Facebook, iwiw, twitter, lájkolás, posztolás, fotómegosztás. Az idősebb korosztály számára ezek a szavak legalább olyannyira rejtélyes kifejezések, mint gyermekkoruk kezdetén első szavaink, amiket talán még mi magunk sem értettünk meg igazán.
Soha nem volt még akkora távolság két generáció között, mint a mostani tinédzserek és szüleik között. Ők ugyanis a 20. század utolsó, úgynevezett Z generációja, az 1995 után születettek nemzedéke. Ők már egy olyan világban születtek, ahol az informatika és az internet az életük olyan szerves része, mint az étkezés vagy az alvás. A társadalmi betagozódásuk, az emberi kapcsolataik más alapelveken nyugszanak, olyanokon, amelyek veszélyeket is rejtegetnek magukban – mondta Tari Annamária klinikai szakpszichológus, aki a közelmúltban az internet veszélyeiről tartott előadást egy veszprémi gimnáziumban.
A szocio-pszichológusok a 20. századot hét nagy generációra osztották fel, amelyből az utolsót, napjaink fiataljait, net vagy Z generációnak szokták nevezni. A 21. század gyermekei a számítógép előtt érzik jól magukat. Virtuális terekben élik mindennapjaikat, internetes közösségi oldalakon építik és ápolják kapcsolataikat, azonban az új problémákkal szemben még nem alakultak ki a védelmi mechanizmusaik.
Tari Annamária szerint miközben a gyerekek egyre okosabbak lesznek, az érzelmi eszköztáruk nem fejlődik gyorsabban, lelkileg éretlenek maradnak. Előadásában beszélt az Y generációról, valamint az utánuk következő Z-ről, amely már egyértelműen az internetes társasági oldalakon építi közösségi kapcsolatait. Az átlag fiatal az interneten éli "igazi" életét.
- Az úgynevezett információs kor olyan sokrétű változást hozott az életünkben, amiről még nem tudjuk, milyen eredményeket, következményeket fog előidézni. Ez nem baj, hisz az ősember sem tudta elképzelni, hogy egyszer gáztűzhelyen főzünk. A gond az, hogy ez a változás annyira felgyorsult, hogy fordított szocializációs folyamat alakult ki, amely során az idősebbnek kell a fiataltól tanulni. Ez rengeteg feszültséget okoz egy-egy család életében. A kialakult fogyasztói társadalom hatása az egyre több agresszió, hiszen az előrejutás mindenekfölött áll - vélekedett a pszichoanalitikus.
Hiába a gyorsult világ, az ember személyiségfejlődését nem igazán lehet manipulálni. Ugyanúgy végigéljük a kisgyermekkor, a kamaszkor és a felnőttkor szakaszait is, mint korábban. A Z-k problémája abban rejlik, hogy az érési folyamat egyre korábbra csúszott: ma már egy hétéves kisgyermek is tud úgy viselkedni, mint egy 17 éves. A rengeteg elérhető információ idejekorán értelmessé teszi őket. Sok szülő repes az örömtől, amiért okos a gyereke, és a sokadik pluszórára is beíratja. Ám miközben egyre intelligensebbek lesznek, addig az érzelmi eszköztáruk nem fejlődik gyorsabban, lelkileg gyerekek maradnak - állítja Tari Annamária.
A gyerekek visszahúzódóak lesznek, kerülik a nyílt konfliktusokat és bemenekülnek a számítógép nyújtotta látszólagos biztonságba. Sokan kihasználhatják őket, és konfliktus esetén ugyanúgy nem tudnak majd védekezni, mint a való életben. Ám ez nemcsak a Z generáció esetében igaz, de náluk hatványozottabban jelentkezik, hiszen gyerekkoruk óta a legtöbb kapcsolatukat az interneten keresztül tartják. Ők legtöbbször nem élik át azokat az alapvető emberi szituációkat, melyekkel felnőttként bármelyik pillanatban találkozhatnak.
