2011. április 30., szombat

A felnőtt tanuló jellegzetes vonásai

A felnőtt ember alapvető jellemzője, hogy tudatában van, és felvállalja a saját életével kapcsolatos felelősséget, autonóm személyiség és rendszerint rosszul reagál arra, ha ezt figyelmen kívül hagyva akár érdeklődését, akár véleményét, netán egész személyiségét direkt módon irányítani kívánják. Kialakult személyisége okán jó és inspiráló számára, ha bevonják az őt érintő folyamatokba és aktív szereplő lehet a tanítás-tanulás kontextusában. Elvárja, hogy egyenrangú félként kezeljék, ugyanis ő már élet és munkatapasztalata alapján rendelkezik egyfajta tudással, mely adott esetben semmivel sem kevesebb, legfeljebb más mint az elsajátítandó új ismeretek által megszerezhető tudás. Tisztában van az öt körülvevő világban zajló folyamatokkal, rendszerint képes átlátni azokat, megtalálni benne saját helyét és igyekszik azokhoz tudatosan alkalmazkodni. Sikeressége a tanulás során nagymértékben összefügg azzal, hogy az elsajátítandó ismeretanyagot mennyire tudja összekapcsolni saját gyakorlati tapasztalataival.
Nagyon fontos a megszerzett tapasztalatok tanulásba való integrálása és az egyenrangú partnerkapcsolat, melynek érdekében újfajta pedagógiai és felnőttképzési módszerek alkalmazása szükséges. A tapasztalatok beépítése a képzésbe kétirányú folyamat, ugyanis nem csak a hallgatók fejlődését szolgálja, de adott esetben az oktatás vezetője is olyan újfajta ismeretek birtokába jut, melyet későbbi oktatói munkájában, esetleg személyes életében hasznosítani tud.
„A kielégítetlen szükséglet és a megoldatlan élet, vagy munka probléma a felnőtt tanulók legfőbb motívumait jelentik.” Tanulásuk során ezért azonnal alkalmazható és hasznosítható tudás megszerzése a céljuk, mely hozzásegíti őket a probléma megoldásához. A sikeres problémamegoldás újabb motivációt jelent a tanulási folyamatban. Ebből adódóan a felnőtt tanulók számára szervezett képzéseknél a problémát kell a tanulás középpontjába állítani és nem az elsajátítandó tudástartalmat, illetve ez utóbbit kell problémaként megfogalmazni. A felnőttoktatásnak koncentrálnia kell a felnőtt tanuló egész személyiségére, építenie kell a korábbi tudástartalmakra és törekednie kell arra, hogy az újakkal együtt szerves egészet alkossanak. Alkalmazható és életvilágra koncentráló ismeretek nyújtása lehet és kell, hogy legyen a céljuk, összhangban a felnőtt tanuló elvárt igényével.
A felnőttkori tanulás sikeressége szempontjából nem elhanyagolható kérdés a korábban tanulással kapcsolatban szerzett, annak gyakorlatára vonatkozó tapasztalat. Aki gyermekként megfelelő technikákat, módszereket sajátított el, az felnőttként is nagyobb sikerre számíthat a tanulás terén.
A felnőttkori tanulás elveit 1970-ben Knowles foglalta össze, kiemelve többek közt a szükségletekre történő koncentrálás, a tanulási folyamatba történő bevonás és a releváns ismeretek nyújtásának szükségességét, valamint a megfelelő módszerek alkalmazásának jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy a felnőttek számára fontos, hogy tudatosítsák bennük a tanulás szükségességét és a már meglévő és megszerezhető tudás között is érzékelhető különbségnek kell lennie. Ugyancsak nagy szerepet tulajdonít a felnőttek életében meghatározó problémák kezelését segítő tudás nyújtásának, és alapkövetelménynek tekinti a felnőttoktatásban az interaktivitást.
A tanulás formailag is többféle formát ölthet felnőttkorban, mint gyermekként, a kötelező tanulás korszakában. A tanulás lehet formális, non-formális és informális, de ismert a gyakorlat általi és a használat általi tanulás fogalma is. A tengerentúlon a felnőttoktatás csoportosítására a fejlesztő és az átképző tanulás fogalmakat használják. A szakemberek általános véleménye szerint a felnőttek tanulása lényegesen intenzívebb mint a gyermekeké, hiszen számukra ez többedik feladatként jelenik meg, ami erős kényszerítő hatással bír.
Nem hagyható figyelmen kívül a közvetlen és a közvetett környezet felnőttkori tanulásra gyakorolt hatása sem, melybe egyaránt beletartoznak a fiziológiai, pszichológiai, érzelmi, szociokulturális tényezők csakúgy mint a fizikai környezet. Mint közvetlen környezeti elem kiemelt szerep jut az előzőekben felsoroltak csaknem mindegyikére jelentős hatással bíró munkahelyi környezetnek és a családi háttérnek.
A tanulás társadalmi struktúrába beágyazott volta miatt közvetett módon környezeti elemnek tekinthető a társadalom felnőttkori tanulással kapcsolatos beállítódása is, melynek intézményesült formái az e tárgykörhöz tartozó jogszabályok. Egy-egy ország esetében ezek meghatározó jelentőséggel rendelkeznek a tanulási formák és lehetőségek tekintetében.

