alakítja át
az egész társadalmat, annak minden szereplőjét és intézményét."

Ez, azt jelentené, hogy akkor nevezhetünk egy társadalmat információs társadalomnak, ha mindenkinek és mindenütt hozzáférése lenne az internethez? Az internet az alapja az információs társadalomnak? Hazánkban mikor fogjuk elérni, hogy mindenkinek legyen internet kapcsolata? Milyen mértékű esélyegyenlőtlenségeket okoz az internethez való hozzáférés hiánya a társadalomban?

Valóban az információs tér folyamatosan bővül, nincsenek határok, bárhonnan, bármiről szerezhetünk információt, de csak akkor, ha hozzáférésünk van.

A társadalom valóban átalakuláson megy keresztül, lassan minden területen megjelenik az internettel támogatott információhoz, szolgáltatáshoz jutás. Nem kell iskolapadba ülnünk, hanem e-learning keretei között tanulhatunk, nem kell boltba menjünk, hanem interneten keresztül házhoz rendelhetünk, nem kell az adóbevallásunkat postáznunk, hanem az Ügyfélkapu segítségével elküldhetjük online. Minden területre meg van a hatása, a kérdés, hogy ki tudjuk-e használni, tudunk-e élni vele?

Ki gondolta volna 20 évvel ezelőtt, hogy nem kell a lakásunkban lévő telefonról tárcsáznunk és felhívni ismerőseinket, hanem az utcán sétálva, bármelyik percben megtehetjük ugyanezt a mobiltelefonunkról. Emlékszem, amikor a mobil telefonok használata megjelent és le "bunkófonoztuk". Ma pedig már a hat éves gyerekek is ezzel rohangásznak, mit rohangásznak sokszor jobban kezelik, mint mi "felnőttek".

Ugyan ennek a jelenségnek lehetünk a részesei a laptopokkal, magunkkal vihetjük és, ha előfizetésünk van, vagy szerencsénk van és van WIFI hálózat, akkor szabadon kapcsolódhatunk az internetre.

Szeretném 20 év múlva újra elolvasni, ezt a blogot, vajon milyen mértékű lesz addigra a változás. Hogyan fogunk visszatekinteni, erre az időszakra? Talán elstoryzgatunk róla, gyerekeinknek, unokáinknak, hogy amikor ez a blog született, mi MA-s andragógusok még csak ismerkedtünk az "információs kor" nyújtotta lehetőségekkel. Ízlelgettük, mit is jelent a blog írás, twitter használat, egyáltalán szoktuk a gondolatot, hogy írásaink mindenki számára szabadon elolvashatók.

De addig még el kell jutnunk és részeseivé kell váljunk a változásoknak, meg kell változtassuk saját gondolkodásunkat is, hogy mindennapi használatunkba beivódjon a számítógép használat, az információ megosztás.

Előző blogbejegyzésemet, azzal a gondolattal zártam, hogy a társadalomban nagyfokú egyenlőtlenség tapasztalható az IKT használatban és úgy gondolom nekünk andragógusoknak feladatunk és felelősségünk, hogy segítsünk csökkenteni ezeket az egyenlőtlenségeket.

Ehhez először is nekünk is felhasználókká kell válnunk, az andragógus szerepkörben nem állja meg a helyét az a mondás, hogy "aki tudja csinálja, aki nem tudja tanítja".

Lépést kell tartanunk az információs kor által nyújtotta változásokkal, és fel kell készítenünk a felnőtteket is erre a változásra, ezért is tartom fontosnak, hogy a jövőbe tekintsünk, milyen elvárásoknak kell majd megfeleljünk, milyen kompetenciákkal kell rendelkeznünk, nemcsak, mint andragógusok, hanem, mint az információs társadalom embere.

Már most tapasztalhatjuk, hogy milyen hátrányok érhetnek minket, mind a munkaerőpiacon, mind társadalmi szinten, ha nem tartunk lépést a korral, ha nem tudjuk megfelelően használni a számítógépet, ha nem értjük az információs kor szlengjét, nem tudjuk, hogyan kell elkészíteni egy prezentációt Power Pointban, illetve nem értjük, hogy mit jelent, hogy lájkolom.

Még sorolhatnám a hasonló példákat, szerintem mindannyiunk hozzá tudná tenni a saját tapasztalatait.