A Z generációt legnagyobb veszély Tari Annamária szerint nem az, hogy felszednek valami kretént, aki elvágja a torkukat, hanem érzelmileg égnek ki, valamint valós függőséget is okoz, ugyanolyan elvonási tünetekkel, mint az alkohol vagy a drog. A magány egy rossz érzés, amit az internetnek hála sosem kell átéreznünk. Mégis, az embernek el kell tudnia tölteni egy kis időt önmagával, mert ez a személyiségfejlődés fontos része.
Azért hozzá kell tenni, hogy az internet önmagában nem hibás, csak azok, akik rossz dolgokra használják. Egy felelősségteljes szülő ma nem engedheti meg magának, hogy ne tudjon internetezni, ne tudja, milyen oldalakon tölti az idejét a gyermeke. És mint andragógus, még ha akarja, sem tudja kizárni az internetet életéből, hiszen az egyenlő lenne andragógia MA tanulmányainak vége szakadásával. Bár mi nem tarozunk születési dátumunk szerint a Z generációhoz, mint a LLL hírnökei kötelességünk haladni a kor legújabb vívmányaival, és befogadónak kell lennünk a modern kor rohamosan fejlődő eszközeivel, lehetőségeivel. A mi generációnk lelkileg érett, s érzelmi eszköztárunk is kifejlett már, a konfliktuskezelés sem okoz számunkra problémát. A függőség azonban korosztálytól független, ha nem vigyázunk, az elvonási tünetek akár minket is utolérhetnek.
Kérdések sorozata fogalmazódik meg bennem a témával kapcsolatban, például az, hogy hogyan tiltsam el gyermekemet a számítógép használatától, ha azt látja, hogy anya állandóan a gép előtt ül, és próbálja elsajátítani a web-szerver fejlesztés, a blogolás, a kommentelés - és még sorolhatnám - tőle még sokszor oly idegen és nehézkes használatát? Vagy inkább nyugodt szívvel engedjem neki az internet használatát, mert azzal én is nyerek? Annyit biztosan, hogy a tíz éves tanít majd engem mindenféle újdonságra…egy egész életen át….
Szücs Zsuzsi
Nem minden fogyasztó lesz függő. Én úgy vélem, hogy vannak eleve függő személyiségek vagy a függést elősegítő élethelyzetek, állapotok (alkohol, dohány, csokoládé, internet, szex, pár, stb.). Ez persze pszichológia és addiktológia, amihez nem értek. A kérdés az, hogy a mostani tendenciák növelik-e a függő személyiség kialakulásának a lehetőségét, avagy csak ebben az új formában (is) jelenik meg.
VálaszTörlésAz is eszembe jutott, hogy hamarosan (vagy már most is?) az internet, vagy információ függés általános lesz. Ugyanis a mai modern társadalom alapja az, hogy ki hogyan, milyen gyorsan jut az információhoz, azt hogyan dolgozza fel és miként tudja alkalmazni. Ilyen értelemben az egész társadalom függő és az lesz kóros, aki ebből kimarad, vagy ki akar maradni. Az információtól mindig is függtünk, azonban annyira gyorsan változóvá vált a tudás és így annak alapja az információ, hogy inkább az információ szerzéstől kezdünk függővé válni. Na ezt jól megcsavartam, de remélem, érthető.
Nem régiben olvastam egy cikket amiben a kutató azt veti fel, hogy az internet hatását az agyra fejti ki. Megkerestem és itt olvashattok egy kis ízelitőt belőle, lent pedig a cikk linkjét találjátok.
VálaszTörlésAz emberi agy - sok ezer évi szünet után - ismét evolúciós változáson megy át, állítja egy híres amerikai idegorvos, Gary Small professzor.
Small szerint ma ahhoz fogható evolúción esik át az emberi agy, mint sok ezer éve az eszközhasználat kialakulásakor. Akkor a szerszám használata változtatta át az embert jobb- vagy balkezessé. A professzor szerint ilyen ugrásszerű agyi fejlődés azóta sem ment végbe, egészen napjainkig.