3 megjegyzés:

  1. Teljes mértékben egyetértek Veled, én is pont ezeket fejtegetem a bejegyzésemben.
    Problémamegoldó tanulás!!! Ez lehet a felnőtt oktatás középpontjában! Mert mi érdekel engem, mint felnőttet? Az, hogy hogyan tudok megoldani egy számomra ismeretlen helyzetet, hogyan tudom megtalálni a jó megoldást, ezért tanulok, ez motivál, illetve, hogy sikeresebb legyek, hogy a problémákat legyőzzem. A másik pedig a felnőtt oktató szerepe a tanulásban, tudja és tudjon építeni a már meglévő tapasztalatokra, ismeretekre, ne kioltsa azokat, hanem motiváljon velük.

    VálaszTörlés
  2. A felnőttek tanulásánál figyelembe kell venni, hogy az inkább fiatal gyerekekre jellemző tanulói szerepen kívül a társadalomban sokféle felelősségteljes feladatot látnak el, embercsoportokat irányítanak, speciális készségekkel rendelkeznek munkaterületükön.- Az idő észlelése is eltér a gyermekekétől vagy a fiatalokétól. A munkahelyi felelősségek arra tanítják a felnőtteket, hogy hosszútávú célokért dolgozzanak. Tehát a jelen és a jövő kapcsolata más, mint a fiataloknál, ahol erős a jelenidejü tevékenységre történő hagyatkozás. A felnőttkor közepén a személy úgy véli, hogy néhány év van hátra a nyugdíjas kor eléréséig és ez elzárkózást idézhet elő az információk befogadása tekintetében. Fontos, hogy a képzésre mennyi energiát, időt és pénzt fordít, végső soron pedig mi lesz a haszna a tanulásból, képzésből. – Az sem mindegy, hogy saját énképét, önértékelést hogyan határozza meg a felnőtt. Pozitívan értékeli a tanulási helyzetet és önmagát, ha a tanulást vállalkozásnak, kalandnak, kibontakozásnak tekinti,- ezzel szemben elfordul a tanulástól az önleértékelés miatt, ha úgy látja, hogy a tanulás gyerekes dolog, csak a gyerekeknek van szükségük arra, hogy tanuljanak.
    A tapasztalatok felhalmozódása a felnőtt felelősség, a munkatevékenység tapasztalatok felhalmozódásával jár. A tapasztalatok egyedivé teszik a felnőtt tanulókat. Szelektív módon reagálnak az elhangzott ismeretekre. Nem fogadják el azok jelentős részét, ha nem illeszkednek tapasztalataikhoz, vagy ha nem találnak megfelelő magyarázatott arra, hogyan illeszthetők az ismeretek a meglévő tapasztalatokhoz. A múltbeli tapasztalat és a vele együtt járó magyarázat – mint kognitív séma – könnyen ellenállhat a változásnak, ha az oktatás olyan, hogy nem támaszkodik ezeknek a tapasztalatoknak a bevonására, felidézésére.

    VálaszTörlés
  3. A felnőtt tanulók nagyobb autonómia igénnyel rendelkeznek, mint a fiatalok vagy a gyerekek , ezért ha ezt az oktatók nem veszik figyelembe, akkor szorongás, bizonytalanság vagy ellenállás lép fel. Sokan az önirányította (self-direction) tanulást részesítik előnyben. Sok felnőtt tanuló ambivalens a képességeivel kapcsolatban. Sajátos problémák keletkeznek a számonkérés, vizsgáztatás, értékelés során. A tapasztalattal és eredményes munkával rendelkező felnőttek most az oktatás során erősen kritizált helyzetbe kerülnek. A bizonytalanság forrása továbbá, hogy a sokféle életfeladat és felelősség miatt túlterhelést, magas stressz élményt él át a felnőtt tanuló, melyet a továbbképzésének követelményei csak fokoznak.

    VálaszTörlés