Azzal a gondolattal fejezném be, hogy meg kell tanuljuk használni, továbbadni, fejleszteni "információs" tudásunkat. Lépést kell tartanunk és fel kell készüljünk az információs kor társadalomra gyakorolt hatására.

Felhasznált irodalom:

Csepeli György és Prazsák Gergely (2010): Örök visszatérés? Társadalom az információs korban. Jó Szöveg Műhely Kiadó, Budapest.

Az idő átalakulása - „időtlen idő”

Kíváncsivá tett, majd érthetetlenné vált, és rá kellett jönnöm, nagyon nehezen értelmezhető az idő átalakulása, az „időtlen idő” kifejezés. Szinte mondatokra, szavakra bontottam Manuel Castells többféle megközelítését, de nem jutottam a végső megértéshez. (Hátha együtt gondolkozva, tovább értelmezhető a kifejezés.)

Mi az idő? „Mindennapi életünkben az idő az események látszólag folyamatos sorrendjének érzékelésére utal.” (Wikipédia)

- Leibnitz felfogásában: „ az idő a „dolgok” egymásra következésének sorrendjét jelenti, vagyis „dolgok” nélkül nem lenne idő”.

- Manuel Castells úgy véli, hogy az időtlen idő akkor áll elő, amikor egy adott információs paradigma =(egy tudományterület általánosan elfogadott nézetei (fogalmai, szakkifejezései) egy adott korszakban, időpontban) és a hálózati társadalom jellemzői magából a rendszerből fakadó zavarokat idéznek elő az adott kontextusban (környezetben) felbukkanó jelenségek sorrendjében.

- a valósidejű létezést, a real time kapcsolatokat nevezte „Időtlen Időnek”, amely állítása szerint napjaink, a hálózati társadalom egyik meghatározó sajátossága.

- az időtlen idő az információs korszakban tapasztalható domináns ideiglenesség-átmenetiség, ami azért jön létre, mert a hálózati társadalom rendszerszerű működése folyamatos zavarokat kelt önmaga számára, így minden folyamatosan változik. Az időtlen idő és az áramlások tere egymáshoz kapcsolódó koncepciók. Az idő meghatározza a helyeket, anyagi értelemben strukturálja és rombolja a szegmentált társadalmat. Az áramlások sajátos teret és időt hoznak létre.

Az időtlen idő legfontosabb jellemzői:

1. Az egyik legjellemzőbb folyamat, hogy egy egyesült, egyetlen valós időben létező globális pénzpiac jött létre, ami a nap 24 órájában működik. (a másodperc töredéke alatt végrehajtott tőketranzakciók)
2. Az időtlen idő leginkább a hálózati szervezet jellemzője.
3. Átalakul a munkaidő (rövidülés és rugalmassá válás). (Munkanélküliség).
4. Ezzel párhuzamosan elmosódnak a határok a korábban időben elkülönült cselekvések között (pl. munkaidő-szabadidő). Ugyanakkor az életciklusok, az élet egészének jól beláthatósága, bejósolhatósága felborul, a korábbi ritmusok eltűnnek. A hálózati társadalom a korábbi ritmicitást összetördeli, mind biológiai, mind társadalmi értelemben, amik korábban pedig az életciklusok szerves részét alkották (pl. gyermekvállalás és nevelés ideje).
5. Megváltozik a halál szerepe/értelme a társadalmakban. A halált leválasztjuk az életről és a technológiai rendszerek segítségével sikeresen érjük el, hogy elég sokáig úgy tűnjön az egyes életszakaszaink örökké tartanak.
6. A háború átalakulása. Három trendje: nem vonja be az átlagembert és az állampolgárok többségét, csak a katonákat. Ugyanakkor rövid, instant ezért nem totális, nem meríti ki a gazdasági és emberi erőforrásokat. Végül elrejti a valós történéseket a közvélemény elől, vagyis a háború a médiában ellenőrzött információkezelés és image-gyártás közben folyik. Ezzel szemben a világ különböző pontjain hadiállapot van.
7. Virtuális idő. A valós virtualitás átalakítja az időt két végletbe formálja: egyidejűségbe, ahol minden tiszavirág életű és ugyanakkor örökkévalóságba és időtlenségbe, ahol bármi örökké tarthat. Egyrészt örökkévaló, mert adott kontextusban a kulturális kifejeződések egészét meghatározza mind a múltra, mind a jövőre kihatva, másrészt múlékony, mert csak egy adott kontextusban és célrendszerben érvényes.