Small "digitális bennszülötteknek" nevezi a gyerekeket és fiatalokat, akik sok időt töltenek a számítógép előtt, és közben agyukban megerősödnek azok az idegi kapcsolatok, amelyek a számítógép kezeléséhez szükségesek. A szüleiket, akik idegenül mozognak ebben a világban, a professzor "digitális bevándorlóknak" minősíti.
http://www.webbeteg.hu/cikkek/neurologia/2875/az-internet-atalakitja-az-agyat-
Nos, valóban kérdés, hogy gyermekeinknek, milyen mennyiségben és minőségben "engedjük" a netezést. A magam részéről azt tapasztalom, hogy mivel a gyerekeim meglehetősen le vannak kötve (sport, zenetanulás, egyebek) nem sok idejük marad hétköznap erre a foglalatosságra. Ellenben, tapasztaltam már azt is, hogyha ráérnének, nem lehetne őket "letépni" a gépről, persze ki-ki a maga műfajában szörfölne. Tehát nehéz kérdést tettél fel Zsuzsi, talán eszmét kéne cserélni, ki mit tart elegendőnek és megfelelőnek? Vera hozzászólását elolvasva, tovább lapoztam a linket, s ott pedig egy kutatócsoport középkorúak és idősek körében végzett kutatása során megállapította, hogy akik járatosak az internetezésben, azoknak szörfölés közben nemcsak általában fokozódott az agytevékenységük, hanem főleg a homlok- és a halántéklebeny, valamint a fehér állomány működött intenzívebben, amelyek a döntéshozatalt és a komplex gondolkodási folyamatokat irányítják. A kutatókat meglepte (engem nem kevésbé), hogy internetezés közben sok olyan idegpálya lép működésbe, amely olvasás közben nem aktív. A kutatók következtetése szerint internetezés közben összetett agyi tevékenység zajlik, ami segíti edzésben tartani az agyi funkciót. Visszatérve Vera felvetésére, mindenképpen megkerülhetetlennek tartom azt, hogy a gyermek, elsősorban a családban, megtanulja kezelni az interperszonális kapcsolatokat, ugyanis ezt nem helyettesítheti az internet, sőt! Az viszont jó hír, hogy nemcsak a szemünk romlik a kor előrehaladtával, ha sokat szörfölünk, de frissen tarthatjuk agyunkat!
VálaszTörlésValóan érdekes lesz megfigyelni, hogy a jelenlegi gyermekkorúak szocializációs folyamatára milyen módon hat az internet, a rendkívül magas adatmennyiség mellyel nap, mint nap szembesülnek.
VálaszTörlésMegítélésem Tari Annamária Z-generációhoz fűződő gondolatai túlságosan radikális képet festenek. Valóban nem volt eddig a fiatalabb generációk kezében egy olyan eszköz, mely akár "hatalmat" is szolgáltathat számukra az idősebbekkel szemben. De, ha mindenkori szülők nemcsak például a szexuális felvilágosításra készülnek tudatosan, hanem arra is, hogy gyermeküket megtanítsák tudatosan szörfölni, talán nem lehet olyan nagy a baj.
Nem is tudom hirtelen, hogy melyik kategóriába sorolnám magam: digitális bennszülött vagy digitális bevándorló? Normál esetben, és szülőként is, egyértelműen bevándorlónak érzem magam, de lehet, hogy ez már a múlté?! Mivel mostanság nagyon sok időt töltök a gép előtt, kicsit bennszülöttnek is érzem magam, viszont nem érzem sajnos az agyamban az idegi kapcsolatok megerősödését. Sőt! A mai nap tapasztalata: leépült a személyes kommunikációm, és összekevertem, felcseréltem a szavakat, nem tudtam egy értelmes mondatot elmondani. Azt hiszem megfogadom Small professzor tanácsát, és egy családi ebéddel visszatérek az interperszonális kapcsolatokhoz. Úgyis aktuális, a nagypapám tegnap
VálaszTörléstöltötte be 85. életévét. Vajon ő mit szólna mindehhez, amiről a blogon értekezünk...?