Az idő átalakulása=az egyidejűség és az időtlenség megteremtése=a világ bármely részéről elérhető információk=közvetlen kapcsolatba hozza a társadalmi eseményeket, például 1991. augusztusában, amikor valós időben követhette bárki a – a történelmet formáló - szovjet állam összeomlását. Számítógéppel közvetített kommunikáció, valós idejű kommunikáció, interaktív. („A Szovjetunió drámai összeomlása annak következtében történt, hogy az ország strukturálisan képtelen volt átváltani az információs paradigmára, és megkísérelte növekedését a nemzetközi gazdaságtól viszonylagos elszigeteltségben fenntartani.”)

Felhasznált irodalom: Manuel Casstells: A hálózati társadalom kialakulása I. Gondolat - Infonia, Bp. 2005.

Továbbtanulás

kép forrása: etutors-portal.net

Megéri-e továbbtanulni?

Sokszor hallottam már ezt a kérdést, mely egyre aktuálisabb probléma, különösen annak a fényében, hogy különböző gazdasági érdekcsoportok is egyre nagyobb teret hódítanak. Folyamatosan üzenetek fogalmazódnak meg a betanított és szakképzett munkások hiányáról, a diplomás túlképzésről és a valódi, termeléshez kapcsolódó munka tekintélyének szükséges megerősítéséről. A felsőoktatás területén ez az üzenet a “diplomás túlképzés” fogalma körül mozog. Nincs még egy olyan szegmense a magyar oktatási szférának, ahol olyan nagyok lennének a megváltozott helyzethez és célokhoz való alkalmazkodás elmaradásából fakadó feszültségek, mint a felsőoktatásban. De valóban van-e felsőfokú túlképzés? Magyarországon 1990 óta a felsőoktatásban tanulók száma folyamatos növekedést mutat, úgy hogy a felnőttek körében ez még szembetűnőbb. Ez a növekedés nemzetközi viszonylatban nem kiugróan magas, mégis ráirányítja a problémára a figyelmet. Vajon miért jelentkeznek egyre többen a felsőoktatásba? A munkaerőpiac elvárása generálja a továbbtanulást? A felsőoktatás még manapság is igen nagy versenyelőnyt jelent a magyar munkaerő-piacon, annak ellenére, hogy sokan a felsőoktatási diplomák értékének drámai mértékű csökkenését vetik a felsőoktatás szemére.

A diplomaszerzéssel kapcsolatban, megtérülési elemzéseket végeztek Magyarországon, melyek eredményei azt mutatták, hogy mind a magán, mind pedig a közösségi hasznok mérete nagy, tehát megéri tanulni! Ma Magyarországon jó befektetés a továbbtanulás, azaz, nincs “diplomás túlképzés”.

Mégis, a diplomás munkanélküliek száma hazánkban tíz év alatt megháromszorozódott, és tavaly nagyjából 30 ezer felsőfokú végzettségű élt munka nélkül. A pályakezdők munkanélküliségi vizsgálatában 2004 óta stagnálás figyelhető meg. Mely szakok és tudományterületek termelik a munkanélkülieket? A Magyarországon már működő a DPR (Diplomás Pályakövetési Rendszer) még nem rendelkezik megfelelő mennyiségű információval, ezért egy átfogó vizsgálat lenne szükséges ahhoz, hogy értékelhető adatok legyenek a birtokunkban. A rövid állásnélküliség és az átmeneti megszakítások a munkavállalások között már természetesnek számítanak a modern munkaerőpiacon. Munkanélküli ma bárki lehet.

Mi a teendő ekkor? Keressünk munkát, készítsünk egy jó életrajzot, készüljünk fel alaposan az állásinterjúkra, képezzük magunkat tovább, tanuljunk nyelvet, vagy informatikát, olvassunk szakirodalmat. Annak, aki dolgozni szeretne, tájékozódnia kell a számára megfelelő foglalkozás, álláslehetőség, munka megtalálása érdekében.

Hogyan tanuljunk és képezzük magunkat? Az oktatási gyakorlat a legtöbb helyen még ma is a tradicionális elitképzésre jellemző „katedra pedagógia”, ami alkalmatlan heterogén (pl. MA képzés) hallgatói csoportok eredményes tanulásának támogatására. A felsőoktatási intézményekben a tanulás intenzitása elenyésző és többnyire a vizsgaidőszakra korlátozódik. A tantárgyszerkezet rosszul felépített és szétaprózott, az oktatókkal szembeni elvárások pedig alacsonyak, leginkább az előadások megtartására irányulnak. Az itthoni egyetemek jellemzően az oktatott tudás köré épülnek. A tudás az oktatók tulajdona, a tudás elosztása a tanításon keresztül zajlik, a megszerzett tudás ellenőrzése pedig vizsgáztatással történik. A hallgató („Nomen est omen” latin közmondás) hallgat, passzív. A tudásrészek elsajátítása és pontos visszaadása (reprodukció). E modellben a tanulás a tudáselemek elsajátítatására, majd a pontos visszaadására korlátozódik.

A Tempus Közalapítvány szervezésével rendezték meg az Európai Unió az egész életen át tartó tanulás támogatásához kapcsolódó 2010-es hazai rendezvénysorozat zárásaként a Hálózatok az oktatásért konferenciát. (Bennünket is érintő rendezvényről van szó, hiszen közülünk többen is készülnek az Életpálya-tanácsadás területére.)

A konferencián az oktatáspolitikában működő hálózatok tagjai; az oktatási és képzési területen aktív szakemberek, pedagógusok, önkormányzati, civil és egyéb szakmai szervezetek/intézmények képviselői is részt vettek. A rendezvény célja volt, hogy a fejlesztési projektek szakemberei segítségével felkutassák azokat a lehetőségeket, hogy hogyan lehet használni az oktatási hálózatokban rejlő erőforrásokat. Az esemény több szempontból is jelentős volt, hiszen a résztvevők megismerhették a hálózatok fontosságát az oktatás, a képzés és a tanulás területén. Az oktatás számos területén indult el olyan fejlesztés, amely már a hálózati tudásra és együttműködésre épít.

A TÁMOP 2.2.2. „ A pályaorientáció rendszerének szakmai és módszertani fejlesztése – Életpálya-tanácsadás” elnevezésű programban több elem épül a hálózatosodásra.

A programban részt vállaló tanácsadók (közülünk is néhányan) az ország több pontján tevékenykednek, segítve az életpálya-tanácsadást, illetve a pályaorientációhoz kapcsolódó szakembereket és szervezeteket.

Az életpálya tanácsadás területén dolgozó szakembereket is feltérképezte és egy hálózati formába a Virtuális Tanácsadók Közösségébe tömörítette az ország egész területén. A Regionális Szakmai Hálózatunkba jelentkező tanácsadók száma 2 834 fő.

„A konferencia tanulsága, hogy a hálózatosodás és a kapcsolatépítés a pályaorientációs munkában is elengedhetetlen.” – fogalmazta meg Zolnai Katalin.

Források:

http://bit.ly/i3wgLO
http://bit.ly/eqIEOQ
http://www.epalya.hu/cikk/?cikk_azonosito=000483
http://bit.ly/gbbuRm

Technofil- Technofób – a két embertípus?

Az információs társadalom hatása az emberekre.

Második bejegyzésem témáját keresve bukkantam rá erre a két számomra új fogalomra. Rögtön rákerestem mit is jelent ez a két szó és mivel nagyon érdekesnek találtam, megpróbálom veletek is megosztani.

A kifejezés keletkezése valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a technológiafejlődésnek, mint általában minden új dolognak, itt is megjelentek a hívei és természetesen az ellenzői is. Ezt nevezik szakszóval „digitális megosztottságnak”.

Lássuk, hogy definiálja a két fogalmat a wikipédia:

Technofóbia: a legújabb technikai vívmányoktól, illetve használatuktól való beteges irtózás. A technofóbia tehát a korszerű technikai vívmányok merev elutasítása, ellenérzés mindennel szemben ami hozzájuk kapcsolódik. Ma a technofóbia leginkább a 30-as és az annál idősebb korosztályoknál van jelen. Ennek egyik oka a hirtelen és gyors technológiai fejlődés, amivel szinte lehetetlen lépést tartani.

Technofília: olyan emberek, akik a technológiai változásoktól pozitív társadalmi változásokat remélnek. Ők a technológia fejlődésében látják az emberiség szerencséjét, és minden reményüket a technológia vívmányaiba helyezik. A technológiával kapcsolatban világnézete az ember kiképzésére vonatkozik, miszerint az embernek meg kell tanulnia használni az új technológiákat.

A technofóbok szerint az internet tele van pornóval, erőszakra hangol, magányossá tesz, az ember elveszti az identitását és még sorolhatnánk azokat a képeket, amelyeket az ismeretlentől való félelem hoz elő. Az információs társadalom problémáinak feltárásakor nem lehet csak az internetre vetíteni a vizsgálódást. Vagyis az internet és az információs társadalom közé nem tehető egyenlőségjel. A tecnofílek bátran hírdetik, hogy a technológia felszabadító jellegű, és növeli a jólétet, melynek eredménye egy új digitális agora.

Persze ez teljességgel hihetetlen a másik oldal számára hisz szerintük az új technológia által mindenki megfigyelhetővé válik, legrosszabb esetben pedig akár az emberi evolúció is véget érhet, sőt mi több, az intelligens gépek elpusztíthatják az embert. (ezen a ponton eszembe jutott a Terminátor című film, melynek egyik része a „Gépek lázadása” alcímet hordozta)

Az biztos, hogy az állampolgár-fogyasztó az új információs technológiák egyre szélesebb használatával jobban nyomon követhetőbben él, de azt nem tudjuk, ez milyen következményeket hoz maga után.

Mind két modell hívei kissé elrugaszkodtak a valóságtól, mert bár van állításaiknak némi valóság alapja, a mindennapi élet elég távol áll attól, hogy ezek valósággá váljanak. Mind két oldalról rengeteg könyv, tanulmány jelent meg melyek a jövőről szólnak. Az alapvetően technofil irányultságú könyvek, futurológikusak és összességében egy nagy problémát látnak: az emberek nem elég felkészültek a változásra. A kutatók szerint ez az információs társadalomkép kritikátlan és utópikus, szerintük le kell számolni azzal a mítosszal, hogy a technológiai fejlődés minden társadalmi-gazdasági ellentmondást felold a jövőben. Az információs társadalom nem ígér megváltást, a társadalmi egyenlőtlenségek új köntösben, de újra termelődnek. Az új információs világban való részvételhez technikai eszközökre van szükségünk, és szükség van arra, hogy mindenki hozzáférjen a technológiához és a tartalomhoz. Hogy mi lesz azokkal, akik anyagi forrás híján a hozzáférésből kimaradnak, kizáródnak? Nem tudjuk, csak sejtjük. Akik viszont részesei az információáramlásnak, ők nem lesznek túlterheltek? Hogyan tudják kezelni a rájuk zúduló információáramlást?

Magam, kissé laikus számára a technika folyamatos és gyakorlatilag követhetetlen gyorsaságú változása az, ami a legfontosabb jellemzője az információs társadalomnak. Mindennapi életünkben, szinte minden területén egyre gyakrabban kényszerülünk alkalmazkodásra. Ez néha bennem is pánikhoz vezet, máskor természetesnek veszem, hisz andragógus felfogásomban tanulás az élet.

És itt jön be a képbe egy új meghatározás a technorealista, mely mind két oldal szélsőségeitől távol maradva próbálja a technológiát nem egy elszabadult szörnyetegként bemutatni melyhez csak alkalmazkodni lehet, hanem, hogy a technológia társadalmi konstrukció, amely a társadalom által formálódik.

Kiindulópont Kranzberg első törvenye, miszerint „a technológia se nem jó, se nem rossz, de nem is semleges” (Kranzberg, 1985: 50).

Vagyis olyan, amilyenek mi vagyunk.

Megállapíthatjuk, hogy ez a kérdéskör még sok problémakört kell, hogy megoldjon. Ehhez talán az vinne közelebb, ha a két oldal tudományos és minőségi vitát folytatna a téma körül, távol tartva magukat a szélsőségektől.

A technológia ás a társadalom viszonyát vizsgálva kibontakozik egy összefüggésrendszer, a társadalom épp úgy hatással van a technológiára, mint a technológia a társadalomra. Remélem, hogy az „informálódni tudás” képességét egyre több és több ember sajátítja el és az információt, mely életünk legnagyobb erejű és ránk állandóan ható sorozata, fel tudja dolgozni mindenki, hisz ha sok van az baj, de ha nincs, az meg rossz.

Források:

http://oktinf.elte.hu/wiki/index.php/Technof%C3%B3bia

http://oktinf.elte.hu/wiki/index.php/Technof%C3%ADlia

http://www.scribd.com/doc/26166345/Webketto-az-oktatasban

http://vigzoltan.hu/x_bit/netis/03_Kincsei_technologia.pdf

Felsőoktatás és információs társdalom. Egy forgatókönyv az OECD-től.

Az elmúlt évtized, igen nagy horderejű változásokat indukált az EU tagországainak így a magyarországi felsőoktatási rendszerben is. A felsőoktatás valamennyi eleme, alapvető jellemzője, funkciója, tanulásszervezési módszere, intézménymenedzsmentje, finanszírozása, kvalifikációjának strukturális és tartalmi rendszere jelentős változáson ment keresztül. Ez a komplex átalakulás, napjainkban is folytatódik, és jelentős átalakulásokat indukál. (HALÁSZ:2009, 14)

Az átalakulások mögött lévő okokat, a gazdasági-társadalmi környezetben megjelenő változásokban, és a felsőoktatási rendszereken belül megjelenő átalakulások között találhatjuk meg. Rendkívül összetett változás-kényszerről beszélhetünk, ahol az okok jellemzően egymást erősítőek, hatóak, egymást generáló folyamatként realizálhatóak. Ezek az átalakulások nem válogatnak, azokban az országokban is megjelennek ahol képesek tudatosan beépíteni őket a reformpolitikákba, és ott is, ahol nem tudják, vagy csak nehezen kialakítani a változáskezelést. A legfontosabbak ezen okok közül, - a teljesség igénye nélkül -, a felsőoktatás hallgatói létszámának mennyiségi növekedése, tömegessé válása, mely indukálhatta a tömeges képzési platformok (távoktatás és e-learning) megjelenését. A szolgáltatói szektor erősödése a gazdaságban és megjelenése az oktatásban (tanulóközpontúság), a tudásgazdaság megjelenése, az oktatás globális piacának kialakulása, technológiai innovációs politikák fejlődése. Az oktatáspolitikai paradigmák és reformok térhódítása, az információs-technológia, a hálózati kommunikáció mellett (konnektivizmus). A tanulás hatékonyságával kapcsolatos igények változása, a tanulásnak, mint tudománynak a fejlődése, korszerűsödése (élethosszig tartó tanulás). (HALÁSZ:2009, 14-15)

Érdekes elgondolásnak tartom, a felsőoktatási rendszer jövőbeni fejlődésére, alakulására, lehetséges alternatívákat felsorakoztató forgatókönyvet, melyet az OECD keretei között hoztak létre. A munka eredménye egy szcenárió-együttes, mely alapvetően két dimenzióban fogalmazza meg az elágazó fejlődési útvonalat. Az egyik szempont, hogy az egyetem célcsoportja, célközönsége mennyire koncentrálódik továbbra is a fiatalokra, illetve mennyire az idősebb, felnőtt korosztály felé. A másik szempont pedig a diploma mint kvalifikáció kiadásának uralmára vonatkozik, feltéve a kérdést, marad-e az egyetem diplomakiadó monopólium vagy a gazdálkodó szervezetek is részesülhetnek ezen folyamat uralmában? Ebben a térben, hat forgatókönyv bontakozott ki (HALÁSZ,2009 ).

„Tradicionális egyetem” elnevezésű forgatókönyv célcsoportja a fiatal korosztály, jellemzően közfinanszírozású intézmény, nemzeti keretekben működik, személyzete homogén, valamint az e-learning és IKT technológiák csekély mértékben alkalmazottak. A „Globális felsőoktatási hálózat” ezzel szemben célcsoportját tekintve széles körű, minden korosztálynak szól, magán forrásokból finanszírozza létét, domináns jellemzője a nemzetköziség és az e-learning, valamint IKT technológiák erősödése, hangsúlyos alkalmazása. A további négy jövőképről szóló forgatókönyv ezen két pólus köré csoportosul: A „nyitott hálózatépítés” (Open Networking) forgatókönyve, az országok felsőoktatási intézményei közötti együttműködés elmélyülését és erősödését veti fel, melyet az akadémiai szféra, növekvő nemzetközivé válása indukál. A „helyi közösségek szolgálata” (Serving local communities) forgatókönyv a regionális, térségi, helyi közösségek szolgálata felé való fordulást vetíti elénk, ahol a felsőoktatási intézmények irányultsága oda koncentrálódik ahol működnek. Az „új közfelelősség” (New Public Responsipility) forgatókönyv jellemzője a finanszírozási források diverzifikálódása, a költséghatékonyság erősödése, minőségbiztosítási szempontok hangsúlyozása mellett. „Felsőoktatási Gazdasági Részvénytársaság” (Higher Education Incorporation) forgatóköny a felsőoktatás és intézményeinek piacosodását írja le, ahol új piaci szereplőknek jelentős a térnyerése. (HALÁSZ:2009,15)

A felsőoktatás jövőjéről való nyitott és szabad gondolkozást ezen forgatókönyvek, a változatosságukkal teszik lehetővé. Fontos tényezőnek tartom, nyomon követni, milyen mértékben és hogyan alkalmazkodik a felsőoktatás az IKT áramlat, a felnövekvő netgeneráció az új tanulási platformok környezetéhez, hogyan képes integrálni és időben reagálni a változásokra, melyet az információs társdalmi hatása generál. A felsőoktatási intézménye, főiskolák, egyetemek a tanulásszervezési, oktatás tekintetben igen sajátos problémákkal és jellemzőkkel, sajátosságokkal rendelkeznek. A felnőttképzés tekintetében helyzetük igen különleges, mivel nem lehetnek azonosak a pusztán piaci alapon működő magánoktatás képviselőivel, viszont szükségük van az innovatív és kreatív képzési folyamat minőségi megszervezésére. (OLLÉ, 2009:150) Vajon szükséges –e törekedniük a különféle igény kielégítésére és ha igen, azt milyen mértkében tegyék? Az oktatásszervezés, valamint a képzés tekintetében nincs két egyforma intézmény, viszont a szélsőségesen domináns sajátosságok megléte is igen ritka. A fejlesztés, és a fejlődés kérdéskörében számos képzést meghatározó tényezőt említhetünk, de három pillér alapvetően jellemző. A képzés viszonya az oktatásszervezéshez, az oktatói tevékenységhez és a hallgatói tevékenységhez. A képzési hatékonyságot ezek együtt szemlélete tudja igazán befolyásolni. Egy professzionális képzést is lehet akadályozni a változásokra való lebénulás és tehetetlenség meglétével, vagy a hallgatói sajátosságokhoz való alkalmazkodás hiányával. (OLLÉ,2009:150-159) A gyakorlatban, az oktatási módszerek,ahogy a szakdolgozat kutatásában is megjelenik, nem tartalmazzák az előzetes ismeretek felmérésére szolgáló lehetőségeket. A hallgatói sajátosságokhoz való alkalmazkodás e nélkül kivitelezhetetlen . Súlyozódik annak a kérdése, hogy az információs társadalomban felnövekvő digitális nemzedék számára, vajon milyen típusú, struktúrájú rendszer, felsőoktatási intézmény képes biztosítani az ismeretelsajátítást, szemben az iskolán kívüli lehetőségekkel, melyek számtalan potenciált kínálnak. Ezen digitális nemzedék számára, az internethasználat természetes, napi szintű, rutin tevékenységnek számít, az oktatásban való megjelenése evidens. Ezzel ellentétben, az oktatásszervezésben dolgozó idősebb korosztály számára a digitális eszközhasználat egy elsajátított, kitanult tevékenység, ami korántsem annyira mérvadó, mint az általuk tanított hallgatóké. A felsőoktatási rendszernek, szembe kell nézniük a kihívással, azon belül is az oktatásszervezésnek átalakulásával, melynek kezelnie kell a korszak „digitális bennszülöttjeinek” elvárásait és kielégíteni igényeit, megfelelő oktatási környezetet kell teremteni számukra. (OLLÉ,2009:159)

Forrás: 

• Ollé János (2009): A képzés minőségét befolyásoló oktatás és tanulásszervezési kérdések a felsőoktatásban. In: Drótos György-Kovács Gergely (szerk.): Felsőktatásmenedzsment. Aula, Budapest 

• Halász Gábor(2009): A felsőoktatás globális trendjei és szakpolitikai válaszok az OECD országokban és az Európai Unióban. In: Drótos-Kovács (szerk.): Felsőktatásmenedzsment. Alula, Budapest